Digitális lap - Digitális lap - Digitális lap - Mediapiac.com

Egy GfK-kutatás szerint a magyarok relatív többsége reklám- és egyúttal díjmentes világhálót használna szívesen. Kiadói oldalon abban egyetértés mutatkozik, hogy rövid távon lehetetlen térítésessé tenni a netet, ám hosszú távon bizonyos weboldalaknál igenis elképzelhető az ellenszolgáltatás.

Raffai Ferenc   |   szerk@lapkiadas.hu

Mi legyen az internettel? Aki használja, az – bizonyos esetekben – fizessen érte, esetleg legyen ingyenes és hirdetésektől mentes, vagy minden maradjon a régiben, azaz legyen ingyenes és reklámokkal tűzdelt? Szakmai körökben újra és újra előkerül a finanszírozás problémája, de egyelőre nincs érdemi változás az évek óta megszokott modellben: a hazai weboldalak többsége tele van reklámmal, ámde fizetés nélkül elérhető bárki számára.
Legutóbb egy, a The Wall Street ­Jour­nal Europe megbízásából a GfK Custom Research és a GfK Association által készített, az internetes hozzáférést feltérképező felmérés adott újabb szempontokat a kérdéskörhöz. A tizenhét országban végzett kutatás összegzéséből kiderül, hogy az internetkapcsolattal rendelkező és a világhálót magáncélra használó netezők 13 százaléka lenne hajlandó fizetni az online tartalmakért: 8 százalékuk áldozna pénzt a reklámmentes tartalomért, további 5 százalékuk pedig még akkor is kész lenne fizetni, ha hirdetések is megjelennének.
A többség azonban ingyen szeretné igénybe venni az internetet, ahogyan eddig is tette. A felmérés során többek között arról kérdeztek meg a felhasználókat, vajon hajlandóak lennének-e pénzt kiadni az online tartalomért – különösen azokon az oldalakon, amelyek híreket, szórakoztató tartalmakat, illetve általános információkat kínálnak. A válasz­adók 80 százaléka továbbra is ingyenes hozzáférést akar: egyharmadnyian térítésmentes tartalmakat szeretnének, reklámok nélkül, nagyobb részük (46 százalék) viszont a grátisz hozzáférés mellett elviselné a hirdetéseket.

Ki fizeti a számlát?
„Ezzel szemben a közép-kelet-európai térségben, így Magyarországon is azok vannak relatív többségben, akik reklámmentes és ingyenes tartalmakat szeretnének; a régióban ez az arány 41, míg hazánk esetében 43 százalék. A magyaroknak mindösszesen 7 százaléka lenne hajlandó fizetni az internetes tartalmakért, szemben az összes országra mért 13 százalékkal” – értékelt Nagy István, a GfK Hungária médiaszektorának menedzsere. Ám a bevételek növelése érdekében itthon is egyre többen gondolkoznak fizetős szolgáltatásokon.
Uj Péter, az Index főszerkesztője szerint ez utópisztikus elképzelés, idehaza ennek nincs realitása. „Meggyőződésünk, hogy ezeken a válságok idején újra és újra föltámadó »fizetni kell majd a tartalomért«, illetve »az interneten nincs üzleti modell« típusú huhogásokon csak nevetni fogunk egy-két év múlva – mondta. – Tizenöt éve dolgozom online újságnál, ez az ötödik alkalom, hogy ilyen pánikot keltenek egyes kiadóvállalatok, jellemzően azok, amelyek éppen vesztésre állnak a piaci küzdelemben. Az elmúlt tizenöt esztendő szerintem elég világosan bebizonyította, hogy a térítéses (pay-per-view-s vagy előfizetéses) általános hírszolgáltatás nem működik, csak nagyon magas hozzáadott értékű, a fogyasztó számára szinte azonnal üzleti előnnyé váltható információkat vásárolnak az emberek. Vállalatcsoportunknak egyébként van ilyen szolgáltatása: a Portfolio.hu tőzsdei adatszolgáltatása, illetve csatolt szolgáltatásai. Tehát nem hiszünk abban, hogy a mi piacunkon ilyen modellt kellene kialakítani, ennek megfelelően nem is tervezünk ilyesmit, nem gondolkodunk a technikai megvalósítás részletein.”
Titkó Zsuzsanna, a Ringier Kiadó Kft. női és ifjúsági networkjének lapigazgató-helyettese (a network alá tartoznak az egyes nyomtatott lapok online kiadásai is – a szerk.) viszont úgy látja, mindenképpen van jövője a térítéses tartalmaknak, szolgáltatásoknak. „Egy tanulási folyamat közben van az itthoni internettársadalom, keresleti és kínálati oldalon egyaránt.
A fogyasztók előbb vagy utóbb tapasztalni fogják, hogy van létjogosultsága a ­fizetős tartalmaknak, van, amire már érdemes pénzt áldozni – magyarázta. – Viszont ha valamiért ellenszolgáltatást kérünk, annak egyedinek és speciálisnak kell lennie. Ennek megvalósulási formája, bevezetése többféle módon realizálható, akár úgy is, hogy egy már létező fizetős tartalomhoz, termékhez illesztjük hozzá az újat. Mindenféleképpen meg kell majd különböztetni a tömegeknek szóló és a niche-tartalmakat. Hangsúlyozom, ennek bevezetése hosszabb idő, az időintervallumot pedig nagyban befolyásolja többek között a termék típusa, életkora.”

Hirdetés nélkül nem megy
Az olvasók egy részének azon speciális elvárásával kapcsolatban pedig, hogy legyen reklámmentes és ingyenes a net, Titkó Zsuzsanna azt mondta, hirdetések nélküli weboldalakat nehezen tudna elképzelni, a jövőt azonban az eltérő finanszírozási modellekben látja. Leszögezte, hogy a site-ok elkészítése, napi működtetése mögött rengeteg munka, pénz van, de természetesen jelenleg is léteznek és a jövőben is lesznek olyan oldalak, ahol nem lesz szükség hirdetésekre. Ezek szerepe egy-egy portfólióban egyéb célokat szolgálhat.
„Reklámmentes ingyenes tartalmat lehet készíteni. Ezt úgy hívják, hogy blogolás, civil média, hobbi – mutatott rá Uj Péter. – Ezek szaporításával, csatornázásával, elősegítésével és hasznosításával nyilván foglalkozunk, de ez teljesen más, mint a hírszolgáltatási üzlet. Ott is lehet természetesen térítés- és reklámmentes tartalmat előállítani, csak az éhen haló újságírókat kell megfelelő ütemben pótolni.”
Merőben más nézőpontból közelítette meg a témát Gerentsér Imre, a Sanoma Budapest Zrt. újmédia-divíziójának igazgatója. Elöljáróban leszögezte, a médiapiacot, hogyha történelmi távlatban nézzük, három módon lehet finanszírozni (fizetős tartalom, mecenatúra, hirdetés), és mindegyiknek megvan a maga sajátos és indokolható szerepe. Véleménye szerint a következő tízéves periódust figyelembe véve a média hagyományos felosztása (internet, nyomtatott sajtó, tv-rádió) bizonyos értelemben megszűnik, és amolyan screen típusú felhasználókká válnak a ma még ezeket az elemeket preferáló fogyasztók.
„Nem feltétlenül olyan formájúak lesznek a médiatermékek, mint jelenleg, sokkal inkább egyfajta összeolvadás lesz jellemző – magyarázta Gerentsér Imre. – Míg korábban például a nyomtatott termékeket a kép-szöveg arány alapján definiáltuk, a jövőben az egyes médiumokban a kép-szöveg-hang-videó-social network-játék stb. arányát fogjuk meghatározni. Ezzel párhuzamosan az interneten is új platformok jelennek majd meg. Sokáig még dominánsan ingyenes lesz a tartalom, de akár felépülhetnek olyan hír- vagy szolgáltatóbrandek is, amelyek folyamatosan exkluzív tartalmakat nyújtanak térítésért cserében, és amelyek használatáért a felhasználó így akár hajlandó is lesz fizetni. Tehát nagyon hosszú távon létrejön a teljes digitalizálódás, ezzel pedig helyére kerül a fizetős tartalom, és így párhuzamosan fog együtt élni a három említett finanszírozási forma.”