Editorial

2010. 1-2. szám

Jamagucsi Cutomu

Olvasom, hogy 93 éves korában elhunyt Jamagucsi Cutomu, az egyetlen ember a világon, aki két atomtámadást is túlélt. Jamagucsi 1945. augusztus 6-án üzleti úton tartózkodott Hirosimában, amikor az amerikai légierő végrehajtotta a világtörténelem első atomtámadását. Bár felsőteste súlyosan megégett, egy éjszaka után elhagyhatta a várost, és hazatérhetett szülőhelyére.
Történetesen Nagaszakiba.
Két nappal később ez a város volt a célpontja a második atomtámadásnak. Jamagucsi ezt is túlélte.
Történelmietlen kérdés azon merengeni, ha az amerikaiak ledobnak egy harmadik atombombát is, vajon Jamagucsi odaért volna-e időben. Szokták mondani, az élet mindenkinek ad egy esélyt. A szerencsésebbeknek kettőt is. Azért a harmadikkal jobb nem kísérletezni.
A válság 2009-ben sokkolta a médiapiacot. A hagyományosnak nevezett média (nemcsak a sajtó, hanem a televízió és a rádió is) már korábban szembesült a kettős kihívással: egyfelől mindenki számára nyilvánvalóvá vált, hogy a digitalizáció alapjaiban alakítja át a médiapi­acot, másfelől arról is bárki meggyőződhetett, hogy a digitális fej­lesztésekre költött pénzét egyhamar nem fogja viszontlátni.
Csökkenő eredményesség a hagyományos tevékenységekből, a költségektől messze elmaradó bevételek az újítások felől – ebben a kettős szorításban érte a piaci szereplőket a GDP hétszázalékos csökkenése, és a reklámköltések – szektortól, médiumtól függő – tíz–húsz–harminc százalékos zuhanása. A tényadatokat valamikor április–május táján fogjuk megismerni. Addig fogadjuk el mérvadó szakemberek becslését, amely szerint a 2008-ban mintegy 200 milliárdos magyar reklámpiac körülbelül 160 milliárd forintra zsugorodott. Ami bőven ad okot az aggodalomra azoknak, akik kizárólag hirdetésből élnek. De akik rendelkeznek más bevételi forrásokkal, azok is megérezték a fogyasztók lapos pénztárcájával összefüggő gondokat.
A tavalyi év – a borúlátó jóslatok ellenére – nem hozott nagy csődöket. De a médiacégek is úgy állnak, mint a családok: amivel takarékoskodni lehetett, azzal takarékoskodtak, tartalékaikat felélték, már nincs hova hátrálniuk. És most kell innovációra költeni. Sokat.
A rohamosan fejlődő digitalizáció közepette sem feledkezhetünk meg azonban arról, nagyon fontos, milyen lesz a média tíz év múlva, de az aktuális számlákat most kell kifizetni. Ajánlom olvasóink figyelmébe a tavalyi évről szóló összeállításunkat, amelyben a Sanoma mértéktartásáról ismert vezetőjének prognózisát is felidézzük. Szabó György szerint a kibontakozás 2012-ben kezdődhet, akkor cége bevételeinek harminc százaléka folyhat be az internetből, hét-nyolc a televízióból. Ami másfelől úgy olvasható, hogy az új médiában élen járó Sanoma bevételeinek hatvanvalahány százaléka még három év múlva is a lapkiadásból származik majd.
Kis patetikus túlzással a 2009-es év a médiapiac Hirosimája volt. Túl vagyunk rajta (mármint naptári értelemben), de most már arra kell figyelni, hogy 2010-ben ne Nagaszaki felé menjünk tovább.


Szakács László