Digitális lap - Digitális lap - Digitális lap - Mediapiac.com

Három kiadvány is taglalja, melyek a legjobb magyarországi felsőoktatási intézmények. Mindegyik eltérő szempontok szerint osztályoz. Ha lenne országos diplomás-pályakövető rendszer, az akár ki is válthatná az ilyen kiadványokat. De nincs.

Raffai Ferenc   |   szerk@lapkiadas.hu

A felsőoktatási intézményben tovább tanulni akarók mostanában a bőség zavarával küzdenek: három nagy presztízsű kiadó is sorrendbe állította számukra a hazai egyetemeket, főiskolákat. Ám a leggazdagabb emberek, a legjobb borok vagy éttermek rangsoraihoz hasonlóan itt is releváns különbségek mutatkoznak a különféle toplisták között.
Mindhárom összeállítás részletesen tartalmazza a rangsor elkészítésének módszertanát. A Népszabadság Top Felsőoktatási Intézmények című kiadványa egyrészt a saját kérdőíves felmérésén, másrészt az Oktatási és Kulturális Minisztérium Educatio Nonprofit Kft.-je által közzétett adatcsoportokon alapul, 14 képzési területre terjed ki, öt szempontot érvényesítve a listák kialakításakor (továbbá ad egy abszolút rangsort is). A HVG Diploma című különszáma az Országos Felsőoktatási Információs Központ adatait dolgozza fel és rendszerezi 14 képzési területet nézve, hét osztályozási szempontot figyelembe véve (abszolút sorrend itt is van). A Heti Válasz Felsőoktatási Rangsor című melléklete pedig a Central European ­Management Intelligence (CEMI) által végzett kutatásokat ismerteti a legnépszerűbb szakokra vetítve, hat szempont (például a tanár-diák arány, munkaerő-közvetítők és fejvadászok véleménye) alapján rangsorolva az intézményeket.
De miért is volt fontos a kiadók számára a toplisták megalkotása? Abban a megkérdezettek egyetértettek, hogy ez egyfajta misszió a részükről.

Összetett szempontrendszer
„A Népszabadság 2005-től adja ki a Top-kiadványok sorozat részeként a felsőoktatási intézmények rangsorát, az egyetemi és főiskolai képzések iránti – egyre növekvő – érdeklődésre való tekintettel. Az eddig megjelent toplistákat egyre bővülő, összetett szempontrendszer alapján állítottuk össze, szem előtt tartva, hogy az egyes képzési területek egymással nem minden esetben vethetők egybe. Módszertani szempontból ­elsődleges a felhasznált adatok hitelessége és az adatforrások megbízhatósága, ezért tavaly az Educatio Kft. legfrissebb információi alapján készült el
a kiadvány” – mondta az általa szerkesztett toplistáról Kuczogi Szilvia ­szer­kesztőségi projektigazgató, aki azt is kiemelte: az összeállítás több elemző írásban foglalkozik azzal, mennyire értékelik a diplomákat a munkaadók. A kiadványban kizárólag fizetett hirdetések, valamint szerkesztőségi cikkek találhatók, a burkolt hirdetési formáktól a kiadó elzárkózik.
„A kétszintű felsőoktatási, vagyis a bolognai rendszer villámháborús bevezetése adta meg a végső lökést a kiadvány indításához 2005-ben, de a kiadó már korábban fontolgatta, hogy megjelentet egy olyan különszámot, amelyben egyebek között megpróbálja a maga eszközeivel, mintegy az állam helyett, »összehangolni« a hazai oktatáspolitika mércéit és a munkaerőpiac diplomaértékeléseit – fejtegette az indítás okait Mézes Flórián, a HVG kiadványsorozatának szerkesztője. – Ennek megfelelően már az első számban, a Diploma 2006-ban sem csupán oktatási, tanulmányi minőséget mérő rangsorokat közöltünk a tanulmányi információk mellett, hanem munkaerő-piaci elemzéseket is, és ahol tudtunk, szakonként kitértünk az elhelyezkedési kilátásokra. Azóta ezt tovább erősítettük, kibővítettük a tematikát munkaadói rangsorokkal, a végzettek által elérhető keresetekkel, de mivel
a nyomtatott lapszámnál a nyomdai költségek erőteljesen korlátozzák a terjedelmet, a rengeteg kimaradt piaci információt a most készülő internetes ­Diploma-honlapon tesszük majd közzé.”
„Annak idején, 2005-ben, amikor elsőként közreadtuk a rangsorunkat, egyrészt szerettük volna szembesíteni az intézményeket, hogy az ott folyó képzéseket hogyan látják a diákok, a fejvadászok, a vállalatok, másfelől segítséget próbáltunk nyújtani a választás előtt álló jelentkezők számára. És nem utolsósorban a kiadó üzleti vállalkozásként is tekintett erre” – emlékeztetett a Heti Válasz eredeti szándékaira Devich Márton szerkesztő, aki úgy értékeli, ilyen szempontból bevált az ötlet, hiszen az aktuális listát magában foglaló, október elején megjelenő hetilap szinte az utolsó példányig elfogy, és emellett hirdetésekből is jelentős összeg folyik be.
„A Felsőoktatási Rangsor a Heti Válasz brand része. Aki minket olvas, tudja, hogy évről évre erre is számíthat” – tette hozzá.
Mézes Flórián úgy véli, hogy bár a munkaerő-piaci szempontok más rangsorkiadványokban is megjelennek, a HVG különszáma az egyetlen, amely a tanulmányiinformáció-tömeg áttekinthető szerkezetű közlése, az iskolák toplistái mellett a diplomák, végzettségek munkaerő-piaci értékére fekteti a fő hangsúlyt, s alighanem ennek tulajdonítható, hogy a kiadvány kifizetődő is: a kiadó kizárólag a lapár- és a hirdetési bevételekből finanszírozza, vagyis más, például pályázati forrást nem vesz hozzá igénybe. „A külső hirdetések száma 2009-ben mérséklődött, korábban jobb volt az arány – jegyezte meg. – A két szám óta közölt, intézményi logóval is ellátott, de szerkesztett, vagyis nem hirdetés típusú intézményi információkat ingyen adjuk közre, az akár ezekkel párhuzamosan feladott hirdetésekért viszont fizetni kell.”

Mind hiteles
A „minden szentnek maga felé hajlik a keze” elv alapján feltételezhetnénk, hogy mindegyik kiadó a saját válogatását tekinti a legjobbnak. Devich Márton ezzel szemben azt mondja, hogy valamennyi lista hiteles, és az olvasóknak mindenképpen érdemes összevetniük azokat.
Megkérdeztük a másik, a „felhasználói” oldal – vagyis az felsőoktatási intézmények és a jelentkezők – véleményét is, hogyan értékelik a kiadók produktumait.
Miskolczi Norbert, a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája (HÖOK) elnöke leszögezte, a rangsorok voltaképpen az intézmények számára készülnek, az egymás között vívott presztízsharcaikban kiváló ütőkártyát jelentenek, ám a hallgatójelöltek elsősorban nem e listák alapján válogatnak.
A HÖOK-elnök tapasztalatai szerint ők az elérendő ponthatárok és az iskoláknak helyet adó települések földrajzi elhelyezkedése alapján jelölik ki a megcélzott egyetemet/főiskolát. „Lehet, hogy a kiadványok szerint az egyik budapesti intézmény bölcsészkara a legjobb, de arról nem írnak, hogy az itt szerzett diplomával a legnehezebb munkát kapni. A rangsorokkal az a legnagyobb probléma, hogy nem derül ki, az adott intézményben végzettek hol, milyen területen helyezkedtek el, és mennyit keresnek – jegyezte meg. – Ha volna egységes szempontok alapján működő diplomás-pályakövető rendszer, akkor nem is lenne szükség ezekre a kiadványokra. Ez a rendszer már valós, életszerű képet adhatna az egyetemekről, a jelentkező megfelelően kiválaszthatná, hogy hol kap a jövője szempontjából hasznos képzést.”
Dr. Belatiny-Kenéz Attila, a Zsigmond Király Főiskola kancellárja részben osztotta a HÖOK-elnök véleményét: szerinte az országos diplomás-pályakövető rendszer ha nem is váltaná ki a hazai kiadványokat, de erősen módosítaná azok tartalmát, erre utalnak a saját adataik is. De mivel még nincs ilyen szisztéma, a saját szemszögéből rövid jellemzést adott a jelenlegi rangsorokról.
Úgy véli, mindegyikben vannak gyen­ge pontok, módszertani problémák. Az egyik például vizsgálja, az intézmények által kiadott okleveleket elismerik-e külföldön, miközben a Magyarországon szerzett diplomákat az EU-ban mindenütt elfogadják, ez uniós szabály. Egy másik kiadvány össze nem hasonlítható elemeket vet egybe. Például az iskolák kommunikációs képzései oktató-hallgató arányának tűnő számok nem az adott képzésekre utalnak, azok ugyanis az éves minisztériumi statisztika egész intézményekre vonatkozó adatai, amelyek akár magukban foglalhatják a vegyészmérnöki képzések tanár- és hallgatólétszámát is, de nincsenek bennük a gyakorlatban jártas óraadók. „Magam a HVG összefoglalóját tartom mérték­adónak, mivel sok paraméteren alapul, és egymással valóban összevethető dolgokat hasonlít össze” – tette hozzá.