2010. 10. szám | Komment

10 kérdés Kozák Ákoshoz

Az utóbbi hetek hazai és külföldi történéseit Kozák Ákos, a GfK Hungária ügyvezető igazgatója kommentálja.

ügyvezető igazgató, GFK Hungária
Kozák Ákos

1. Két éve választották meg a Magyar Marketingszövetség elnökévé. Mit sikerült megvalósítani akkori elképzeléseiből?

Három hónappal a megválasztásom után robbant ki a gazdasági világválság. Tudjuk, milyen nehézségekkel küszködnek azóta a szakmai szövetségek, érdekképviseleti szervezetek, s ez alól a Marketingszövetség sem kivétel. De azt hiszem, nagyon jelentős szervezeti, szerkezeti lépéseket hajtottunk végre, olyanokat, amelyek nagyjából tíz éve érlelődtek. Ami viszont máig egyfajta hiányérzettel tölt el, az a tagság bővítésével és stabilizálásával kapcsolatos vállalásaim teljesítése, e téren az elnöki időszak végéig jelentős előrelépést akarok felmutatni.

2. A Marketing- és a Reklámszövetség 2008 őszén közösen rendezett konferenciát, ám azóta elváltak útjaik. Mi volt ennek az oka?

Erről a Reklámszövetséget kellene megkérdezni. Nem mi döntöttünk így tavaly.

3. Melyek lesznek a novemberi Országos Marketingkonferencia fő témái?

A konferencia mottója az, hogy Reloaded, azaz újratöltve. A Marketingszövetség a rendszerváltással egy időben, éppen húsz éve, 1990. december 3-án alakult meg. Igen jelentős korszak áll a szervezet és persze a magyar piacgazdaság mögött. Jubileumi, huszadik konferenciánkon nem egyetlen témára fogunk fókuszálni, hanem szokásunkhoz híven nagyon sokfelé kitekintünk. A vezérfonal az, hogyan változott a marketing ebben a két évtizedes időszakban.

4. Erőteljesen rontották a világgazdaságra és az Egyesült Államokra vonatkozó növekedési előrejelzéseiket friss elemzéseikben vezető gazdaságkutatók, de újabb globális recessziót már nem jósolnak. Ön szerint mi, magyarok milyen gazdasági környezetre számíthatunk 2011-ben?

Csak idézni tudom Niels Bohr dán fizikust, aki azt mondta: nehéz dolog az előrejelzés, különösen, ha a jövőről van szó. Most még nem lehet pontos becsléseket adni. Nemcsak azért, mert naponta újabb és újabb hírek jelennek meg a hazai tömegmédiában, részben amerikai vagy nyugat-európai forrásokból átvéve ezeket, hanem mert a leghitelesebb magyarországi makrogazdaság-kutató intézmények sem képesek a folyamatokat pontosan előre jelezni. A GfK és más piackutató ügynökségek által mért adatok alapján én azt hiszem, hogy a 2010 második felére várt fellendülés áttolódik 2011-re, és még azt is el tudom képzelni, hogy alapvetően 2011 második felére fog esni. Ez azonban még mindig nem az erőteljes növekedés korszaka lesz. Korábban, 2008-ban jómagam a föllendülést már 2009 második felére prognosztizáltam, most „csak” két évet kell módosítanom.

Egyrészt túl erős volt a válság, másrészt szeretném hangsúlyozni, hogy a magyar gazdaságban, különösen a médiaiparban és a médiagazdasággal szorosan összefüggő területeken már jóval korábban jelentkeztek a gondok. A kereskedelemben és a fogyasztásban 2007 januárja óta, azaz most már negyedik éve folyamatosan visszaesést mérünk, ez példátlan az Európai Unióban. Következésképp innentől kezdve a legminimálisabb növekedés, sőt a stagnálás is csúcsteljesítménynek számít. Szerintem 2011 a lassú felemelkedés felé mutató jeleket hordozhatja majd, de még nem az izmosodó gazdaságról fog szólni.

5. Várható-e a következő hónapokban a fogyasztás és a médiaköltések növekedése?

A médiaköltéseké még kevésbé, a médiagazdasággal összefüggő ágazatok vánszorgása tovább fog tartani. A reklámipar idei csökkenése akár a 10 százalékot is elérheti. A tavalyi mínusz 20-25 százalék után ezt sokan talán úgy érzékelik majd, hogy mérséklődött a visszaesés intenzitása. A médiaszektoron belül is lesznek azonban különbségek. Nem állítom, hogy a csökkenés minden médiatípusra igaz lesz, de a legnagyobb bevétellel rendelkezőkre mindenképpen. Nem hiszem, hogy a médiaipar nullszaldó körül vagy a tavalyi évhez képest csekély emelkedéssel zárna.

6. Szeptemberben csillagászati magasságokba emelkedett a svájci frank árfolyama, a devizahitelesek helyzete egyre súlyosabb. Meg kell menteni őket közpénzből? Vagy megérdemlik, hiszen a saját felelőtlenségük áldozatai lettek?

Erre a kérdésre szívesen válaszolok, csak előtte megszervezek egy csoportinterjút a miniszterelnökkel, a legnagyobb bankok vezetőivel és a fogyasztók egy szűk csoportjával, mert e témában csupán tolmácsolni tudnám az álláspontjukat. Nem értek ehhez a kérdéshez, és igazából a véleményem is túl sarkos. Persze, hagyjuk magukra a devizahiteleseket, hiszen hol van az egyén felelőssége a társadalomban? De ez így önmagában helytelen, mert a dolognak tágabb társadalompolitikai vonatkozása is van. Nem biztos, hogy hosszú távon jót tesznek a magyar gazdaságnak azok „receptek”, amelyek a devizahitel-válság megoldására születtek. És a problémakör visszahat azokra a fogyasztási és gazdaságfejlesztési kérdésekre is, amelyekről eddig beszéltünk. Ahogy a munkanélküliség, úgy az árfolyammozgással kapcsolatos félelmek vagy várakozások is befolyásolják a fogyasztást. Korábban azok fogták vissza a vásárlásaikat, akiket konkrétan maga az esemény érintett. Ma már azok is így cselekszenek, akiket csak megsuhint ennek a szele. Nem kell közvetlen érintettnek lenni a gazdasági eseményekben ahhoz, hogy az emberek bátortalanok legyenek, vagy fogyasztói pesszimizmust tápláljanak.

7. A Belügyminisztérium vitára bocsátott egy jogszabálytervezetet, amely alapján el lehetne távolítani a közterületekről a hajléktalanokat. Lépjünk fel erővel a legelesettebbekkel szemben? Vagy maradjanak olyan állapotban az aluljárók és más közterületek, amilyenben vannak? Mi lehet a megoldás?

Engem nem zavarnak azok a hajléktalanok, akik együtt élnek a várossal, akik a piros lámpánál újságot árulnak, és egyébként nem tolakodóak. Magam évekig támogattam egy, a János Kórháznál álldogáló hajléktalant, de nem lennék őszinte, ha azt mondanám, hogy nem zavar az aluljárókban élő hajléktalanok tömege. Sajnálom őket, de azt gondolom, hogy lehetne eszközöket találni a helyzetük javítására. Elhagyott épületkomplexumok, kiürült laktanyák és középületek tömkelege található a város peremén, ezeket néhány száz millió forintos beruházással át lehetne alakítani közszállóvá. Tudom, hogy a hajléktalanok képviselői ezzel kapcsolatosan mást mondanának, mert ez nem oldja meg a problémáikat. Szerintem nekik is el kellene fogadniuk ugyanakkor, hogy a mostani helyzetnél ez is jobb lenne. A legtöbb európai városban, ahol egyébként nem diktátorok vannak hatalmon, ezt a kérdést valamilyen módon képesek kezelni.

8. Franciaország saját hajléktalanjait egyelőre nem küldi sehova, de a jórészt kelet-európai romák táborait felszámolja, az illegális bevándorlókat hazazsuppolja. Mi legyen a cigánysággal, várjuk meg, míg a franciák kitalálnak helyettünk valamit?

A kérdés egy olyan problémát érint, amelyet mi, magyarok egyelőre nem érzünk a bőrünkön. Szinte nincs olyan, életmóddal, életstílussal, trendekkel foglalkozó előadásom, ahol ne érinteném a migráció témáját. Az Európai Unió gazdaságának fenntartásához 2050-ig nagyjából 38-40 millió bevándorlóra lesz szükség a csökkenő népesség miatt. Nem hosszú időszakról beszélek, csak négy évtizedről, ez történelmi távlatban pillanatokat jelent. Mindeközben ha nem is idegengyűlölet, de mindenképpen intolerancia tapasztalható a magyar lakosság körében. Ez az intolerancia mint társadalmi jelenség pedig az elmúlt közel egy évtizedben fölerősödött. Nem azt mondom, hogy latens módon nem volt jelen korábban is, de az elmúlt tizenegy-tizenkét évben vált nyilvánvalóvá. A roma populáció népességen belüli aránya 6,5–7 százalék lehet, a fiatal korosztályon belül jóval magasabb. A magyar lakosságnak nem lesz más lehetősége, mint az, hogy ezzel a kérdéssel nemcsak hogy megtanuljon együtt élni, hanem fel is dolgozza azt. És ilyen módon minden, a romakérdést radikálisan megoldó „recepttel” szemben nemhogy fel kell lépni, hanem ezeket egyszerűen meg kell tagadni.

9. Budapest díszpolgárává avatta a XIV. dalai lámát, Tendzin Gyacót Demszky Gábor főpolgármester. Vajon képesek leszünk megfogadni a buddhista vezető türelemről és békéről szóló tanításait?

Azt hiszem, társadalomlélektani, sőt mentális szempontból a dalai láma által hirdetett igéknek a szele sem érint meg minket. Valami egészen másféle spiritualitás az, amit ő képvisel. Nemzetkarakterológiailag vizsgálva ezt a dolgot, mi egyáltalán nem hordozzuk magunkban ezeket a jegyeket, mert mi, magyarok ehhez kurucok vagyunk.

A dalai láma mindennap reggel négy órakor kel és meditál, több órát naponta. Ez a meditatív szemlélet a magyar-kurucos mentalitással – hogy is mondjam – szöges ellentétben áll. Bár az kétségtelen, hogy az egyén szintjén, különösen az ezotéria és a spiritualitás felértékelődésével jelentkezhet egyfajta meditatív vonal, a jógatanfolyamtól a csakranyitogatásig húzódó trendi történetekben. Az egyén szintjén megjelenik a türelem és a béke igénye, társadalmi szinten azonban ennek csíráját sem látom.

10. Mi volt az az esemény, ami az utóbbi hetekben leginkább jókedvre derítette?

Egy nagyon örvendetes eseményben volt részem, a Médiapiac felkért egy interjúra, amelyben nem piackutatási eredményeket kellett interpretálnom, hanem olyan kérdésekre válaszolhattam, amelyek engem is izgatnak.


Szerző: Tokaji F. Tamás

Díjazták a Szerencsejáték Zrt. programjait

21 órája

Elnyerte a Magyar Üzleti Felelősség 2019 Díjat, emellett a Fogyatékos Emberek Világnapján tartott Jobb Velünk a Világ! Gálaesten több díjjal is elismerték a társaság munkáját.

Átadták az idei Prima Primissima Díjakat

2 napja

Tíz kategóriában vehették át a Prima Primissima Díjakat a magyar szellemi élet, a művészet, a tudomány és a sport jeles képviselői a Müpában megtartott pénteki gálaesten - írja az MTI.

Szlogent váltott az Arval

2019. december 6.

Az eddigi „We care about cars. We care about you.” szlogent 2020-tól a „For the many journeys in life” mottóra cseréli az Arval flottakezelő.

Átalakult a Rockstar Photographers

2019. december 6.

Nemzetközi vizuális kommunikációs ügynökségként határozzák meg jövőbeli működési formájukat a Rockstar Photographers alapítói, Buda Lorina és Kálló Péter.