Digitális lap - Digitális lap - Digitális lap - Mediapiac.com

Mi a közös a The Wall Street Journalben, az Avatarban és a MySpace közösségi hálózatban? Természetesen az, hogy sok tucat másik cég mellett mindhárom Rupert Murdoch vállalatbirodalma, a News Corporation tulajdona.

Pécsi Ferenc   |   szerk@lapkiadas.hu

A márciusban 79. születésnapját ünneplő Rupert Murdoch igazi médiasztár. Nyilván nem okoz számára nehézséget, hogy bekerüljön a lapokba, tévéhíradókba, hiszen többek között övé a brit The Times (és vasárnapi kiadása, a The Sunday Times), a The Sun, az amerikai New York Post, a The Wall Street Journal, a Fox tévéhálózat, tucatnyi kábeltévé-hálózat... Murdoch azonban nem csak ezért szerepel gyakran a médiában. Az életkorát meghazudtoló aktivitású médiamogul rendre olyan lépéseket tesz, melyekkel új helyzetet teremt követői és versenytársai számára.

Adelaide-től a világbirodalomig
Rupert Murdoch ha nem is médiamágnásnak, de laptulajdonosnak született. Édesapja, Sir Keit Murdoch ausztrál helyi lapok csinos csomagját birtokolta. Az Oxfordban filozófiát, politológiát tanuló Rupert apja halálát követően, 22 éves korában tért vissza Ausztráliába, hogy átvegye a családi vállalat, a News Limited vezetését.
A fiatal cégtulajdonos hamar megmutatta, hogy a korábbi csendes üzletmenet helyett a cégfelvásárlások és az agresszív terjeszkedés híve. A módszer működött: a vállalat néhány év alatt az ausztrál piac megkerülhetetlen szereplője lett.
A hatvanas évek végére Murdoch kinőtte Ausztráliát. Kihasználva, hogy a brit Mirror-csoport éppen szabadulni akart egy egész piaci szegmenstől, megvette a The Sun napilapot. Némi átalakítás és átpozicionálás után az újság a legsikeresebb brit bulvárlappá vált. (A csúcsot 2006-ban érte el, amikor napi hárommillió példányt adtak el belőle.) A műholdas Sky Television megszerzése, majd annak a British Satellite Broadcastinggal való egyesítése után Murdoch a brit fizetős tévék piacán is domináns pozícióba került.
A sajtómágnás már a hetvenes évektől vásárolgatott az Egyesült Államokban is, de csak az amerikai állampolgárság elnyerését követően, 1985-től vásárolhatta be magát a televíziós iparba. A Fox Networks akvizíciója után kisebb háborúságba keveredett a szabályozó hatósággal (FCC), de végül itt is ő győzött. A News Corp. az 1996-ban alakult Fox News Channellel az addig egyeduralkodó CNN-nel is versenyre kelt.
Mindezek természetesen csak a legnagyobb visszhangot kiváltó felvásárlások. Közben a News Corp. folyamatosan vett lapokat, magazinokat, műholdas- és kábeltévé-társaságokat, filmstúdiókat és még sok más mindent Ausztráliától Indián és Oroszországon át az Egyesült Államokig. A rendkívül jó szimatú üzletember már akkor felfedezte az internetben rejlő lehetőséget, amikor számos versenytársa még csak kóstolgatta az új játékszert. Az „új gazdaság” ködös eszméinél jobban vonzotta a jól bevált, régi üzlet, ezért már 2000-ben megpróbálkozott a mikrofizetés bevezetésével. (A mikrofizetés a kis összegű, kártyával gazdaságtalan vásárlások lebonyolítására kidolgozott módszer, amely elvileg jól alkalmazható például online kiadványokért való fizetéskor.) Az időközben kitört dotkom válság és a piac elutasító magatartása miatt a kísérlet akkor nem vált be, de Murdoch nem az az ember, aki belenyugodna a kudarcba.
A Murdoch-birodalomhoz több tucat online újság, szórakoztató- és játékoldal, online reklámcég tartozik. Miközben már különösebb említést sem érdemel a News Corp. egy-egy milliárdos akvizíciója, óriási feltűnést keltett, amikor 2005-ben Murdoch 580 millió dollárért megvette a MySpace közösségi hálózatot tulajdonló Intermix Media vállalatot. A meglepően magas összeg azonnal „beárazta” az akkor még a „feltörekvő” kategóriába tartozó közösségi médiát. Az idős médiavezér pedig hirtelen „menővé” vált a technológiai újdonságok iránt fogékony geek közönség szemében.

A The Wall Street Journal bekebelezése
Murdoch diadala nem tartott túl sokáig. Részben azért, mert nem tudott mit kezdeni új szerzeményével (mivel nem termelt komoly bevételt, nem hajtottak végre rajta jelentős fejlesztéseket). Éppen a MySpace megvétele adott lökést a Facebook csapatának ahhoz, hogy kilépjenek az egyetemek világából egy nagyobb pályára. A Facebook gyors felfutása, illetve a közösségi média másfajta megjelenései alaposan megrogyasztották a MySpace-t. Ma egyre többen kérdőjelezik meg a hajdani vásárlási döntés helyességét.
Nem vitatja viszont senki sem, hogy nagyon nagy dobás volt a The Wall Street Journal (WSJ) megszerzése. Murdoch birodalma 2007 decemberében kebelezte be az egyik legnagyobb hagyományokkal rendelkező amerikai pénzügyi információs és kiadóvállalatot, a Dow Jones & Companyt és vele együtt annak „ékkövét”, az Egyesült Államok legnagyobb példányszámú, napi 2,1 millió példányban megjelenő napilapját. Rupert Murdoch itt is a tőle megszokott agresszív módszereket alkalmazta: 60 dollárt kínált a tőzsdei forgalomban 33 dollárt érő részvényekért. Bár a meghatározó tulajdonos Ban­croft család az első körben elutasította az ajánlatot, végül nem tudtak ellenállni a nyomásnak (és a több mint ötmilliárd dollár csábításának).
A több hónapig tartó tárgyalások és az átadási periódus alatt sokan aggódtak amiatt, hogy Murdoch majd beleszól az újság szerkesztésébe – ez történt korábbi vásárlásai során is. Az új tulajdonos igyekezett mindenkit megnyugtatni a WSJ szerkesztőségének érinthetetlenségéről, és biztosította a lapot arról, hogy minden változatlan marad. Természetesen nem így történt. Hiába alakult bizottság, amelynek feladata a WSJ szerkesztőségi integritásának védelme volt, még egy év sem telt el Murdoch hatalomátvétele után, amikor Marcus Brauchli főszerkesztő elhagyta az újságot. A bizottság erről csak utólag szerzett tudomást. A főszerkesztő távozásával megnyílt az út Murdoch számára, hogy közvetlenül is befolyást gyakorolhasson új szerzeményére.
Birtokon belülre kerülve Murdoch két fontos utat jelölt ki.
A The Wall Strees Journal tematikájának „szélesítésével” a The New York Times hagyományos „vadászterületeire” való benyomulást tűzte ki célul. (A változatlanul óriási tekintélynek örvendő, de hosszabb ideje komoly anyagi nehézségekkel küzdő Timesnál nyilván nem örültek a fenyegetésnek.) Murdoch emellett azt is bejelentette, hogy fokozatosan ingyenessé teszi a WSJ.com teljes tartalmát.
Ez utóbbitól viszont saját cége pénzügyi munkatársai lettek idegesek. Joggal, hiszen éppen a WSJ.com az a hírportál, amelyik a kezdetektől sikeresen gyűjt előfizetőket. A kiadvány folyamatosan magas színvonalának és a benne publikált pénzügyi-üzleti információk fontosságának köszönhetően az internetes előfizetők száma éppen az eladás évében, 2007-ben lépte át az egymilliós „álomhatárt”.
2007-ben még látványosan növekedett az online reklámköltés. Murdoch (és névtelen tanácsadói) úgy gondolták, hogy az ingyenes elérés hatására a havi 122,4 milliós látogatószám látványosan meg fog ugrani. Számos független elemző gondolta ugyanakkor úgy, hogy tökéletesen értelmetlen a biztos előfizetői pénzek helyett a bizonytalan hirdetési bevételekben bízni. Ahhoz ugyanis, hogy pótolják az előfizetések megszüntetése miatt kieső 78 millió dollárt, tizenkétszeresére kellene növelni az online lap forgalmát. Erre pedig a WSJ.com sem lenne képes.
A problémát a nagy cég lassú reagálása és az időközben kitörő gazdasági válság oldotta meg. Az internetes reklámpiac növekedése lelassult, majd megállt, a bevételek visszaestek. A biztos előfizetői bázissal rendelkező WSJ.com az általános irigység tárgyává vált.

A ló túlsó oldalán
Míg három éve Murdoch volt a WSJ.com (és a web) „felszabadításának” az élharcosa, 2009 őszén éppen ennek ellenkezőjét, a „fizetős falak” felhúzásának szükségességét kezdte el hirdetni. Egy, a Fox Newsnak (hazai pálya) adott interjú során bejelentette, hogy 2010 nyaráig fizetőssé teszi valamennyi ­online újságját. Egy füst alatt megfenyegette a „hírtolvaj” ­Google-t is, hogy kitiltja keresőrobotjait kiadványaiból.
Bár sokan kételkedtek a sajtómágnás szándékainak komolyságát illetően, kijelentései élénk visszhangot keltettek. Számosan ugyan úgy látják, hogy a szélesebb közönségnek szóló, kevésbé specializált kiadványok nem képesek kellő számú előfizetőt gyűjteni, s a Google kitiltása is inkább taktikai fenyegetőzés, mint reális lehetőség, Murdoch ötlete sokakban megfogant. Az utóbbi hónapokban újabb és újabb kiadványok jelentették be a „fizetős fal” felhúzását. Egyesek „biztató számokról” beszélnek – valós képet csak hosszabb távon kaphatunk.
Noha vannak, akik úgy vélik, hogy Rupert Murdoch energiája soha nem fogy el, a médiamogul örök életű, ő maga mintha másképp gondolkodna. 2007-ben egyenlő számú, szavazásra is jogosító részvényt osztott ki idősebb gyerekei között. Miközben ez arra utal, hogy szeretné még életében átruházni örököseire a céget, egyelőre semmi más jele, hogy kiadná kezéből a gyeplőt.