Digitális lap - Digitális lap - Digitális lap - Mediapiac.com

A válság után előbb-utóbb bekövetkező fellendülés nem teszi zárójelbe a média (ön)definíciós és strukturális problémáit. Új üzleti modellek, új tartalmi koncepciók, új piaci szereplők, új struktúrák jönnek létre. A kiadók szerepe egyes területeken csökken, más területeken nagyot nő, miközben le kell számolniuk az általános ingyenesség koncepciójával.

Mihók Attila
ügyvezető igazgató, Ringier Kiadó Kft.

A Ringier abban a „szerencsés” helyzetben volt, hogy a válság előjeleit már a 2008. októberi valutaválsággal egy időben érzékelte, ezért, mondhatni, felkészülten értek bennünket a piac nehézségei. További előnyt jelentett számunkra, hogy már 2009 elején 7 százalékos GDP-esést prognosztizáltunk a hivatalos 3–3,5 százalékos becslésekhez képest, és ehhez alakítottuk tavalyi aktivitásainkat.
Az első fél év ettől függetlenül nagyon nehéz volt. A túlzott piaci megtorpanás, a vészmadarak és egyes fals reakciók oda vezettek, hogy tényleg nagyobb ütést kapott a magyar gazdaság és az egész médiaágazat, mint amekkora különben reális lett volna.
A Ringier Kiadó (a Népszabadság Zrt.-t nem beleértve) egyébként olyan eredménnyel zárta az évet, amelyet 2009 tavaszán előre jeleztünk, és amely összemérhető a korábbi esztendők profitjával. Különösen az utolsó negyedév eredményei mutatják a korábbi évek nyereségrátáját, sőt annál bizonyos esetekben még magasabb szintet is, ami azt is jelenti, hogy a Ringier néhány hónap alatt alkalmazkodott a megváltozott körülményekhez.
Kicsit persze „nehezményezni szoktam” a válság időzítését, a krízis ugyanis egy stratégiai irányváltás és strukturális átalakítás kellős közepén ért bennünket. Ettől függetlenül csak néhány olyan dolog „csúszott át” 2010-re, amelyet még tavalyra terveztem.
A kiadó teljes árbevétele csupán 9 százalékot csökkent, ami elsősorban annak köszönhető, hogy 2009-ben több új print és internetes terméket is indítottunk, s mindössze egyetlen hetilapunktól vettünk búcsút.
Figyelemre méltó az is, hogy miközben az online média – saját jól felfogott érdeke miatt – folyamatosan a nyomtatott sajtó halálát emlegeti, a Blikk olvasottsága továbbra is 1,1 millió fő naponta. Több más nyomtatott kiadványunknak nőtt az ­olvasottsága: a Nemzeti Sporté, a Blikk Nőké, a Hot!-é, és még sorolhatnám.
Ezzel párhuzamosan erősödött az a különösen napilapoknál megfigyelhető trend, miszerint a hónap elején (a fizetésnaphoz közel) emelkedik,
a hónap közepétől viszont mérséklődik az értékesítettpéldány-szám. A csökkenő példányszámok melletti stagnáló vagy egyes esetekben növekvő olvasottsági adatok ugyanakkor azt is mutatják, hogy bár kevesebb a vásárló, ugyanannyi az olvasó, azaz az emberek megosztják egymással a lapokat. Olyan hetilapunk is van, a Blikk Nők, amely 2009 harmadik negyedévéről a negyedikre növelni tudta az értékesítettpéldány-számát. Ugyanez a hetilap az, amelyiknek az önálló hirdetési árbevétele nem csökkent a tavalyi év során, ráadásul két márkakiterjesztése (Konyha, Otthon & Kert) is megjelent.
Online portáljaink látogatottsága a piac növekedési ütemének sokszorosával nőtt – pedig hosszú ideig nem fordítottunk rájuk kellő figyelmet –, és egyszerre két új portálunk is indult: egy női (pink.hu) és egy ifjúsági (neon.hu). A 2009-es év pénzben mért legnagyobb projektje kétségkívül a Heinrich Bauer Verlag kivásárlása volt: az ifjúsági és a női magazinok immár teljes mértékben Ringier-tulajdonba kerültek, és néhány villámgyors változtatás után az utolsó negyedévben a vártnál is nagyobb nyereséget hoztak.
Ami a jövőt illeti, optimista vagyok. Talán mostanában értük el a legmélyebb pontot, a nyár ugyanakkor bevételi oldalon nem lesz egyszerű. Másokhoz hasonlóan úgy gondolom, hogy a lapbezárásoknak, összeolvadásoknak, periodicitásváltásoknak még nincs vége.
Sokan várják a válság végét. A jövő évre már mindenki 3 százalékos vagy nagyobb arányú gazdasági növekedést ígér. A válságnak azonban nem úgy lesz vége, hogy valaki „felkapcsolja a villanyt”, egyszerre világos lesz, és minden úgy megy majd tovább, mint régen. Nem. Bizonyos folyamatok nem tavaly kezdődtek, hanem sokkal régebben, és a válság nem okozta, csak katalizálta ezeket. A kiadók (de a tévék, sőt az online vállalkozások is) rákényszerültek, hogy változtassanak, és e változtatásoknak nem lesz vége 2010-ben.
Új üzleti modellek, új tartalmi koncepciók, új struktúrák, új piaci szereplők jönnek, a média szerepe is változik, mint ahogy a definíciója is. Nagy tudású multimédiás mobil eszközök, exponenciálisan növekvő sávszélesség, valamint irdatlan mennyiségű szerkesztetlen – felhasználóktól származó és közösségi – tartalom – csak néhány olyan elem, amely jelentősen befolyásolja a média fejlődési irányát. Hosszú távon a kiadó mint intézmény is átalakul – szerepe bizonyos területeken jelentősen csökken és megváltozik, más területeken nagyot nő –, nem is kiadónak hívják már, hanem tartalomszolgáltatónak (a szakma egyébként előbb-utóbb biztosan talál majd egy rövidebb szót erre).
A Ringier 2010-ben elsősorban erre az átalakulásra fog koncentrálni. Amellett, hogy több nagyobb projektünk is a megvalósítási fázisba kerül – ezek között található print-, számos internetes, illetve egyéb projekt is –, törekszünk idén úgy alakítani a Ringier tevékenységeit, hogy azok megfeleljenek a hosszú távú stratégiánknak: a legnagyobb hangsúly az integrált (print-online) tartalom-előállításon van és lesz, amelyet igyekszünk csatornánként is optimalizálni a teljes multimédiás vertikumban.
Ezzel párhuzamosan növeljük az aktivitásainkat olyan területeken is, amelyek nem tartoznak a tradicionális kiadói tevékenységek közé, ugyanakkor már 2009-ben is szignifikánsan növekvő bevételeket hoztak, és a jövőben is fontos bevételforrást ­jelenthetnek. Mindezek természetesen belső átalakulásokkal is járnak. Mire ez a cikk megjelenik,
a Ringier Kiadó már az új székházában fog „lakni”, a Corvin sétányon. A költözés egy szemléletváltást is jelképez majd, amely szervezeti és munkaszervezési változásokkal is fog járni. Sok más mellett 2010-ben az egyik legfontosabb feladatnak azt tartom, hogy „átállítsuk” a kiadót úgy, hogy közben az elmúlt évek dinamikus fejlődését az új piacokra is „átmentsük”.
Persze egy ilyen átalakulás, mint minden változás, a bizonytalanság érzésével is jár. Aki ma a médiában dolgozik, érzékeli ezt a bizonytalanságot a jövőt illetően. Az online média tudja és mondja is: miénk a jövő, nem jár ugyanakkor táncot örömében, hogy egyszerre hirtelen mindenki az ő placcán szeretne halat fogni. Ráadásul az ő halait. Mindeközben az internetes hirdetési piac növekszik ugyan, de nem olyan mértékben, hogy el tudjon tartani mindenkit, aki ott szeretne megélni, arról már nem is beszélve, hogy a reklámpénzek egyre jelentősebb részét a keresőmarketingben és a közösségi oldalakon költik el – vagyis nem kifejezetten a tartalomszolgáltatók zsebébe vándorolnak a forintok.
Előbb-utóbb minden tartalomszolgáltató felteszi magának a kérdést: mi az, amit ingyen adok, és mi az, amit nem? Az, hogy ki mikor, hogyan és kinek fog fizetni, a jövő zenéje – de nem a nagyon távoli jövőé. Jelenleg az internetet tradicionálisan ingyenes médiumként megélők mindenkit földbe döngölnek, aki ilyen kijelentést mert tenni, a penetráció ugyanakkor egyelőre „csak” 50 százaléknál tart.
Vannak, akik nem szoktak hozzá tíz év alatt, hogy minden ingyenes, ami online, és van egy felnövekvő generáció, amelynek lassan elege lesz a cyberszemétből, a spamekből, a manipulált tartalmakból. Az internetes tartalomfogyasztási szokások most vannak kialakulóban és átalakulóban. Arról már nem is beszélve, hogy a mobil eszközökre optimalizált és az azokon „fogyasztott” tartalmaktól nem várjuk el, hogy ingyenesek legyenek.
Néhány éve még bolondnak nézték azt, aki otthonra legális szoftvereket vásárolt, és nem másolta a játékprogramokat. Ma viszont már senki sem dob hátast, ha meghallja, hogy egy appért akár 2,5 eurót is kifizetett valaki az Apple online App Store-jában. Hogy az App Store-ban magyar fejlesztők, sőt, magyar lapkiadók alkalmazásai is elérhetőek? És hogy ezek bizony nagyon is tartalomközeliek, azaz nem játékprogramok? Biztosan csak véletlen…