Digitális lap - Digitális lap - Digitális lap - Mediapiac.com

Valószínűleg rajtam kívül még nagyon sok (szak)embert érdekel, merre tart a médiavilág 2010-ben, kilábalunk-e a válságból, és ha igen, milyen úton-módon, milyen módszerek, eszközök, megoldások alkalmazásával lépünk ki a jó másfél-két éve egyre csak süppedő mocsárvilágból.
E lapszámunk anyagait újraolvasva néha az volt az érzésem, hogy a cikkeinkben megszólalók nem is külön-külön mondják el véleményüket, helyzetértékelésüket. Mintha egy közös asztalnál ülve vinnék tovább ugyanazt a gondolatmenetet.
A többség a válság nehéz hónapjai alatt nemcsak tüzet oltott (nota bene: azt is kellett!), hanem alapjaiban újragondolta tevékenységét, racionalizálta működését, minden lehetséges eszközzel igyekezett alkal­mazkodni ügyfelei igényeihez és a piac kívánalmaihoz.
„Az új korszak a vevők még jobb kiszolgálásáról és a differenciálásról szól” – fogalmaz Kázmér Judit. „Kulcsfontosságú, hogy új bevételi forrásokat találjunk: például új hirdetői csoportoknak is szolgáltatunk, akiknél a régi eszközök már nem vagy csak részben alkalmazhatóak” – mondja Várdy Zoltán. „Nagyon sokan újragondolták szolgáltatásaikat, üzleti modelljüket. Aki ezt a folyamatot most komolyan végigcsinálja, annak javulnak az esélyei a következő öt évre” – summázza Novák Péter. „Az erős, stratégiával rendelkező és a nehézségekhez jól alkalmazkodó, megváltozni képes cégek még erősebben jönnek ki e nehéz időszakból” – állítja Laczkó Endre. „Új üzleti modellek, új tartalmi koncepciók, új struktúrák, új piaci szereplők jönnek, a média szerepe is változik, mint ahogy a definíciója is” – írja Mihók Attila.
Rég nem tapasztalt elszántság, változtatni akarás jellemzi a média világát, és az az általános meggyőződés, hogy a most következő két-három évben szakmánk és üzleti környezetünk valószínűleg többet változik majd, mint az előző – egyébként forradalmi átalakulásoktól terhes – évtizedben összesen.
Mintegy mellékesen azt is megemlíteném, hogy Magyarország parlamenti választásra készül, amelynek tétje legalább akkora hazánk számára, mint a médiacégek jövője szempontjából az új üzleti modellek kidolgozása.
És míg a médiavilág izzik, a politika állítólagos küzdőterén semmi mozgás nem érzékelhető. „Ameddig nem programok versenyeznek, a szakértőké a terep” – mondja lapunknak Kiszelly Zoltán politológus. Február végén úgy tűnik, a szakértőké a jövő, vitatkozhatnak egymással napestig, mert a politikusok, politikai pártok eddig semmi jelét nem adták annak, hogy bármely közügyről bármiféle mondanivalójuk lenne. A választás közeledtére jószerével csak az utal, hogy az időskorúak szemlátomást rettegve somfordálnak el minden kapualj előtt, nehogy a sötétből rájuk ugorjon a svéd nyugdíjrendszer.
De legyünk optimisták. A választás első fordulójáig van még másfél hónapunk, talán addig kiderül, mit gondolnak az ország jövőjéről a vezetésére aspirálók, kilábalunk-e a válságból, és ha igen, milyen úton-módon, milyen módszerek, eszközök, megoldások alkalmazásával lépünk ki
a közel egy évtizede egyre csak süppedő mocsárvilágból.

Szakács László