Digitális lap - Digitális lap - Digitális lap - Mediapiac.com

1. Tavaly ősszel azt mondta egy konferencián, 2009 az illúziók éve volt, 2010 pedig a nagy rádöbbenésé lesz. A médiapiac fő problémái között olyanokat említett, mint a pánikárazás, a rossz termékstruktúra, az ingyenességre alapozott, fenntarthatatlan internetes üzleti modell, és azt is hozzátette, a tényleges válságot követő relatív válság több évig eltart majd. Van valami, amit azóta másképp lát?

Minden bejött, amit akkor gondoltam. A válság elhúzódik. Sőt, az első negyedévi nagy rádöbbenés még el sem jött, mindenki várja, hogy majd a második vagy a harmadik negyedévben jobb lesz. Nem hiszek a hirtelen növekedésben. Fokozatos lesz a kilábalás – ha lesz. Tavaly még nem zártak be annyi terméket, amennyi indokolt lett volna, így a megszűnő médiumok száma idén emelkedni fog.

2. A Sanoma túladott néhány kevésbé sikeres termékén, és újakat indít, főleg digitális területen. Hol tart ma a cég átalakítása, várhatóak még nagy lépések?

Nagy lépések itt sincsenek. A magyar internetes piac nemcsak az árbevétel szempontjából kicsi, hanem az elérhető termékek mennyiségét tekintve is. Sokan azt hiszik, telített az online szektor, de ez távolról sincs így, még nagyon kevés piaci szereplő van. Az akvizíciós célpontok száma is csekély, a Sanomának azonban megvan az a vonzereje, hogy az értékes termékekkel megkeresnek minket, akik eladni akarnak. Az ingyenes jelleg miatt az internetpiac növekedése egy idő után le fog lassulni, és a kiadóknak egyre nehezebb lesz az árbevételből kigazdálkodniuk a profitot. A Sanoma arra törekszik, hogy először akvizíciókban erősödjön, majd organikusan is fejlődjön, csak későbbi cél, hogy önálló termékeket is indítsunk. A nagy kérdés már nem az, mi történik az online piacon, hanem az, hogy mi jön az internet után, és persze az internet utáni médiatípus után is következik valami.

3. Megújulni nemcsak egyedül lehet, hanem például fúziók, felvásárlások útján is. Mit hozhat a piacnak a Springer–Ringier-egyesülés?

Bármi olyan történik a piacon, ami élénkülést hoz, azt még akkor is üdvözölni kell, ha a versenytársak csinálják. Egy ilyen potenciális fúzió (hiszen még nincs vége) nem értékelhető úgy, ha nem rugaszkodunk el a saját versenytársi szerepünktől. Kívülről nézve azt mondom, a létrehozandó cégnek nagyobb erőforrásai lesznek fejlesztésekre. A fúzió egyes lapok profitabilitását megnövelheti, más újságoknak az életciklusát hosszabbíthatja meg, és optimalizálhatja a magyar lappiac működését abból a szempontból, hogy a nagy társaságok olyan termékeket adjanak ki, amelyek fenntartására csak ők képesek. A kisebb lapok pedig, amelyek nem bírják el a nagy cégek operatív költségeit, átkerülhetnek kisebb, költséghatékonyan működő kiadókhoz. Ebben egy tisztulási folyamat lehetőségét látom.

Jó, ha a jog megszabta kereteken belül a média is koncentrálódik és konszolidálódik. Minden iparágban ezt a folyamatot látjuk. Az ügyfelek és az ügynökségek is koncentrálódnak, és a médiával szemben egyre erősebbek lesznek. Ha nagyobb szereplőkkel szemben szintén nagyobb szereplők állnak, az előnyös lehet.

4. Nemcsak a médiapiac, hanem a politika is nagy megújulás előtt áll. Miközben a pártoktól kevés konkrétumot hallunk, a gazdaságkutatók a korábbi stagnálás helyett már növekvő gazdaságot és csökkenő inflációt prognosztizálnak. Kilábalunk végre a válságból?

Mint ország, két válságproblémával nézünk szembe. Egyrészt, ha a világban válság van, azt mi sem tudjuk elkerülni. Ha pedig Amerika valóban kilábal, az kihat Európára, és Németország után hat-nyolc hónappal a mi helyzetünk is javulni fog. Ebben van automatizmus felfelé is, lefelé is. Létezik viszont egy másik, nagyobb válságtényező is nálunk, a nép mentalitása. Ahogy a cégek profitját a munkakultúra, a kollégák gondolkodásmódja hozza (vagy viszi), úgy egy ország GDP-jét is az adott népnek az észjárása, a munkához, a többi polgárhoz, a politikához fűződő viszonya határozza meg. Ebben a szituációban bármilyen kormány jön is, nehéz helyzetben lesz, hiszen az emberek gondolkodásmódját kell megváltoztatnia.

5. Lassan nem telik el nap egy újabb százmilliós, milliárdos korrupciós ügy kipattanása nélkül. A BKV, a MÁV után most a Volánbusz. Fény derül a múltra, vagy ez még csupán a jéghegy csúcsa, és most jön a java?

Szerintem ez még mindig csak a jéghegy csúcsa, a politika és a gazdaság terén is bőven lehetnek még feltárni valók. A különböző ügyek leleplezéséről meg úgy gondolom, remélhetőleg lesz olyan rendőrségünk, amely elfogultság nélkül tudja ezeket az ügyeket felderíteni. El kell jutni egy olyan szintre, amikor törvénysértés esetén nincs mérlegelés. A korrupciót tűzzel-vassal irtani kell, és ebben az üzletembereknek különösen nagy a felelősségük.

6. Bérelhető vagyok, mint egy taxi, mondta egy brit politikus rejtett kamerával dolgozó állobbista újságíróknak. Számoljunk le a korrupt Kelettel szemben álló tisztességes Nyugat illúziójával?

Számoljunk le, de azért ne mondjuk, hogy a Nyugat ugyanolyan korrupt, mint a Kelet. Sok mindenben a nálunk megszokottaknál haladóbb elveket és gyakorlatot követnek bizonyos nyugati kultúrák (nem mindegyik). Megvan ennek a kulturális oka, az időbeni elsőbbség, a negyven-ötven évig tartó szocialista időszak a mi régiónkban. Persze a korrupció szempontjából tisztábbnak mondott északi országokban is létezik ez a jelenség, jusson csak eszünkbe a Gripen-ügy. Szóval tanuljunk meg illúziók nélkül gondolni a korrupció kérdéskörére – de bár ott tartanánk már, mint a Nyugat átlaga.

7. Ha már a brit taxiknál tartunk, a legendás londoni bérautókat előállító cég többségének megszerzésével akarja kiépíteni saját gépjárművei európai gyártóbázisát a kínai Zhejiang Geely Holding Group Co. Eközben a Világbank a korábban jelzett 8,4 százalék helyett 9,5 százalékra teszi a kínai GDP idei bővülését. Mit tegyünk, tanuljunk kínaiul?

Ez most még korai. A kínai potenciált eltúlozzák. Olvastam egy tanulmányt, amely szerint tizenháromezer dollár egy főre eső GDP-ig nincs jelentősége egy ország politikai és gazdasági intézményrendszerének abban, hogy milyen gyorsan fejlődik a gazdaság. Ám ezen összeg fölött lineáris lesz az összefüggés az intézményrendszer és a bruttó nemzeti termék növekedése között. Kína még jócskán e limit alatt van. Most még léteznek olyan erőforrásai, amelyek repítik a gazdaságot, de képzeljük el azt a pillanatot, amikor a kínai munkaerő is teljes körű társadalombiztosításra lesz jogosult. Vajon akkor milyen drága lesz az ottani termelés, lesz-e még értelme oda telepíteni a gyártást? A távol-keleti országnak más versenyelőnyét, technológiát, kreativitást viszont nem látunk. A kínai GDP ma is csak harmada az amerikainak, és növekedési üteme le fog lassulni.

Másfelől viszont elég nagy az ország ahhoz, Indiához hasonlóan, hogy egyes óriáscégei nyugati befektetési célpontokat keressenek. Előbb-utóbb az arab, a kínai, az indiai tőke (közte a médiatőke) is meg fog jelenni Európában. De valószínű, hogy nem a média lesz a beruházások első célpontja, hiszen ez a szektor egy ország legféltettebb kincse. Egy médiavállalat más, mint egy futballklub.

8. Görögország helyzete bizonyítja, hogy a magyar gazdaságpolitikát is alul lehet múlni. Mi lesz a görögökkel?

Itt is az történt, hogy egy nép mentalitása válságba sodorta a saját országát. Délen inkább konfliktusos, Északon inkább konszenzusos a politikai kultúra. A görög gondolkodásmód nagyon hasonlít a magyarra, látjuk, mekkora kockázat van a néplélekben. Az államcsőd mint olyan nem létezik. Valamiképpen meg lesz oldva ez a helyzet is. Például bekövetkezik egyfajta relatív elszegényedés. Eddig azt tapasztaltuk, hogy az európai országok életszínvonalban hihetetlenül közel kerültek egymáshoz, a spanyol, az olasz, a német GDP alig különbözött, de most elindulhat egy divergáló folyamat. Ha a görögök vagy a portugálok további problémákat generálnak maguknak, akkor nem az EU centrumához, hanem a később csatlakozott államokhoz fognak közeledni. Tízmilliós országok pedig az egész uniót és az eurót is veszélyeztethetik, amit viszont nem szabad megengedni.

9. Nem először és, félek, nem utoljára hallunk pedofil papok ügyeiről. Miközben a Vatikán állítólag a cölibátus megszüntetésén gondolkodik. Lehet, hogy a szemünk előtt szűnik meg egy évezredes hagyomány?

Igen, lehetséges. Bár én sem tartozom azok közé, akik a pedofília és a cölibátus között bármiféle összefüggést látnak, és a Vatikán sem fogja úgy időzíteni az esetleges változást, hogy a két jelenség között kapcsolatot lehessen találni. Az egyház is fejlődik, és azért valljuk be, mondjuk a heliocentrikus világkép elfogadása ennél sokkal nagyobb léptékű döntés volt. Kicsit talán távolinak látszik az asszociáció, de a cölibátus eltörlése a női emancipációnak is újabb teret adhat.

10. Mi volt az az esemény, ami az utóbbi hetekben leginkább jókedvre derítette?

Írok egy könyvet, amelyben megpróbálom a cégek vezetésével, szervezetével, egyáltalán, az üzlet felfogásával kapcsolatos nézeteimet összefoglalni, mert úgy vélem, van alternatív felfogása annak, hogyan kell vállalatokat menedzselni. A legnagyobb élményem, amikor ritka szabad időmben írhatok, hogy egyik gondolat hozza maga után a másikat. Vannak olyan elgondolások, amelyek felülírhatják az üzletről alkotott jelenlegi elképzeléseinket, ebbe sokaknak lenne érdemes több intellektuális energiát fektetniük. Talán sikerül ebben a kérdéskörben valami új koherenciát kialakítanom.