Digitális lap - Digitális lap - Digitális lap - Mediapiac.com

Kimozdulhat a holtpontról a hazai szélessávúinternet-lefedettség. Miközben a kormány elrendelte a Nemzeti Digitális Közmű kiépítését, egy, az infokommunikációs ipar számos szereplőjét tömörítő társadalmi szervezet több pontból álló, konkrét tennivalókat megfogalmazó állásfoglalást tett közzé. A papírra írtakat komolyan veszik, és meg is valósítják.

Azt már sokan sokszor, szinte az unalomig szajkózták, hogy az internet hazai kiterjesztése mennyire fontos – például a gazdaság motorja is lehet –, ám a szavak elég gyakran megakadtak a szólam szintjén, konkrét tett nem követte a kijelentéseket. Ezt a szomorú trendet próbálta/próbálja megfordítani a 2006-ban létrejött Szélessáv Alapítvány, illetve az ennek keretében működő Szélessáv Műhely (SZM).

Lássuk, hogyan indult el a műhely munkája. Ahogy Bóna Ákos, az SZM közösségi ügyekért felelős igazgatója fogalmazott, az infokommunikációs piac szereplői fogtak össze közös céljaik megvalósítása érdekében.

„A három legnagyobb hazai szolgáltatóval (Telekom, UPC, Invitel) leültünk, hogy átnézzük a magyarországi információs társadalom gondjait, problémáit, hol maradtunk le a vezető európai országhoz képest, mit kell tenni ahhoz, hogy a keresleti és a kínálati oldal összhangban legyen – mondta az igazgató. – Ennek folytatásaként a műhely 2009-ben elkészítette a Vitairat a szélessávról című részletes elemzését, hogy érdemi szakmai párbeszédet indítson el a kormányzat, a piaci szereplők, a kutatói szféra és a civil szervezetek között a széles sáv elterjedését korlátozó tényezők felszámolása érdekében. A vitairat egyik lényegi megállapítása, hogy Magyarország szélessáv-mutatói a lefedettség, az árak, a minőség és a verseny terén közelítenek az uniós átlaghoz, a széles sávú szolgáltatások használatában ugyanakkor mind a lakosság, mind a kis- és középvállalatok körében nagyon komoly lemaradás tapasztalható. Ennek fő oka a keresleti oldal gyengesége: a digitális írástudás alacsony szintje, a motiváció, a digitális önbizalom és biztonság hiánya. Mindez azt is jelenti, hogy az úgynevezett európai szélessávúteljesítmény-index mutatószáma alapján hazánk az EU államai között sajnos az utolsó harmadban foglal helyet.”

Az SZM tagsága 2009 decemberében határozott arról, hogy kihirdet egy közös állásfoglalást – ez lett a március közepén aláírt Digitális Társadalmi Egyezmény –, amelyben deklarálják, hogy a hátrányok kiküszöbölését, a keresleti és a kínálati oldalon lévő gátak lebontását hogyan valósíthatják meg, idomulva a hazai kormányzati, illetve az európai uniós elképzelésekhez, tervekhez.

Az SZM ezzel párhuzamosan kidolgozta 2010–2015 közötti stratégiáját. A konkrét cselekvési programok kialakítását a legsikeresebb itthoni példák, illetve kiemelt átfogó projektek mentén haladva határozták meg. A legfontosabb projektek: e-health (a távdiagnosztika, -megelőzés, távgyógyítás kiépítése); az elektronikus ügyintézés fejlesztése; európai szélessáv-térkép és -kereső fejlesztése; a széles sávú szolgáltatások minőségének hazai és uniós mérése; a valódi széles sávot megteremtő infrastrukturális projektek támogatása; az Uniós Szélessávú Teljesítmény Index elnevezésű díj megalapítása, az első elismerések átadása; oktatás, figyelemfelhívás, felvilágosítás; az Európai Bizottság uniós infokommunikációs stratégiát, a Digital Agendát megalapozó pilléreihez illeszkedő, átfogó hazai kutatás elkészítése.

„Szerintem az teszi különlegessé az egyezményt, hogy előremutató, és proaktívan áll az elvégzendő feladatokhoz, amelyekből akár nemzeti szintű stratégiák is kialakíthatók. Korábban gyakorta előfordult, hogy egy kormányzati elképzelést véleményeztettek az érdekeltekkel, aztán az észrevételeiket vagy megfogadták, vagy nem. Most ez módosult: ezúttal mi javasoljuk, hogy mit érdemes valamennyi szereplőnek, legyen az állami vagy piaci, tennie, hogy a megfogalmazott szándékok meg is valósuljanak – magyarázta Bóna Ákos. – A fenti gócpontokat tartjuk a legfontosabbaknak, de nincsenek kőbe vésve. Ha az EU-ban felmerül egy ide illeszkedő aktuális program, azt beillesztjük a tennivalók közé.”

A programpontok közül talán az oktatás, figyelemfelhívás, felvilágosítás az, amelyikkel a legszélesebb tömegekhez lehet eljutni. A műhely hivatkozott vitairata a kereskedelmi oldal már említett korlátozó tényezőinek kezelésére többek között javasolja célzott képzési és oktatási programok indítását a lakosság, a kis- és középvállalkozások körében; a leginkább lemaradók számára integrált eszközhozzáférés és oktatás biztosítását; az oktatási rendszeren belül az infokommunikációs képzés fejlesztését; a tanítók, tanárok képzését; szemléletformáló programok indítását a társadalmi nyitottság növelése érdekében; a digitális közbizalom és a digitális közbiztonság megerősítését, illetve az ehhez szükséges digitális személyazonosítás rendszerének kialakítását; fogyasztóbarát és jól használható lakossági és vállalati elektronikus szolgáltatások fejlesztését; információs és kommunikációs technológiai tanácsadói hálózat és mentori rendszer létrehozását; az elektronikus számlázás és aláírás elterjesztésének segítését; a munkavállalók oktatását, képzését és e-képességeinek növelését.

De hogyan zajlik a megvalósítás a gyakorlatban? Fennáll-e a veszély, hogy a szép elképzelés elsikkad? Ismerve a magyarországi viszonyokat, közállapotokat, sajnos jogosnak tűnnek a kérdések.

„Az összefogás már egyfajta mérföldkő volt, ezzel kinyilvánítottuk közös akaratunkat. A továbbiakban a projekteket (gócpontokat) operatív alprojektekre bontjuk, ezekhez társítjuk a rendelkezésre álló kormányzati és iparági forrásokat. Minden mozzanatról, lépésről tájékoztatjuk a műhelytagokat, valamint az EU-s tagállamokat és a brüsszeli Európai Bizottságot is. Pontosan azért, hogy látszódjon: itt nemcsak egy látványos dedikáció történt, hanem igenis teszünk a lefektetett célok eléréséért! Idehaza megvan minden adottság az előrelépéshez. Ha az előttünk álló időszakban el is érjük, amit akarunk, akkor bátran kijelenthető lesz, hogy az infokommunikáció a hazai gazdaság motorjává válik.”

Épülhet az NDK

Lapunk 2009/7–8. számában írtunk arról (Mindenhová eljut, 24. oldal), hogy a kormányzat eltökélt a széles sávú internet-hozzáférés kiterjesztésében, s a Nemzeti Digitális Közmű (NDK) kiépítésével az ország összes településére eljuthat a világháló. Nos, idén február végén a kabinet elrendelte az NDK megvalósítását, amelynek köszönhetően még a legeldugottabb kis faluban is 6 és 10 megabit/másodperc közötti sávszélességű internet lesz elérhető. Az Európai Unió befogadhatóvá nyilvánította a projektet, így megkezdődhet a jogi előkészítése. Az NDK kivitelezésének pontos költsége még nem nyilvános, de várhatóan százmilliárd forint nagyságrendű összeggel kell majd számolnia a beruházónak. Előreláthatóan egy éven belül magyar és uniós szinten is meghozható minden közpolitikai döntés, ezt követően pedig egy-másfél évig tarthat magának az infrastruktúrának a kiépítése.

„Ez örömteli hír. A Digitális Társadalmi Egyezmény ettől független, magában foglalja viszont azt a célt, amire az NDK is irányul, vagyis a széles sávval még teljesen ellátatlan települések lefedését” – utalt a párhuzamos utakra Bóna Ákos.

Akik szignálták

A Digitális Társadalmi Egyezményt az alábbi partnerek írták alá: Alcatel-Lucent Kft.; APEH; BellResearch Kft.; Delta-csoport; MEH Elektronikuskormányzat-központ; eMagyarország Centrum; EnterNet Invest Zrt.; Fidesz informatikai és telekommunikációs munkacsoport; HP Informatikai Kft.; Invitel Zrt.; Közlekedési, Hírközlési és Energiaügyi Minisztérium; Magyar Posta Zrt.; Magyar Telekom Nyrt.; McCann Erickson Budapest Kft.; MKB Bank Zrt.; NETvisor Zrt.; Nokia Siemens Networks Kft.; Puskás Tivadar Közalapítvány; Skype; Sanofi-Aventis Zrt.; UPC Magyarország Kft.