Editorial

2010. 4. szám

Én, a Feri meg a Tóth Ottó

Valószínűleg rajtam kívül senkit nem érdekel, mégis elárulom, hogy a
választások közeledtével egyre több politikai hírt fogyasztok, mégpedig
a legkülönbözőbb médiacsatornákon keresztül.


A   minap   véletlenül   rábukkantam   az   elvtarsakvege.blog.hu   oldal
január végén keletkezett bejegyzésére, ahol öles betűk harsogták: „Sza-
kács László és Gyurcsány Ferenc együtt tették tönkre az országot.”
A vér is meghűlt az ereimben. Tény, hogy nem vagyok tökéletes, tet-
tem ezt-azt életemben, amire nem vagyok büszke, de azért ez mégiscsak
túlzás. Hogy pont mi ketten?


Aztán persze gyorsan kiderült, a blogger nem személy szerint en-
gem,   hanem   egy   komlói   illetőségű   névrokonomat   tűzte   tollhegyre.
Akinek a munkásságát, bevallom, egyáltalán nem ismerem, de talán
mégsem tartozhat a főkolomposok közé, ha nekem négy évig nem tűnt
fel, hogy ezzel az egyébként jól csengő névvel tevékenykedik a nagy-
politikában.


De egy effajta eset mégiscsak az önvizsgálat felé taszigálja az embert.
Ilyen hangulatban bukkantam rá aztán egy online felmérés eredményére,
amely az újságírószakma politikai és gazdasági szereplőkhöz fűződő
viszonyáról készült. A kérdőívre válaszoló közel ötszáz kolléga hármas
alára osztályozta a hazai média korrupció elleni védekező mechanizmu-
sait.  A  sajtó   az  újságírók   szerint   korrupcióval    erősen   fertőzött,  a
kutatásban részt vevők 61 százaléka állította, hogy tud konkrét esetről.
A magyar média korrupciós indexe ugyanakkor nem sokkal rosz-
szabb, mint a hazai átlag (egytől ötig terjedő skálán 2,96), már csak azt
nem tudom, kell-e örülni ennek.


A magyarországi sajtó színvonalát a megkérdezettek 43 százaléka
elégtelenre vagy elégségesre értékelte, 49 százalékuk adott közepes
osztályzatot, és csupán 8 százalékuk jó érdemjegyet. Jelest egyetlen
válaszadó sem.


A felmérés résztvevői megjelölhették, hogy kit tartanak leginkább
felelősnek a magyarországi újságírás alacsony színvonaláért. Az összes
megkérdezett 72 százaléka sorolta a fő felelősök közé a kiadókat és
médiatulajdonosokat, 65 százalékuk a piac felső vezetőit, 56 százalé-
kuk az újságírókat. A politikusokat 55 százalékuk okolta.
Most itt állok újságíróként, kiadóként, médiatulajdonosként, és egyet-
len enyhítő körülményként azt tudom felhozni, hogy legalább politikus
nem vagyok.


Sokan élünk itt ebben az országban, például én, a Feri meg Tóth Ottó,
és a többi tízmillió. Talán a nagy tavaszi felelősségkeresés elején vegyünk
egy mély lélegzetet, és ki-ki kezdje a rendteremtést a saját háza táján.
Mindamellett      azt   se  higgyük,    hogy    mind   egyformán      felelősek
vagyunk mindenért. Így elsőre azt mondanám, Tóth Ottó szerepe jófor-
mán elhanyagolható. Ellenben Feri benne volt a sűrűjében, nem kicsit,
nagyon. Az én szerepemről meg majd ítélkezzék a történelem.

Szakács László