Digitális lap - Digitális lap - Digitális lap - Mediapiac.com

Az utóbbi hetek hazai és külföldi történéseit Kádár Tamás, az Est Media Group ügyvezető igazgatója kommentálja.

Kádár Tamás

1. Ha moziba, koncertre szeretne menni, a Pesti Estet, az Exitet, netán a Time Outot lapozza fel? Vagy inkább rákattint egy jól strukturált weboldalra?

Mivel a kisfiam nemrég múlt hét hónapos, mostanában ritkábban tudunk eljárni, de azt hiszem, az én generációm mindig is Pesti Est-es volt, én is az vagyok. A Time Outnak rendszeres olvasója vagyok, nemcsak azért, mert mi adjuk ki, hanem mert szórakoztatóak, érdekesek a benne található írások, kritikák. Emellett számomra több szempontból is különösen örvendetes esemény, hogy nemrégiben megújult az est.hu, amely korábban is állandó kiindulási pontom volt, nemcsak a mozi- vagy tévéműsor kereséséhez, de egy-egy új film tartalmának részletesebb megismeréséhez is. És mivel a kérdés csak nehezen érthető félre: igen, fent vagyok a Facebookon is, és rendszeresen hallgatom mind a radiocafé 98.6, mind a Neo FM adását.

2. Az ősszel frekvenciát nyert két országos kereskedelmi rádió sokak szerint túlvállalta magát az egyébként is csökkenő bevételű piacon. Mikorra lehetnek képesek nyereségesen működni?

Mi már 2011-ben nyereségesen szeretnénk működni. Ehhez – nem csak számunkra – kiemelten fontos, hogy a rádiók összefogjanak, és a teljes szegmens ügyét végre együtt vigyék előre. Ebben a tekintetben már mostanra is sok minden történt, és reményeim szerint ez a folyamat nem áll meg félúton. Az elmúlt hónapban az országos rádiók már közösen kommunikálták a hallgatottsági adataikat, s a kört szeretnénk minden jelentős szereplőre kibővíteni. Szeretnénk továbbá, ha a magyarországi rádióadók végre egy szervezeten belül képesek lennének a közös piaci érdekek képviseletére és arra is, hogy a hirdetők, az ügynökségek számára is láthatóvá tegyék, hogy a rádió nemcsak hihetetlenül népszerű (a 15 éves és annál idősebb lakosság 88 százaléka hallgat rádiót naponta, fejenként több mint 4 óra 20 percen át), de különösen költséghatékony médium is.

3. Kommunikációs szakemberként hogyan értékeli a most véget ért kampányidőszakot?

Régen volt ennyire visszafogott médiakommunikációja a pártoknak, talán ezért sem tűntek fel annyira különleges kreatív ötletek, a szó bármelyik értelmében. Egyértelműen látszik, hogy a social media mennyire fontos és stabil kampányelemmé vált, Orbán Viktor Facebook-aktivitása szerintem példaértékű lehet sok kereskedelmi hirdető számára is. Az is érzékelhető ugyanakkor, hogy a pártok még mindig nem érték utol felkészültségben a legtöbb kereskedelmi hirdetőt a hatékony kampánytervezés területén, sok olyan felülettel, hirdetéssel találkoztam, amelyek szakmai megalapozottsága megkérdőjelezhető.

Szintén ide tartozik, hogy amíg a pártfinanszírozás kérdései nem rendeződnek, addig a médiapiaci szereplők is szenvedni fognak a reklámköltések átláthatatlanságával együtt járó „mellékhatásoktól”, és ez sem a pártoknak, sem a médiatulajdonosoknak nem kedvez.

4. A Fidesz prominensei a legsürgősebb törvényhozási feladatok között említették az új médiatörvény megalkotását. Ön szerint lesz olyan törvény, amely megnyugtatóan rendezi a médiapiac helyzetét?

Ezt most nehéz megmondani, nagyon bízom benne. Az én állításom az: nem csupán az a fontos, hogy most egy tartalmában jó médiatörvény szülessen, hanem az is, hogy tekintettel legyen arra, hogy a médiapiac legállandóbb jellemzője a változás. Tehát a szabályozásnak alkalmasnak kell lennie arra is, hogy ne történhessen meg még egyszer az, hogy 14–18 évig rendelkezik egy olyan piacról, amely időközben folyamatosan változik, fejlődik.

A médiatörvény a fentiek miatt annyira elavult, hogy szinte elképzelni is nehéz, egy csapásra minden elvárásnak megfelelni tudó jogszabályt alkot majd a parlament (pláne, hogy ez nyilvánvaló képtelenség, hiszen nem kevés egymásnak ellentmondó elvárás fogalmazódott meg az elmúlt években). Ami tartalmi szempontból a jelenlegi piaci környezetben kiemelten égető kérdés számomra, az azoknak az értelmetlen piackorlátozó rendelkezések a megszűntetése, amelyek gátolják az egy tulajdonban lévő, különböző médiatípusokat magába foglaló portfóliók kialakulását. Emellett persze izgatottan várom a közszolgálati média finanszírozását, struktúráját, reklámpiaci jelenlétét érintő változásokat is.

5. A Jobbik elnöke bejelentette, hogy fekete mellényben megy a parlament alakuló ülésére. Ön szerint kell az Országgyűlésben ruházati kérdésekkel foglalkozni?

Ez nem ruházati kérdés! Egyrészről jogi szempontból kell hogy következménye legyen annak, ha egy jogerősen betiltott szervezet egyenruháját ölti valaki magára, másrészről pedig a magyar demokráciának fel kellene nőnie odáig, hogy ab ovo gátat vessen a nyilvánvaló fasiszta áthallásoknak és utalásoknak, valóban büntethetővé téve ezeket. Nem engedhető meg, hogy valaki a törvények mögé bújva, azokat kijátszva képviseljen egyértelműen antidemokratikus, kirekesztő, kisebbségeket gyalázó, fasisztoid nézeteket, mert ezzel éppen hogy az alkotmányosságot, a jogállamot, a demokráciát gúnyolja ki. Úgy gondolom, hogy ezt kell mérlegelni akkor, amikor valaki fekete mellényben masírozik, különösen, ha ezt a Országházban teszi!

6. A szerb parlament határozatban ítélte el a srebrenicai mészárlást. A képviselők együttérzésüket és bocsánatkérésüket tolmácsolták az áldozatok családjának. Elképzelhető, hogy nálunk is „balkanizálódnak” a viszonyok, és a politika az éles szembenállás helyett a békésebb együttélés felé mozdul el?

Reménykedjünk… Sajnos, ha az elmúlt húsz év belpolitikai történéseit kicsit távolabbról, nagyobb perspektívából vizsgáljuk, akkor látszik, hogy ennek a kiélezett szembehelyezkedésnek az egyik fájó mellékterméke a politika silányulása, felszínessége lett. Olyannyira, hogy sok esetben már elégnek bizonyult magának a szembenállásnak a kellően harsány kommunikációja, hogy valaki sikert érjen el. Jó lenne, ha a politika nem emocionális, hanem racionális kérdés lenne, mind a politikusok, mind a többi ember számára, a képviselők, nomen est omen, a választóik (és az őket nem választók) képviseletét látnák el a törvényhozásban.

Azt merem remélni, hogy a korábbiakban még soha nem tapasztalt mértékű felhatalmazás ebbe az irányba tereli majd a politikát, de ha akár az új kormányzat, akár annak ellenzéke képtelen lesz szakítani az ebben a körben kialakult „hagyományokkal”, akkor ez a helyzet csak rosszabbodni fog, és lehetőséget, táptalajt fog biztosítani a szélsőséges elemek megjelenéséhez.

7. Az UNESCO szakemberei vizsgálják a Szerencsre tervezett szalmatüzelésű erőmű miatt kialakult helyzetet. A szervezet akár törölheti is Tokajt a világörökségi listáról. Kell ez az erőmű leghíresebb borvidékünk kapujában?

Számomra elképzelhetetlen, hogy Tokaj ne szerepeljen a világörökségi listán. Az erőmű kérdését pedig szintén nem érzelmi, hanem szakmai szempontból kell vizsgálni (amihez én persze nem értek): ha veszélyezteti a régiót, a bortermelést, a környezetet, akkor Magyarországnak el kell tudnia érni, hogy ne épülhessen meg.

8. Az IMF április 21-én publikált prognózisa szerint idén a magyar GDP még 0,2 százalékot csökken, de jövőre már 3,2 százalékos növekedést remélhetünk. Osztja a nemzetközi szervezet optimizmusát?

Merek én vitába szállni az IMF-fel? Bízom benne, hogy így lesz, és hogy ez a reklámpiacon is érezteti majd a hatását. Mindez persze nem fog automatikusan bekövetkezni, ebben a mindenkori kormányzatnak óriási felelőssége van. Osztom azt a nézetet, hogy a hazai vállalkozásoknak két irányból is támogatásra van szükségük: az egyik oldalról az adórendszer egyszerűsítése, az adóterhek csökkentése révén egy egyszerűbb és hatékonyabb működés lehetővé tételével, másfelől az uniós és a hazai támogatási források valóban gazdaságélénkítő hatású szétosztása révén.

Óriási kérdés, hogy milyen módon oldható fel az ellentmondás az adócsökkentéssel várhatóan rövidtávon együtt járó állami bevételkiesés és az államháztartási hiány szinten tartásának kötelező érvényű betartása között. Ha ebbe mélyebben belegondolok, csak örülni tudok, hogy ezt a feladatot nem nekem kell megoldanom…

9. A csőd szélén tántorgó Görögország megmentésének árát már nyolcvanmilliárd euróra taksálja az EU. Vajon más, a csődöt éppen csak elkerülő országokat eltántorít a görög példa attól, hogy most vagy a jövőben újra kezdjék a felelőtlen költekezést?

Sajnos az ilyen példákon látható, hogy milyen komoly diszkrepanciákat tud okozni a belpolitikai csatározások, ígérgetések, versengések hatása és az államháztartási hiánnyal kapcsolatos felelőtlenség. Ne feledjük, hogy Magyarországnak is segítségre volt szüksége a közelmúltban. Sajnos tartok attól, hogy ez a gyakorlat egyes esetekben fordítva is elsülhet, éppen hogy felelőtlenségre sarkall, hiszen „bármi is történjen, a végén majd úgyis segít az EU, az IMF vagy valaki…”.

Vitathatatlan ugyanakkor, hogy az EU számára elemi érdek a tagállamok gazdasági stabilitásának biztosítása egy olyan globális versenyben, ahol a versenyképességi szempontok mentén az Egyesült Államok szinte már eltörpül Kína mellett.

10. Mi volt az az esemény, ami az utóbbi hetekben leginkább jókedvre derítette?

A feleségem boldog telefonhívása, amelyben közölte, hogy előbukkant Dávid fiam első két foga.