Komment
2010. 7-8. szám
10 kérdés Aczél Lászlóhoz
Az utóbbi hetek hazai és külföldi történéseit Aczél László, a MAKSZ elnöke, a Young & Rubicam ügyvezető igazgatója kommentálja.
1. Májusban a MAKSZ elnökévé választották. Milyen állapotban van a magyarországi kommunikációs szakma, és hogyan határozná meg a MAKSZ helyét és feladatait a közeljövőre nézve?
A szakma egészében véve talán nincs a legvirágzóbb állapotban, de sok az új, érdekes jelenség. A MAKSZ-ban mozgalmas élet zajlik, új szekciók jöttek létre, beindult a szakosodás. Hogy mi lehet ennek a hátterében? Csökkenést tapasztalunk a reklámköltésben, minden szegmensben, ezért sokan megpróbálnak olyan területeken megjelenni, amelyek nem feltétlenül tartoznak a kulcskompetenciájukba. A médiában és a reklámiparban is az ma a trend, hogy a cégek a hagyományostól eltérő utakon próbálnak pénzt keresni, hiszen a torta egyre kisebb.
A MAKSZ érdekvédelmi szervezetként definiálja magát. Egy szervezet pedig annyit ér, amennyit a tagjai beleadnak elképzelésben és megvalósításban. Sok rendezvényünk van, bulik, díjátadók, gálák, Effie, Arany Penge. A MAKSZ elért egy bizonyos piaci súlyt, ennek köszönhetően igyekszik előmozdítani az ügynökségek helyzetét. Számos állásfoglalásunk jelent meg, például a tendereztetéssel, az árazással, jogi kérdésekkel kapcsolatban, hogy lehetőség szerint mérsékeljük a negatív trendeket. Szekcióink – média, ATL, BTL, online – reprezentatívak, a nagyobb munkákat munkacsoportok viszik, amelyekben a teljes piac megjelenik.
2. Túl vagyunk a választásokon, megalakult a kormány, júniusban nőtt a fogyasztói bizalmi index, élénkül az ipari termelés. Kilábalunk végre a gazdasági válságból?
Ha a makroadatokat nézzük, akkor kilábalóban vagyunk. A nagy visszaesés után most egy lapos vonalat látok, ez az év neutrálisnak ígérkezik, de van esély a stabilizálódásra. Bár ezt nagyon sokan mondják, az ügyfelek még mindig óvatosak a költésben, a bizalom nehezebben jön vissza a kommunikációs szakmába, mint más területekre. A piac szereplői benchmarkként tekintenek a 2009-es évre, és ebből nehéz jól kijönni. Külföldön talán jobb a helyzet, például a futball-világbajnokság őrült pénzeket mozgat meg a világban, de nálunk ennek semmi jelét nem látni.
3. Két kormánypárti képviselő nemrég újra az államcsődöt emlegette, amire a piacok nagyon idegesen reagáltak. Mit kellene tennie Magyarországnak, hogy ne ilyen hírekkel kerüljön címlapra, képernyőre a világban?
Néhány képviselő nagyon megszokta az ellenzéki létet, és nem tudatosult eléggé bennük, hogy kormányra kerülve másképp kell kommunikálni. Ellenzékiként megszokták tőlük az ilyen kijelentéseket, de kormányzati pozícióban ugyanaz másképp hangzik. Fel kellene ismerniük a kommunikáció jelentőségét, amit egyébként a Fidesz korábban kifejezetten jól csinált. Szűkre volt szabva azok mozgástere, akik kommunikálhattak, és akik most – úgy tűnik – szabadjára vannak eresztve. Korábban konzekvensen és konzisztensen ugyanazokat a dolgokat mondták. Ezekből a túlzásokból most vissza kell venniük.
Ráadásul valamit mondani kellene magunkról, valamiféle határozott elképzelést megfogalmazni például a jövő évi EU-elnökség és más aktuális feladatok kapcsán. Meghatározni, mi az, ami differenciálja ezt az országot a nemzetközi közvélemény előtt. Mit akarunk, hová megyünk, hol a helyünk a világban? Erre nagyon sok lehetőség van, országmárka-stratégia meg országimás-építés, ami számos hivatal és szervezet együttműködését felételezi. De mindenekelőtt ki kellene találni valamit, ami mi vagyunk. És azt kellene képviselni, nem belefeledkezni az aktuálpolitikai dolgokba.
4. Kormánypárti képviselők június közepén öt elemből álló médiacsomagot terjesztettek a parlament elé. A szakmai szervezetek péntek délutántól hétfő reggelig kaptak időt a törvényjavaslatok véleményezésére. Elég volt?
Nem volt elég, bár véleményeztük. Az érintettek egy részéhez eljutottak a törvényjavaslatok, másokhoz nem, mert mondjuk épp betelt a postaládájuk, vagy nem voltak itthon. Az ÖRT-tel kiadtunk egy közös nyilatkozatot. Úgy gondoljuk, mindenképpen szélesebb egyeztetésre van szükség az ilyen jogszabályok megalkotásához. Elsősorban azt kifogásoltuk, hogy rengeteg duplikáció található ebben a csomagban. Ha egy kérdést már szabályoztak a Grt.-ben (a gazdasági reklámtevékenység alapvető feltételeiről és egyes korlátairól szóló 2008. évi XLVIII. törvény – a szerk.) vagy másutt, azt felesleges ezekben a törvényekben újra elővenni. Hivatkozási anomáliákat okozhat, ha ugyanarról a kérdésről több törvény rendelkezik. A jogalkotók ezt nem gondolták végig elég tüzetesen. A véleménynyilvánítással kapcsolatos passzusok más szempontból érdemelnének hosszabb átgondolást. Az pozitív, hogy a hagyományos média mellett az online-ra is kiterjedne a törvény hatálya, de sok kényes kérdést, például a fórumok moderálását alaposan végig kellene gondolni.
5. Budapesttől Versailles-ig rengeteg szervezet sokféle módon emlékezett meg a trianoni békeszerződés évfordulójáról. Miért van az, hogy kilencven év után még mindig ilyen indulatok kavarognak?
Megmondom őszintén, nem nagyon értem ezt az egészet. Mindannyian – magyarok, szlovákok, románok – EU-állampolgárok vagyunk. Az EU-ban ezek a kérdések már nem annyira lényegesek. A Trianon-témának már rég nem kellene napirenden lennie. Az a párt vagy szervezet, amelyik ennyire el van foglalva a múlttal, a múltban él, és látványdolgokat tűz a zászlajára. A szlovák választások eredménye, a Híd-Most előretörése is jelzi, más dolgok fontosabbak az embereknek, még akkor is, ha a szlovák nyelvtörvény és hasonló ügyek nem tesznek jót a helyzetnek. Ezt a gerjesztett feszültséget nem kellene tovább szítani, Nagy-Magyarország-matricákkal parádézni a határon belül meg azon kívül is. Trianon egy tény, amit el kell fogadni, ezen már régen túl kellett volna lépni.
6. Egy nemzetközi felmérésből az derült ki, hogy az embereket egyre kevésbé érdekli a klímaváltozás, két év alatt a világban több mint duplájára nőtt azoknak az aránya, akik egyáltalán nem aggódnak az éghajlati viszonyok átalakulása miatt. Eközben Magyarországot elmossa az özönvíz. Kell félnünk a klímaváltozástól?
Szerintem kell félni tőle. Ott látom a problémát, hogy amikor egy témáról sokat beszélnek, túlhasználttá válik. Ha túl nagy a hype körülötte, az már a visszájára fordul. Nagyon sok szó esik a klímaváltozásról, de nem is tudjuk pontosan, mit kellene érteni rajta. Vannak viharok és özönvizek, kellemetlen folyamatok mennek végbe, amelyek ellensúlyozására már rengeteg technika kialakult. A szelektív hulladékgyűjtés vagy a bioenergia kiaknázása nagyon fontos, de ha nincsenek jól kezelve, hamar feledésbe merülnek.
7. Elkezdődött a labdarúgó-vb, ahol hazánkat idén is csak bírók képviselik. Egyeseket a vuvuzelát, mások az alacsony színvonalat szidják…
Én mindent szidok. A vuvuzelát, az alacsony színvonalat, a nagy európai csapatok bukását. Igazi jövője a klubfutballnak van. A játékosok túlságosan elfáradnak a szezon végére. Gondoljunk arra, a Chelsea vagy az Arsenal hogyan focizik év közben, és mennyit bénázik most az angol válogatott. Ötven-hatvan klubmeccs után összeeresztik őket három-négy napra, és azt várják, hogy ez majd működik. De nem működik. Ha az egók nem kerülnek háttérbe a csapathoz képest, akkor nem lesz csapatjáték. Az óriási egókkal megáldott gárdák, az angolok, a franciák egyszerűen szétesnek.
8. Idén rekordszámú, 275 intézmény vett részt a Múzeumok Éjszakája programjában. Virágzik a kultúra?
Bizonyos szubkultúrák feltétlenül. A múzeumok is, de említhetném a koncerteket, a kiállításokat, a romkocsmákat. Manapság jó fiatalnak lenni Budapesten. Amikor én egyetemre jártam, volt két vagy három hely, ahol jól érezhettük magunkat, most rengeteg ilyen van. A film meg a színház más kérdés, de az is pozitív fejlemény, hogy Mundruczó Kornél Cannes-ban szerepel, Antal Nimród meg Hollywoodban forgat.
9. A Costes tavaszi Michelin-csillagáról sokan és sokat írtak. Elindult a magyar gasztroforradalom?
A válaszom egyértelműen igen. A kilencvenes évek trendje a látványkonyhák, látványéttermek kialakítása volt. Nagyon sok pénzt beleöltek, hogy milyen legyen az éttermek kinézete, csak éppen a konyha nem volt színvonalas. Most a konyhába, a szakácsba meg a technikába invesztálnak, ez jó trend. Lehet úgy újítani, hogy közben megtartjuk a magyar konyha jellegzetességeit.
Az nem működik hosszú távon, hogy az ember egy étteremben mindig ugyanazt a rákfarkat találja Cézár-salátával. Hangsúlyossá vált a szezonalitás, a helyi specialitások. Az éttermek maguk tartanak fenn konyhakerteket. Lehet tudni, melyik farmról származik az alapanyag. A Costes egyébként ilyen szempontból nem jó példa, hiszen mindent Franciaországból hoznak be, portugál, argentin séfek főznek
10. Mi volt az az esemény, ami az utóbbi hetekben leginkább jókedvre derítette?
Azonkívül, hogy a gyerekemmel játszom minden este, és az nagyon jó érzéssel tölt el, a legutóbbi céges kirándulást élveztem nagyon. A Club Aligában voltunk, finoman szólva retró körülmények között. Kiderült: ahhoz, hogy jól érezzük magunkat, és jót bulizzunk, nem kell feltétlenül személytelen luxusszállodába menni. Itt minden poros, lepukkant szobának volt valamiféle személyes jellege.
Szerző: Tokaji F. Tamás




Közösségi Média