Digitális lap - Digitális lap - Digitális lap - Mediapiac.com

Ruszkai Nóra tizenegy évig dolgozott a Sanoma Budapest Zrt.-nél, ebből kilencet vezérigazgató-helyettesként. E munkakörben a magazindivízió mellett az üzletfejlesztést, a kereskedelmi igazgatóságot, a központi marketingosztályt, valamint a vállalat PR-tevékenységét felügyelte, 2006 óta pedig a Story Tv vezérigazgatói teendőit is ellátta. A szakember június elsejével távozott pozíciójából.

Hosszú sanomás pályafutás áll ön mögött. Melyek azok az eredmények, amelyekre hosszabb távon is büszke lesz?

Amikor beléptem a jogelőd céghez, a VNU egy közepes méretű kiadó volt. Azért szerződtem oda, hogy beletanuljak a lapkiadásba. Aztán bekövetkezett a Vico-portfólió megvásárlása, amely révén váratlanul, egy éven belül piacvezetők lettünk. Azért is váltunk ilyen sikeressé, mert nagyon jó csapatot alkottunk. Fiatalok voltunk, lelkesek, meg akartuk tanulni a piacot. Integrálnunk kellett a Vico hatalmas, érett termékpalettáját, és nyugati sztenderdek alapján újjá kellett építenünk olyan márkákat, mint a Nők Lapja meg a Színes Rtv.

A következő nagy lépést az jelentette, hogy távozott mindkét kiadó kereskedelmi igazgatója. Se a VNU-ben, se a Vicóban nem volt olyan ember, aki értett volna a front-hirdetésértékesítéshez. Ott álltam egy hatalmas, ötvenfős csapattal. Épp akkor került hozzánk Kürti István, eredetileg back office managernek. Mondtam neki, nincs mese, nekünk kell felépítenünk az egyesített cég salestevékenységét. Később magam szerveztem át a lapigazgatói rendszert, szinte az összes mai lapigazgatót én vettem fel a kiadóhoz. Hihetetlenül jó volt az első négy-öt év.

Emlékezetes marad számomra a Nők Lapja újrapozicionálása, a Story Tv elindítása is. Operatív vezetőként szinte mindennel volt dolgom, különösen Szabó György (a VNU, majd a Sanoma Budapest vezérigazgatója – a szerk.) prágai megbízatása idején, amikor afféle helytartóként kellett működnöm.

Május közepén még a Sanomát képviselte egy médiakonferencián, rögtön utána jött a távozás híre. Sokakat meglepett ez a fordulat.

Valóban elég hirtelen történt, de azért nem két nap alatt. A váláshoz vezető folyamat elég régen, legalább egy éve elkezdődött. A Media Hungaryre már úgy mentem, hogy megállapodtunk a távozásomról. Számomra egyébként a konferencia nemcsak a Sanomáról, hanem az egész iparágról szólt, amelyhez továbbra is tartozom.

Szakmai fórumokon többen szóvá tették, hogy a távozását egy semmitmondó közleményben jelentették be.

A hírhez annyit tudok hozzátenni, hogy mind számomra, mind a főnököm számára ez volt az optimális döntés. A Sanomát továbbra is életem részének tekintem. A kollégákat, akikkel együtt építettük fel a céget, szinte családtagjaimnak érzem. De eljött az a pillanat, amikor már egészen másképpen láttuk a dolgokat Szabó György vezérigazgatóval. Személyes konfliktusunk nem volt, a véleménykülönbségek kimondottan szakmaiak voltak. Homlokegyenest eltérően ítéltünk meg bizonyos helyzeteket, és a mai napig kitartok a mellett, amit bizonyos kérdésekről és megoldási lehetőségekről akkor gondoltam.

Mely területeken jelentkeztek ezek az éles véleménykülönbségek? Mit csinált volna másképpen?

A legmarkánsabb különbség a tekintetben merült fel, hogyan vezessük a céget, milyen döntéseket hozzunk a vállalat jövőjével kapcsolatban, kikkel fejlesszük az üzleti kapcsolatokat. Ez a fő kérdéskör, amellyel összefüggésben a legtöbb konfliktusunk kialakult. Egyébként számos ügyben megoszlott a véleményünk, de azok nem voltak olyan jelentős nézeteltérések, hogy ne lehetett volna őket áthidalni.

A Sanománál sohasem egyszemélyi döntések születtek stratégiai kérdésekben, az számított, hogy a nyolc felső vezetőből álló vezetői testület melyik irányt támogatta. Nem kizárólag kettőnk ellentétéről volt szó stratégiai kérdésekben, de egyre gyakrabban alakult ki olyan szituáció, hogy megosztottuk a kollégákat. Nem ez vezetett az elváláshoz, de mindkettőnk számára olyanná vált a helyzet, ami már rossz érzéseket és egyre több belső feszültséget szült.

Konkrétan hogyan történt? Leültek egy kávé mellé, és lezárták az együttműködést?

Fontos ez?

Az emberek nem voltak jelen, és kíváncsiak…

Konkrétan e-mailen keresztül „döntöttük” el, hogy jobb lesz ez így.

Ön írta azt az e-mailt?

(Nevet.) Maradjunk annyiban, hogy közös megegyezéssel váltunk el. Először e-mailben tisztáztuk, aztán le is ültünk, de nagyon sokat nem beszéltünk a témáról. A kollégákkal a mai napig kommunikálok. Próbáltak többen többféleképpen elbúcsúztatni, én meg igyekeztem ez elől lehetőség szerint elszökni. Amúgy nem volt sem viharos, sem rossz szájízű az elválás. Az persze mély csalódás számomra, hogy idáig fajult a helyzet.

„Szabad emberként” hogyan értékeli a magyar médiapiacot? Az utóbbi két év nem volt diadalút, de az adott piaci viszonyok között is lehet jobban vagy rosszabbul dolgozni. Lát-e tipikus hibákat, amelyeket a médiapiaci szereplők elkövetnek?

Azért még a 2009-es év sem volt rossz minden szegmens számára, a kábelpiac például nőtt. A recesszió mindig rávilágít a gyengeségekre. A média világszerte, így Magyarországon is el van kényelmesedve. Sok médiatulajdonos és -vezető úgy gondolja, hogy adott a GDP fél-egy százalékát kitevő reklámköltés, ami majd úgyis befolyik a kasszába.

Napjaink médiaipara csak kullog a fogyasztói magatartásváltozás után. Egy profi vezetőnek fel kell tudnia mérni, milyen irányba fejlődik a médiafogyasztás. A Google nem azért lett nagy, mert szabadszavas keresésre vágytunk, hanem azért, mert kiszolgálta az embereket, akik a korábbi keresők nehézkessége miatt nem boldogultak.

Bátornak és innovatívnak kell lenni, a nem prosperáló üzleti modelleket le kell cserélni olyanokra, amelyek működőképesek. Ma nem lehet három-öt éves stratégiákat készíteni, miközben szinte egy évet sem láthatunk előre. Lassan már havonta kell újragondolni, hogyan állunk, merre tartunk. Ehhez rugalmasabb, laposabb, kevésbé hierarchikus szervezetre van szükség.

Mi lesz a média hagyományos formáival és termékeivel?

A magazin mint olyan nem hal ki. Mindig lesznek olyanok, akik magazint akarnak olvasni, még ha ez a réteg egyre szűkül is. De itt is mindent újra kell gondolni, a hirdetési bevételek fogalmát, a megjelenési gyakoriságot, a példányszámot, az árat. Mi az, hogy főszerkesztő, szerkesztőség? Három év múlva nem lesznek már a mai értelemben vett, szeparált szerkesztőségek. Az újságírók szakosodnak majd egy-egy tematikára, és az adott témában a legjobb anyagokat fogják szállítani a legkülönfélébb platformokra, magazinba, internetre, televízióba.

Milyen mértékben és formában vesznek majd részt a médiafogyasztók a tartalmak előállításában?

Szerkesztett tartalmakra mindig szükség lesz valamilyen formában és mértékben. A fogyasztó nem akar mindig keresni, kutatni. Hangulatfüggő, mikor mennyi energiát hajlandó a keresésre fordítani. De a fogyasztói hozzáállás nagyon meg fogja változtatni a szerkesztők státusát. Kulcsfontosságúvá válik a szerkesztő hitelessége, aki a tartalmat szűri, szerkeszti. Például ha pár bekezdésben összefoglalja a kormányprogramot, az olvasók higgyék el neki, hogy valóban az a lényeg. A szerkesztőknek nem a hatalom, hanem saját hitelességük megteremtése és fenntartása lesz a fontos.

A tartalmak előállításának és fogyasztásának változását meglehetősen egységesen látja a szakma. A fragmentáció tényét, az interaktivitás és a közösségi média térnyerését senki nem vitatja. De nincs hasonló konszenzus az üzleti modelleket illetően. Hogyan lehet a médiát finanszírozni?

Van két nagy fiam, akik hajlandóak belenyúlni a zsebükbe, ha olyan tartalmat vagy szolgáltatást látnak, amelyre valóban szükségük van. A jövőbeni finanszírozhatóság kulcsa az, hogy újra megtaláljuk a két lábon álló üzleti modellt, amelyben fizet a fogyasztó és a másik oldal is, amelyet az egyszerűség kedvéért nevezzünk hirdetőnek. Ha ott van a fogyasztó, az is jönni fog, aki meg akarja őt szólítani.

Semmi nincs ingyen. A fogyasztó ki fogja választani azt a médiumot, médiatípust, amelyik neki kell. A kinézett terméket meg fogja venni, vagy a hasznos szolgáltatásért fizetni fog.

Itt következik a gumicsont, a fizetős internet kérdése…

Az internet most is fizetős, a szolgáltatóknak elég sok pénzt adunk érte. Előbb vagy utóbb a szolgáltatóknak osztozniuk kell a bevételeken a tartalomkibocsátókkal. De egyre több tranzakciós bevételi forrás is kialakul. Abban nem hiszek, hogy a magazintartalmakért majd pénzt fognak áldozni az emberek. A B2B-szektorban el tudom képzelni a fizetős tartalomszolgáltatást, a B2C-kommunikációban aligha.

A televíziós piac alakulása legalább olyan izgalmas, mint az interneté. Bár a kábelben még van némi növekedési potenciál, a piac lényegében telített. A partnerkeresés, a nagy összeolvadások korszaka következik. Abban a pillanatban, amikor a tévé és az internet összeér (ehhez csak annyi kell, hogy a készülékek mindkét funkcióra alkalmasak legyenek), a lineáris televíziózás kora véget ér, és új korszak kezdődik. Van néhány vállalat Magyarországon, amely már ma is élen jár ezen a területen.

Június elsejével távozott hivatalosan a Sanomától. Hogyan tovább?

Konkrét terveim vannak, de ezekről egyelőre nem nyilatkozom.

Szerző: Tokaji F. Tamás