Digitális lap - Digitális lap - Digitális lap - Mediapiac.com

Nem kevés médiamunkás érzi napjainkban, hogy sodródik az árral, és a trendhullámok összecsapnak a feje felett. Azt vehettük észre, hogy a megszokott média-bizniszmodellek alig-alig működnek. Újabb és újabb technológiákat, üzleti platformokat kell havonta megismernünk: ha akarjuk, ha nem, erről fog szólni 2011–2012.

A munkaadók készülnek az elkerülhetetlen változásokra, és egyre profibb és eredménycentrikusabb munkavállalókat keresnek. Azt tapasztaljuk, az előbbiek elsősorban arra kíváncsiak, hogy milyen konkrét tudástőkét tudnak hozni a jövendőbeli kollégák. A munkaadók ezért többnyire vállalkozó szellemű munkatársakat keresnek. Magyarországon már nem hangzanak jól a vállalkozó és a vállalkozói szellem fogalmak, így annak dacára, hogy jobban szeretem a magyar fogalmakat, mégis az entrepreneurt fogom néhányszor használni. Úgy gondolom, hogy az entrepreneur fogalma mögötti lényeg megértése, felvállalása életbevágó lesz.

Most nem a közismert technikára, az alkalmazottak álvállalkozóként, kényszervállalkozóként való foglalkoztatására gondolok, hanem a rendesen, bejelentett alkalmazottként dolgozókra, akik mentalitásukban vállalkozók. Úgy hívom őket, hogy corporate entrepreneurök. Ezek az emberek úgy tekintenek magukra, mint az egyszemélyes kft.-jük ügyvezető igazgatójára. Tisztában vannak az erősségeikkel és az egyszemélyes cégük által nyújtott szolgáltatás minőségével (még egyszer, nem a kényszervállalkozókra gondolok). Értik a megbízójuk üzleti modelljét és tudják azt is, hogy az egyszemélyes kft.-jük hol teremthetne értéket a potenciális megbízó értékláncában.

Kevés olyan piac létezik ma Magyarországon, amely annyira igényli a változást, mint a marketing és a média területe. (Ez az igény a médiatörvény változásai előtt is megvolt, pusztán üzleti hatékonysági szempontok miatt.) Ennek megfelelően néhány tudatosan gondolkodó médiavállalat elkezdte a szervezeteit átalakítani. Mindenki tudja, és sokszor ki is mondják azt a véleményt, hogy lejárt az ideje a klasszikus és kényelmes médiaügynökségi modellnek, lecsengtek a klasszikus hirdetési modellek. Mégis, a régi üzleti mintáknak az USA-ban és az EU-ban megjelent alternatíváit (például Google TV) a magyarországi médiatulajdonosok még nem adaptálták. A 2012-ig bekövetkező médiapiaci átrendeződések meg fogják mutatni, hogy mennyire nőttünk fel ezen új médiamodellek fogadásához. Mint minden változás, ezek a modellváltások is profi marketing- és médiaszakembereken keresztül fognak végbemenni. Az új üzleti minták tanulást, tudást és új szemléletmódot követelnek meg, ugyanakkor új lehetőségeket is feltárnak.

A médiapiaci megbízók a vezetői és menedzseri pozíciók kiválasztási feltételei között megadják azt is, hogy a fejvadász figyeljen arra, a jelöltek mennyire fejlesztik képességeiket, bővítik tudásukat. Fejvadászként kifejezetten tanácsolhatom azt, hogy a pályázók erősségeikre alapozva kezdjék építeni önmagukat. Érdemes volna a más ágazatokban (például IT, filmipar) bevált freelancermodellekkel minden marketing- és médiaszakembernek megbarátkoznia.

Azt is el kell mondanom, hogy a pályázók számos akadállyal nézhetnek szembe: a válság miatt kevés új munkahely van a médiapiacon, és erősödik a médiaállásokért folytatott verseny; a cégek egyre képzettebb és bevételnövelésben jártas vagy a bevételnövelésre valamilyen hatással bíró munkaerőre vadásznak, mind kevesebb időt és energiát szánnak ugyanakkor a keresésre.

A fentiek miatt a jelöltek egyértelműen letisztított USP-jének (a klasszikus, 25 szavas elevator speech) szerepe megnövekedett.

Közösségépítés – de nem mindegy, hol

Az állások többségét nem hirdetések útján, hanem megbízható ismerősök ajánlása alapján vagy fejvadászokon keresztül töltik be (szinte közhelyszámba megy ez a kijelentés, mégis kevés jelentkező építi a fejvadászokkal való kapcsolatát – erről következő cikkünkben részletesen is írni fogunk).

A közösségi oldalakon – és itt nem a Facebookra gondolok – keresztül kovácsolt kapcsolati tőke nagyon fontos, de a pályázás szempontjából nem mindegy, hogy azt milyen platformon kezdjük el építeni, itt ugyanis nem az a lényeg, hogy ki mennyit „lóg” az oldalon. Hogy melyik a legmegfelelőbb szakmai közösségi oldal? Nem lehet elégszer említeni a LinkedIn nevét, amely – azok kedvéért, akik még nem ismerik – csak működésében hasonlít a Facebookra. Itt teljesen más felhasználók vannak, és nem egymás „kukkolgatása” a cél, hanem az, hogy a szakmai ajánlásokat kihasználva fontos üzleti információkhoz, sőt akár álláshoz is jussanak a tagok. A LinkedInt 2002 decemberében hozták létre, és 2011 januárjában a regisztráltak száma már elérte a 90 milliót.

A rendelkezésre álló adatok alapján ma a világ 6,8 milliárdos népességének 1,3 százaléka LinkedIn-felhasználó. A tagok száma másodpercenként körülbelül eggyel nő. A userek fele, 45 millió regisztrált az Egyes Államokból kerül ki (a teljes 300 milliós lakosság 15 százaléka), további 12 millió pedig Európa országaiból vegyesen (mindössze 2,3 százaléka a kontinens 500 milliós népességének!). 3,3 millió tagjával Indiáé a leggyorsabban növekvő közösség. A magyar felhasználók száma 2011 januárjában még csak tízezer körül mozog, és ebből a tízezerből csupán 900 fő jön fel az advertising keresőszóra, de ha iparági szűkítést végzünk a marketing-advertising industry kifejezésre, mindössze 650 találatot kapunk! Ez elgondolkodtató, hiszen a brandépítésre legaffinisabb marketing-média szektorban hozzávetőlegesen százezren dolgoznak, nekik felülreprezentáltnak kellene lenniük. A nemzetközi átlag alapján a teljes magyar LinkedIn-közösség elérhetné a 130 ezer főt!

Kiknek van a legtöbb esélyük?

A mai médiapiacon a hatékonyság és az eredményesség az első kritérium, amelyet a munkaadók elvárnak. Olyan szakembereknek van esélyük, akik jól tudják, hogy mit akarnak, tisztában vannak értékeikkel, eredményt hozó képességeikkel, tudásukkal és komparatív előnyeikkel. Ezért hatékonyan és elégedetten tudnak és akarnak dolgozni – és nem akármelyik cégnek, hanem olyannak, ahol fel tudnak nézni a vezetőre és a vállalkozás értékeire.

Az esélyeseket hajtja a szenvedélyük, ezért sokkal jobban szerepelnek az állásinterjúkon, sugárzik belőlük, hogy meg akarnak küzdeni a megbízónál potenciálisan rájuk váró feladatokkal. Azt tapasztalom, hogy az esélyes pályázók a hálózatépítésen és a szenvedélyüket megjelenítő céljuk elérésén kívül tanulni is akarnak. Képzésekre járnak, és korábbi munkahelyeiket is mint „kiképzőhelyeket” fogják fel. Tisztában vannak a tudástőkéjükkel, és a leendő új munkahelyükre az eddig megszerzett know-how-t akarják „bevinni”, míg tapasztalataikat ott tovább szándékoznak bővíteni.

Ezen sorokat fogalmazva eszembe jut Charles Handy Az elefánt és a bolha című műve, amelyben leírja, hogyan lett vállalkozó (bolha) egy multikörnyezet (elefánt) után. Nem lehet persze mindenki vállalkozó, de minden szakember dolgozhat vállalkozó szellemben (lásd fent a corporate entrepreneurt). Handy szerint minden karrierjét komolyan vevő szakember töltsön évente 25 napot (az évi összes munkanap körülbelül 10 százalékát) valamilyen formában továbbképzéssel (szakkönyvek, szaklapok olvasásával, konferenciákon, tréingeken való részvétellel).

Hogyan lehet kitűnni a tömegből?

Elsősorban tudással, másodsorban hálózatépítéssel, amelynek egyik fontos eleme a tervszerűen épített saját brand!

Mi tapasztalható a jelöltek tudatos karrierépítésére vonatkozóan? Az állásinterjúk során, amelyek köre természetesen nem reprezentatív, és megítélésük szubjektív, az látható, hogy nagyjából minden hetedik jelölt készül fel komolyan. Róluk fogok néhány szót ejteni, mert az ő példájukat tartom követendőnek.

A személyes meghallgatáson jól szereplő pályázókról elmondható, hogy komolyan veszik Jeff Bezos (az Amazon alapítója) mondását: „Saját márkád az, amit az emberek akkor mondanak rólad, amikor nem vagy a szobában.” A felkészült jelöltek tudják, hogy egy fejvadász számára mennyire fontos a pályázóról beszerezhető ajánlások tartalma. A sikeres jelöltek érvényesülésükhöz, az új munkák kereséséhez tudatosan alakítják a személyes online márkájuk két dimenzióját: a hírnevüket (az irántuk érzett bizalmat) és a személyes brandjük hatásfokát (hányan ismerik őket). Az eredményes álláskeresők hitelesek és következetesek, illetve annak is tűnnek. Abból indulnak ki, hogy minden, ami a neten róluk látszik, az hatni fog.

A sikeres pályázók tisztában vannak az interjúzás gyakorlatával, ennek következtében például egyértelmű USP-t képesek a személyes meghallgatáson megfogalmazni: „Pénzügyes vagyok a médiaszektorban, és 10 százalékos költségcsökkentést értem el 2010-ben X cégnél”, „Marketingmenedzser vagyok Y magyar mobilcégnél, és 15 százalékkal növeltem a share of voice-unkat” stb.

Közismert vélemény, hogy a kialakított online brand túl fog élni minket, ezért megfontolandó megkezdeni a saját online márkastratégiánk megteremtését, már holnaptól! A saját márkastratégia megalkotása során érdemes tanulni a nagyvállalatoktól, akár úgy is, hogy a multik letisztult internetes márkaépítési elveit követi az álláskereső. Egy magánszemély csak a világhálón tud megengedhető áron brandépítésbe fogni, ha akar.

Internet? Vele – mert nélküle nincs bizbisz. Ezzel kapcsolatban fontosnak tartom, hogy az online piac további növekedése miatt a nem internetes szakembereknek is tisztában kell lenniük saját vállalatuk, iparáguk online modelljeivel. A fejvadásszal, HR-essel folytatott interjúkon ezek ismerete jó pont.

Tehát szubjektív véleményem szerint azoknak, akik váltást terveznek, érdemes mind a munkában, mind a magánéletükben tudatosan közösséget építeniük. Ajánlatos, hogy a magukból és a megpályázott vállalatból jól felkészült álláskeresők az ismerősökön túl a fejvadászokkal is láttassák szakmai eredményeiket.

Akkor van nagy esélyük, hogyha nem csak találomra és csupán a túlélés reményében jelentkeznek egy-egy munkahelyre. Felejtsük el a CV-ben a dinamikus, kihívásoknak megfelelő, több nyelven jól kommunikáló stb. elkoptatott közhelyek használatát. Úgy vélem, a pályázók elsősorban olyan céget célozzanak meg, amely szolgálja a céljukat, szenvedélyüket és tudástőkéjük bővítését. Igen, szerintem a jelölt szenvedélye és érdekei az elsők, és csak ezek után következik a munkaadó. Ha a jelölt szerint a munkaadó építeni tudja az ő haladási pályáját, akkor ebből a munkaadó is sokat fog profitálni.

Szerző: Hajdu Zoltán