2011. 11-12. szám | Eset

Habostorta

Digitális sikertörténetek
Dunder Krisztián
Dunder Krisztián

Állandó szerzőnk, Dunder Krisztián könyvet írt Digitális sikertörténetek címmel, amelyben a Használtautó.hu oldaltól a Netpincéren át a Vateráig olyan hazai online vállalkozások történetét mutatja be a cégek kulcsembereivel folytatott beszélgetéseken keresztül, amelyekről sokat hallottunk, de amelyekről valójában mégis keveset tudunk. Most kedvcsinálónak közlünk egy rövid szemelvényt a Weiler Péterrel készült interjúból.

Mi volt az első webes élményed?

Első médiás kalandomként szerepeltem Friderikusz Sándor egyik műsorában mint fiatal grafikus tehetség. Még az MTV-s korszakban – talán 1993-ban volt –, mindenki azt a műsort nézte, nagy port vert fel. Sándor megtartott engem kreatív embernek. Az angoltudásommal – éltem kint korábban Amerikában – segítettem, fordítottam anyagokat, dolgoztam neki. Akkor még nem létezett magyar internet. Emlékszem, hogy a CompuServe dobott be nekem anno egy szórólapot, a Dataneten keresztül, és akkor még hosszú kódszámú e-mail címeket kínáltak. Győzködtem Friderikuszt, hogy legalább egy e-mail címet regisztráljunk már be. Végül nem jött össze, mert pénzbe került, ráadásul dollárba, úgy gondolta, nem lesz jó semmire.

Aztán 1994-ben kimentem Amerikába két évre. 1996-ban már úgy jöttem haza, hogy gyártok egy online szappanoperát. Szerettem rajzolni, mindig is érdekeltek a képek. Egy amerikai újságcikket olvastam arról, hogy létezik az internet, írtak egy szappanoperáról, amit The Spot néven kezdtek gyártani. San Franciscóban kibéreltek egy pompás házat a tengerparton, beköltöztettek gyönyörű csajokat és pasikat, aztán online közvetítették az internet hajnalán, amikor még normális sávszélesség nem volt, de valaki kitalálta és megcsinálta. Annyira megtetszett, hogy rögtön rákattantam, egy ilyet kellene csinálni Magyarországon is.

Meg is valósult egy epizód erejéig. Oroszlán Szonját – ha nem is én fedeztem fel, de – kiválasztottuk a műsorhoz. Akkor még a színésztanodában tanult. Felkértük főszereplőnek, és kerestünk mellé pár fiatal tehetséges fiút meg lányt. Keményffy Tamás filmrendező barátommal elkészítettük az első epizódot. Akkor még nem volt digitális fényképezés, hagyományos filmes fényképezővel dolgoztunk, előhívattuk a képeket, és jött a kérdés, hogy hogyan lesz ebből internet? Megnéztem a telefonkönyvet, az Arany Oldalakban az internetszolgáltatóknál, az E betűnél három-négy céget találtam, és felhívogattam őket.

Az E-net Hungarynél kedvesen fogadtak, megbeszéltem egy időpontot. Elmentem a fotókkal, hogy ezeket kellene feltenni az internetre, ebből szeretnénk csinálni egy szappanoperát. Nagyon jó fejek voltak. Valószínűleg a drótok és a kábelek világában éltek a szolgáltatók, nem volt még semmi tartalom a világhálón. Akkor összebarátkoztunk, és azt mondták, megcsinálják a site-ot, mi meg adjuk hozzá a képeket és a sztorit, meglátjuk, mi lesz belőle. Akkoriban én nagy saleses voltam, és azt gondoltam, hogy ez azért úgy lenne jó, ha valaki besegítene a finanszírozásába. Elmentem az akkori MATÁV-hoz, amiről már akkor lehetett tudni, hogy stratégiájában az internetet előtérbe akarja hozni. Nagyon tetszett mindenkinek, de mégsem kaptunk támogatást. Azt mondták, hogy nagyon klassz, hajrá, miénk a jövő, de ebbe azért pénzt nem tennének bele. Viszont az az egy epizód felkerült az internetre.

Így visszatekintve fura, hogy ha akkor nem egy szappanoperával nyitok, hanem egy pizzarendelős, autós- vagy ingatlanos portállal, akkor talán nagyobb sztori lenne. De végül is szerencsém volt, mert utána már értelmes dolgokat csináltam. A szappanopera nyilván Amerikában is tönkrement, miután néhány epizódot megélt, szélnek eresztették a gyerekeket a villából. Akkoriban ez túl korán jött, és valószínűleg ma sem működne, mivel a szappanopera alapvetően tévés modell. Viszont elmondhatom, hogy megtaláltam az egyetlen ötletet a világon, ami életképtelennek bizonyult abban az időben.

Érdekesen találtatok egymásra az internettel. Mikor lett ebből először üzlet, és hogyan?

Amint hazajöttem az amerikai főiskolás éveim után, újra Friderikusznak kezdtem dolgozgatni. Mesélt nekem egy műsorötletről, amiből végül a Meglepő és mulatságos lett. Végig azon járt az eszem, hogy mit tudnék neki segíteni, izgalmas lenne, ha tudnék valamit mögé tenni az interneten. Ő is támogatta. Annak idején az RTL-lel állapodott meg a műsorról. Akkor még a MATÁV is tulajdonos volt a csatornában, így el tudtuk mondani a cégnek, hogy lenne a műsorhoz egy website is, ami a kulisszák mögül folyamatosan riportokat, anyagokat közvetítene. Nagyon megtetszett mindenkinek, „hú, de jó, ezt csináljuk”, összekötöttek bennünket egy tartalomprojekttel foglalkozó csapattal.

Egy pici irodában voltak valahol a belvárosban, ott találkoztam először Nádori Péterrel, Simó Györggyel, Weyer Balázzsal, György Péterrel, egy hat-hét fős társasággal, ha jól emlékszem. Előadtuk az ötletet, mindenki rákkattant. Nem találtunk ki bonyolult üzenetet, annyi volt benne a fantázia, hogy a nagy ismertséggel rendelkező Friderikusz népszerűsíti az internetet, amikor még nulla volt a penetráció. Olyan tartalmat generálunk, ami nagyon sok embert érdekel, és nekik lesz miért eladni internet-hozzáférést. Nagyon jó megállapodást kötöttünk a MATÁV-val, havonta finanszírozták a gyártást, a működést, és azonnal nyereségesek lettünk. Ilyen üzletet szerintem ma már nem lehet kötni. Így az [origo] mellett megszületett a Friderikusz Online. 1998-ban jártunk akkor, és a műsorban folyamatosan ment, amit a MATÁV kért, ki kellett írni, hogy @matav.hu és friderikusz.hu.

Ebben az időszakban még úgy kellett népszerűsíteni az internet-előfizetést, hogy nem volt hozzá elég magyar tartalomszolgáltatás. Az [origo]-t is azért hozták létre anno, hogy legyen olyan minőségi, tartalmi háló, amivel el lehet adni az internetet. Sajnos úgy lett vége, hogy Friderikusz vitába keveredett az RTL-lel, a csatorna a stábot szélnek eresztette, a finanszírozás leállt. A projekt szétesett, nekem az volt a szerencsém, hogy az [origo]-tól kaptam egy nagyon jó állásajánlatot. Simó Gyuri mellé mentem projektmenedzserként, így a hőskorban, 1999–2000-ben még az [origo] építkezésébe is besegíthettem.

Közben Kieselbach Tamással – én akkor [origo]-s színekben – összehoztunk egy online aukciót. Tamásnak volt 15-20 képe, amiket a Műcsarnokban az Art Fairen állított ki. Ezeket a képeket tettük fel az online aukciós oldalra, ami csak arra az egy hétre jött létre. Nagyon jó képeket rakott fel, és az emberek licitáltak, az [origo] pedig reklámozta. Meglepődtünk azon, hogy az összes kép nagyon hamar és jó áron kelt el. Lezajlott a licit, kezet ráztunk a vevőkkel, mindenki boldog volt, és az [origo] is örült, hogy lement egy sikeres projekt. Tamásban viszont ott motoszkált a gondolat, hogy az internettel valamit kezdeni kell. Mivel én már ezen a területen dolgoztam, közösen kezdtük el formálni, hogy mit is lehetne csinálni. Sose felejtem el, a Liszt Ferenc téren olvastuk a nagy lepedő újságokat, minden a világhálóról szólt, akkor a lufit már elég nagyra fújták külföldön, mindenütt internet, internet, internet volt.

Ti is belevágtatok.

Igen, kitaláltuk, hogy összehozunk valamit közösen. Tamás bemutatott jó barátainak, a concorde-os alapítóknak: Jaksity Györgynek, Streitmann Norbertnek és Borda Gábornak. Három agilis, nagyon okos ember, akik már napi szinten használták az internetet. Ők igazi tőzsdecápának számítottak, online brókerként mindent tudtak a világháló nyújtotta lehetőségekről. Azt mondták, hogy oké, alapítsunk egy céget közösen, legyek én az ügyvezető. Én nagyon vacilláltam, hogy akarom-e, vagy nem, viszonylag nehezen döntöttem el. Hogy még nehezebb legyen a döntés, az [origo]-tól kaptam egy programigazgatói pozíciót, ami autóval meg mindenféle mással járt, és biztos állásnak számított. Ráadásul olyan társaság jött össze az [origo]-ban annak idején, hogy életem egyik legjobb munkahelye volt – persze a Habostortát nem számítva. Számos ember, például Novák Péter, az exvaterás Gerő Viktor és nagyon sok ember – aki azóta már sokra vitte – még egy csapatban játszott. Nagyon nagy bulik voltak, és úgy éreztük, valami fantasztikusat hozunk létre. Vacilláltam, aztán Tamás állandóan SMS-eket írt, hogy „Péter, egy életünk van, ami rövid, dönteni kell, hidd el, jól fogsz dönteni”. „Jó, jó, Tamás, de ez hogy s mint lesz?”

Ekkor felvetődött, hogy mi lenne, ha Geszti Pétert is behívnánk a tulajdonosi csapatba. Gesztit ismertem korábbról, mert szerepeltem az Ász című műsorában, én vagyok Pécs Ásza. Néha összefutottunk, de nem volt semmi közeli kapcsolat, csak tudtuk egymásról, hogy ki kicsoda. A lényeg, hogy ő is csatlakozott, nagyon érdekelte a dolog, már nagyon sokat hallott az internetről. Így indult el 50 milliós alaptőkével a Habostorta Kft.

Hogy választottatok nevet, miért lett Habostorta?

Sokszor összejöttünk, kávézgattunk, és gondolkodtunk, hogy minek nevezzük. Egyik nap Kieselbach Tamás előállt azzal, hogy Habostorta. Mi mondtuk, hogy hú, ez nem jó, de ciki…

A Habostorta dióhéjban

A Habostorta Kft. alapítása Weiler Péter festőművész és író, valamint Kieselbach Tamás művészettörténész és igazságügyi festményszakértő ismeretségének köszönhető. Ők ketten, valamint a Concorde Értékpapír Zrt. alapítói (Jaksity György, Streitmann Norbert és Borda Gábor) és Geszti Péter hozták létre a Habostortát.

A céget a kezdetektől a mai napig Weiler Péter irányítja ügyvezetőként. Első online termékük a főként sztárhírekre fókuszáló habostorta.hu volt, melyet a Randivonal felvásárlása követett. Saját szolgáltatásként hozták létre a brands.hu-t, amelyet Magyarország első közösségi webáruházaként definiálnak, majd a citybrands.hu-t és számos kisebb oldalt.

A Habostorta Kft. többségi tulajdonát egy német szakmai befektető vásárolta meg 2006-ban. A több mint 80 országban nyomtatott és elektronikus termékekkel rendelkező Georg von Holtzbrinck GmbH családi vállalkozás, a magyarországi működéshez szakmai tanácsokat ad, de a napi szintű cégügyekbe egyáltalán nem szól bele.

A Habostorta Kft. 2010-ben 790 millió forintos árbevételt ért el, mely 66%-kal magasabb a megelőző évhez képest. A múltról, a hazai piaci átlagnál dinamikusabb növekedés fő motorjáról és a közeli évek terveiről is beszélt Weiler Péter ügyvezető.

Szerző: Dunder Krisztián, DUNDER.HU

A Digitális sikertörténetek november közepén kerül a könyvesboltokba.

Nyugdíjguru a SIGNAL új kampányában

49 perce

Sokakat érintő, de kevesek által feltett kérdés köré épül a SIGNAL IDUNA őszi edukációs kampánya. Videós tartalommal igyekszik eljuttatni az öngondoskodás sürgető szükségességét a fiatalok felé.

Dokumentumfilm mutatja be a Janka Tanya autista fiataljait

1 órája

A Hosszú út című film a tótvázsonyi segítő közösségben élő sérült fiatalok mindennapjairól készült, a társadalmi beilleszkedés bátorító példájáról szól. A dokumentumfilm létrejöttét a SPAR támogatása tette lehetővé.

„Oscart” nyert a Soproni sörmárka

2 órája

Az egyik legnevesebb marketingversenyen győzött a Soproni márka, vagyis Platina Effiet kapott, hosszútávú és hatékony kommunikációjáért.

Magyar Fenntarthatósági Csúcs – 2019

4 órája

A Magyar Fenntarthatósági Csúcson november 19-én 300 ember, 30 előadó, 15 kiállító, plenáris előadások, vitaindítók, bestpractice-k és interaktív beszélgetések keretében osztja meg egymással a cselekvés recepjeit.

Ezért zár be a magyar Playboy

1 napja

A modern férfi kép- és szerepminták változása, valamint a kiadó új célkitűzései állnak a Playboy bezárásának hátterében.

Az RTL Klub vitte a 45. hetet

1 napja

A kereskedelmileg fontos célcsoportban a 45. héten az RTL Klub műsorait választotta a nézők elsöprő többsége. A csatorna heti átlagos főműsoridős eredménye több mint duplája riválisának.