2011. 3. szám | Kitekintés

Valóság – szájíz szerint

Keletről jön a fény?

Az elszántság mellett nem kevés pénz is szükségeltetik ahhoz, hogy nagy és jól funkcionáló nemzetközi imázsrendszert működtessen egy állam. A nem olcsó, de hosszabb távon hatékony megoldások közé tartozik a saját hírtévé vagy -rádió. Hiszen sok múlik azon, hogy mit és milyen tálalásban kínálunk a nézőknek, hallgatóknak. De ezen a piacon is új játékosok érnek el mind nagyobb sikereket.

Akár tipikusnak is mondható az egyik fővárosi rádió struktúraváltása; az eredetileg a brit BBC és a francia RFI műsorának szórására kiosztott frekvencián 2009 végén jelent meg egy komolyzenei adó, amely – mint arról előző lapszámunkban már beszámoltunk – átfogó együttműködésre lépett a tavalyi év végén a Kínai Nemzetközi Rádióval (China Radio Internationallel, CRI). Az állami kézben lévő CRI napi 11 óra tartalommal lepi meg a budapesti Klasszik Rádiót. Ez azonban nem tűnik fel első hallásra: sokkal inkább az ázsiai előadók, mint az alkotók futtatása a cél, legalábbis a decemberi bejelentések és a mostani műsorstruktúra alapján. Ez egyébként a világszerte bevetett kínai módszer lényege.

Milliárdos ügyletek

Ha a magyar közönségnek ez nem is igen tűnt fel, Peking már évtizedek óta bombázza információval hazánk fiait. 1976-ban kezdték el sugározni ugyanis a CRI-jogelőd Pekingi Rádió magyar adását, amely – bizonyosan ráutaló jelleggel – a Vörös az égbolt, keleten felkel a nap című ismert kínai dallal köszöntötte hallgatóit indulásakor, egy nyári reggelen. (Más kérdés, hogy a pekingi pitymallat Budapesten este kilenc órára esett.)

Az évtizedek alatt annyi változott, hogy a kínai állami adó külföldi programjai a kommunista propaganda terjesztése helyett a világ legnépesebb országának bemutatását és a kínai nézőpont képviseletét tűzték célul. Ma már csaknem hatvan változatban – a világnyelvektől az albánig és az izlandiig – van jelen a neten a rádió, amely 38 idegen nyelven és öt kínai dialektusban sugároz adást külföldre. A rendszereket ráadásul összekötik a pekingi központban; január 18-án indult el a CRI által létrehozott China International Broadcasting Network, amelynek az a küldetése, hogy mind több Kínán kívül élő emberhez juttassa el az üzenetet.

Képbe hoznak

De annak sem kell lemondania napi betevő médiafogyasztásáról, aki a tévé előtt akarja megtudni, milyen is kínai szemmel a világ. Őket várja ugyanis a Kínai Központi Televízió (China Central Television, CCTV) szolgáltatása – jóval kisebb merítéssel, de a CRI-nál profibb megoldással. Az angol, arab, francia, orosz és spanyol adásokban tudniillik sokkal ritkábban törik a nyelvet, mint a CRI magyar honlapján. Pekingben is a főellenséggel (majd kiemelt partnerrel) kezdték a propagandasort: 1979 óta gyártanak angol nyelvű hírműsorokat, a kilencvenes évek elején jelentek meg ezekkel külföldön, kihasználva a műholdas tévézés adta lehetőségeket, majd 2000 őszén vált 24 órássá a műsorszolgáltatás.

A helyi tévézés fejlődését mutatja, hogy előbb a 2-es, majd a 4-es, míg az ezredfordulón a 9-es számot kapta az angol nyelvű adó. Amely aztán nemrégiben osztódással szaporodott. A CCTV-9-ből dokumentumfilm-csatornát csináltak, és beindult a CCTV-News, amely a hír- és közéleti funkciót vitte tovább. Hasonló módszerrel jött létre a francia és a spanyol adás: 2004-től három esztendőn át egy csatornán osztoztak, majd 2007 októberében saját adót kaptak. A külföldi roham következő fázisa 2009 nyarán következett: júliusban arab, szeptemberben pedig orosz program indult.

Szigetelés

Hasonló módon használja az al-Dzsazíra hírtévét a kilenced magyarországnyi méretű, nem egészen kétmilliós Katar, amely uralkodói rendelettel (és közel 140 millió USA-dollárral) indította el másfél évtizede az akkor még csak arabul sugárzó csatornát. Jó hét évet kellett várni, hogy felvegyék az első, angolul anyanyelvi szinten beszélő munkatársakat, majd egyből életre hívták honlapjuk angol verzióját. Újabb három és fél év telt el addig, mire elindult az odahaza tabudöntögetőnek, a nyugati világban viszont gyakran az iszlamisták szócsövének tekintett adó angol változata. Közben sem tétlenkedett a menedzsment: tíz sport-, egy-egy gyerek-, vita-, illetve dokumentumfilm-csatornát, valamint egy médiaképzési központot hoztak tető alá.

Csakhogy a dohai döntéshozók következő lépése már igencsak kilóg a sorból: nem újabb világnyelven, hanem egy, arab szempontból első pillantásra kevésbé érdekesnek tűnő kultúrkörben, a Balkánon lépnek piacra. A volt Jugoszlávia utódállamai ugyan mondhatnak magukénak ezt-azt a keleti kultúrákból, de azok nem arab, hanem török elemek. A török TRT köztévé azonban kurd és arab csatornája mellé angolt tervez – azaz nem a Balkán, hanem „úgy általában” a világ felé fordul. Ebben a helyzetben jelentette be az al-Dzsazíra, hogy Szarajevóban saját tévéadót gründol.

Meglévő alapokon

A katariak semmit nem bíztak a véletlenre: stúdiót és helyi licencet úgy szereztek tavaly, hogy (mintegy 300 millió forintnyi euróért) felvásároltak egy szebb napokat látott helyi csatornát. A Studio 99 eredetileg azért alakult, hogy a délszláv háború alatti és utáni időkben közelebb hozza egymáshoz Bosznia népeit. Csakhogy a közönség és a támogatók érdeklődése nem találkozott egymással; utóbbiak szép lassan kihátráltak az adó mögül, amely komótosan legatyásodott.

Hogy pontosan milyen is lesz a balkáni al-Dzsazíra, egyelőre nem tudni. A dohai cégközpont lapzártáig nem válaszolt megkeresésünkre, a balkáni (elsősorban boszniai-hercegovinai) lapok információi pedig kimerülnek abban, hogy melyik sztárriportert mennyiért szerződtetnék el az adóhoz. A magyar viszonyok között is mesésnek ható gázsik mellett annyiról suttognak csupán, hogy az elképzelések szerint mintegy száz ember fog dolgozni a tévénél, ezek fele pedig a volt Jugoszlávia többi tagállamában tevékenykedik majd. Nem világos ugyanakkor, hogy milyen nyelven ad majd a hírcsatorna. Márpedig ez lényeges (és igen kényes) kérdés a Balkánon. Ha a szerbet, a horvátot vagy az (alakulgató) bosnyákot választják működési nyelvnek, már eleve állást foglalnak, ha minden riporter a saját anyanyelvét használja, abból rettenetes katyvasz kerekedhet, ha viszont angolul sugároznak, a közönség jelentős hányada nem fogja érteni, miről is szól éppen a műsor.

Az sem világos egyelőre, hogy üzleti vagy presztízsbefektetésnek szánja-e a lépést a dohai menedzsment. Az azonban tisztán kivehető az információszegény képből, hogy a beruházás nem olyan ütemben folyik, amilyenben a katariak tervezték: kezdetben még tavaly novemberi, majd idén januári startról beszéltek, most leginkább áprilisi indulást emlegetnek.

Pontos unalom

„Mi az Euronewsnál hiszünk abban, hogy a mind nagyobb teret nyerő szenzációhajhászat torzítja a nézők aktuális nemzetközi kérdésekkel kapcsolatos észlelését. Mi az Euronewsnál mélyen hiszünk az emberi értelemben, és azt gondoljuk, egy tévécsatorna feladata mindenkit lényeges információkkal ellátni, hogy kialakíthassa véleményét a világról” – olvasható az adó honlapján. A cég úgy hirdeti magát: vezető helyen állnak az eseményeket európai szemszögből vizsgáló csatornák között.

A gond csak az, hogy nem túl népes a mezőny – a feladat pedig egyszerre bonyolult és méretes. A BBC és a CNN világszolgálatánál is több (mintegy 180 millió) európai háztartást elérő adónak ugyanis az unióba tömörült és az oda törekvő államok, valamint az EU ügyes-bajos dolgait kell a nézők elé tárnia. Ezek pedig egyfelől nehezen átláthatóak, másfelől nem könnyű feladat úgy tálalni az eseményeket, hogy azokat a közönség valóban átlássa.

A helyzetet csak bonyolítja, hogy a programot évi ötmillió euróval támogatja az Európai Bizottság – a kérés csupán annyi, hogy ezért cserébe az adásidő legalább tizedében közvetlenül az EU-t érintő témákkal foglalkozzon az Euronews. Az öbölháborúbeli hírtévé-invázióra 1993-ban adott európai válasz működésén ráadásul a „közös ló” számos problémája is megmutatkozik. Különösen, hogy a tulajdonosi jogok zöme négy nagy köztévé kezében összpontosul: a France Télévisions-nak 25, az olasz RAI-nak 23, az orosz RTR-nek 17, míg a török TRT-nek közel 16 százalékos részesedése van a társaságban.

Szerző: Benedek B. Levente

″Aki akar dolgozni, el tud helyezkedni″

2020. november 26.

MMOSZ elnöke: Tudjuk, honnan indultunk, éppen ezért tekintjük egyik legfontosabb küldetésünknek, hogy csak a szakmai sztenderdek szerint működő cégek foglalkozhassanak kölcsönzéssel.

Ismert sztárokkal kampányol a Samsung

2020. november 26.

Nánási Pál készített magazinokba illő fotókat Dobó Ági, Henry Kettner, Kovács Rami, Ördög Nóra, Nagy Dani, Nessaj, és Török Ábel márkanagykövetekről.