2011. 4. szám | Komment

10 kérdés Géczi Tamáshoz

Az utóbbi hetek hazai és külföldi történéseit Géczi Tamás, az Ipsos Zrt. vezérigazgatója kommentálja
Géczi Tamás
Géczi Tamás

1. A gazdaság minden területén folytatódik a tőkekoncentráció, fúziók és felvásárlások révén. A legtöbb piaci szegmensben már kialakult négy-öt nagy szereplő dominanciája, mögöttük pedig a „futottak még” mezőnye. Az Ipsos milyen stratégiával készül a jövőre?

Évekkel ezelőtt globális szinten elkezdődött a mi szakmánkban is a koncentráció, ennek hullámai érik most el a magyar piacot. A nemrég végrehajtott TNS–Hoffmann Research-összeolvadás a legfrissebb példa, vagy említhetnénk a Nielsen–MEMRB-fúziót is. A TNS és a Hoffmann egymást jól kiegészítő portfólióval rendelkezik, érdekes lesz majd látni, hogyan fognak működni együtt. Minden olyan változást örömmel látok, amely minőségi javulást és erősebb versenyt von maga után, hiszen magasabbra kerül a léc, ami mindenkit keményebb munkára sarkall. A piackutatói szakmában globálisan lényegében kialakult az öt-hat vezető cégcsoport dominanciája, ezek árbevétele adja ugyanis a világ piackutatási forgalmának közel 50 százalékát. Az Ipsos tízéves, hosszú távú terveiben az önállóság megőrzése szerepel. Ehhez akvizíciós tevékenységre és organikus növekedésre egyaránt szükség van, és persze jó üzleti teljesítményre, hiszen tőzsdei cég vagyunk.

2. „Kívánjuk a’ sajtó szabadságát, censura eltörlését” – követelték a márciusi ifjak 1848-ban. Ez a kérdéskör manapság a médiatörvény körüli vitákban került előtérbe. Veszélyben volt, van ma a sajtószabadság? Vagy túlzónak érzi a hazai és a külföldi reakciókat?

Nem vagyok jogász, így elsősorban állampolgárként van véleményem. Egy törvény esetében egyrészt annak szellemisége, másrészt a végrehajthatóság technikai részletei a fontosak. A médiatörvény szellemisége alapján alkalmas lehet arra, hogy korlátozza a teljes körű sajtónyilvánosságot.

Azt is meg kell azonban jegyeznem, a médiatörvény kapcsán inkább mantraszerűen beszéltek el egymás mellett a felek, mintsem érdemben szóltak volna egymáshoz. A jogszabály tartalmaz ugyanis számos olyan fejezet, amely régen tisztázandó kérdések végére tett pontot, vannak ugyanakkor olyan elemei is, amelyek generálhatják a sajtószabadság szűkülését. Nem látjuk még, hogyan működik majd a végrehajtás – ha viszont egy törvény nem definiálja jól a végrehajtást, felmerül a kérdés, jól szövegezték-e meg.

Személy szerint különösen sajnálom, hogy a kiróható magas bírságok bizonyára nem kedveznek majd a tényfeltáró, oknyomozó újságírásnak, amelyre pedig nagy szüksége lenne az országnak. Persze lehet, hogy a politikusok másként vélekednek erről.

A törvény kialakítása során több konstruktív vitára lett volna szükség, a bunkerek szembenállása helyett.

3. Készülő új alkotmányunk egyes pontjai kapcsán levélben foglalhatnak állást az állampolgárok. Kutatói szemmel hogyan értékeli a feltett kérdéseket és a belőlük levonható következtetéseket?

Kutatói szemmel nagyon nehéz ezt értékelni, és semmiképpen sem szeretnék cinikus lenni. A levélnek nyilván célja volt a vélemények összegyűjtése, de legalább annyira PR-akciónak is minősül, ami a politikai marketing elfogadott eszköze. Kutatóként számos kérdést másként tesz fel az ember, hiszen gyakran nem lehet igen-nem típusú válaszokat adni. A visszaküldött válaszokat nyilván feldolgozzák, ami bizonyos teóriákat valószínűleg igazol. A társadalmi párbeszédnek ez is egy módja.

Kutatóként felmerül számomra a minta kérdése. A visszaküldési arány a különböző társadalmi és demográfiai csoportokban nyilván nagyon eltérő lesz, így nem feltétlenül jelenthető majd ki, hogy a válaszolók véleménye a társadalom egészének véleményét tükrözi.

4. Júliustól betilthatják a dohányzást a kocsmákban, munkahelyeken, közintézményekben, klubokban, vonatokon. De már most kétes hírnevet szerzett magának az a törvényhozó, aki a Parlamentben tiltott helyen cigarettázott, majd álnéven mutatkozott be az őt lebuktató riporternek. Egészségesebb lesz az ország, ha mindenütt betiltják dohányzást, vagy egy betarthatatlan törvény csak újabb szabályszegésekhez vezet?

Bizonyosan sok szabályszegés lesz. Azt nem tudom, egészségesebbé válik-e az ország, azzal viszont egyetértek, hogy a nem dohányzóknak joguk van füstmentes környezetben élni. Ez a jog előrébb való, mint hogy a dohányosok bármikor, bárhol a cigi után nyúlhassanak. A törvény valószínűleg rengeteg munkát ad majd a hatóságoknak. Mi meg biztosan fogjuk majd kutatni a társadalmi fogadtatást, és remélem, hogy lesznek majd megosztható adataink.

5. Mezőkövesden Szálasi-emlékművet avattak egy magánház udvarán, Tabajdon pedig második világháborús katonasírokat állítottak helyre „a becsületes szovjet-orosz katonák tiszteletére” felirattal. Mit lehet, avagy mit érdemes szabályozni a máig kibeszéletlen magyar közelmúlt kapcsán?

A szabályozásnál fontosabb lenne, hogy megismerjük a különböző véleményeket, és azokat képesek legyünk történelmi kontextusba helyezni össztársadalmi szinten és az egyes ember szintjén is. Nemcsak a közel-, de a távolabbi múlttal kapcsolatban is rengeteg kibeszéletlen, félreértett, félremagyarázott terület van. Erre egyébként bizonyos politikai erők tudatosan építettek stratégiát, és ez helytelen. A szabályozást meg kellene előznie a tisztánlátásnak. Jól szabályozni akkor lehet, ha világos az az értékrend, ami mentém, illetve amihez képest szabályozok. Ma még itthon hiányzik ez a zsinórmérték, vagy legalábbis sokféle zsinórmérték létezik, olyan kérdésekben is, amelyeket jóérzésű, civilizált emberként nem lenne szabad homlokegyenest ellenkező alapállásokból interpretálni.

6. A magyar EU-elnökség egyik nagy vállalása, hogy nyárig kialakítson egy közös uniós romastratégiát. Az Európai Parlament már meg is szavazta a Járóka Lívia által beterjesztett szöveget. Gyöngyöspatán ugyanakkor nemrég polgárőrnek nevezett gárdisták járőröztek, egy párt nagygyűlést tartott a falu főterén, majd mintegy kétezer ember végigmasírozott a cigánysoron. Milyen esélyei lehetnek a magyar kezdeményezésnek uniós szinten?

Itt is felmerül az előbb említett zsinórmérték kérdése. Aki bead egy ilyen törvényjavaslatot, az nyilván komolyan is gondolja, és ezt az EU is méltányolja. Itthon pedig nagyon határozott politikai kiállásra és világos tettekre van szükség. A korábbi kormányzatok, jobb- és baloldaliak egyaránt, nagyon rosszul kezelték ezt a problémát. Itt generációkon átnyúló kérdésről van szó. Arról, hogy sok százezer honfitársunk élete, jövőképe megoldatlan. Hogy a gyerekeink, unokáink hogyan élnek majd együtt és egymás mellett. A megoldást persze nem lehet felülről oktrojálni, össztársadalmi támogatásra van szükség. Ha az nincs, nem jutunk előbbre. És persze pénz is kell majd hozzá, de az önmagában orvosol semmit.

7. Tovább terjed az arab világban kirobbant forradalmi hullám, már Nigériától Örményországig lázadoznak az emberek a korrupt diktatúrák ellen. Mi következhet ezután, demokratikus változások vagy világméretű káosz?

Én elég jól ismerem az arab országokat, a munkám révén mindenfelé megfordultam Észak-Afrikában és a Közel-Keleten, nagyon sok barátom van arrafelé. Azt is megtapasztaltam, hogy a politika és a nyomor együtt milyen furcsa konstellációkat tud kialakítani, amit aztán a konjunktúralovagok ügyesen kihasználnak. Az úgynevezett civilizált Nyugat nagyon cudarul bánt ezekkel a régiókkal az utóbbi évszázadokban, gátlástalanul kihasználta az ott élőket, a mindenkori gazdasági vagy geopolitikai érdekeinek megfelelőn. Ennek is következménye, hogy ma ott tartanak, ahol. Kadhafit is a nyugati diplomácia mentette fel az utóbbi években, és már-már emberarcú diktátorként tekintett rá. Az EU-nak sajnos ismét hetek kellettek ahhoz, hogy konkrét lépéseket tegyen a vérengzések leállítására! Van félelem is. Mindenki ünnepelné a demokratizálódást, ha nem tartana a szélsőséges iszlamisták térnyerésétől. Higgadt, józan módon kellene segíteni, de erre csekély számú jó példát lehet említeni. Nyilvánvaló például, hogy sem Irakban, sem Afganisztánban nem alakultak ki rendezett viszonyok a nyugati beavatkozás után. Azt is látni kell, hogy az euroatlanti demokráciafelfogás nem feltétlenül adaptálható a világ bármely pontján. Szerintem nehezen prognosztizálható, hogy mindennek mi lesz a vége.

8. A Japánt megrázó rettenetes földrengés, majd a partvidék településeit elpusztító cunami után a fukusimai atomerőműre figyel a világ. Ha földünk egyik legfejlettebb műszaki kultúrájú államában egy természeti katasztrófát követően egymás után robbannak fel a reaktorblokkok, mivel kecsegtetnek más országok kevésbé magas színvonalú létesítményei?

Az ilyen problémák világítanak rá az alapkérdésre: hogyan tovább, emberiség? Tudjuk, hogy az atomenergia veszélyes, de igen fontos szerepe van az energiafogyasztásunkban. Nagy szerencsének tartom, hogy Csernobil óta nem következett be semmilyen súlyos erőmű-katasztrófa, hiszen a Japánban történtek talán éppen azt bizonyítják, hogy a legkörültekintőbb tervezés sem számol az egészen szélsőséges és rendkívül alacsony valószínűségű eseményekkel. Másrészt viszont ilyenek időnként mégis bekövetkeznek.

Úgy látszik, egy ilyen kataklizma kell ahhoz, hogy ismét elgondolkodjunk a jövőn. Vannak alternatív megoldások, az atomenergia kiválható. De ehhez is összefogás, világprogramok kellenek, a nemzeti programok önmagukban csak korlátozottan képesek működni.

9. Itthon tavaly óta látványosan javulnak a baleseti statisztikák, folyamatos csökkenést mutatnak az üzemanyag-felhasználási adatok, tovább mérséklődnek a biztosítási díjak. Lehet, hogy megkedveljük a 400 forintos benzint?

Az is lehet. Egy barátom épp a minap mondta nekem, hogy lélektanilag már felkészült a 400 forintos benzinre, csak anyagilag még nem. De előbb-utóbb az 500 forintosra is fel kell készülünk, a következő generációnak pedig talán az 1500 forintosra is, hiszen véges forrásokról beszélünk. Azt egyébként nem látom óriási problémának, hogy Budapesten tíz százalékkal csökkent az autóforgalom. Ha ez hatékony, kulturált tömegközlekedéssel párosul, élhetőbb lesz az életünk.

10. Mi volt az a történés, ami az utóbbi hetekben leginkább jókedvre hangolta?

Hirtelen egy munkahelyi történés jut eszembe. Mácsai Tamás kollégánk, a magyar adatfelvételi szakma doyenje nyugdíjba vonult, három hete búcsúztattuk. Hetven ember között nagyon nehéz titkot tartani, de most sikerült. Frappáns kis ajándékokat adtunk neki, és nagyon jó volt az örömteli meghatottságot és meglepetést látni kollégánk arcán. Ilyenkor érzi az ember, hogy tényleg nagyobb öröm adni, mint kapni. Manapság gyakran látom, hogy az üzleti világban az emberek tartózkodnak az érzelemnyilvánításnak még a látszatától is. Ezt jómagam nem igazán értem. Vagyunk, akik vagyunk, otthon, az irodában, a villamoson vagy éppen az autóban ülve. Nem szeretem a kaméleonokat.

Szerző: Tokaji F. Tamás

Konferencia a digitális edukációról a Da Vinci TV-vel

3 órája

Hogyan lehet a 21. századi gyerekek életének részévé válni pedagógusként? A Da Vinci TV digitális edukációs workshopján többek között erre a kérdésre keresik a választ január 30-án. A kezdeményezés kiemelt partnere a Telekom.

Amit ma megvédhetsz, ne halaszd holnapra!

6 órája

A január 28-i Adatvédelmi Nap remek alkalom a szervezetek számára, hogy megvizsgálják, a lehető legnagyobb biztonságban vannak-e az érzékeny információik? A Micro Focus erre ad tippeket.

Szombaton kezdődik A Dal 2020

8 órája

Tíz produkció látható A Dal 2020 szombati első műsorában. A sorozat három válogatójából harmincból összesen tizennyolc dal jut a két elődöntőbe, ezekből nyolc előadó kerül a március 7-i döntőbe - írja az MTI.

Pénzt gyűjtöttek a MOM Park vásárlói

2020. január 24.

Tavaly decemberben a MOM Park karácsonyi fotózást szervezett. A fotók értékesítéséből összegyűlt 850 000 forintot január 22-én adták át a Kis Lépések Alapítványnak.