2011. 5-6. szám | Elektronikus média

Dalszemoptika

A rádiós szakma attól rettegett, fenekestül fogja felforgatni a jól beállított műsorrendet, ha törvényben meghatározott hazaidal-kvótát kell teljesíteniük az adóknak. A regula megszületett, de a világ nem omlott össze. És a környéken léteznek a miénknél szigorúbb szabályozások is.

A helyi rádiósok szinte egyöntetű pfujolása mellett fogadta el a helyi médiaszabályozás módosítását nemrégiben a varsói törvényhozás. A vitát kiváltó új elemek egyike épp azt mondja ki, hogy a lengyel nyelvű zenét védeni kell, mégpedig úgy, hogy meghatározzák, mennyinek kell belőle minimálisan elhangzania az egyes adókon. A most megváltoztatott rendelkezés szerint ez a ráta hatvan százalék – de mindez csak a reggel öt óra és éjfél közötti időszakra vonatkozik. Azaz a jogszabály alkotója kegyesen a médiumok gazdáira bízta, mivel szórakoztatják a fennmaradó idősávban az éjszakai baglyokat.

Korai lendület

A lengyelországi polémia egyik érdekessége talán az lehet, hogy nemigen akadt olyan piaci szereplő, aki a kvóta léte ellen emelt volna szót, beérték azzal, hogy a mértékét kárhoztatták. (Az egyik szakmai szervezet az emelés miatt egyenesen szemétre valónak titulálta az új szabályozást.) Ennek legfőbb oka az lehet, hogy a lengyel médiapiac közel két évtizede szokja ezt a megoldást. Egy 1992-ben elfogadott rendelkezés szerint ugyanis az adók műsoridejének 33 százalékát kellett kitöltenie hazai daloknak. Ezzel gyakorlatilag a származási ország kérdését is megoldották, hiszen a nyelvi sajátosságok miatt nem akadt vállalkozó szellemű külföldi, aki megpróbált volna lengyelül előadni akárcsak egy számot is. Ahogy idehaza sem kell azzal számolnunk, hogy előbb-utóbb kínai énekes interpretációjában csendülnek fel hazai slágerek.

Azt azonban nem kötötték meg a jogszabályalkotók, hogy mely napszakban kell teljesíteni az előírt mértéket. Ezzel pedig lehetőséget adtak arra, hogy a helyi média ugyanazt a játékot űzhesse, mint korábban számos magyarországi rádió: a szinte „hallgatómentes” órákra száműzzék azokat a zeneszámokat, amelyeket csak pufferként, a kvóta teljesítése érdekében sugároznak. Eközben a főműsoridőt nem túl nagyszámú, de jól felépített helyi sztárral tűzdeljék meg, kielégítve ezzel egyébként a hazai dallamokra vágyó közönség igényeit.

Túl a tengeren

Ennél több problémával kell szembenéznie egy országnak, ha polgárai világnyelven beszélnek, de védeni akarja zenei piacát. Az angolt és a franciát is hivatalos nyelvévé tevő Kanada például évtizedek óta alkalmaz ilyen kvótarendszert, mégpedig mind szigorúbb rátákkal. A kezdeti 25-ről előbb 30, majd 35 százalékra tornászták fel a hazai zene elvárt arányát, ami alól csak a szűk kínálat adhat felmentést (például a dzsesszrádióknak), az egyetemi kampuszok adói ugyanakkor – a feltörekvő hazai tehetségeket támogatandó – a mezei kereskedelmi csatornákénál is szigorúbb kvótát kaptak.

A szabályozás egyik célja az volt, hogy nehogy a nagyobb médiapiaccal rendelkező, így olcsóban „dolgozó” Egyesült Államokból vagy Franciaországból behozott importdalokkal próbáljanak megfelelni egyes rádiók a reguláknak. A hosszas egyeztetések és közmeghallgatás-sorozat után, 1971-ben bevezetett, nevében az ország jelképére, a juharra emlékeztető MAPL (music, artist, production, lyrics) rendszer végül pofonegyszerűre sikeredett. Ennek lényege, hogy a négy kritérium közül legalább kettőt kell teljesítenie a zeneszámnak ahhoz, hogy kanadainak számítson. Azaz vagy a dal és/vagy a szöveg szerzője, vagy az előadó kanadai, vagy helyben vették fel, esetleg közvetítették élőben a hanganyagot.

Kiskaput ugyan ad a jogszabály, de az csak elenyészően kevés esetre alkalmazható. A legbővebb bugyor talán azon produkcióké, amelyeket 1972 előtt rögzítettek, és legalább egy kívánalomnak megfelelnek a négyből. A csak hangszerre írott vagy arra „lebutított” darabok kedvezőbb elbírálása mellett akad viszont egy alapvetően személyre szabott kiskapu. E szerint hazainak számít az a dal, amelynek felvétele 1991. szeptember elseje után született, és amellett, hogy a szerzői vagy a helyben gyártás követelményének megfelel, van olyan kanadai, aki a zene és a szöveg megszületésében fele részben közreműködött. E kitétel híján ugyanis nem számított volna kanadainak a kilencvenes évek egyik legnagyobb slágere, Bryan Adams Robin Hood-főcímdala, az (Everything I Do) I Do It for You.

Szerző: Benedek B. Levente

Japán márka tarolt a Best Cars díjátadóján

20 perce

A Central Médiacsoport székházában adták át a Best Cars 2020-as díjait. A tíz országban zajló, az olvasók kedvenc autóit kereső szavazás során vizsgálták az autóvásárlási és -használati szokásokat is.

Charlie A Dal színpadán vendégszerepel

3 órája

Két évvel a Szekeres Adriennel közös fellépése után Charlie most szólóban tér vissza a nézők elé a Jég dupla whiskyvel című számával szombaton A Dal színpadán.

Változás a Vizeum médiaügynökség vezetésében

7 órája

Távozik posztjáról Eipl Vilmos, a Vizeum vezetője, aki öt éven keresztül látta el Dentsu Aegis Network (DAN) innovatív kommunikációs stratégiával és médiatervezéssel foglalkozó ügynökségének vezetői feladatait.

Közel 75 millió forintot fordít rádióműsorokra az NMHH

1 napja

Tizenhét kereskedelmi, öt közösségi és három kisközösségi szolgáltató kap támogatást rádióműsorainak készítéséhez a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság Médiatanácsa e heti ülésén meghozott döntése szerint.

Új ellátási lánc igazgató a Praktikernél

1 napja

Csorba Lászlót nevezték ki a 20 áruházzal rendelkező áruházlánc ellátási lánc igazgatójának. A szakember 23 éve van a logisztikai pályán - írják közleményükben.

Kezdődik a Berlinale!

1 napja

A Sigourney Weaver és Margaret Qualley főszereplésével készült My Salinger Year világpremierjével ma este elkezdődik a 70. Berlini Nemzetközi Filmfesztivál, a világ legnagyobb filmes közönségfesztiválja - írja az MTI.

Dexter Fletcher újból megrendezi Az Angyalt

2 napja

A Rocketman és a Bohém rapszódia rendezője, Dexter Fletcher újra filmet forgat a hatvanas évek népszerű tévésorozata, Az Angyal nyomán - osztotta meg értesülését kedden a Variety.com