2011. 5-6. szám | Melléklet

Kristálygömb és Szent Grál nélkül

Médiapiac 2011 konferencia

A Médiapiac.com szerkesztősége március 29–30-án rendezte meg Tapolcán a Médiapiac 2011 konferenciát, amelyen két nap alatt huszonnégy előadás és három kerekasztal-beszélgetés összesen negyvenkilenc előadója, közreműködője osztotta meg tudását és tapasztalatait a több mint kétszázharminc résztvevővel. A gazdaság makroszámai nem sok jót ígérnek, így 2011 is olyan év lehet, amelyet „ki kell bírni”. Ezt húzta alá a MEC prognózisa is, amely az idei esztendőre 2,5 százalékos médiapiaci csökkenést jósol. Makroszinten tehát marad a remény, hogy az év második felében elindul valamiféle változás. Az egyes médiatípusokat érintő prezentációk már több reménnyel kecsegtettek, és végül az első napot egy önbizalomra és bizalomra bíztató ügynökségi kerekasztal-beszélgetés zárta. A második napon két szekcióban folyt a munka.

Kedd, plenáris ülés

Az első nap nyitó előadásában Kázmér Judit, a Pannon Lapok Társasága stratégiai ügyvezető igazgatója „kvázigazdához” méltóan pozitív hangvételt igyekezett megütni a Carat médiaügynökség legfrissebb becslésére hivatkozva, amely arról tanúskodik, hogy megáll a globális médiapiac mélyrepülése, és az idei év a stabilizálódás, a kilábalás jegyében telhet el. Van egy sor kérdés, amely nagyon foglalkoztatja a szakmát, s még mindig nem dőlt el. Ilyen például az, hogy hogyan monetizálhatók az online tartalmak, működnek-e a fizetési falak, létezik-e olyan konstrukció, amely kinyitja az ingyenesség kultúráján szocializálódott internetezők pénztárcáját. És persze tartalomgyártói oldalról nézve az év nagy kérdése, hogy milyen folyamatokat indítanak el a táblagépek. Az azonban bizonyos, hogy 2011 a szemléletváltás szempontjából még akkor is fordulópont lehet, ha a médiagazdaság nem lódul meg.

Sötétebb képet festett a jövőről Kozák Ákos, a GfK Hungária ügyvezető igazgatója, aki szerint a fogyasztók egyszerűen elhalasztják vásárlásaikat, ami gátolja a kereskedelem felpörgését is. Ez azt vonja maga után, hogy miközben gondot jelent a gazdaság exportvezéreltsége, csekély az esély a belső fogyasztásra orientáltabb struktúra kialakítására. A fogyasztói pesszimizmus mostanra odáig jutott, hogy kézzelfoghatóvá vált a munkanélküliségtől való félelem.

Míg a német gazdaság látványosan felfelé ível, és a brit piac is megindult előre, vannak olyan gazdaságok, amelyek még mindig nem tudtak felpörögni. A spanyoloknál például akkora pusztítást végzett a válság, hogy a munkanélküliség gyakorlatilag megduplázódott. A románok pedig korán örültek, ha azt hitték, hogy könnyen megússzák a krízist: náluk késleltetve, tavaly ütött be a krach, ami nem sok jóval kecsegtet a 2011-es fogyasztói várakozások szempontjából.

Egyelőre a magyar piacon sincs sok ok az örömre: a GfK friss adatai szerint a komplex fogyasztóibizalom-index (FBI), a fogyasztói várakozások indexe (FVI) és a vásárlási hajlandóság indexe (VHI) is csökkent 2011 márciusában a megelőző mérési időszakhoz képest. A lakosság közel fele számít a munkanélküliség növekedésére, a válaszadók túlnyomó része az árak emelkedését várja, s továbbra is kedvezőtlenek a család reáljövedelmére vonatkozó várakozások, a megkérdezettek közel kétharmada a reáljövedelmének csökkenésére számít. Emellett a hitelfelvételi kedv is mérséklődött. Miközben a népességnek a fogyasztásban túlreprezentált felső 20 százalékától sokat vártak korábban, az látszik, hogy e réteg sem költ, pedig az adórendszer átalakítása jelentős pluszjövedelmet juttatott e fogyasztóknak.

Annak fényében, hogy a fogyasztók és így a cégek pesszimisták, nem okoz meglepetést a MEC kutatási egysége, az Analytics & Insight által készített 2011-es prognózis, amely a tavalyi 7,5 százalékos piacszűkülés után idén a nettó (azaz az ügynökségi jutalékokat tartalmazó) médiaköltés 2,5 százalékos csökkenését várja. Az előrejelzést prezentáló Jobbágy Tamás kutatási igazgató szerint ez még egy optimista előrejelzés, hiszen azzal kalkulál, hogy a második fél év trendfordító lehet.

 

 

 

 

 

 

 

2010-ben az internetes hirdetési piac 3,1 százalékos, míg a kábeltelevíziós szektor 17,7 százalékos bővülést könyvelhetett el. Eközben a sajtó 16, a rádiós szegmens pedig 22 százalékos mínuszt volt kénytelen lenyelni. Idén is a világháló és a tematikus tévék reménykedhetnek növekedésben: előbbi 5,2 százalékkal, utóbbi pedig 3,1 százalékkal múlhatja felül tavalyi nettó reklámbevételeit. A rádió, a sajtó és a közterület viszont továbbra sem lélegezhet fel: e médiatípusok a tovább szűkülő bevételek közepette racionalizálási képességeiktől, érdekképviseleti erejüktől és a direkt hirdetőktől várhatnak jobb pillanatokat.

Előremutatnának

Az egyes médiatípusok helyzetét összefoglaló délutáni előadások, elszakadva a délelőtti gazdasági áttekintések borús képétől inkább a kitörési pontokra, a fejlesztési lehetőségekre igyekeztek rámutatni. Győri Adél, a „hivatalos” iparági olvasottságmérést – az Ipsos–GfK-párost felváltva – idén januártól végző Millward Brown vezető tanácsadója elmondta: ma már nem elég azt vizsgálni, hogy egy-egy médium milyen elérést produkál, éppen e szempontból rejt a kiadók marketingosztályai, illetve a hirdetők, ügynökségek számára új lehetőséget az, hogy összekapcsolják a Nemzeti Olvasottság Kutatást (NOK) a TGI fogyasztói kutatásával. Ez a mennyiségi jellemzőket minőségiekkel társítja, ami segítheti a fogyasztók mélyebb megismerését. A szakember hozzátette: a lappiaci változások számukra azt a kihívást hordozzák, hogy miként lehet hatékonyan mérni a multiplatformos médiamárkák elérését, illetve a több platformon futó kommunikáció hatékonyságát.

Egészen más kérdések foglalkoztatják a televíziós piac szereplőit. Mint Vörös Csilla, a nézettséget mérő AGB Nielsen médiakutató cég ügyvezetője kiemelte: az elmúlt év a bővülő választékról szólt, azaz még több csatorna versenyez a fogyasztók kegyeiért. Jó hír azonban a szegmens szereplőinek, hogy – részben a válság otthon maradásra kényszerítő jellege miatt – tavaly csúcsot döntött a tévézésre fordított idő. A hirdetők számára legfontosabb 18–49 éves korosztályba tartozók átlagosan napi 244 percet ültek a képernyő előtt, szemben a megelőző évi 226 perccel. 2010-ben a televízióval rendelkező háztartások 38,4 százaléka tévézett digitális vétellel, a 2008-as 20,6 százalékhoz képest. A fogyasztók megnövekedett figyelmét a reklámok számának növekedése kísérte.

Talán a rádióra igaz a leginkább, hogy nem szel ki akkora szeletet a reklámtortából, amekkorát az elérése indokolna. Ez több okra is visszavezethető: a sokáig rendezetlen párhuzamos kutatásokra, az összefogás hiányára, a frekvenciazűrökre. Mindez ahhoz vezetett, hogy a hirdetői pénzek elvándoroltak, és számos tévhit alakult ki a médiatípust illetően. Nem csoda, hogy Géczi Tamás, a rádiós mérést a GfK-val közösen végző Ipsos vezére e tévhitek eloszlatásának szentelte előadásának egy részét. Igaz, hogy a rádiók napi elérése némileg visszaesett éves összehasonlításban, ám ez egyáltalán nem tragikus mértékű csökkenés, tekintve, hogy az országos frekvenciapályázatok nyomán új szereplőknek kellett „beilleszkedniük” a piacra.

Miközben a klasszikus rádiós piac is mozgásban van, már elkezdődött e szegmensben az online platform térnyerése. Az Ipsos 2011. februári kutatása szerint ugyanakkor rádiót a felnőtt lakosság 74 százaléka még mindig hagyományos készüléken hallgat, amit az internet 9, a mobiltelefon pedig 8 százalékkal követ. Kihívást jelent a rádiók számára, hogy visszakerüljenek a médiatervekbe, ehhez Géczi Tamás szerint a piaci szereplőknek az elérési platformok és touchpointok sokszínűségét, a stabilan magas elérési és share of time mutatókat, illetve az innovatív, döntően online kapcsolódó tartalmakat kell előtérbe helyezniük.

Könnyebb szívvel beszélhetett az online piac lehetőségeiről Novák Péter, az IAB magyarországi elnöke. Kiemelte: a korábbi tendenciák folytatódnak, a médiafogyasztás nő, s ez alapvetően a digitális médiacsatornáknak kedvez. A fogyasztók online világ felé vándorlását a hirdetők is követik: ennek nyomán 2009-ben az internetes nettó reklámköltés 23,3 milliárd forintot tett ki. Az előadó szerint a trendek arra engednek következtetni, hogy az online szegmens „ma-holnap” elérheti a 20 százalékos részesedést a hazai reklámtortából. (A MEC prognózisában egyébként erre az évre vonatkozóan már 15,8 százalék szerepel.) Az idei esztendő „bűvszavai” a digitáliában a közösség, a videó, a tartalom, a képernyők uralma, a smart TV, a mobil, az m-kereskedelem, az e-kereskedelem, a célzás és a mérés lehetnek. Emellett a piaci edukációs erőfeszítések abba az irányba mutatnak, hogy végre helyére kerülhet a CT (click through).

Többet kellene beszélgetni

Más-más okból, de ez volt a közös vezérgondolat a napot záró három kerekasztal-beszélgetésen. A médiatörvényt körbejáró, Média és jog elnevezésű kerekasztal például azzal a felütéssel kezdődött, hogy a parlament kulturális és sajtóbizottságát vezető L. Simon László közölte: már eléggé unja a médiatörvény körüli vitát. Úgy tűnik egyébként, hogy az uniós politikusok nem feltétlen vannak így ezzel, mert a Neelie Kroosék által kikövetelt módosítások óta is született elmarasztaló EBESZ-vélemény és EP-határozat. A fideszes országgyűlési képviselő később árnyalta a véleményét: leginkább az a problematikus, hogy szakmai vita helyett a sajtószabadság létezését kétségbe vonó alapokról indulnak a kritikák. Ő inkább arról beszélgetne a szakmával, hogy mit értünk blogok alatt, és miként lehetne megoldani azt, hogy egy üzletszerűen működő internetes napló, melynek szerzőgárdája valójában szerkesztőségi felelősséggel, gazdasági haszon fejében működteti a felületet, olyan elbírálás alá essen, mint a hírportálok.

Sarkady Ildikó médiajogász, tanácsadó a törvénnyel kapcsolatos pontatlanságokra, belemagyarázásokra és jogtechnikai hibákra hívta fel a figyelmet, Nádori Péter, a Magyarországi Tartalomszolgáltatók Egyesületének elnöke pedig azon véleményének adott hangot, hogy nem reális a sajtószabadság végét vizionálni, főképp, mert még nem tartunk az implementálás szakaszánál. Hozzátette: a „hisztiért” a jogalkotói oldal is felelős, a félreérthető megfogalmazások miatt. L. Simon László szerint egy év múlva kellene visszatérni a legtöbb felvetett kérdésre, éppen azért, mert addigra működés közben fognak látszani a hiányosságok, a változtatásra szoruló elemek. Sokat segítene mindenesetre a végrehajtási rendelet, ám ennek megalkotása egyre csak húzódik, mert a média témának bizonyos szempontból túl sok gazdája van. Másfelől viszont nincs meg a megfelelő minisztériumi pandan, ami ellensúlyt képezhetne a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság hatalomkoncentrációjával szemben – vélte Sarkady Ildikó.

A második, Média és üzleti modellek címet viselő beszélgetés már piaci oldalról közelítette a várható trendeket. A médiacégek vezetői arra hívták fel a figyelmet, hogy senkinél nincs kristálygömb, és – bár vannak igen erőteljes irányadó áramlatok a nemzetközi médiapiacon – nem tudni, hogy itthon mi jön be jobban: ha egy médiatulajdonos „leszegett fejjel” megy tovább az eddigi úton, vagy ha intenzíven fektet be már most az egyelőre a pénzt inkább vivő, mint hozó, jelen pillanatban ismeretlen bevételtermelési potenciállal bíró médiafelületekbe. Simon Zsolt, a TV2 vezére kiemelte: nem szabad lebecsülni az új lehetőségeket, de a klasszikus médiában is vannak még kiaknázatlan területek. Lehetőséget jelentenének a relevánsabb, az ügyfelek gondolkodását jobban leképező kutatások. Ezek hiányában ugyanis gyorsabban áramlik ki a pénz a hagyományos médiából, mint ahogy annak hatékonysága csökken.

Kiderült, hirdetési szempontból van igény az újszerű megoldásokra az ügyfelek, ügynökségek részéről, ám Vaszily Miklós, az Origo vezérigazgatója úgy látja: ha a médiatulajdonos merészebb ötleteket prezentál, akkor a leggyakrabban tartózkodás, óvatosság a válasz. „Mérhetővé kell tenni a hatékonyságot, megfelelő KPI-ok kellenek. A CT nem az” – tette hozzá. Mihók Attila, a Ringier ügyvezetője szerint a büdzségazdák gyakran hajlanak a leegyszerűsítésre, amin a médiaoldal piaci edukációval tud segíteni. A csapdahelyzet jól látható: elvileg van igény az innovációra, a gyakorlatban azonban ezek a megoldások nehezen monetizálhatóak. Az elérés és az érzelmi kötődés pénzzé tétele elengedhetetlen a jó tartalmak előállításához, ezek hátán lehet ugyanis megfelelő bevételekhez jutni. Ha ezt nem finanszírozza meg a piac, a modell szétesik – foglalta össze Vaszily Miklós.

Az első nap áttekintéseit a Média- és reklámpiac beszélgetés zárta, amely elsősorban a bizalomról, az önbizalomról és a transzparenciáról szólt. Kiss Virág, a UPC marketingkommunikációs vezetője elmondta: gyakran időzavar miatt nem kerül sor a piaci lépések megfelelő megalapozására, kutatásokra. Az időt és energiát egy sor felesleges dolog is leköti, ilyen például a folyamatos tendereztetés, amely viszont meglátása szerint azért szükséges, mert előfordul, hogy egyszerűen „nem hisszük el az árakat”.

Az ügyféloldali – egyébként előzőleg az ügynökségi oldalon dolgozó – szakember úgy látja, a transzparencia hiányán túl az is probléma, hogy az ügynökségek gyakran beszélnek a nagy ötletről, ám azt ritkán „hozzák el”. Másfelől az ügynökségi partnerek bizonyos helyzetekben egyszerűen nem érzik át a javaslataik üzleti vonatkozásait, beleértve a kockázatokat. Ugyanez igaz a médiaoldalra is, amelytől azt várnák a hirdetők, hogy az eladási modelljükhöz, a termékeik értékesítési ciklusához szervesebben kapcsolódjon ajánlataival.

Mondok Árpád, az MC Media ügyvezetője szerint az ügyfél-ügynökség kapcsolatok belekövesedtek bizonyos szokásrendszerekbe, amelyeket alaposan fellazít a mostani környezet változékonysága. A szakember úgy véli, a jelen modellben minden kockázatot a megbízó visel, ami meglátása szerint senkinek sem jó.

Mező László, az OMD Hungary ügyvezetője arra a csapdahelyzetre hívta fel a figyelmet, hogy a válság nyomán csökkent a hirdetők profitja, ami az ügynökségek jövedelmezőségére is hatással van. Munkatársakat azonban nem lehet elbocsátani, mert az ügyfelek igényei nem csökkentek, inkább nőttek, továbbá a tenderek is sok energiát lekötnek. A beszélgetés zárásaként a résztvevők üzenhettek a médiatulajdonosi oldalnak. Egyaránt önbizalomra, bizalomra, transzparenciára bíztattak, mivel az információk elrejtése is akadályozza a piac fejlődését.

Szerda, tartalomipari innovációk

A második nap tartalomipari szekciója az útkeresésről szólt. Az előadások után legalább annyi kérdőjel maradt, mint ahány megvalósult jó ötlet vagy éppen elkerülendő buktató szóba került. Az világos, hogy az út a digitális világba vezet, az viszont nehézséget okoz, hogy nem tudni, az új értékláncban pontosan hol keletkezik pénz, kinél és mekkora összegekre lehet számítani, milyen energiabefektetés ellenében.

A szekció első előadójaként Gerentsér Imre, a Sanoma digitálisátállás-igazgatója azt mutatta be konkrét példákon keresztül, milyen lehetőségei vannak egy kiadónak arra, hogy multimédiás tartalomgyárrá váljon. Az online platformra vándorlás nem új jelenség, a Nők Lapja esetében például már évekkel ezelőtt elindult, akkor azonban más típusú kihívásokkal kellett a médiacégeknek szembenézniük, mint most. Az a kérdés azonban már akkor is élő volt, hogy hogyan oldható meg az átmenet a termék kannibalizálása nélkül.

Már a mai „applikációmánia” fontos tanulsága, hogy nem szabad az új platformokon ragaszkodni a hagyományos márkaértelmezéshez. A brandek lényegi értékeit úgy kell az okostelefonokra, táblagépekre átvinni, hogy azok valóban releváns módon illeszkedjenek a közegbe és a fogyasztási helyzethez. Számos kiadó esik abba a hibába, hogy okostelefonos alkalmazását „címlaptárként” kezeli, aminek felhasználói oldalról nincs sok értelme. Az új platformok alkalmasak új olvasók bevonására is, így érdemes lehet a márkát tágabb értelmezésben kezelni. Az előadó szerint fontos annak a csapdahelyzetnek a feloldása is, hogy ha egy médiacég nem fejleszt, akkor lemarad, ha pedig rohan minden platformra, akkor szétaprózza az energiáit, és elvész a fókusz. Az appok esetében például az látszik, hogy fejlesztésük igen munkaigényes, ám bevételtermelő képességük egyelőre kérdéses.

Gábos Zsuzsa, az Ipsos médiakutatási igazgatója olyan projekteket mutatott be, amelyek a változó médiavilágban támogathatják a fogyasztók megismerését, illetve a reklámhatékonyság mérését. Ezek egyike egy olyan kutatási termék, amely az immár a Millward Brown által végzett „hivatalos” print-olvasottságmérést egészítheti ki minőségi jellemzőkkel. Ez utóbbiak vizsgálata azért lényeges, mert a reklámhatékonyságot nagyban befolyásolja, hogy például egy adott lapszámot a fogyasztó hányszor vesz kézbe, mekkora százalékát olvassa el, és azt is figyelembe veszik, hogy ezen értékek lapszámról lapszámra változnak. IpsosMultiMedia (IMM) néven ugyanakkor a Nemzeti Médiaanalízis és a gemius/Ipsos Audience fúziója nyomán olyan adatbázis áll elő, amely multimédiás elemzést és tervezést tesz lehetővé. Ebben jelenleg 160-nál több nyomtatott lap, 450-et meghaladó számú weboldal, illetve legalább tíz rádió és tévé szerepel. A termék arra keresi a választ, hogy egy adott médiamárkát kik fogyasztanak a különböző platformokon. A harmadik fejlesztés a MediaCell, amely okostelefonon alapuló szoftveres eljárással oldaná meg az elektronikus hallgatottságmérést (erről lásd: Rádiós okosság okostelefonra, Médiapiac, 2011. 1–2. szám).

Megyeri András, a TV2 üzletfejlesztési osztályvezetője a több képernyős modellről beszélt. Az újabb képernyők alapvetően nem változtattak a televíziók célján: a csatornák továbbra is tartalomgyárak, amelyeknél a felület végül is mindegy, a terjesztés szerepe viszont felértékelődik. A három képernyős modell divatos, kérdéses ugyanakkor, hogy valójában hány képernyőről beszélhetünk a táblagépek megjelenése után. Kihívást nemcsak a web és a mobil jelent a klasszikus tévétársaságok számára, hiszen az elsődleges, azaz a televízió-képernyőn is egyre élesebb a verseny a választék bővülése és a közönség fragmentálódása nyomán.

A TV2.hu tavaly februárban újult meg, az angolszász példákat alapul véve és a videotartalmakat előtérbe tolva. 2010 nyarán aztán iPhone- és androidos applikációval is jelentkezett a csatorna, később kiemelt műsorai külön alkalmazásokat kaptak. A TV2 idei tervei között pedig egyebek mellett egy iPad-applikáció is szerepel. A kérdés ugyanakkor az, hogy a fejlesztéseket hogyan lehet finanszírozni, hiszen a weben, mobilon keresztüli megtekintések szükségessé teszik a másodlagos jogok megfizetését, s más költségek is hozzáadódnak a korábbiakhoz. A kis piacméret gátat jelent, ám a konformizmus elhagyásával, szemléletváltással lenne tér a fejlődésre.

A következő előadásban Cseke Eszter és S. Takács András dokumentarista-riporterek meséltek arról, hogy hogyan született a Spektrum TV-n futó On the Spot sorozat ötlete, amelynek előkészítésén egyébként hosszú ideig dolgoztak. Az NBC által „kitalált” azon modellt vették alapul, amely egy-egy jelenség, ország, helyzet bemutatásához a nagy ívű tablók helyett személyes háttértörténeteket, emberi léptéket, arcokat használ. Ez az NBC-nek bevált, a tévétársaság 9,5 milliós nézettségű híradójában is megállta a helyét.

Most már a világ számos helyén dolgoznak „egy szál kamerával” digitális újságírók, arra ugyanakkor nem tudtak az előadók válaszolni, hogy másoknak vajon miért nem jutott eszébe hasonló koncepció a magyar piacon. Miközben régen a tévézés egyet jelentett a nagy stábbal, az a tapasztalatuk, hogy éppen a kézikamerás „módszertantól” jó ez a műfaj, mivel az alanyok jobban megnyílnak, és nem kotnyeleskedő újságíróként kezelik a kérdezőt. Az On the Spot nem csupán a Spektrumnak gyártott anyagokról szól, az egy-egy helyszínen töltött átlag két hét alatt eleve úgy készülnek a nyersanyagok, hogy azokkal több felületen (YouTube, sajtó, tévé, Facebook, Twitter) is „sakkozni” lehessen.

Braun Róbert, a Független Hírügynökséget megvásárló B&P Braun & Partners tulajdonosa már sötétebb képet festett a tartalomgyárakról. Az MTI ingyenessé válását versenyjogi szempontból problémásnak látja, emellett a lépés adott esetben tovább torzíthatja az eleve nem teljesen egészséges hírpiacot. Elmondása szerint a Fühü megszerzése misszió is, amely az igényes tartalmakról szólna. Ez ugyanakkor nehéz ügy: a hírügynökség megvásárlása óta egyetlen új előfizetőt sem sikerült szerezni. Jó hírt az jelenthet, hogy legalább a havi veszteséget sikerült átalakításokkal csökkenteni: 22-ről 10 millió forintra…

A tartalomgyártási dilemmához az ellenkező, szerkesztőségi oldalról közelített Murányi Marcell, a Blikk főszerkesztője. A Blikk a legnagyobb napilap, ám eközben a Blikk.hu önmagában még mindig veszteséges lenne, hiába tudja a látogatottságát növelni. A médiamárka ugyanis havonta 35 millió forintot költ saját tartalmak előállítására, ami pusztán az online verzióval nem lenne kitermelhető. Mostanra nincs „két Blikk”, egyazon forrásból gyártják a tartalmakat: a weboldalra mehet szinte minden, a nyomtatott lapban az exkluzív anyagok kapnak helyet. A Blikk márka összesen napi 1,4 millió felhasználót ér el, és öt éve van arra, hogy egymilliárdos profitot realizáljon.

Miközben a Blikk története a nagy számokról szólt, Josef Simmerl az Océ képviseletében a testreszabhatóságról beszélt a lapkiadásban, s arról, hogy a digitális nyomdai technológia képessé tette a szegmenst, hogy túllépjen a puszta tömegelérésen. Az Océ üzleti megoldásaival a kisebb példányszámú belföldi lapok kiszolgálása mellett különkiadások, célcsoportokra szabott tartalmak, illetve nemzetközi sajtótermékek decentralizált nyomtatása esetén kínál alternatívát a hagyományos kiadói értéklánchoz képest.

A szekciót záró előadásban Földes Ádám, az Est Media Group kereskedelmi igazgatója a rádiós piac elmúlt évéről beszélt, amelyet leginkább az új országos szereplők belépése határozott meg. A kisebb rádiók eleinte a Neo FM és a Class FM körüli bizonytalanságokból profitáltak, s abból, hogy időre volt szükség a közönség visszaszerzéséhez. Ez egyébként a közrádiónak is használt. Most viszont a Juventus, a Rádió 1, illetve egy sor helyi frekvencia tulajdonosa van hasonlóan bizonytalan helyzetben a pályázatok miatt – mint korábban a Danubius és a Sláger Rádió –, ami a nagyok malmára hajtja a vizet. Hozzátartozik a képhez ugyanakkor, hogy a rádiós piac a tapasztalatok szerint akkor prosperál, ha a nagy szereplőknek jól megy, a kisebbek ugyanis az ő „farvizükön” jutnak hirdetési pénzekhez. Ez utóbbi téren javítania kell a médiatípusnak, hiszen elérése és a reklámtortából kihasított részaránya nincs pariban. Efelé sikeres lépést jelentett a kétféle iparági mérés egybehangolása, a közös hallgatottságközlés, illetve a Magyar Elektronikus Műsorszolgáltatók Egyesületének égisze alatti egységesedés. Ezek a folyamatok azonban még nem zárultak le: idén hallgatottságmérési tendert írnának ki a piac szereplői, akik azt sem vetették el, hogy önálló rádiós szervezetbe tömörüljenek.

Szerda, Web 2.011 szekció

A szekcióban elhangzott kilenc előadás meglehetősen sok témát fedett le a webes történésekből, így szó esett a számítási felhő (cloud computing) adatvédelmi vonatkozásairól, a HTML5-ről, a márkák és a keresők viszonyáról, az online marketing szerepéről a médiamunkahelyeken, a céges rajongói oldalakról, a webes hatékonyságnövelés eszközeiről, egy alternatív kézbesítési rendszerről, a digitális fogyasztókról, végül a mobilok térnyeréséről. Összefoglalónk a szekcióvezető, Pintér Róbert, az Ipsos online stratégiai igazgatójának blogbejegyzése alapján készült (http://netidok.postr.hu/mediapiac-es-internet-konferenciabeszamolo).

Első ránézésre talán túlságosan is sokszínűnek tűnik ez a program, de van benne rendszer: a technológiától indulva jutott el a márkákig, majd az online marketingig, onnan az e-kereskedelemig és a mobilmegoldásokig. Minden előadás a friss, 2011-es internetes jelenségekkel foglalkozott, és szinte kivétel nélkül a hazai helyzetre reflektált.

A nyitó előadásban Kulcsár Zoltán adatvédelmi szakértő, a Privacy Policy Online Services cégvezetője a számítási felhővel kapcsolatos adatvédelmi aggályokat mutatta be. Miután a cloud computing nem egyetlen fizikai helyhez kötött, nehéz meghatározni, hogy a segítségével nyújtott szolgáltatásokra milyen adatvédelmi és egyéb szabályozási elvek vonatkozzanak. Bár egyre többen vesszük igénybe a számításifelhő-alapú rendszereket, szabályozásukon még számos lyuk található, nem tisztázott például, hogy pontosan mihez járult hozzá előzetesen a felhasználó, milyen jogai vannak, és mi történik, ha kiszivárognak vagy elvesznek az adatai.

Kolozsi István, az fps webügynökség projektigazgatójának előadásából megtudhattuk, hogy mi a HTML5, mi hívta életre, milyen területei vannak, és milyen hatása lesz, ha véglegesen felépül. Gyakorlatilag egy olyan webes szabványról van szó, amely 2014-ig készül el, fokozatosan vezetik be, és a böngészők kompatibilitásától függően gondoskodik arról, hogy az internetezőknek egyszerű legyen böngészni (ne kelljen pluszkiegészítőket telepíteniük). Ezenfelül a webes fejlesztőcégek számára jelent egységes környezetet, amelyben sokkal kevesebbet kell a fejlesztéssel, dizájnnal, webes optimalizálással foglalkozni, tehát a tartalomipar és az egyéb online szereplők számára is előnnyel jár majd a bevezetése.

Varga „Longhand” Péter SEO-tanácsadó arról beszélt, hogy miközben nagyon sokan keresnek az interneten a nagy márkákra, illetve a hozzájuk kapcsolódó kifejezésekre, ezek sok esetben nem vezetnek el magának a brandnek az oldalára. Vagyis nem az a kérdés, hogy egy nagy márka tulajdonosa mit nyerhet a keresőoptimalizálással, hanem hogy mit veszíthet, ha a felé irányuló figyelmet átengedi másoknak.

Damjanovich Nebojsa marketing-tanácsadó arra hívta fel a figyelmet, hogy a marketingszakma technologizálódik, digitalizálódik, a médiában tevékenykedő szakembereknek egyre inkább nemcsak egyszerűen ismerniük kell az online világot, hanem abban, annak az eszközeivel kell dolgozniuk, ezért nem mindegy, hogy milyen tudással rendelkeznek, milyen képzéseken vesznek részt.

Forgács Mariann online-marketing-tanácsadó (MarketingMorzsák) a Facebook céges rajongói oldalainak világába kalauzolta el a hallgatókat. Bemutatta, hogy még a kisvállalatoktól is tanulhatnak a nagy márkák, többek között az egyszerűséget és az hatékonyságot. Megtudhattuk, hogy a rajongói oldal nem értékesítésre való, hanem folyamatos párbeszédre, ahol a közösségépítés a meghatározó, ezért a tartalom minősége és nem az önmagában vett mennyisége a mérvadó.

Dunder Krisztián online tanácsadó (DUNDER.HU) a webes hatékonyságnövelésről beszélt. Ma már a felhasználók gyakran csak átfutják az oldalakat, és nem olvassák el a tartalmat, miközben egyre tudatosabban használják a keresőket – bár sok esetben a lustaság is meghatározó lehet a tevékenységükben. Az interneten egyszerre, egymás mellett található a hasznos tartalom és a szemét, miközben mindkettő ingyen van, mivel ehhez szoktak hozzá az emberek. Emiatt szükség van hatékonyságnövelésre, amihez számos, sok esetben ingyen is hozzáférhető eszközt nyújt számunkra a web.

Sipos György, a Lapker üzletfejlesztési igazgatója az Inmedio és Relay boltok rendszerét mutatta be mint csomagkézbesítésre használható alternatív eszközt. Ha rendelünk valamit az internetről, akkor nem muszáj azt futárszolgálattal kiszállíttatni, és lesni a futár érkezését. Egyre több webáruháznál (jelenleg körülbelül 200 ilyen partnere van a terjesztőcégnek) kérhető, hogy a megrendelt termékeket a Lapker valamelyik kiválasztott boltjába küldjék, amely üzletek forgalmas, könnyen megközelíthető helyeken találhatók. A csomagok biztonságos kiszállításáról összetett logisztikai rendszer gondoskodik, az átvételkor pedig készpénzzel vagy kártyával is lehet fizetni.

Bacher János, a GfK Hungária ügyfélkapcsolati igazgatója egy, a digitális fogyasztóról (digital connected consumer) szóló friss magyar kutatás adatait ismertette. Ezek szerint a 15–49 éves, legalább hetente internetező lakosság netes és digitális fogyasztási szokásai alapján öt csoportba sorolható: megszállott (8 százalék), neten lógó (11 százalék), kütyümániás (17 százalék), célzottan tájékozódó (26 százalék) és bizalmatlan (39 százalék). A szakember előadásban arra is kitért, milyen tevékenységeket vált ki az internet már idehaza is: újságolvasást, tévézést, bankba járást, hivatalos ügyek személyes elintézését, könyvvásárlást. A digitális fogyasztás már jelen van a magyar emberek egy részének az életében, viszont csalóka lehet csak Budapestről, egy íróasztal mögül figyelni mindezt, mert így túlértékelhetjük a jelentőségét és súlyát.

Az utolsó előadásban Dobó Mátyás, a Peer Applications ügyvezető igazgatója a mobilplatformokról beszélt. Véleménye szerint végleg lezárult a PC-korszak, amikor a felhasználónak értenie kellett az eszköz működéséhez, amikor nem egyszerűen csak használnia kellett azt, de működtetnie is. Minden népszerű fogyasztói technológia életében eljön az a pillanat, amikor használata terjedni kezd az egyszerű tömegek körében, akik nem érteni akarják, csupán igénybe venni. Háromféle user létezik ugyanis, a mérnök, a nerd és „anyu, apu”. Az okostelefonokkal és a tabletekkel a harmadik csoportba tartozók életében is megjelennek az infokommunikációs eszközök – aminek a kisebbségbe szorult mérnököket és nerdöket leszámítva mindenki örül.

Valószínűleg e rövid szekcióbeszámolóból is látható, hogy a média és az internet viszonya sokrétű, összetett és szerteágazó. A kilenc előadás alapján úgy tűnik, hogy aki ebben a világban vállalkozóként, médiatulajdonosként vagy akár a szakmában dolgozó alkalmazottként boldogulni akar, annak egyszerre kell figyelnie a technológiákra, a marketingeszközökre, a képzésre, a fogyasztóra, a szolgáltatásokra és az újdonságokra. És még így sem garantált, hogy nem marad le valami fontosról, ami végzetes lehet számára.

Szerzők: Török Diána, Pintér Róbert

Díjazták a Szerencsejáték Zrt. programjait

3 órája

Elnyerte a Magyar Üzleti Felelősség 2019 Díjat, emellett a Fogyatékos Emberek Világnapján tartott Jobb Velünk a Világ! Gálaesten több díjjal is elismerték a társaság munkáját.

Átadták az idei Prima Primissima Díjakat

2 napja

Tíz kategóriában vehették át a Prima Primissima Díjakat a magyar szellemi élet, a művészet, a tudomány és a sport jeles képviselői a Müpában megtartott pénteki gálaesten - írja az MTI.

Szlogent váltott az Arval

2 napja

Az eddigi „We care about cars. We care about you.” szlogent 2020-tól a „For the many journeys in life” mottóra cseréli az Arval flottakezelő.

Átalakult a Rockstar Photographers

2019. december 6.

Nemzetközi vizuális kommunikációs ügynökségként határozzák meg jövőbeli működési formájukat a Rockstar Photographers alapítói, Buda Lorina és Kálló Péter.

Díjat nyert az Auchan

2019. december 6.

A Fogyatékosság-barát Munkahely Díj tíz éves fennállása alkalmából Champion díjat kapott az Auchan.

Online tananyagot készített a Magyar Telekom

2019. december 6.

A vállalat sokszínűségi és esélyegyenlőségi koncepciójának elkészítése előtt munkatársaihoz fordult és egy anonim kérdőív segítségével mérte fel a vállalati kultúra állapotát.