2011. 7-8. szám | Elektronikus média

Piano. Forte?

Pozsonyi petákok

Némi előkészítés után zúdítottak zárótüzet a szlovák polgárok pénztárcájára északi szomszédunk legnagyobb médiaházai. Eddig szokatlan összhangban vezették be tartalmaikra a fizetős rendszert. Április közepén indult a kéthetes beszoktatás, majd május másodikától élesbe fordult a projekt. A kísérlet hazánkban is élénk érdeklődést keltett. Lapunk most annak járt utána, hol tart a szlovák kezdeményezés két hónap elteltével.

Piano – ezen a néven indult a nagy manőver, amely nem is annyira kegyetlen, mint azt első látásra gondolhatnánk. A felhasználónak csupán havi 2 euró 90 centjébe kerül, hogy csatlakozzon a rendszerhez – cserébe kilenc népszerű honlap anyaagait érheti el. (Ehhez képest ugyanennyiért jó esetben öt-hat napilappéldányt vehetne a kedves vásárló.) A heti előfizetés kilencven cent, aki pedig egy egész esztendőre szavaz bizalmat a Pianónak, az is kijön 29 euróból.

A fizetős szisztéma nem kizárólagos: az alapvető információk most is elérhetőek a „kilenceknél” ingyen, de aki sportról, bulvárról vagy valamilyen speciális témáról akar tudakozódni, azonnal egy falba ütközik. Mégpedig a fizetősbe. Aki belép a rendszerbe, annak előfizetési díját pofonegyszerű elvek szerint osztják fel: harminc százalék a Pianoé a struktúra fenntartásáért, míg a fennmaradó összeget annak arányában osztják fel, hogy mennyi időt töltöttek az egyes honlapokon a userek.

Feleselés

A médiaházaknak volt min gondolkodniuk az indítás előtt. Egy tavalyi felmérés szerint Szlovákia polgárainak fele eleve letesz azokról a tartalmakról, amelyekért pénzt kérnek tőle. Azaz – elvben – minden második felhasználóról le kellene mondaniuk az üzemeltetőknek. A többiek viszont beállnak a sorba, és perkálnak.

Kiindulva abból, hogy az öt és fél milliós országban tavaly szilveszter tájt 74 (öt évvel korábban viszont csak 42) százalék volt az internetpenetráció, Szlovákiában mintegy négymillió azok száma, akik hozzáférnek a világhálóhoz. Ha ezeknek csupán negyede (azaz a fizetés gondolatától kapásból el nem zárkózók fele) csatlakozik a rendszerhez, az – az egyszerűség kedvéért havi előfizetésekkel számolva – havonta majdnem hárommillió, míg évente hozzávetőleg 35 millió eurós bevételt jelent. E kilencmilliárd forint körüli summa pedig már a magyarországi viszonyok között is tetemesnek számítana.

A Piano-főnök ennél jóval szerényebb tervekkel állt elő: azzal kalkulál, hogy a lakosság legalább nyolctized százaléka (de első körben legfeljebb dupla ekkora hányada) csengeti ki az előfizetési díjat. Ez alsó hangon 45, az optimista verzió szerint 83 ezer ember, a havi díjtétellel beszorozva ez havonta 130 és 240 ezer euró közötti összeget tesz ki. Egy teljes naptári évre számítva pedig már 1,56 és 2,88 millió euró közé kúszhat fel a bevétel – a kérdés most már csak az, hogy a kieső felhasználókkal ennél többet vagy kevesebbet veszítenek-e a reklámbevételekből.

Mérlegelés ide vagy oda, mindezek alapján kellően tisztes summát hoz működtetőjének a rendszer ahhoz, hogy legyen anyagi háttér a fejlesztéshez. Különösen úgy, hogy a szolgáltatás tervezői számoltak olyan tényezőkkel is, mint a közép-európai „betyárvirtus”. Lapunk ugyanis kipróbálta, mennyire cselezhető ki a rendszer például egy pofonegyszerű trükkel. Amikor egy határhoz közeli település két külön gépén egyszerre próbáltunk meg ugyanazzal a jelszóval belépni, a rendszer diszkréten figyelmeztetett: ez a kód már használatban van. Mélyebbre pedig nem kívántunk menni a potyázás bugyraiban.

Annak sincs egyszerű dolga, aki el akarja hitetni, hogy nem tud előfizetni a szolgáltatásra. A szervezők kevés híján egy tucat fizetési lehetőséget kínálnak fel, nehogy akár egyetlen emberről (és annak átutalásáról) is le kelljen mondaniuk kiszemelt célközönségükből.

Lapok és ászok

A rendszert szervező két társaság – a NextBig és az Etarget – máris messzebbre tekint. Sajtóhírek szerint más, Szlovákiánál nem sokkal nagyobb államok piacán is meghonosítanák a szisztémát. Szakemberek úgy vélik, érdemes a kezdeményezéssel óvatosan bánni, mert a túl nagy országok rengeteg szereplős piacán szinte lehetetlen elérni azt a kritikus tömeget, amely ahhoz kell, hogy valóban megkerülhetetlen legyen az átlagemberek számára az előfizetés.

A megfelelő piacméret mellett persze az is elengedhetetlen, hogy minden fontos piaci szereplő beszálljon a buliba. Márpedig Pozsonyban a két fő politikai újság (a Pravda és a Sme), valamint a Hospodárske Noviny gazdasági napilap is belépett a rendszerbe. Ez utóbbi nem csupán azért érdekes, mert a gazdasági hírszolgáltatás az egyik olyan téma, amely megnyithatja a potenciális felhasználók bukszáját, de azért is, mert ez lehet a rendszer terjedésének egyik kulcslapja.

Nagy testvérek

Az újságot ugyanis a német Handelsblattot is kiadó Holtzbrinck-médiaház Ecopress nevű cége gondozza, amelynek cseh anyavállalata, az Economia – azonos címen – Prágában ad ki napilapot. A szlovákiai siker nyomán pedig ott is gyökeret verhet a kiadóvezetők körében a gondolat: ebből a forrásból kellene pótolni a csökkenő példányszámok okozta bevételkiesést. (A Sme csatlakozásán sincs túl sok csodálkoznivaló, hiszen a Piano főnöke az a Tomáš Bella, aki hosszú ideig a napilapot irányította.)

A másik kitörési pont a Magyarországon kívül minden érintett államban jóváhagyott Ringier–Springer-médiabirodalom lehet. A Nový Čas, a szlovák bulvárszegmens legnagyobb szereplője ugyanis az övék – akárcsak a cseh, a lengyel, a magyar és a szerb bulvárpiac vezető kiadványa. Nem várható viszont különösebb hozzájárulás a nemzetközi porondra lépéshez a „kilencek” többi tagjától. Az ország legrégebbi (a példányszámversenyben jelenleg második) napilapja, a Pravda egy cseh bejegyzésű, de szlovák tulajdonú társaság kezébe került a múlt év elején. A konzervatív Týždeň politikai hetilap sem mondhat magáénak nagy nemzetközi befektetőt, s a Šport, a PC Revue, a Joj kereskedelmi televíziós csatorna honlapja, a MeToo.sk és a Mediálne.sk sem igen lehetne egy ilyesfajta továbblépés katalizátora.

A cseh piac a konkrét szándékok mellett (lásd keretes írásunkat) azért is kerülhet könnyen célkeresztbe, mert a csekély nyelvi különbségek miatt ez lehet a szlovákiai rendszer egyik szelepe. Hiszen ha a helyi portálok valamelyike nekilát kiépíteni egy erős Szlovákia-orientált tematikát, azzal alaposan beleköphet a Piano és ügyfelei levesébe. Ütik ugyanis a szlovákiai szerveződés legfőbb aduját: azt, hogy az idegen nyelvet alig beszélő hazai közönség nemigen tudja más szolgáltatással pótolni az övéket. De ha hirtelen meg is tanulna egy vagy két világnyelvet az átlagpolgár, a külföldi média korántsem foglalkozik olyan terjedelemben az országgal, amekkorában azt egy közönséges netpolgár igényelheti.

A Piano-szisztéma első fogadtatása mindenesetre remek – legalábbis a szolgáltatást működtető cég szerint: két nap alatt lett annyi előfizetőjük, amennyit egy hónapra vártak, a rendszerrel szembeni ellenszenv pedig csupán néhány (az információszabadságot féltő) jogvédői tiltakozás és pár ellendrukker Facebook-csoport képében jelent meg. De hogy a remek kezdés konkrét számokban mit is jelent, hány előfizetőt és mennyi bevételt – nos, Tomáš Bella, a Piano Media igazgatója ezt már nem árulta el. Lapzártánk után, június végén azonban állítólag nyilvánosságra hozzák az első hónap bevételeiről szóló adatokat. Amit izgalommal várunk, hiszen magunk is ismerünk Szlovákiánál nem sokkal nagyobb országokat, ahol a kísérlet folytatódhat.

Drága Prága

A médiapiaci agyaláson túl közvetlen jelei is vannak annak, hogy Csehország lehet a Piano rendszerének következő célpontja. „Minden fizetési szisztéma jobb a réginél, amelyben mindenhez hozzá lehetett jutni ingyen. Egy sor találkozónk volt a Piano tulajdonosával, és igen, ez egy számunkra érdekes megoldás” – nyilatkozta például a The Prague Post angol nyelvű hetilapnak nemrégiben Ivan Hamšík, a Ringier Axel Springer csehországi cégének digitálismédia-igazgatója.

Azt azért egyből hozzátette, hogy a helyi piac (minden hasonlóság dacára) egyvalamiben nagyon is különbözik a szlovákiaitól. Az online szegmens legerősebb szereplője, a Seznam mögött ugyanis nem áll nyomtatott termék – és a kiadó határozottan ellenzi a fizetőkapu „felépítését”. A Seznam ráadásul több lábon áll: a Google-lel fej fej mellett haladva verseng a legnépszerűbb cseh internetes kereső címéért. A gazdasági érdek mellett némi küldetéstudatos mannával is megtámogatja ellenkezését a társaság. „Cégünk küldetése világosan megmutatja, hogy célunk ingyenes és hasznos információk terjesztése. Felhasználó-központúak vagyunk, és nem kívánunk hírekért, információkért fizettetni. Korlátoktól mentes médiát akarunk teremteni” – hangzik a Seznam indoklása, amikor a fizetőkapu-ötletről kérdezik őket.

Szerző: Benedek B. Levente

A láthatatlan árucikk, amit mindennap használunk

1 napja

Vannak piacok, ahol többek között áram is kapható. Persze nem a zöldségpiacokhoz hasonló helyek ezek, hanem tőzsdei felületek. De vajon hogyan alakult ki a villamos energia kereskedelme? (x)

A HangHordozók legjobbjait díjazták

1 napja

A Lámpaláng zenekar, a Bettika duo, a Resti Kornél zenekar, a Dudás-Kormos-Zelei trió, Németh Viktor és a Tramonti együttes lettek az idei díjazottak.