Egyre fontosabbá válik a márka- és média-know how a reklámokból fenntartott, Google-höz és Facebookhoz hasonló portálok számára.

Marianne Dölz egykori DACH-vezér facebookos kinevezése újabb bizonyítéka annak, hogy milyen vonzóvá váltak az internetes konszernek a főként klasszikus háttérrel rendelkező topmenedzserek számára is. A kinevezés azt is mutatja, hogy egyre fontosabbá válik a márka- és média-know how a reklámokból fenntartott, Google-höz és Facebookhoz hasonló portálok számára.

Mi a közös Marianne Dölzben, Oliver Rosenthalban és Philipp Misslerben? Mindannyian korán megismerkedtek munkájuk során a digitális médiával. Munkájukat azonban a klasszikus vállalatokban is tökéletesítették, és vezető pozíciókba jutottak: Marianne Dölz korábban az Initiative Media médiaügynökségnél, majd a Handelsblattot kiadó IQ Media Marketingnél ért el sikereket, Oliver Rosenthal az Ogilvy One ügyvezetőjeként dolgozott, Philipp Missler pedig a telekomos menedzseri poszt után a vállalat online értékesítőjéhez, az Interactive Mediához váltott. Végül mindhármukat a „Big Four” egyike szerződtette: Marianne Dölz a Facebookért felel Németországban, Ausztriában és Svájcban, Oliver Rosenthal a németországi Google kreatív ügynökségének vezetője, Philipp Missler pedig az Amazon Media Group Deutschland igazgatója lett.

A három topmenedzser példája elsőre légből kapottnak tűnhet. Valójában azonban csupán a jéghegy csúcsai: főként az ügynökségeknél és az értékesítési területen panaszkodnak egyre többen arra, hogy a fent említettekhez hasonló nagy konszernek szinte már túl nagy konkurensként lépnek fel a tehetségekért való harcban. Ebben az értelemben Dölz, Rosenthal és Missler példája egy olyan fejlődést mutat, mely tovább folytatódhat: egyre vonzóbb alternatívává válik a topmenedzserek számára a Google, a Facebook és társaik az „old economy”-val szemben.

Erről részben maga a klasszikus média is tehet. A print évek óta magával vívódik, már csak esküdöznek arra, hogy van jövőjük a magazinoknak és újságoknak, ígéretüket nem tartják be. Ez az önkínzás megkönnyíti a konkurens dolgát, így vesztessé válhat a nyomtatott sajtó a reklám-, illetve az olvasói és felhasználói piacon. Bár továbbra is a televízió a legnagyobb tömegmédium, a Netflixhez hasonló szolgáltatók egyre innovatívabbak és jövőorientáltabbak.

A klasszikus médiaháttérrel rendelkező online értékesítők éveken át imponáló növekedési rátákról számolhattak be. Azonban még ez a digitális növekedés is elbújhat a Google és a Facebook kecsegtető potenciálja mögött. A média területén és az ügynökségeknél dolgozók minimálbér és gyakornoki fizetés miatti kétségbeesett felkiáltásait szórakozottan veszik tudomásul az internet-mezőny vállalatai. Andreas Winiarski, a Samwer-Holding Rocket Internet szóvivője számára világos, hogy rosszul megfizetett kollégákkal nem lehet internetes márkát felépíteni: „A teljesítmény és a tehetség számít – és ezt tisztességesen meg kell fizetni”.

A fizetés persze fontos szempont a felső vezetők számára is. Bár a nagy internetes konszernek piaci hatalma részben algoritmusoknak és az adatgyűjtő, illetve rendszerező képességnek köszönhető, fontos az emberi tényező. Sok vállalat sikere abban rejlik, hogy évek óta megengedheti magának a legokosabbak begyűjtését. Ez természetesen sok pénzbe kerül. A forgalom és a tőzsdei árfolyamok azonban azt mutatják, hogy megéri emberekbe fektetni.

A hírt a Médianéző nemzetközi sajtófigyelő szolgáltatásának köszönhetjük.

Forrás: Horizont.net: Warum Internet-Konzerne so attraktiv