Ez jelentős előrelépés az eddigi adóhatósági gyakorlathoz képest, ami akkor is megkövetelte a számlán feltüntetett áfa befizetését, ha az adóhatóság szerint a számla nem is került teljesítésre – áll közleményben.

Az elmúlt években sok esetben előfordult, hogy a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) a vállalkozásoknál végzett ellenőrzési eljárásban azt állapította meg, hogy a kiszámlázott gazdasági esemény, ügylet megtörténte nem igazolható. Ezekben az esetekben a NAV megtagadta a számlában szereplő áfa levonását a számlát befogadó vállalkozásnál. Ez túladóztatáshoz vezetett, mert míg a számlát kibocsátó vállalkozás befizette az áfát a számla után, addig a számlát befogadó vállalkozás ezt nem igényelhette vissza.

A Kúria döntése új megvilágításba helyezi ezt a kérdést. A Kúria értelmezése szerint a teljesítés elmaradása esetén az adófizetési kötelezettség alól abban az esetben is mentesülhet a számlakibocsátó, ha az adóhatóság ellenőrzése alapján válik bizonyítottá, hogy valóban nem történt teljesítés és ezzel összefüggésben gondoskodik a a számla érvénytelenítéséről.

„Az eddig kialakult gyakorlat értelmében nem volt lehetőség számlakorrekcióra azon számlák esetében, amelyek kapcsán az adóhatóság az ellenőrzés során nem látta megfelelően igazoltnak a teljesítés bizonylat szerinti megtörténtét. Ennek a megközelítésnek adott új irányt a Kúria, ugyanis a döntés értelmében a bizonyítás szempontjából nincs jelentősége annak, hogy a teljesítés hiányát a számlakibocsátó maga, vagy az adóhatóság tárta fel a számlabefogadónál végzett vizsgálat során” – mondta el dr. Schütt Attila, a Deloitte adóosztályának menedzsere.

Előrelépést jelent a Kúria döntése abból a szempontból is, hogy mostantól egyértelmű, hogy a számla sztornózására, helyesbítésére a NAV-val szembeni jogorvoslati eljárás lefolytatása után is lehetőség van. Az Áfa törvény szerint ugyanis a számla érvénytelenítéséről „haladéktalanul” kell gondoskodni, a NAV korábbi értelmezése szerint pedig a haladéktalanság nem teljesült, ha a vállalkozás a számlakorrekciót csak a NAV-al szembeni jogorvoslati lehetőségek kimerítése után akarta elvégezni.

Ilyen módon a vállalkozások annak ellenére kényszerültek számláik korrigálására, hogy valójában a számlakorrekció szükségességéről még folyt a jogvita. Ennek a dilemmának vet véget a Kúria döntése azzal, hogy kimondta: nem lehet a haladéktalanságot kizáró körülményként értékelni azt, ha a kibocsátó az adóhatósági eljárás lezárását követően nem azonnal gondoskodott a számla helyesbítéséről, hanem bevárta a számlabefogadó által kezdeményezett rendes és rendkívüli jogorvoslati eljárás befejezését.

„A döntés elmozdulást jelent a korábbi, szűkítő értelmezéshez képest, azonban fontos, hogy ez továbbra sem jelenti, hogy a csalárd szándékú számlakibocsátók mentesülnének a következmények alól, ugyanis a joggal való visszaélés esetén e feltételek vizsgálata már eleve szóba sem kerülhet” – hangsúlyozta dr. Harcos Mihály, a Deloitte Legal adóperes csoportjának vezető ügyvédje.

A változó gyakorlat alapján annak sincs elméleti akadálya, hogy a számlabefogadó oldalán indult ellenőrzés során feltárt teljesítés hiánya kapcsán a számlabefogadó hívja fel a kibocsátót a számla sztornózására. „Amennyiben egy adóellenőrzés során vitatottá válik az adólevonási jog érvényesítése amiatt, hogy a hatóság a teljesítést nem látja alátámasztottnak, a számlabefogadó pénzügyileg mentesülhet az áfateher végleges viselése alól, ha kérni tudja a számla korrekcióját a számla kibocsátójától” – tette hozzá dr. Harcos Mihály.