Tanácsok munkát keresőknek II.: mutasd meg, ki vagy!
6
Az énkép személyiségünk központi programja: hit, hozzáállás, értékek, érzelmek és gondolatok összessége. A reális énkép az, amit magunkról igaznak hiszünk. Olyan információkon alapul, melyeket felvettünk és igaznak tartunk. Az ideális énképünk az, amilyen emberré válni szeretnénk. Emellett folyamatosan különböző elvárásoknak is meg kell felelnünk. Ezek határozzák meg, hogyan gondolkodunk, érzünk magunkkal kapcsolatban.
Az önbecsülés énképünk fontos velejárója. Kifejezi azt, hogy milyennek látjuk magunkat, hogyan gondolunk magunkra. Mennyire fogadjuk el és tiszteljük önmagunkat. Az önbecsülés hajtóerő, amely a szakmai sikerek elsődleges forrása lehet. Minden javulás, valóságunk összes pozitív változása az énképünkről alkotott gondolataink, érzéseink változtatásával kezdődik, mert ezek változtathatók.
Az önismeret és a tudatos önfejlesztés az álláskeresés különösen fontos eleme. Ezáltal tudjuk megfogalmazni, hogy mit várunk el a leendő munkaadónktól, és mi mit tudunk ezért nyújtani. Enélkül bele se kezdjünk, mert felesleges. Álláskeresés előtt tehát fontos tisztáznunk:
- erősségeinket és komparatív előnyeinket,
- értékrendünket,
- életcéljainkat és karriercéljainkat,
- hozzáállásunkat, szakmai kiválóságunkat,
- tárgyalási erőnket és tárgyalási pozíciónkat.
A USP (Unique Selling Point) megkülönböztető termék- vagy márkaelőny, amelyet a versenytársak közül csak az adott márka tudhat magáénak. Tehát fontos annak a meghatározása, hogy melyek azok a - lehetőleg számokban is kifejezhető - kiemelkedő képességek, tudástőkék, amelyek másoktól megkülönböztetnek? Miben tudunk egyedi, speciális előnyt jelenteni a leendő munkáltató számára? A USP-nek erősségeink és tapasztalataink egyedi ötvözetének kell lennie:
- Mutasd be magad! Te most egy termék vagy szolgáltatás vagy.
- Vázold fel az adott iparág vagy vállalat számára jelentett előnyödet.
- Írd le, hogyan oldottál meg egy adott problémát, helyzetet vagy értél el jelentős karrier eredményt.
Bemutatkozásunk legyen egyéni, megkülönböztető és hiteles, vagyis a személyiségünkre alapozott. A személyes énmárka-építés (personal branding) itt kezdődik. A személyes énmárka-építés öt fő lépése:
- Önismeret: fedezd fel, hogy ki vagy és mit akarsz. Tűzz ki célokat.
- A saját USP alapján határozd meg a személyes branded.
- Tanulj a nagy cégek márkaépítéséből.
- Kommunikáld a személyes márkád, írj egy jó CV-t.
- Tartsd karban, ápold a branded, azaz dinamikusan alkalmazkodj a piac elvárásaihoz.
Következő cikkünk ahhoz nyújt segítséget, hogy miként pozícionáljuk magunkat a piacon.
A szerző fejvadász és tréner.
A cikk szakmai támogatója a CV Online.
Kapcsolódó cikkek:
- Tanácsok munkát keresőknek VIII.: teendők sikeres interjú után
- Tanácsok munkát keresőknek VII.: teendők sikertelen interjú után
- Tanácsok munkát keresőknek VI.: az állásinterjú
- Tanácsok munkát keresőknek V.: mit akar a leendő munkáltató?
- Tanácsok munkát keresőknek IV.: hogyan pozícionáljuk magunkat?
- Tanácsok munkát keresőknek III.: hogyan legyünk jó önértékesítők?
- Tanácsok munkát keresőknek I.: fókuszban a nyerő hozzáállás
Köszönöm a hozzászólásaikat, szabadság és munkák miatt csak most tudok válaszolni.Egyetértek azzal, hogy a personal branding önmagában csak lufi, sok helyen kifejtettem, hogy csak erős szakmai tudással, önismerettel és legalább olyan erős tárgyalási tudással működhet.Nem igaz, hogy minden munkaadó csak az alacsony bért tartja fő szempontként.Az általunk ismert ügyfelek a nyertes és probléma megoldó HOZZÁÁLLÁSt , konkrét tudást és a pályázó jövedelem termelő képességét tartják elsősorban fontosnak.Más megvilágításból, de ugyanezért javaslom alábbi video megtekintését
http://www.ted.com/talks/lang/hun/martin_seligman_on_the_state_of_psychology.html
Egyetértek Kis Anonymus-szal, de hozzátenném, hogy külföldi cégeknél is ott működik, ahol nagyon jó a vállalati kultúra és a felettes külföldi. Ahol szóba jöhet még a personal branding, az a tanácsadói/ consult státusz, ahol alvállalkozóként-bedolgozókent valóban fontos, hogy miben különbözöl másoktól.
A ″personal branding″ az egyenlő azzal, hogy valaki mennyire tudja eladni magát a munkaerőpiacon. A cikkíró nagytudású szakember csak éppen azt nem említi meg, hogy vajmi kevesen képesek arra az emberek közül. Mi a nyavajának van szüksége egy úgynevezett celebnek például menedzserre ? Mert az teremti meg az éppen aktuálisan eladható arculatot. De ahhoz, hogy a cikkben írtak akárcsak köszönőviszonyban is legyenek a valósággal, minden munkavállalónak kellene valami ügynököt vagy menedzsert tartania. Az jól megteremtené azt az imidzset, amivel a munkavállaló elnyerheti a melót. A nagytöbbség igenis alkalmatlan arra, hogy eladja magát. Ennyi. Ha nem így lenne, akkor az úgynevezett fejvadászok-trénerek, mint a cikk írója is, kénytelenek lennének valami normális munkát találni maguknak. Úgyhogy, teszik-nem tetszik, ez az egész cikk egy nagy bullshit.
BEOSZTOTTKÉNT ne próbálkozzunk personal branding-gel, mert nem elég, hogy hülyének fognak nézni, de a megpályázott pozíciót sem fogjuk elnyerni, és nem tudjuk majd fizetni a számláinkat, és nem jut kenyér a gyerek szájába. A Personal Branding a magyar munkavállalók nagy részénél egyelőre bullshit és kamikaze, de ez nem az ő hibájuk, hanem... anélkül, hogy megnevezném a felelősöket, annyit írok: össztársadalmi probléma, ami az elmúlt 20 év balkanizálódásából ered.
A ″én márka″, azaz, a personal branding valóban fontos egy olyan munkaerőpiacon, mint mondjuk, csak hogy a legközelebbit említsem, az osztrák. Itt, a Vesztbalkánon, túl sokra nem megyünk vele, sőt, a legtöbb munkaadó, a társadalmi környezetből adódóan, annyira korlátolt, nem csak anyagi lehetőségeiben, de mentálisan is, hogy inkább gyanakvást kelt benne, ha a jelölt kiforrott, értékes personal brandig-et prezentál, na adj isten, már az első interjún. Nem tudom, mi lenne a tisztelt szerzőnek a véleménye a personal brandingről a magyar munkaerőpiacon akkor, ha mondjuk nem lenne munkája, és a hatodik interjúról szórják ki három hónapon belül azért, mert erős a personal branding-je. Én inkább az javasolnám, névtelen szakértőként, hogy itt, a Vesztbalkánon, mindig a munkaadóhoz alkalmazkodjon a jelölt, így alkalmazkodjon maximálisan a munkaadó korlátaihoz is. Ha mégis működik a personal branding, hurrá, de igen valószínű, hogy nem a közszférában, vagy a magyar KKV szektorban, hanem csakis a nyugati cégeknél, és náluk is kizárólag menedzseri, vagyis legalább középvezetői szinten. Alkalmazottként ne próbálkozzunk personal branding-gel, mert nem elég, hogy hülyének fognak nézni, de a megpályázott pozíciót sem fogjuk elnyerni, és nem tudjuk majd fizetni a számláinkat, és nem jut kenyér a gyerek szájába. A Personal Branding a magyar munkavállalók nagy részénél egyelőre bullshit és kamikaze, de ez nem az ő hibájuk, hanem... anélkül, hogy megnevezném a felelősöket, annyit írok: össztársadalmi probléma, ami az elmúlt 20 év balkanizálódásából ered.
Teljesen egyetértek azzal, hogy ezekkel a dolgokkal a munkavállalónak foglalkoznia kell, engem az érdekelne, hogy hogyan látja megvalósíthatónak a cikkben olvasható gondolatokat nálunk, mert álláskereső tapasztalatom szerint a munkáltató egyetlen szempontja, hogy minél alacsonyabb munkabért fizessen, és hogy az alkalmazottnak minél kevesebb belelátása legyen a cég működésébe. Amíg ez nem változik, akármilyen brandje lehet valakinek, nem számít, emellett ez egy magára valamit adó munkavállalónak sem jó, mert ilyen cégekre nyilván és helyesen nem fogja pazarolni az extra tehetségbeli tartalékait. Nem tudom, tapasztalatai alapján a munkaadók ezt a kérdést hogy látják. Külföldön egyébként valóban a fentieknek nagy szerepe van a kiválasztásban.