Tanácsok munkát keresőknek III.: hogyan legyünk jó önértékesítők?

Tanácsok munkát keresőknek III.: hogyan legyünk jó önértékesítők?
Cikksorozatunk harmadik részében azzal foglalkozunk, hogy miként válhatunk jó ″önértékesítővé″ munkakeresési helyzetekben. Hajdu Zoltán fejvadász és tréner szerint ehhez elengedhetetlen a megfelelő, tudatosan is fejlesztett önismeret. S bármilyen meglepőnek tűnik is, az optimizmus sem puszta adottság, hanem nagyon is tanulható.

Kudarc és siker – biztosan jól látjuk őket?

Az önértékesítés egyik legfontosabb eleme az önismeret. Tudnunk kell, hogy kik vagyunk és mit akarunk elérni. Szükségünk van olyan célokra, amelyek motiválnak. A reális célok eléréséhez a fejünkben meg kell lennie a célnak, a kívánt eredménynek és a szükséges stratégiának is - ebben a sorrendben. A stratégia megvalósításához pedig kitartó, fegyelmezett munkára van szükség.

Önmagunk megismerése azonban nehéz feladat. A korai hatások később tudattalanul, automatikusan befolyásolnak minket. Hajlamosak leszünk ugyanazokba a hibákba beleesni, és nem értjük, hogy miért. A korlátozó sémákat, negatív gondolatokat tudatosítani kell és pozitív gondolatokkal kell helyettesíteni. Így haladhatunk sikeresen kitűzött céljaink felé. A kérdés az, hogy a mi poharunk félig üres vagy félig tele van?

Céljainkat soha ne tévesszük szem elől. Kutatások bizonyítják, hogy egy új munkahelyen, az első évben tanul, fejlődik, hajt a dolgozó, majd a második évtől "eléri a plafont". Leül, elvan, vegetál, megelégszik azzal, ami van... Hogy mi ebben a tragédia? Az, hogy úgy múlik el az élete, hogy nem jön rá, mihez lett volna igazán tehetsége. Elmennek mellette a lehetőségek, mert nem mer változtatni. Lesz egy unalmas munkahelye, minden kihívás nélkül. A biztonság fontosabb lesz, mint a fejlődés. E kettő között kell megtalálni az egyensúlyt. Végig kell tehát gondolnunk, az élet mely területével vagyunk elégedettek? Mely területen lehetne fejlődni? Ma kezdünk bele, vagy "majd holnap..."?

A siker a legjobb motivátor. Sikeres viszont csak az lehet, aki mindig egy kicsivel nehezebb feladatot próbál megoldani, mint amire az adott pillanatban képes. Ez a tanulás, fejlődés záloga. A biztonsági játékosok megoldják a feladatot, de nem mernek kockáztatni. Sosem élik át az érzést, hogy valamit sikeresen megoldottak. A kudarc lehetősége fennáll, igen. Csökkenti az önbizalmat, az önértékelést. De ne feledjük: a kudarc egyben lehetőség is. Lehetőség a változásra, fejlődésre.

Ne tekintsük magunkat áldozatnak. Ez a legrosszabb, amit tehetünk. Az optimizmus tanulható. Az egyén képességei fejleszthetők, változtathatóak. Az erőfeszítés sokszorosan megtérül. A kudarc nem eleve elrendeltetett. A siker mechanizmusa: határozzuk meg pontosan, hogy mit akarunk, tudjuk meg az árát, és szánjuk rá magunkat, hogy megfizessük. Ezzel beindíthatjuk a sikermechanizmust.

Végig kell gondolnunk, melyik vagyunk inkább: kudarckerülő biztonsági játékos vagy sikerorientált személyiség? Mit mondanánk egy bértárgyaláson? Alacsony, minimum összeget, amit úgyis megkapunk, egy nagyon magas, irreális összeget, amit senkinek nem adnának oda vagy esetleg egy kicsivel magasabbat, mint amit szeretnénk? Kockáztatnánk? Mikor éreznénk magunkat sikeresnek?

A témában Seligman Autentikus életöröm című könyvét ajánljuk olvasásra és legfőképpen: megértésre.

 

Hajdu Zoltán

A szerző fejvadász és tréner.


A cikk szakmai támogatója a CV Online.



Hozzászólok
0 hozzászólás
 
Szóljon hozzá Ön is!

Beléphet Facebook e-mail/jelszó párosával is,
ez esetben az ott megadott adatai (név, fotó) jelenik meg.

Facebook profilommal szólok hozzá

Bejelentkezve Facebookon:
név

Kilépek a Facebookból
Ide írhatja a hozzászólása szövegét:

Kérjük, írja be a képen látható szöveget:
Új ellenörző kód