Tanácsok munkát keresőknek VII.: teendők sikertelen interjú után
1
"Sajnos, nem Önre esett a választásunk". Ez a mondat mindig rosszul esik, akár e-mailben, akár telefonon érkezik. Bizonyára sokan szembesültek már az elutasítással, de annál kevesebben járnak utána az okoknak. Ha csalódottak is vagyunk, érdemes felkeresni azt a személyt, akinek az önéletrajzunk elküldtük, vagy akinél interjún voltunk. Udvariasan tudakoljuk meg, hogy miért nem ránk esett a választás. Remélhetőleg, a válasz a javunkat fogja szolgálni. Ha jogos a kritika, fogadjuk el és tanuljunk belőle.
Ha nem kapunk választ vagy olyasmivel indokoljuk az elutasítást, amire nincs befolyásunk (például megoldották egy belső emberrel, átcsoportosítással), akkor is gondoljuk végig az álláskeresés folyamatát. Hol hibázhattunk? Mi az, ami nem stimmelt? Ha valamivel kapcsolatban bizonytalanok vagyunk, rossz érzéseink vannak, valószínű, hogy ott kell keresnünk az okokat. Elemezzük a helyzetet és tűzzünk ki új célokat.
Csalódottságunkban se felejtsünk el kialakított énmárkánkhoz hűen és hitelesen viselkedni. Ilyenkor dől el, hogy képességeinkben, értékeinkben mennyire hiszünk. Hozzuk a világ tudtára, hogy még mindig állást keresünk. Ha van Facebookon 400 ismerősünk és három ismerősünk bemásolja a saját falára is, hogy állást keresünk és nekik is van ennyi ismerősük, akkor már potenciálisan 1600 emberhez juthatott el az üzenet. Legyünk kitartóak!
Amint olyan negatív gondolatok kezdenek minket uralni, hogy "szerencsétlen vagyok", "a főnök, a kormány, a világ tehet mindenről", jó úton járunk a passzivitás felé és megidézzük saját kudarcunk. Ez az út a tanult tehetetlenség útja, de ettől mindenképpen zárkózzunk el. (Lásd Martin Seligman anyagait erről a Youtube-on.) A rossz hangulat olyan, mint egy örvény: egyre mélyebbre húz. Rossz hangulatban csak a rossz dolgokat vesszük észre, és egyre rosszabb kedvünk lesz. Figyeljük meg, hogy a bosszúságot okozó eseményekre hogyan szoktunk reagálni és az milyen következményekkel jár. Az önismeret a kudarcok legyőzésében is segít!
A sikertelen interjú nem jelenti a "háború", csak egy "csata" elvesztését. Sajnos, a mi kultúránkban az a felfogás, hogy ilyenkor az egyén leértékeli önmagát, veszít az önbizalmából. Ahelyett, hogy arra fókuszálna, hogy mit csinálhatna jobban, mit kerüljön el, hogyan ne élje át újra a kudarc érzését. És tudomásul venné, hogy még ha minden maximálisan jól csinált, akkor is lesznek sikertelen állásinterjúk.
Viszont a sikertelent a kudarcos interjútól ég és föld választja el, mert a kudarcos interjúba a jelölt nem tett mindent bele, míg a nem sikerült esetében mindent beleadott, de külső okok miatt mégsem járt sikerrel. Ilyenkor is érdemes Assisi Ferenc híres imájára gondolni "Adj, Uram nyugalmat, hogy amin nem tudok változtatni, elfogadjam! Adj, Uram bátorságot, hogy amin változtatni tudok, megváltoztassam . Adj, Uram bölcsességet, hogy egyiket a másiktól meg tudjam különböztetni".
A sorozatos kudarcok kapcsán a helytelen tanulás, a helytelen értelmezés az lenne, hogyha az tudatosulna a jelöltben, hogy akármit tesz, akárhogy próbálja, nem fog sikerülni. Így aztán inkább már nem is csinál semmit. Ezt hívják tanult tehetetlenségnek, ami gyakori jelenség azoknál az álláskeresőknél, akik régóta nem találnak munkát. A tanult tehetetlenség alacsony önértékeléssel, önbizalomhiánnyal és súlyosabb esetekben depresszióval járhat.
A tanult tehetetlenség jelenségének felfedezője, Martin Seligman bebizonyította, hogy nem csak a tehetetlenség, de az optimizmus is tanulható! Seligman felfedezése igazi ajándék az emberiségnek. Egy optimista ember egészségesebb, jobban teljesít és harmonikusabbak az emberi kapcsolatai.
Minden kedvezőtlen esemény után legyen ez a mantránk: "Ami történt, az egy szerencsétlen helyzet volt. A kudarc átmeneti állapot, nem befolyásolja céljaimat, életemet. A projektem bukott el, nem én, mert tudom, hogy nem a kudarcos, hanem nem sikerült szituációt valósítottam meg".
A kudarc egy átmeneti, szerencsétlen helyzet, tehát nem emberként buktunk el. Hinnünk kell abban, hogy a sorsunkat magunk irányítjuk, hatással vagyunk a magunkkal kapcsolatos eseményekre és a siker borítékolható! Ez nem valamiféle titok vagy törvény, hanem csak egy általános pszichológiai jelenség, aminek jó, ha tudatában vagyunk. Egyszerű szabály, de nehéz alkalmazni, ezért odafigyelést igényel.
Következő, egyben sorozatunkban utolsó cikkünk arról fog szólni, hogy mi a teendőnk sikeres interjú után. Mert ilyen is lesz, ebben biztos vagyok!
A szerző fejvadász és tréner.
A cikk szakmai támogatója a CV Online.
Kapcsolódó cikkek:
- Tanácsok munkát keresőknek VIII.: teendők sikeres interjú után
- Tanácsok munkát keresőknek VI.: az állásinterjú
- Tanácsok munkát keresőknek V.: mit akar a leendő munkáltató?
- Tanácsok munkát keresőknek IV.: hogyan pozícionáljuk magunkat?
- Tanácsok munkát keresőknek III.: hogyan legyünk jó önértékesítők?
- Tanácsok munkát keresőknek II.: mutasd meg, ki vagy!
- Tanácsok munkát keresőknek I.: fókuszban a nyerő hozzáállás




Köszönöm a hozzászólásaikat, szabadság és munkáink miatt csak most tudok válaszolni.Egyetértek azzal, hogy a personal branding önmagában csak lufi, sok helyen kifejtettem, hogy csak erős szakmai tudással, önismerettel és legalább olyan erős tárgyalási tudással működhet.Nem igaz, hogy minden munkaadó csak az alacsony bért tartja fő szempontként.Az általunk ismert ügyfelek a nyertes és probléma megoldó HOZZÁÁLLÁSt , konkrét tudást és a pályázó jövedelem termelő képességét tartják elsősorban fontosnak.Más megvilágításból, de ugyanezért javaslom alábbi video megtekintését
http://www.ted.com/talks/lang/hun/martin_seligman_on_the_state_of_psychology.html