Művház
„Ha nem újulsz meg három havonta, akkor elmehetsz a kukába”
A ValóVilág negyedik évadának Bécijével, Rácz Bélával a hip-hop szakma nehézségeiről, a megváltozott médiatrendekről, illetve az állami támogatásokról beszélgettünk.
Milyen kor és célcsoportot szólít meg a zenéjével?
Hál’ istennek a statisztikák, amelyekből táplálkozunk változóak. Hasamra ütés-szerűen azt mondanám, hogy a tudatosabb célközönség, aki felfogja az üzenetünket – arről lehet vitatkozni, hogy ki mit ért ez alatt – reményeim szerint a 20-30 felettiek. Ugyanakkor nyilvánvalóan a fiatalabb közönség van jelen nálam is. Borzasztó, de egyre fiatalabbak…
Nincsen semmi baj velük, csak mostanában okoztak számomra meglepetést. |
Például?
Egyszer a kocsimat mostam, amikor megjelentek nyolc és tizenkét év közötti srácok, akik tátott szájjal néztek rám, már én jöttem zavarba…
Odamentem hozzájuk, hogy „srácok, baj van?”, mire kérdezték, hogy „csókolóm, maga a Young G?”. |
Már nem tudod befolyásolni az internet és a közösségi média miatt azt, hogy kihez jut el vagy nem jut el a nótád. Ezzel egyébként nincs probléma, de abban biztos vagyok, hogy nagyon nagy felelősséggel van, hiszen egyre fiatalabb emberek fejébe tudjuk elültetni a gondolatainkat.
Ezért is szeretném, hogy elsősorban az idősebb generációkat fognák meg a dalaim. Bízom benne, hogy sokan vannak harminc felett, akik hallgatják a zenénket. Sőt, annak tükrében, hogy 8-9 évvel ezelőtt szerepeltem a ValóVilágban – amelyet nem csak a fiatalok néztek – az idősebb „mamóka és papóka” is leszólít az utcán.
Ha már szóba került a közösségi média, ott szokott hirdetni vagy bízik még a klasszikus orgánumokban?
Kérdés az, hogy mit akarok hirdetni. Az elmúlt egy-két évben úgy vagyok ezzel, hogy nyilván fontos, szükség van rá, hiszen ebből élek, ebből tartom el a családomat, de már nem szeretek pózolni, nem szeretem a „mosolygás, fotó, fel a Facebookra” dolgot. Ugyanolyan átlagember vagyok, mint mindenki más, attól különbözök, hogy én vágyok dolgokra, vannak ambícióim. Viszont ne értsük félre , bárki elérheti azt, amit én.
Viszont a zenémet, a koncerteket, tévés szerepléseket ott hirdetem, ahol aktuális.
Egy turné vagy videóklip kivitelezése mennyibe kerül?
Itt elsősorban nem is a pénzügyekről van szó. Sokkal inkább arról, hogy mennyire sokat adsz magadból. Az a probléma a mai szakmában, hogy a hetvenes, nyolcvanas, kilencvenes, kétezres években rengetegen egy-egy örökzöld slágerből házakat tudtak venni, cégeket tudtak alapítani. Ez azt jelenti, hogy egy ilyen előadó évente kiadott egy dalt akár a Sáros lett az új cipőmet vagy bármi más nagy volumenű nótát- és évekig, évtizedekig eléldegélt ebből. Manapság, ha három havonta nem újulsz meg – ez jelenthet akár egy dalt, stúdiófelvételt vagy videóklipet – akkor elmehetsz a süllyesztőbe vagy a kukába. Általában három év kell ahhoz, hogy cserélődjenek a trendek, amelyeket aztán fent kell tudni tartani. A belefektetett gondolat, a tenni vágyás, az amely a leterhelő. Én egy hét-nyolc hónapig nem csináltam semmit, elegem lett az egészből… Ez egy borzasztó körforgás, kellett vennem egy nagy levegőt az újrakezdéshez, mert mindenki kitép egy darabot a másikból, hogy ő jusson előre.
Régen a kilencvenes években jól kellett kinézni, fantasztikus videóklipet kellet csinálni, hogy leszakadt az ember arca miután megnézte. Mindennek profinak kellett lennie, manapság egy rendes díjátadó sincsen, ahova érdemes jelöltként felkerülni.
 |
| Képkocka az ébred a város c. videóklipből – Young G /Facebook |
A nyolcvanas-kilencvenesévekben jobban tudott volna érvényesülni, mint most?
Inkább a kilencvenesekben. Akkor jól jöttek ki az újítások, de egyébként én most is el vagyok, csak sokkal nagyobb a stressz. Tök jól működik minden, most jöttem ki egy videóklipel, egy hét se telt el és több mint háromszázezren megnézték… (Az interjú 2017. 10. 25-én készült – a szerk.) De vannak olyan mélypontok az ember életében, amikor inkább beállna kőművesnek dolgozni, mert annyira sok negatív hatás éri.
Mivel foglalkozott abban a hét-nyolc hónapban, amikor félrevonult?
A gyermekemmel, a családommal voltam. Elmentem pihenni. Ugyanúgy bejártam a stúdióba, mert nem tudok úgy nem foglalkozni a zenével, hogy nem ötletelgetek, csak ez nem a nagyvilág felé történt. Ugyanakkor többet jártam el szórakozni vagy épp rendezvényekre.
Egyáltalán nem is adott koncertet?
Fellépni voltunk párszor.
Két évvel ezelőtt volt egy váltás, amikor élőzenészeket vontunk be, így tudtunk teltházas koncertet adni. Akkor ugyanilyen elánnal dolgoztam, mint most, viszont a tagokon nem vettem észre, hogy hasonlóképp fontos nekik ez, mint amennyire nekem. Ebben a nyolc hónapban egy „csendes keresésbe” fogtam és újra építettem a zenekart egy barátommal.
Magyarországon egy előadó nem érezheti magát biztonságban, mint külföldön, nincsenek megbecsülve. Sokan örülnek, hogy egy-kétmillió forintot keresnek évente (!), amikor valójában mi tartjuk el az egész zenei piacot, a YouTube-ot, meg mindent. A kis nézettséggel rendelkező előadók mind a rádiókban vannak, ők kapják a jogdíjak után a nagy pénzeket, a nagy nézettséggel rendelkezők pedig uralják a klubpiacot.
 |
| Fotó: Koncert közben – Young G / Facebook |
Kevesli ezt a pénzt?
Amikor meghallom ezt valakitől, akkor rászoktam kérdezni, hogy „tesó, ennyi neked elég?”. Nálunk nem az van – tisztelet a kivételnek –, hogy megcsinálunk egy zenét, aztán viszont látásra. Én a munkáimba nem a kezemet, a karomat, a lelkemet teszem bele, hanem mindenemet. Márpedig ez nem egy-kétmillióba kerül évente…
A karrierje során lett volna szüksége állami támogatásra?
Őszintén szólva, igen. Nekem az első videóklipem elkészítésére – még a ValóVilág előtt 18 évesen – az akkori rendező egymillió forintot mondott. Manapság egy HD-kamerával ennél egy kicsivel olcsóbban ki tudsz jönni. Az első klipemet még az SP (Éder Krisztián – a szerk.) forgatta egymillió hatszázezer forintért. Nekem ezt utána rendesen törlesztenem kellett annak, akinél le voltam szerződtetve. Minden fellépésem után leszedték a fizetésemből. Valójában a magyar piac a YouTube-ból él, én ebbe a hónapban zenekari videóklipből ötöt forgattam, ezen kívül kettő másikat is csináltunk és tervezek még egy harmadikat is. Hadd ne mondjam, hogy ez mennyibe kerül… Ez a pénz csak megy, ha nem jár fellépni az ember és nem kap jogdíjak után részesedést, amelyt egyébként miért kapnál? Hova teszed a zenédet a Muzsika TV-re, hiszen a VIVA TV már nincsen és amúgy sem volt kifizetődő. Vagy a Music Chanel-re, amely egy román cég és kapsz leadásonként tíz forintot? Egyébként nem panaszkodom, mert a fellépések és a YouTube „működik”, de nekünk nem csak ebből kellene kapnunk pénzt.
Mi a véleménye a Nemzeti Kulturális Alap támogatási rendszeréről?
Ha jól értem, akkor még soha nem pályázott?
Még nem.
A közelmúltban sok támadás érte a kulturális alapot, mert egy megosztó, nők számára kifogásolható videóklipet támogattak. Közleményben azt állították, hogy „nem látták a forgatókönyvet és a dalszöveget”, ön szerint, hogyan kellene az államnak a megosztó szubkultúra képviselőit támogatni?
A „ByeAlex meg a Majka jó csengő nevek, nem kell, hogy küldjenek zenét, jó lesz így is…” Ezért ne idegeskedjünk, ha megkapták, megkapták, vállalja fel, aki ezt odaítélte.
Szerintem a rap/hip-hop körökben ezt sokkal összetettebben kell csinálni. |
Valaki így művészkedik, valaki úgy, ezzel nincs is baj, csak megint arra tudok kilyukadni, hogy miért nem volt valaki, aki ezt ellenőrizte? Nekem egyébként van egy olyan tervem, amely első sorban a hátrányos helyzetű embereket segítene felzárkóztatni. Egy iskolatúrnét szeretnék csinálni, amelyben a pozitív gondolkodásomat akarom átadni, más ismert emberek bevonásával. Ezeken a rendezvényeken beszélnénk akár a szexről, akár a családon belüli erőszakról.
Naponta tíz levelet kapok, hogy „szegény vagyok, rappelek, segíts”. |
Bánatosak, verseket írnak, amelyből azt hiszik, hogy lesz rap, de sajnos el kell, hogy keserítsem őket, ezeknek majdnem a kilencven százaléka kuka. Ebben az is benne van, hogy a magyarság történetével sem vagyunk tisztába, nemhogy a hip-hopéval. Viszont azt gondolom, hogy elsősorban nem a gyerekeket, hanem a szüleiket kellene megtanítani, ha ez meg van, akkor lehet a fiatalokkal is foglalkozni. Ha nekem ez sikerül, akkor remélhetőleg erről sokan fognak hallani és bízom benne, hogy akár az NKA is beáll a kezdeményezés mögé.
Művház
Quentin Tarantino mégsem filmkritikusról forgatja utolsó filmjét
A rendező meggondolta magát, és mégsem a The Movie Critic című produkció lesz a tizedik, utolsónak szánt mozifilmje.
A 61 éves, Oscar-díjas rendező-forgatókönyvíró tavaly a cannes-i filmfesztiválon beszélt a közönségnek arról, hogy utolsó nagyjátékfilmje, a The Movie Critic 1977-ben játszódik majd, és főhőse egy alig ismert filmkritikus lesz, aki egy pornómagazinnak ír filmekről – emlékeztetett a Variety.com hollywoodi filmes portál nyomán az MTI.
Az is felmerült, hogy Brad Pitt visszatérhet a produkcióban a Volt egyszer egy Hollywoodban megismert Cliff Boothra hasonlító karakterként, és a film, amelynek forgatását 2024-re tervezték, már 20 millió dolláros adótámogatást is kapott Kaliforniától.
Egyelőre nem lehet tudni, hogy miután félretette a mozikritikusos filmet, vajon milyen témát választ majd utolsónak beharangozott játékfilmjéhez
– írta a Variety.com.
Tarantino várhatóan tizedik filmje elkészítése után is folytatja a kreatív munkát. Korábban többször célzott rá, hogy minisorozatok és színdarabok rendezése is érdekli.
Művház
Tévéfilm készül a Ványa bácsiból
Televízió és stream szolgáltatásra készülő filmek gyártásának támogatásáról döntött a Nemzeti Filmintézet. A támogatott alkotások között szerepel Csehov egyik legismertebb darabjának tévéfilm feldolgozása kiváló szereposztással, valamint a magyar uralkodók és nemesek itthon kevésbé ismert lányainak élettörténetét bemutató izgalmas dokumentumfilm-sorozat.
A Nemzeti Filmintézet (NFI) 2020 januárja óta nyújt támogatást a televíziós és streaming bemutatásra készülő alkotásokra pályázati úton. A teljes magyar mozgóképszakma összehangolt tevékenységéért felelős szervezet elkötelezett abban, hogy a mozifilmek mellett tartalmas, kulturális értéket teremtő és a nézők számára különleges élményt nyújtó televíziós alkotások is készüljenek. A Televíziós Döntőbizottság ezúttal egy tévéfilm, egy rövidfilm és négy dokumentumfilm- és ismeretterjesztő-sorozat gyártásának szavazott meg támogatást – ismerteti közleményében a Nemzeti Filmintézet (NFI).
Csehov egyik legnépszerűbb színműve, a Ványa bácsi fekete komédiai elemeket sem nélkülöző szabad feldolgozása készül a Megafilm Service és az MTVA koprodukciójában, Helmeczy Dorottya és Kálomista Gábor producerek vezetésével.
A Fazakas Péter rendezésében készülő tévéfilm Somogyi György és Kun-Béres Anikó forgatókönyvéből készül, a forgatás nyáron kezdődik és a bemutatót januárra tervezik az alkotók. A főszerepekben Görög László, Szervét Tibor, Szabó Győző, Czakó Julianna, Molnár Piroska, Csarnóy Zsuzsanna, Bede-Fazekas Szabolcs és Martos Hanga lesz látható.
Mirhó címmel rendez rövidfilmet Vas Marianna, a nemzetközi DocNomads képzés diplomása.Az ígéretes alkotás középpontjában két gyermek áll, akik egyforró nyáron a nagymama kertjében megtapasztalják a vágyat, a félelmet és a leheletfinom elnyomást, ami akár még a közelséggel is összetéveszthető.
A magyar történelem kevéssé ismert női szereplőire irányítja a reflektorfényt a Magyar királylányok című dokumentumfilm-sorozat, amelynek főhősei a közismert uralkodók és nemesek lányai, akikről méltatlanul kevés szó esik a történelemkönyvekben. Európában, választott hazájukban ismertebbek, mint szülőföldjükön és ezen kíván változtatni alkotótársaival a sorozat rendezője, Borsody István, aki a fennmaradt csodák, legendák és bizonyítható történelmi tények alapján ismerteti meg a rendkívüli nőket a nézőkkel. Az epizódok főszereplői azok a nők, akik mind valamely európai uralkodóhoz, önálló régiót irányító főnemeshez mentek férjhez és személyiségük, élettörténetük méltó a filmes feldolgozásra.
A természetvédelem és a természethasznosítás megismertetése a célja az Ez elment vadászni címmel készülő hat részes sorozatnak, amelyet Kostya Bánk rendez. Az egyes epizódokban az alkotók modern eszközök és a legnépszerűbb kommunikációs csatornákon keresztül igyekeznek visszavezetni a nézőket valódi, természetközeli énjükhöz.
1956 a Vajdaságban címmel dokumentumfilmet készít Lavro Ferenc újvidéki származású rendező. A hiánypótló alkotás az 1956-os magyarországi események vajdasági magyarok identitására gyakorolt hatását vizsgálja, bemutatva a forradalom magyar menekültjeinek jugoszláviai fogadtatását.
300 éve kezdődött a magyarországi svábok története, az évforduló kapcsán ezt a kalandos történetet meséli el a kezdetektől napjainkig a most készülő dokumentumfilm. A 300 év…”de mit adtak nekünk a svábok?” című alkotás rendezője a Mi svábok mindig jó magyarok voltunk! és az Isten veled, hazánk! című filmeket is jegyző László Gábor.
Borítókép: illusztráció
Művház
Filmkoncerttel készül a magyar film napjára az Uránia
Április 30-án élőzenei kísérettel vetítenek két 1914-ben készült filmritkaságot, a Munkászubbony és a Dódi karrierje című filmeket.
Mindkettőt Bródy István rendezte, és mindkettőnek Zsitkovszky Béla, az Uránia első technikusa és mozigépésze volt az operatőre, aki arról híres, hogy ő fényképezte A tánczot, az első magyar filmalkotást – ismerteti az Uránia közleménye.
A február végén indult FILM/ZENE sorozatban több mint negyven vetítést, közönségtalálkozót, koncertet rendeztek az Urániában. Ennek a nagyszabású, a filmek hangi-zenei dimenzióját kutató eseménysorozatnak az április 30-i filmkoncert lesz a fináléja. Ezen az estén először vetítik nagy nyilvánosság előtt a néhány éve Amszterdamban felbukkant, majd idehaza a Filmarchívumban teljes körűen restaurált Munkászubbonyt. Bródy István filmje Hegedűs Gyula remeklő főszereplésével egy gyárigazgatóról szól, aki egyrészt munkásruhába öltözve beáll dolgozni a fizikai munkások közé, hogy fényt derítsen panaszaik jogosságára, másfelől nem várt szerelmi kalandba keveredik, aminek bonyodalmas következményei lesznek. Mindeközben csodálatos felvételeket láthatunk a korabeli Budapestről, utazhatunk a Ferencz Ferdinánd nevű dunai gőzösön, de rácsodálkozhatunk a Duna régi teherhajóira és a korabeli emberi karakterekre is. A felújítás során új kísérőzene is készült a filmhez – megtartva a némafilm-korszak mozizenéjének világát, de kortárs, jazzes hangzással, amit a zeneszerző, Káel Norbert zongoraművész ad elő ezen az alkalmon.
Az est másik némafilmje a Dódi karrierje szintén századelős karriertörténet, de immár könnyedebb hangnemben. Bohózatot látunk egy léha pesti fiatalemberről, aki hősiesen megvéd egy csinos lányt egy részeg ember tolakodásától. A dologból randevú, majd szerelem és házasság lesz, és a lány, illetve annak apja révén Dódi végül hihetetlen karriert csinál. A vetítéshez Szabó Ádám harmonikaművész-énekes, számos tehetségkutató sikeres szereplője, a Sztárban sztár hetedik évadának nyertese adja a harmonikakíséretet a rá jellemző virtuozitással. Érdekesség, hogy az est során látható két filmnek nemcsak a rendezője, de az operatőre is közös: Zsitkovszky Béla, az Uránia első technikusa és mozigépésze. Ő rögzítette egykor az épület tetőteraszán az első magyar filmalkotást, az egyperces jelenetek fűzéréből álló Tánczot, amelynek 1901-es premierje a magyar filmtörténet kezdete. Erre emlékezünk minden év április 30-án – idén egyebek mellett ezzel a két régi magyar mozidarabbal is. A vetítések előtt Ráduly György, a filmeket őrző és felújító Nemzeti Filmintézet – Filmarchívum igazgatója mond bevezetőt – írják.
A filmtörténeti klasszikusok sorát felvonultató FILM/ZENE sorozat záróeseményéig további érdekességekkel készül még az Uránia. Április 24-én közönségtalálkozóra várják Forgács Péter médiaművészt, filmrendezőt, aki a Dusi és Jenő, valamint a Miss Universe 1929 – Lisl Goldarbeiter – A Szépség útja című különleges found footage filmjeit kíséri el a moziba – az előbbi zenéjét Szemző Tibor, az utóbbiét Melis László szerezte. További emlékezetes kortárs alkotások is műsorra kerülnek, köztük Mundruczó Kornél Johannája Tallér Zsófia zenéjével, Giuseppe Tornatore Ennio Morriconéról szóló dokumentumfilmje, Leos Carax Annatte című rendhagyó musicalje a Mael-fivérek zenéjével és – április 26-án – Alejandro González Inárritu Birdmanje, amely idén tízéves. A mexikói sztárrendező munkáját nemcsak a látszólag vágások nélküli kameravezetés és jelenetszervezés teszi bravúrossá, hanem az egyetlen dzsessz dobszólóra épülő zenei világ.
A Nemzeti Kulturális Alap támogatásával megvalósult FILM/ZENE sorozat teljes programja elérhető a www.urania-nf.hu weboldalon.