Kövess minket!

Művház

„Szükségem volt a nehéz időszakokra” – interjú a Punnany Massif menedzserével

Jogász, közgazdász, marketinges, az AM:PM kiadó vezetője és a Magyar Zenei Menedzserek Egyesületének elnöke. Az izgalmas éveket maga mögött tudó Soltész Pétert eddigi pályájáról kérdeztük.

Mennyire él benned élénken a Punnany Masszíf előtti időszak?

Nagyon. Elvégeztem Pécsen az egyetemet, majd elkerültem egy multihoz, később pedig Londonba. Amikor hazajöttem már működött egy saját vállalkozásom, a Csemege Kultbolt, amely később sajnos csődbe ment . Ekkoriban már kapcsolatba kerültem a punnanys srácokkal. Ez egy nagyon fontos időszak volt az életemben, megalapozta azt, amit most itt a kiadónál csinálunk.

Nehéz volt Pécsről kitörni?

Akkoriban volt egy olyan érzése az embernek, hogy jó irányba halad a város. Indult egy rakás olyan szórakozóhely, amelyet Pesten romkocsmának szoktak hívni, ezek tök jó pezsgést hoztak Pécsnek. Az említett helyeken mindenki megfordult, létrejött egyfajta laza hálózat, amely az undergroundból nőtt ki. Egyébként én viszonylag hamar, 2003-ban felkerültem Pestre, és utána közel egy évtizedig alapvetően kétlaki életet éltem Pécs és a főváros között.

Meszes Balázs, az együttes énekese - Fotó: Révész Patrik
Meszes Balázs, az együttes énekese – Fotó: Révész Patrik

 

Tíz évig voltál DJ. Voltak komolyabb zenei ambícióid?

Nem, nem kaptam komolyabb zenei képzést, az énekórákon meg folyton hülyéskedtem. Ezt addig és úgy akartam csinálni, ahogy nekem tetszett, nem akartam megfelelni.

A multiról, ahol dolgoztál úgy fogalmaztál korábban, hogy „az erő sötét oldala”. Mire gondoltál pontosan?

Ezeknek a cégeknek van egy lélekölő része, a „fehérgalléros rabszolgaság” kifejezés szerintem elég találó.

A HR-osztályokaikon létrehozott programokon keresztül beléd akarják ültetni, hogy higgyél bennük. Bizonyos tekintetben a kommunista korszakból ismert szlogenek, plakátok köszönnek vissza a falaikról. Ennek a világnak van egy nagyon belterjes oldala is: a főnökök összejárnak a hétvégéken, együtt mennek síelni, nyaralni, egymás között házasodnak, csalják meg egymást. Én ezt nem bírtam. Viszont amikor kikerültem Londonba akkor egy teljesen más munkakultúrát ismertem meg, pedig ugyanarról cégről beszélünk.

Milyen a hazai kkv-szektor?

A hazai üzleti élet egy dzsungel. Szeretem az önállóságot, amit egy saját cég ad, de nagyon stresszes. Nagyon oda kell figyelni.

Jellemzően egyébként a legnagyobb cégek, legismertebb emberek a legnagyobb gengszterek.

Azok között, akik nem fizették ki például egy-egy fellépésünket ott van az ország egyik legnagyobb egyeteme és sörgyára, illetve valamikori legnagyobb könyvkereskedő cége.

Mennyire élted meg kudarcnak ezeket?

Egyáltalán nem éreztem kudarcnak. Ami nekem személyes szinten nem feküdt, az szakmai szinten magasiskola volt. Szükségem volt ezekre a nehéz időszakokra, anélkül nem lennék itt.

Gondolkoztál azon, hogy mi lett volna, ha a jogi pályán maradsz?

Az egyetem alatt az egyik tanárom azt mondta: „Tegye fel a kezét, aki úgy gondolja, hogy ügyvéd lesz”. Feltette a kezét a fél osztály. „Akkor most tegye fel a kezét, akinek a családjában van ügyvédi iroda. Nektek van esélyetek”. Továbbá ha ügyvéd akar lenni az ember, akkor egész életében bűnözőkkel kell napi szinten találkoznia, érintkeznie, a többi „csirke-perhez” én meg nem tudnék felkelni.

Ezekben az években gondoltál arra, hogy egy országosan elismert zenekar menedzsere, egy kiadó vezetője és a Magyar Zenei Menedzserek Egyesületének elnöke leszel?

Nem. (Nevet.)

Amikor a Punnany indult, akkor rajtunk kívül senki, de még a jóisten sem mondta volna azt, hogy lesz ebből valami.

Nagyon szerencsések voltunk sok tekintetben, ez a piac óriásit nőtt az óta.

A legújabb pozíciódban milyen feladatok hárulnak rád?

Ez egy nemzetközi szervezet magyar ernyőszervezete. Még nagyon az elején járunk, tehát nincs honlapunk, logónk. A működés alapjait akarjuk lerakni, tapogatózunk, próbáljuk felmérni mire érdemes fókuszálni. Nemrég alakult a Music Hungary Szövetség, amely egy az egész iparágat magába tömörítő érdekképviseleti szerv, ehhez mi is csatlakozni fogunk.

Visszatérve a Punnanyra, a zenekar tagjai a barátaid, valamilyen hierarchikus rendszernek azonban ki kellett alakulnia. Hogy működik ez nálatok?

Zenekarban nincs demokrácia, ez hülyeség,

három tag felett már nem jó. Nálunk van egy „igazgatótanács”, amelyben Máté – aki egy házi zseni, zenei ügyekben ő mondja ki az áment – és Wolfie (Felcser Máté és Farkas Roland az együttes két frontembere – a szerk.), illetve én kaptam helyet. Ezzel kapcsolatban még egy gondolat: legritkább esetben jó az, ha egy zenész menedzser próbál lenni. „Nem tudsz csatár és kapus lenni egyszerre”. Nagyon tűz és víz a kettő, mi ezt jól eltaláltuk. Én viszem a boltot, ők meg hozzák a zenét.

Felcser Máté, a „zenekar házi zsenije” - Fotó: Révész Patrik
Felcser Máté, a „zenekar házi zsenije” – Fotó: Révész Patrik

 

Ha van egy kétes, zavaros iparágat érintő ügy, akkor mennyire érzed ügy, hogy meg kell szólalnod?

Olyan kérdésekben, amelyekben érintett vagyok és nem teremtek rossz helyzetet magamnak vagy olyannak, akinek nem akarok, akkor felvállalom a véleményem. Ilyen volt a PaFe ügy, amikor úgy éreztem, hogy nem nekem kell rosszul éreznem magam azért, mert átvertek. Aki azt a fesztivált szervezte, nagyon leszerepelt a zenei életben.

Az a véleményem a magyar – kifejezetten zenei – újságírásról, hogy kevesen csinálják ezt szakmai alapokon.

A Recorder ilyen, de például a Stenk alig több számomra egy bulvár portálnál. Műkedvelő, amatőr emberek elmondják a véleményüket dolgokról. Néha vannak érdekes cikkeik, de sok esetben nem szakmai a megközelítésük. Önhatalmúlag, egyoldalúan vannak felnagyítva vagy épp kihagyva dolgok, nem lehet komolyan venni őket.

Ha nem vagy érintett?

Az a baj, hogy az online komment-troll kultúra kialakulása miatt jobb távol maradni ezekből az ügyekből, mert nincs értelmes vitára lehetőség. Ez egy nagyon ingoványos talaj, sajnos párszor belesétáltam… Kerüldendő.

Az együtteseket ért támadások esetén mit csinálsz?

Ebből azért jutott nekünk. Egy nálam okosabb barátom mondta asszem Esterházyt idézve, hogy „egy bizonyos szint felett, nem megyünk egy bizonyos szint alá”. Volt, hogy nagyon felhúztam magam egy ostoba, rosszindulatú és tényszerűtlen online megnyilvánuláson, leültem és írtam egy hosszú levelet, amelybe tételesen, pontról pontra megcáfoltam mindazt, amit az adott ember állított. Aztán aludtam egyet és kidobtam a kukába.

Nem állhatok le vitatkozni valakivel, aki még nem jutott el odáig, hogy összerakja a kapcsolatot a villanykapcsoló és a világítás között.

Egyszer írtál egy nyílt levelet, amelyben megfogalmaztad, hogy a zenekar kiáll a társadalmi ügyek mellett.

Ez a nagyon hülye, „lufi ügy” volt (az együttes egyik koncertje után a rendezvény szervezői 10 000 lufit engedett égnek – a szerk.), amelyet kénytelen voltam megoldani. Ebben a szakmában szembe jön veled száz probléma és mérlegelned kell, hogy melyikeket oldod meg elsőként. Ezt a fajta rangsorolást például a British American Tobacconal megtanultam. Visszatérve a lufikhoz: amikor megkerestek ezzel a fesztivál szervezői, egyből azt gondoltam, hogy nem jó ötlet. Ők ennek ellenére meglépték, és azután a zenekar kapta a savat a különböző környezetvédelmi szervektől. Erre kénytelen voltam lépni.

Mennyire jellemző, hogy társadalmi ügyek mellé odaállnak a zeneipar képviselői?

Lehetne és kéne többet vállalni. Ahogy híressé válik a zenekar, megtalál boldog-boldogtalan. Ez is egy iparág, amelynek meg van a maga populációja a hitelestől a sarlatánig. Heti szinten kapjuk a megkereséseket. Nehéz mérlegelni, hogy valósak ezek az ajánlatok vagy csak le akarnak húzni. Mi ezt megpróbáljuk úgy kezelni, hogy évente legalább egy nagyobb kezdeményezés mellé beállunk, amely sokak életét megsegíti.

Kicsit átkanyarodva egy másik témakörre. A magyar könnyűzenei díjak mekkorát nyomnak a latba?

Én nem nagyon érzem a súlyukat. Még soha nem mondta nekem azt senki, hogy „téged viszlek el a fesztiválomra, mert te háromszoros Fonogram-díjas vagy”. Ebbe beletartozik, hogy kicsi a szakma, mindig ugyanazt az öt zenekart jelölik. Másik tapasztalat, hogy mi ritkán voltunk díjazottak, ezért egy idő után beleuntunk ebbe.

Az egyedüli szakmai értékkel bíró kitüntetés a Nagy-Szín-Pad, annak van értelme szerintem. Látjuk persze a díjak szerepét, megvan a maguk funkciója, de az egész, mint műfaj nehezen él meg Magyarországon. Ennek volt egy fénykora, amelybe mi a végébe kerültünk bele. Az Arénába tartották ezeket a rendezvényeket, élőben közvetítette a VIVA TV.

Ez megszűnt, így a celeb közeg elveszítette az érdeklődését, és így egy csöppet okafogyottó vált az egész.

Mik a terveid 2018-ra?

Van egy gyönyörű családom és egy kisfiam, velük szeretném tölteni az időmet. Szakmai ambícióm erre az évre, hogy a jelenleg még kevésbé ismert előadóinkat – mint, amilyen a Myra és az NB – feljebb emeljük. A céggel ugyanez a helyzet, a szervezeten szeretnék javítani. Ez nem hangzik el sokszor, de van egy vegytiszta cégvezetői munkakör is a vállamon, amely a számviteli, jogi kérdésekből áll, amely egy elég nagy része az életemnek, szóval van még min dolgozni.

Művház

Öt bérletet kínál a Magyar Rádió Művészeti Együttesei az új évadra

Öt bérletet, közte újdonságként a Bartók Rádió-bérletet kínálja a Magyar Rádió Művészeti Együttesei (MRME) a 2024/2025-ös koncertévadra.

Közzétéve:

MTI/Balogh Zoltán

A keddtől megvásárolható Vásáry-, Lehel-, Dohnányi- és Sapszon-bérlet mellett újdonság lesz a Bartók Rádió-bérlet

– mondta el Devich Márton, az MRME ügyvezető igazgatója és a Bartók Rádió csatornaigazgatója az évadot bemutató sajtótájékoztatón a Zeneakadémián.

Közölte azt is:

új korszakba lép az MRME, hiszen az új évadot a tervek szerint már a VI. kerületi Jókai utcai próbateremben kezdik, amelynek munkálatai ütemterv szerint haladnak. A zenei bázist Dohnányi Ernőről fogják elnevezni.

Kitért arra is, hogy az Újévi Nyitány karmestere 2025-ben Héja Domonkos lesz.

Devich Márton köszönetét fejezte ki az Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alapnak, hogy a próbaterem építkezését koordinálja, finanszírozza, valamint az MRME működéséhez, a művészi munkához is biztos anyagi hátteret nyújt. Kifejtette: a Jókai utcai próbateremben korszerű, minden szempontból kielégítő új hangversenystúdió épül, amely koncertek befogadására is alkalmas lesz. Az énekkarnak is lesz önálló próbaterme, amelyet kamarakoncertek előadására és felvételére is tudnak használni.

Szólt arról is, hogy a jövő évadban is évfordulót ünnepel az együttes, mivel a Dinyés Soma vezette gyermekkórust 70 éve alapította Csányi László és Botka Valéria.

Az MRME életében a kortárs zene kiemelkedő helyet foglal el – hangsúlyozta az igazgató, hozzátéve: ezért a Bartók Rádió-bérletet szimbolikusan is egy nagy kortárszenei koncerttel indítják a Pesti Vigadóban, amelyen három ősbemutató is elhangzik, Kecskés D. Balázs, Bánkövi Gyula és Kutrik Bence egy-egy műve.

Az ifjúsági koncertek közül felhívta a figyelmet Vivaldi A négy évszak című művére a Magyar Zene Házában, a Hajnaltól estig a Városligetben műsorra, valamint Beischer-Matyó Tamás idén nagy sikerrel bemutatott művének újbóli előadásaira a Müpában. A Müpa felkérésére vállalt fellépések között említette még a Budapesti Wagner-napokat és a Fischer Ádám tiszteletére rendezendő születésnapi koncertet.

Kutnyánszky Csaba rektorhelyettes az MRME és a Zeneakadémia közötti együttműködésről elmondta: az értékét az adja, hogy két nagy presztízsű intézmény között jön létre. Az együttműködés ékkövének nevezte az Újévi nyitányt, amelyen hagyományosan fellépnek a Zeneakadémia legtehetségesebb hallgatói is. A koncertet a Duna és a Bartók Rádió élőben közvetíti.

Riccardo Frizza vezető karmester az évadban egyebek mellett Verdi Requiemjét dirigálja. Elmondta, hogy Verdihez ezer szállal kötődik. Felhívta a figyelmet két hangversenyre, az egyiken Brahms, a másikon Gershwin-, Barber- és Dohnányi-műveket adnak elő. Olyan világsztárok érkeznek a zenekarhoz, mint Simon Trpceski és Jeneba Kanneh-Mason zongoraművész vagy Pretty Yende szoprán. Kitért arra is, hogy egy angliai és egy olaszországi turnén is részt vesznek az évadban.

Kovács János karmester három koncertet emelt ki: a zene világnapján Elgar és Holst műveit dirigálja a Müpában, Truls Mork csellóművész lesz a szólista, novemberben Vivaldit és Bachot adnak elő a Zeneakadémián Matthias Höfs trombitaművésszel, áprilisban pedig francia szerzők műveit a Müpában, azon a koncerten Emmanuel Pahud fuvolaművész lesz a sztárvendég.

Dinyés Soma a gyermekkórus programjai közt említette, hogy meghívást kaptak egy kínai nemzetközi kórusfesztiválra, ahol a Kodály-kultúrát és a magyar zenét népszerűsítik. Nagyszabású születésnapi koncertet adnak a La Maitrise de Radio France közreműködésével márciusban a Zeneakadémián, idén júliusban Kolonits Klára, jövőre pedig Cser Krisztián lép fel a kórussal.

Pad Zoltán vezető karnagy a vendégművészek között említette Peter Dijkstra holland karnagyot, aki októberi estjüket dirigálja. Az évad egyik különlegessége az a kóruskoncert a Mátyás-templomban, amely Bruckner a capella műveit állítja párhuzamba Palestrina kompozícióival, a Szilágyi Dezső téri templomban pedig Szabó Barna a Keresztút szélén című passiója szólal meg.

Vásáry Tamás elnök-karmester azokat a zeneakadémiai koncerteket emelte ki, amelyeknek egyik részét ő, a másikat pedig a fiatalabb karmesterek, Cser Ádám, Erdélyi Dániel, Hontvári Gábor, Dubóczky Gergely dirigálják.

Borítókép: Devich Márton, a Magyar Rádió Művészeti Együtteseinek (MRME) ügyvezető igazgatója (b5) beszél az MRME következő évadát bemutató sajtótájékoztatón a Zeneakadémián 2024. március 26-án. Mellette Kovács János, a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának állandó karmestere (b), Riccardo Frizza, a Magyar Rádió Művészeti Együtteseinek vezető karmestere (b3), Dinyés Soma, a Magyar Rádió Gyermekkórusának vezető karnagya (b4), Kutnyánszky Csaba, a Zeneakadémia rektori feladatok ellátásával megbízott rektorhelyettese (j3), Pad Zoltán, a Magyar Rádió Énekkarának karigazgatója (j2) és Vásáry Tamás, a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának elnök-karmestere

Tovább olvasom

Művház

Már várják a nevezéseket a 23. Lakiteleki Filmszemlére

Korkép, portré, krónika, valamint hungarikumok és helyi értékek témakörben szeptember végéig lehet jelentkezni a mustrára.

Közzétéve:

Borítóképünk illusztráció, fotó: Pixabay

A Sára Sándor operatőr, filmrendező emlékére meghirdetett filmszemlét a lakiteleki Népfőiskola Alapítvány, a Hungarikum Bizottság, a Nemzeti Művelődési Intézet Nonprofit Közhasznú Kft., a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Levéltár Nonprofit Közhasznú Kft., valamint a Dunaversitas Egyesület november 13. és 15. között rendezi meg – mondta Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke, a Lakitelek Népfőiskola alapítója az MTI-nek.

A versenyre falvak, városok, iskolák televíziói, filmkészítő közösségek és magánszemélyek jelentkezését várják az ország határain túlról is. Nevezni lehet minden olyan, 2015 után egyénileg vagy csoportosan készített magyar nyelvű alkotással, amely a korábbi lakiteleki filmszemléken még nem szerepelt.

Minden filmről egy legfeljebb 500 karakter hosszú szöveges leírást is kérnek, amely az alkalomra készülő katalógusba is bekerül.

Ezúttal is meghirdetik a Most mutasd meg! pályázati kategóriát, amelyikre 18 év alatti fiatalok nevezhetnek a témakörben mobiltelefonnal készített, legfeljebb 3 perc hosszúságú rövidfilmjeikkel.

A benevezett alkotások közül előzsűri választja ki a szemlére bejutó filmeket. A döntésről a pályázókat október végéig elektronikus úton értesítik. A zsűri elnöke Buglya Sándor Balázs Béla-díjas filmrendező, producer, a társelnök pedig Sára Balázs Balázs Béla-díjas operatőr, filmrendező, a Színház- és Filmművészeti Egyetem docense lesz. A legjobb alkotások díjazásban részesülnek.

Tovább olvasom

Művház

László Evelin Legényese nyerte A Dal 2024-et

László Evelin, a nép-, a rock- és a szimfonikus zene fúziójában előadott Legényes című dalával nyerte meg a közmédia idei könnyűzenei versenyét, Az Év Dala 2024 címet, és ezzel lehetőséget arra, hogy elkészítse lemezét a világ egyik legnevesebb stúdiójában – közölte az MTVA Sajtó és Marketing Irodája az MTI-vel.

Közzétéve:

MTI/Bruzák Noémi

Véget ért az ország egyetlen dalválasztója, a döntő tíz dala szimfonikus változatban versengett Az Év Dala 2024 címért és a lemezkészítési lehetőségért a világhírű, berlini Hansa Studios-ban. A magyar zenék versenyében a Szandi, Németh Alajos Lojzi, Ferenczi György és Egri Péter alkotta zsűri pontszámai alapján a legjobb négy közé jutott: a Kiáltás a Roy Galeritől, a Nem lehetek más a Negáltól, a Legényes László Evelintől, valamint a Félszavak a Phoenix RT-től.

A döntés a közönség kezében volt, a nézők a legtöbb szavazattal a népzenei motívumokat felvillantó Legényest választották az év dalának. László Evelin intim üzenetet megfogalmazó dalát, annak zenéjét és szövegét a férje ihlette.

“Szerzeményem lényege önmagunk elfogadása. Gyermekkoromban sok nehéz időszakot éltem át és büszke vagyok arra, hogy fel tudtam állni ezekből. Remélem, akik hallgatják, erőt merítenek dalomból, és felismerik a bennük rejlő csodát” – fogalmazott a győztes.

A fináléba extra produkcióval tért vissza a tavalyi nyertes Titán. A szászrégeni zenekar előadásában dalválogatás hangzott el az együttes A szavakon túl című új albumáról, közte az előző évad győztes dalával, az Éjféli járattal.

Hazánk egyik legnagyobb televíziós zenei eseményén a legújabb magyar dalok mérettettek meg a heteken át tartó élő show-ban. Több száz pályaműből idén először kapott lehetőséget 60 dal a zsűri előtti bemutatkozásra az előválogatóban. Innen 40 produkció folytathatta a versenyt a fődíjért. A válogatóból továbbjutott 20 versenyzőre izgalmas kihívás várt: az elődöntőben az eredetitől eltérő műfajban, a magyar könnyűzene kiválóságainak segítségével átdolgozva mutatták be dalukat.

A döntőbe került produkciók a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara kíséretében hangoztak el Balassa Krisztián karmester vezénylésével.

Borítókép: A győztes László Evelin A Dal 2024 televíziós show-műsor döntőjében a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) óbudai stúdiójában 2024. március 23-án

Tovább olvasom