A metróállomáson napokig néztem farkasszemet a smasszerekkel. Ketten voltak. Meglepően fiatalok, szépek és kedvesek. Szokatlan ebben a műfajban. Aztán felbukkantak másutt is. Hívogattak és ígértek: Gyere a hűvösre! Rabul ejtünk. Lebilincselünk. Sittre vágunk. Döntöttem: utánajárok, ki, kinek, miért és hogyan tervezte a toborzó kampányt. Makula Györggyel, a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnokság (BVOP) kommunikációs főosztályvezetőjével beszélgettünk.

Mint minden zárt világ, a börtönök világa is vonzza az embereket. De vajon vonzza-e a munkavállalókat? Kié a toborzókampány ötlete?

Ez a plakátkampány egy nagy kommunikációs kampány része, amelyben benne van a BVOP honlapjának megújítása is. Két éve elindult egy folyamat, amelynek kezdetén – megőrizve a hagyományokat – megújítottuk a büntetés végrehajtás arculatát, új logót terveztünk. A kampány másik feladata a toborzás. Azon gondolkodtunk, hogyan lehetne újfajta eszközökkel, amikkel még nem éltünk, új metódussal megszólítani a fiatalokat, akkor, amikor a klasszikus eszközök már nem elegendők.

Makula György
Fotó: Makula György

Tehát önök találták ki a kommunikációs stratégiát?

Így van. Nem dolgoztunk ügynökséggel sem itt, sem a honlap esetében.

Minden tartalom saját gyártású tartalom. Az óriásplakátok fotóit a kolléganőm készítette, az azon szereplők kollégáink, mindent mi találtunk ki.

Olyan felületeket kerestünk, amit sok ember lát, akár utazás közben és a korábbiaknál kicsit erőteljesebb megjelenést akartunk. Abból indultunk ki, most egy kicsit másképpen kellene megmutatnunk a büntetés végrehajtást, mint egyébként. Nagyon fontos, hogy a fotók többsége nem börtönben készült, hanem kimentünk a városba. Úgy próbáltuk megmutatni a szervezetet, hogy ne a zártságát hangsúlyozzuk. Ellenben azt hangsúlyoztuk, hogy a közszolgálat része vagyunk. A másik, amit mérlegeltünk, hogy valami új kell, amire az emberek felkapják a fejüket – így jöttek a szlogenek.

Az igazságszolgáltatás nagyon fontos pillére a büntetés végrehajtás.

A filmek vége általában az, hogy a rendőrök elfogják a bűnözőt, aki mögött bezárul a börtön nagy kapuja.

Mi azt szeretnénk megmutatni, mi van ez után. Itt emberek vannak, nagyon sokféle a fogvatartotti társadalom. A mi dolgunk megmutatni, mekkora feladat ez, akár egy reintegrációs tisztnek. Megvizsgálni, az adott embernek milyen kvalitásai vannak, milyen fejlesztési lehetőségei vannak, lehet-e képzésre küldeni, munkában hova lehet beilleszteni, hogyan lehet őt a társadalomba való visszatérésében segíteni. Az előítéletességet az táplálja, ha nincs információ.

Hogyan oldják fel azt a kettőséget, hogy egyfelől minden üzenettel elrettenteni akarnak, ugyanakkor a munka presztizsét emelni szeretnék, illetve megmutatni azt, odabenn gondoskodnak az elítéltekről?

Nem könnyű, de két dolgot ketté kell választani. Vannak olyan üzenetek, amelyek már a bűnmegelőzéshez kapcsolódnak, hiszen annál elrettentőbb nincs, amikor egy fogvatartott beszél arról, miért ne bűnözz.

Ugyanakkor a munka, amit végzünk, attraktív módon bemutatható.

Olyan üzenetekkel élünk, amelyek valóba vonzóak lehetnek, például biztos megélhetés. Ami engem jobban érdekel, és amit mindenképpen szeretnék bemutatni, az maga a munka izgalma, a kihívás.

Mindazonáltal a korábban említett kommunikációs kampány részeként ebben az évben úgy döntöttünk, a BVOP beszáll a Múzeumok Éjszakája rendezvénysorozatba: a belső udvarunkon kialakítottunk egy börtönmúzeumot. Legnagyobb meglepetésünkre alig győztük beengedni az embereket, óriási volt az érdeklődés.

Volt rabomobil, volt kaloda-szelfi, kigyózó sorok voltak.

Az derült ki, az embereket érdekli a hivatásunk, csak meg kell találnunk a csatornákat és ki kell tűnnünk a tömegből.

Mekkora a plakátkampány – hány helyen, hány plakátot helyeztek ki?

Ez egy budapesti kampány, összesen 8 plakát van kinn. Úgy terveztük, hogy a legforgalmasabb helyeken legyenek láthatók. Ez számunkra is teszt, nem csak a toborzás, hanem az ismertség növelése is célunk. Büszkék vagyunk arra, hogy a plakátok szereplői a munkatársaink. Az azon szereplő hölgy 12 évig volt körletes a Gyorskocsi utcában – az ő megjelenése ledönt minden sztereotípiát: csinos, fiatal, lány. (Nevet)

Érdekes a kommunikációs csatornák, eszközök választása. Néhány hete nem gondoltam volna még, hogy a büntetés végrehajtás az Instagramon jelen van. Ez igazán korszerű felfogás, hiszen ma minden hangszeren játszani kell, ha látszani akarsz. Mit kezdenek a hagyományos felületekkel, például a printtel?

Stratégiai célunk volt, amikor elindultunk, hogy több médiafelületet kapjon a büntetés végrehajtás. Most amikor csak lehetőségünk van, megszólalunk, ez korábban nem volt jellemző. Kihasználjuk azokat a lehetőségeket, amikor szakértőként megszólalhatunk. Nyilván előre tervezzük ezeket az eseményeket. És persze vannak események, amik viszik a prímet, például egy szökés, de ilyenkor is igyekszünk megragadni az alkalmat, hogy a munkánkból többet mutassunk. A börtönbe csempészett mobiltelefonok vagy a szökések témakörében proaktívan is kommunikálunk, sokat mutatunk az életünkből különböző apropókból, akár amikor érettségi vizsgát tettek a fogvatartottak. Jó értelemben véve igyekszünk kiszolgálni a médiát érdekes, hasznos tartalommal, együttműködésre törekszünk az újságírókkal.

A bv.gov.hu a napokban komoly elismerést kapott: az Év honlapja verseny Minőségi díját. Mekkora a szabadsága jelen esetben a kommunikációs szakembernek? Vannak-e korlátok?

A verseny életem egyik legjobb élménye volt. Kollégámmal közösen voltunk a fő szorgalmazói ennek a projektnek, a tartalmak, a videók és minden vizuális megjelenési gondolat a Kommunikációs Főosztály csapatmunkája. Úgy gondoltam, hogy képesek vagyunk a saját ötleteink megvalósítására. Ennek van egy óriási öröme. Korábban egy kiadvány kapcsán volt már kapcsolatunk a Nemzeti Infokommunikációs Szolgáltatóval (NISZ) , így rájuk gondoltunk a fejlesztéskor. Köszönet illeti a NISZ fejlesztőcsapatát, akikkel szoros együttműködésben alakítottuk ki a honlapot. Engem kifejezetten érdekelnek, így követem a média és marketing trendeket, figyeltem az Év honlapja versenyt is. Sokat gondolkodtunk, végül neveztünk. (Nevet)

Amikor ránézünk a honlapra, látjuk, hogy benne vagyunk. A lelkesedésünk, a gondolataink, az érzelmeink. Szinte minden képhez van sztori. Amikor terveztük a honlapot, az átlagos érdeklődők mellett gondolnunk kellett a bevonulásra várókra, a már bent levő fogvatartottak hozzátartozóira, hogy mindenki megtalálja azt az információt, amire szüksége van.

A büntetés végrehajtás jelenlegi vezetése, különösen Országos Parancsnok Úr (Dr. Tóth Tamás bv. vezérőrnagy, bv. tanácsos, országos parancsnok – a szerk.) olyan felvilágosult szakember, és az a generáció, aki nagyon tisztán látja, hogy a kommunikáció mennyire fontos. A cél, hogy jól működjön a szervezet és erről mások is tudjanak, az állampolgároknak tudniuk kell mit és hogyan csinálunk.

Ahhoz képest, hogy rendvédelmi szerv vagyunk, nagy szabadságot kapunk.

Természetesen mindenben egyeztetünk, de nagyfokú bizalom van irányunkban, és olyan határokat is átléphettünk már, amiket korábban, más rendvédelmi szerv nem léphetett át. Nehéz és nagy figyelmet igényel azon a mezsgyén mozogni, amikor az ember rendvédelmi szervet képvisel, mégis legyen kreatív, laza és humoros.

A nyitás nem csak a külvilág felé történik, a munkatársaink mentalitása is változik. Míg korábban nem járt benn kamera a börtönben, most ez egyre többször fordul elő, a honlap fejlesztése során különösen. Most, hogy összeállt a kép, kollégáink is látják a forgatások eredményét

A díj azért különösen nagy öröm számomra, mert a szakmánk kommunikációs fele ismerte el a munkánkat. Óriási elismerése ez a tevékenységünknek, nagyon büszkék rá a munkatársaink. Nagy motiváló erő ez a jövőre nézve, visszaigazolja az elszántságunkat, amivel ebbe a munkába belefogtunk és hitet, hogy magunk megcsináljuk.

Weboldaluknak mekkora a látogatottsága? Mekkora számmal elégedettek már? Vannak-e adataik arra vonatkozóan, hányan látták a youtube videóikat?

A bv.gov.hu-n 2017. október 15. – 2017. október 31. között 96 842 oldalmegtekintést regisztráltunk. A 2018-as év azonos időszakában ez az adat, már elérte, sőt meg is haladta a 160 ezret (egészen pontosan 163 092 látogató kereste fel ebben az időszakban a megújult szervezeti honlapunkat). Ez tehát azt jelenti, hogy a megújult weboldalunk látogatottsága az egy évvel korábbihoz képest több mint a felével (pontosan 59 százalékkal) emelkedett meg, ami mindenképpen hatalmas eredmény. Sőt, a látogatások száma azóta is folyamatosan növekszik, így a novemberi adatok szinte bizonyosan még ennél is nagyobb százalékos emelkedést fognak mutatni. A YouTube-csatornánk látogatottsága már elérte a kétszázezret.

 

 

Végül egy személyes kérdés: mi a fő motivációja „rendvédelmi kommunikátorként”?

Tényleg nagyon szeretem a munkámat, élek- halok érte, ha lehet ezt mondani. Szerencsésnek is érzem magam, mert a mi munkánk nagyon izgalmas és érdekes, és igazán mi állunk a legközelebb a civil szférához. Nincs két egyforma napunk, emellett globális rálátásunk van a szervezetre. Ami engem alapvetően motivál, az új feladat, amit két éve Országos Parancsnok Úrtól kaptam, hogy egy olyan zárt rendvédelmi szervezetet, mint a büntetés végrehajtás volt - legalábbis remélem, hogy volt -, hozzuk közelebb a mindennapi emberhez, mutassunk többet a munkánkból.

Ha a rendvédelmi kommunikációt vizsgáljuk, a rendőrség élen jár, a katasztrófavédelem szintén sokat kommunikál. Ez a két szervezet nap mint nap, különböző események kapcsán kommunikál, tájékoztat, ebből látszik a munkájuk. Ráadásul ők az emberek szeme láttára végzik a munkájukat. Ehhez képest a börtönökben dolgozók munkáját nem látják az emberek, jó esetben. (Nevet)

Ha visszanézünk évtizedekre, sőt évszázadokra, azt látjuk, valóban évszázados sztereotípiák élnek, amikor a börtönökről beszélünk. Amikor a társadalomban a börtönőr egy csörgős kulcsos, középkorú, elhanyagolt férfi, akkor nagyot tévednek az emberek.

Komoly szakmai fejlődésen ment át az utóbbi években a büntetés végrehajtás, mára professzionális, jól működő szervezet. Ebből kifelé eddig semmi nem látszott, legfeljebb a fogvatartotti programok. Erre sokkal nyitottabb a média, mint arra, hogyan foglalkoznak a fogvatartottakkal az én munkatársaim. Arra törekszünk, hogy olyan „médiacsomagokat” állítsunk elő, ami érdekli az embereket, ami olyan jelzőkkel illethető, amelyek nem jellemzők a börtönök világára: megható, szerethető, érdekes, tanulságos.

A másik nagy motiváló erő számomra, hogy a munkatársakat erősítsük meg abban, a munkájukat megbecsüli a társadalom, akik számára hasznos munkát végeznek, ezért legyenek büszkék a hivatásukra.