Futótűzként terjed a sztori, amely Kapitány Éva fotós 1988-as fényképének Peták Dénes által átalakított és az ARC kiállításra nevezett fotójának leragasztásáról szól. Átdolgozás? Plágium? Szabad véleménynyilvánítás? Ez is csak politika? – Vendégposzt a Médiapiacon

 

A poszt eredeti változata a Szerzői jog a 21. században blogon olvasható. Írója Dr. Mezei Péter, lapunk rövidesen induló szerzői jogi rovatának szakértője és szerkesztője.

A témakört alaposan körbejáró 24.hu oldal hírében lehet arról olvasni, hogy az eredeti fotót készítő Kapitány Éva szerzői jogainak a megsértésére hivatkozással kérte a fotó eltávolítását. A fotósnak az ARC kiállítás szervezői felé küldött levelében foglalt érvelés szerint

A szerzői jog szempontjából akkor vált problémává, amit tett, amikor Önök nyilvánosságot teremtettek a munkájának, ezáltal a magánügy közüggyé vált, az „alkotói” önértelmezés pedig jogsérelemmé, ami plágiumnak, lopásnak minősül a Polgári Törvénykönyv szerint.

Ezzel az állítással és összességében a fotó majdnem teljes leragasztásával (gyakorlatilag újabb üzenetté alakításával) személy szerint nem értek egyet. A fenti mondatban foglaltak szerintem sem a magánügy közüggyé válása, sem az alkotó önértelmezés automatikus jogsértő volta, sem a plágium lopással történő párhuzamba állítása, végül sem a Ptk. emlegetése nem helyes. Ezek közül végső soron a legsúlyosabb kérdés mégis az, hogy vajon egy fotó újraértelmezése, és két miniszterelnöki képmás megjelenésével történő kibővítése jogsértést eredményez-e, vagy épp az új fotó készítőjének művészeti és egyben véleménynyilvánítási szabadságából folyó tevékenységnek. Megint másként feltéve a kérdést: ilyen és hasonló esetekben melyik jog érdemel prioritást: az eredeti fotós szerzői joga vagy az új alkotó alkotmányos alapjogai?

Én egyértelműen az utóbbira teszem a voksom. Kiindulópontként rögzíteni kell, hogy mind a szerzői jogok, mind a véleménynyilvánítás és a művészet szabadsága alapvető védelmet élvez uniós szinten és a magyar Alaptörvényben is. Vagyis két olyan érdekről van szó a két fotós oldalán, amelyek egymással konkurálnak. Ilyen esetben a jogokat össze kell mérni, és azt megnézni, hogy súlyosabb jogsértés-e az eredeti fotós szerzői jogának a csorbítása, mint az, hogy a másodlagos alkotó képének a közönséghez jutása elmarad.

Ráadásul mindezt két irányból is kell nézni: egyrészt szerzői anyagi jogi oldalról, tehát beszélhetünk-e egyáltalán szerzői jogsértésről ilyen esetben, másrészt alkotmányjogi oldalról, vagyis lehet-e szerzői jogok potenciális kárára szabadon véleményt nyilvánítani?

Peták Dániel: Időhurok (Forrás: ARC Facebook)

Ahogy arra a 24.hu is utal, idehaza ilyen jogesetre sokan és hosszú ideje várnak. Az európai joggyakorlatból azonban igenis hozhatóak példák, amelyek az általam is képviselt álláspontot tükrözik. A zeneipar világából hozható Metall auf Metall döntés például kerek-perec rögzítette a szabad véleménynyilvánítás és a művészeti szabadság primátusát. Ezen felül a paródia világából hozható az Európai Unió Bíróságának a Deckmyn ügyben hozott ítélete, ami kimondta, hogy bárki bármilyen célra felhasználhatja mások műveit paródia készítése céljából. Ez a szabad felhasználási esetkör hatékony érvényesülésének előfeltétele. Bár a jelen esetben a paródia kérdését senki nem feszegette, talán nem véletlen, de potenciálisan az is elképzelhető lenne, hogy az Időhurok című másodlagos mű valójában egy kritikai tartalmú, és sokak szemében mindenképpen humoros tartalom.

De ne álljunk meg itt. Történt-e egyáltalán átdolgozás, ahogy Kapitány Éva állítja? Szerintem nem. Az átdolgozásnak előfeltétele egy másodlagos MŰ, vagyis egy új egyéni, eredeti alkotás létrejötte. Őszinte leszek, Peták Dénes képe elgondolkodtató üzenetet tartalmaz, teljességgel világos véleményt tükröz és erős alkotói szabadságon alapul (hiszen lehetne a miniszterelnöknek más arca is, de más személyt is odamontírozhatott volna), ugyanakkor mindezektől függetlenül sem gondolom, hogy ez a szerzői jogi törvény egyéni, eredeti jelleg kritériumát teljesítené. Ha pedig ez így van, akkor ez az átdolgozás jogát nem érinti, és így szerzői jogsértés sincs, csak egy vélemény művészi, de nem jogvédett kifejezése.

Felmerülhet, hogy a képpel az eredeti mű egységét bontotta meg Peták Dénes. Az integritásvédelem egy ún. személyhez fűződő jog, és reálisan akkor kerül képbe, ha például az eredeti mű oly módon kerül megváltoztatásra vagy megcsonkításra, hogy az az eredeti szerző becsületére vagy hírnevére sérelmes lehet. Itt talán megoszlanak majd egyes kollégákkal a vélemények, hajlok arra, hogy ezen az úton el lehetne indulni, de elfogadom azokat a véleményeket is, amelyek szerint a két kép közötti párhuzam ellenére nem gondolhatjuk azt, hogy a másodlagos kép a fotós becsületét vagy hírnevét kívánta volna kikezdeni.

Fotós kollégával privátban folytatott beszélgetésünkben az is felmerült, hogy vajon ez a fajta átalakító tevékenység az amerikai fair use tesztbe beleilleszthető-e, vagyis engedély nélkül elfogadható magatartás-e? A fair use teszttel és a hozzá ezen a ponton szorosan kapcsolódó véleménynyilvánítás szabadságával kapcsolatos több mint 10 éve gyűjtött ismereteim fényében kijelenthető: IGEN. Ez az Egyesült Államokban beleillik a fair use tesztbe. Az eredeti fotót átalakító jelleggel, nem elsősorban haszonszerzési célokra, kritikai célzattal változtatták meg.

Nem tudom, hogy ez lesz-e a vita utolsó pontja vagy erről szélesebb társadalmi diskurzus indul-e, de én is örömmel hívok fel mindenkit arra, hogy a blogon nyilvánítson véleményt a szerzői jog kontra véleménynyilvánítás problematikájáról.

Forrás: Szerzői jog a 21. században blog


A Mozinet is a #MeToo mellé áll

2 napja

A #MeToo kampányhoz kapcsolódva a Mozinet a Megtorlás című film október 23-án, este 19.30-kor kezdődő vetítésének a teljes rá eső bevételét a NANE (Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen Egyesület) számára ajánlja fel.