„A forradalom inkább vágyálom, mint valóság. Magyarországon, akár fine diningról, akár büféről beszélünk” – mondja a nemzetközi konyhaművészetet kiválóan ismerő gasztroblogger, Jókuti András a Médiapiac rövidesen megjelenő számában.

Az interjúban az is szóba került, hogyan lehetne promotálni külföldön a magyar konyhát, elegendő-e pár Michelin-csillag ahhoz, hogy világhíresek legyünk.

Nemzetközi kontextusban elhelyezhető-e a magyar gasztronómia és étteremkultúra?

Nem. Felfújt gondolat, hogy a konyhánk világhírű. Hervasztó a helyzet, érdeklődéssel is ritkán találkozom. Önmagában az is iszonyatosan nehéz, hogy felkeltsük a figyelmet egy ország gasztokultúrája iránt. Sokat beszélgetek, vitatkozom erről.

Ahhoz, hogy vonzóak legyünk, nagyon sokat kellene tenni szakmai és marketingtéren egyaránt.

Melyek lehetnek a hatékony marketingmódszerek?

Túl nagy marketingszakértelmet feltételeznék magamról, ha azt mondanám, tudom a megoldást.

Tudsz-e olyan desztinációt mondani, amely mind léptékét, mind hagyományait tekintve hasonló a magyarhoz, mégis fel tudott kerülni a gasztronómiai világtérképre?

Ilyenek az ausztrálok, amin mi röhögünk, hiszen nem jut eszünkbe semmilyen ausztrál finomság, vagy hogy milyen jó a kengurupörkölt. Ennek ellenére elkezdték profin felépíteni a csúcséttermeiket, az ausztrál életérzést, a barbecue-zást.

Ha még nem előfizetője lapunknak, de szeretné az interjú teljes szövegét olvasni, itt megrendelheti. (Amennyiben most előfizet a Médiapiacra, akkor az idén megjelenő két számot ajándékba kapja a 2018-as lapszámok mellé.)