Technológiai és politikai divathullám, a totális kontroll eszköze vagy érdemi megoldás a fenntarthatóság és a városi életminőség problémáira? Körbejártuk az okosvárosokkal kapcsolatos tendenciákat és tapasztalatokat, valamint megnéztük, helyet kaphat-e bennük a média és a marketing.

Mi is az okosváros? Erre vonatkozóan nincs egységes definíció. Általánosságban a polgárok bevonására, a fizikai infrastruktúrára, a digitális technológiákra és a társadalmi tőkére, valamint ezek együttműködésére épülő rendszerekről beszélhetünk, melyek célja az élhetőbb, sikeresebben működő és fenntartható módon fejlődni képes városok kialakítása.

Technológiai szempontból a szakemberek elsősorban az adatok széles körű gyűjtését, összekapcsolását és az ezekre épülő ellenőrző és irányító mechanizmusok által elért hatékonyságnövekedést szokták kiemelni. A vonatkozó 2012-es (2017-ben módosított) magyar kormányrendelet szerint olyan módszertan, amely a települések

természeti és épített környezetét, digitális infrastruktúráját, valamint a települési szolgáltatások minőségét és gazdasági hatékonyságát korszerű és innovatív információtechnológiák alkalmazásával, fenntartható módon, a lakosság fokozott bevonásával fejleszti.

Ehhez járul továbbá, hogy a smart city projektek megvalósításához a nyereségvezérelt magáncégeknek és a városüzemeltetési tapasztalattal rendelkező szervezeteknek együtt kell működniük, hiszen csupán az együttes tapasztalataik biztosíthatják egy működőképes és hatékony modell kialakítását – nem beszélve annak társadalmi elfogadtatásáról.

De hogyan valósul ez meg a gyakorlatban?

Az okosvárosokkal kapcsolatban leggyakrabban felmerülő, általános kérdések a közlekedés optimalizálása és a dugók elkerülése; a közbiztonság fenntartása és javítása – az okos közvilágítástól a rendkívüli eseményeket felismerni képes kamerarendszerekig; valamint ide sorolják az energiahatékonyságot is, különös tekintettel a lakossági energiatermelés bekapcsolódására. Továbbá legalább ilyen fontos a polgárok bevonása a döntéshozatalba és a keletkező adatvagyon nyilvános megosztása.

Emellett az egyes városok speciális helyzete egyedi igényeket is szül. Az IBM Smarter Cities Challenge esettanulmányai alapján ilyen terület lehet például a tengeri gazdaság fenntarthatósága és fejlesztése (Faro), az idősek életminőségének javítása (Limerick, Stavanger) vagy épp a bevándorlók integrálása (Palermo). A Nyitott és Agilis Okos Városok kezdeményezés (OASC) idei konferenciáján a forró témák között szerepelt az adatvédelem, a megoldások szabványosítása és a vízgazdálkodás is. Középtávon pedig feladatként jelentkezik majd az Ipar 4.0-t és az önvezető járműveket kiszolgálni képes 5G-mobilhálózatok kiépítése is.

„Tökéletes” okosvárosok nem léteznek. Nem véletlen az sem, hogy a fejlett országokban jellemzően egy-egy kisebb várost vagy egy városrészt, esetleg néhány működési területet jelölnek ki „kísérleti terepként”. Ennek legfőbb oka, hogy az évszázadok során kialakult infrastruktúrákat meglehetősen nehéz új megközelítés alapján átalakítani és integrálni, nem beszélve az egyes területek közötti pozícióharcokról. Az első nagyváros, ahol átfogó okosváros-stratégiát fogadtak el, a kínai Nanking volt 2009-ben. Itt a Huawei technológiai partnerségével vezeték nélküli széles sávú e-kormányzati hálózatot építettek ki, és erre fűzték fel az adatkezelési és rendszerintegrációs funkciókat. A széles körű adatmegosztás azonban a modellértékű rendszer üzemeltetői szerint továbbra is problémát jelent.

A legfrissebb trendeket követve Torontóban az önkormányzat az Alphabet leányvállalatával, a Sidewalk Labsszel közösen vág bele egy zöldmezős beruházásba a város egyik öthektáros vízparti területén. A tervek szerint a teljes városrész érzékelőkkel és kamerákkal lesz behálózva. Figyelni fogják a forgalmat, az utazási szokásokat, az energiafelhasználást, a zajszintet és a levegő minőségét. Az összegyűjtött adatok révén a tervezett változtatásokat modellezni tudják majd, így a városrész működését fokozatosan az ott élők igényeihez igazíthatják.

A zöldmezős beruházásokhoz hasonló a helyzet a fejlődő országokban, ahol több fejlődési lépcsőfokot átugorva, egységes rendszerként telepíthetők az okosmegoldások. Ilyen például a Huawei Intelligens Műveleti Központja (Intelligent Operation Center), amely egy központi irányítóban jeleníti meg a lakossággal, a gazdasággal, a közlekedéssel, az időjárással, a közszolgáltatások működésével kapcsolatos valós idejű adatokat, így teremtve lehetőséget az optimalizálásra és a beavatkozásra. Hasonló megoldást kínál a Deutsche Telekom webalapú alkalmazása, a Mayor's Dashboard, amely lehetővé teszi a városvezetés számára a település infrastruktúrájának vezérlését és optimalizálását. A cég egyébként az év végén jelentette be, hogy Budapesten, a T-Systems Magyarország szakmai irányításával hozza létre az európai városok számára smart city megoldásokat szállító European Smart Solutions Centert.

Okosak-e a magyar városok?

Nemcsak fejlesztőközpontok nyílnak hazánkban, de a kormányzati szándék is erős az okosvárosok fejlesztésére. 2015 óta a Lechner Tudásközpont a terület szakmai koordinátora, amely összegyűjti a jó gyakorlatokat, tanácsadást és szakmai kontrollt nyújt.

A pénzügyi kereteket európai uniós és Széchenyi 2020-as pályázati források biztosítják, bár dedikált smart city programok nem léteznek. A többéves folyamat első lépéseként a városok fejlesztési koncepciókat dolgoznak ki, illetve olyan, egyes területeket lefedő programokat indítanak el, mint például a pécsi interaktív utastájékoztatási rendszer vagy a szegedi készpénzmentes város és a nyilvános adatvagyont hasznosító (open data) program. Emellett a hazai városok közül Kaposvár, Miskolc és Szolnok az OASC tagjaiként nemzetközi tapasztalatokra is szert tehet. Nemrég pedig a Századvég hozott létre smart solutions klasztert, amelynek dedikált célja, hogy az eredményeket a nagyvárosokon túl más településekre is kiterjessze.

A téma az akadémiai gondolkodásba is bekerült: a Miskolci Egyetem Marketing és Turizmus Intézete ötödik alkalommal hirdette meg az Országos Városmarketing Versenyt, amelynek fókuszában az okosvárosok és a smart marketing állt, és ehhez kapcsolódóan szakmai konferenciát is szervezett.

A JCDecaux wifit szóró citylight-plakáthelye Düsseldorfban

Hol van ebben helye a médiának?

Az okosvárosok elsősorban a nagy társadalmi, gazdasági, környezeti kérdésekre adott válaszokról szólnak, de a média és a marketing is helyet kaphat az életminőség javításáért folytatott küzdelemben.

Mint az a JCDecaux vezetőivel készült októberi interjúnkban már elhangzott, az új típusú reklámtáblák és utcabútorok igény szerint kiegészíthetők különböző érzékelőkkel, kamerákkal, amelyek bekapcsolhatók a smart city vérkeringésébe, és adatokat szolgáltathatnak a városüzemeltetésnek éppúgy, mint a hirdetőknek. A 2017-es Viva Technology kiállításon bemutatott megoldások között szerepeltek többek között utcabútorokba építhető időjárás-, levegőminőség-, zaj- és forgalomérzékelők, valamint megállókba telepíthető, 4G-mobilnetet biztosító cellák, amelyekből Panama Cityben már teljes hálózatot építettek ki.

A begyűjtött adatok alapján a megfelelő kreatívanyagok juttathatók el a megfelelő helyekre a megfelelő időpontban, de akár kontextustól – például időjárástól vagy forgalmi helyzettől – függő üzenetek is megjeleníthetők. Az új típusú berendezések az interaktivitásra is több lehetőséget adnak: lehetővé teszik az azonnali vásárlást vagy adományozást, kiterjesztettvalóság-élményt nyújtanak, de akár mintaszórásra is használhatók.

A lehetőség nyitott. A lényeg, hogy a médiatulajdonosoknak, a hirdetőknek, a technológiát biztosító cégeknek és a kormányzati szereplőknek együtt kell működniük, és célszerű a városi polgárok véleményét is meghallgatniuk, miközben az ő életminőségüket próbálják fenntartható módon javítani.

 

(A cikk eredetileg a Médiapiac 2018/1-2. számában jelent meg)

 

A cikk szerzője Csillag Zoltán

Nézze meg Csillag Zoltán teljes profilját a Ki Kicsoda? oldalunkon.