A Discoveryn elsőként futó magyar gyártású sorozat egyik alkotójával, Mesterházi Dáviddal új tévés produkciójuk, az Xtractor kapcsán beszélgettünk az online videók és tévés produkciók viszonyáról, technikai, tartalmi és üzleti hátteréről.

Az online videó már régóta nem volt idegen terep számotokra, de a saját gyártásba hogyan csöppentetek bele?

A sorozatot 2008 óta alapvetően az Indexen csináltuk, de úgy gondoltuk, a műsorunk tévékompatibilis. Már témájánál fogva is tévés jellegű, hiszen egy csomó nagygépes tévéműsor fut a különböző ismeretterjesztő csatornákon. Mi próbáltunk ezen belül egy egyedi vonalat vinni: minél közelebb kerülni ezekhez a gépekhez, személyesen kipróbálni őket. Mindezt úgy, hogy nagyon érdekel minket, de nem értünk hozzá: átlagos srácok vagyunk, mint a nézőink többsége, és ezáltal ők is még jobban bevonódnak.

És ha már tévé. Miért ne próbálkoznánk meg rögtön a műfaj legnagyobbjával? Ezért kezdtünk tárgyalni a Discoveryvel. Elég hamar kiderült, hogy ehhez a külföldi központtal kell egyeztetni, ahol az akkor Varsóban dolgozó Richard Pembroke-kal vettük fel a kapcsolatot. Elküldtük neki a korábbi adásokat és ő visszaírt, hogy tetszik neki. Onnantól pedig közel fél évig tartottak a konkrét tárgyalások, amíg a részletekről döntöttünk. És mivel nem volt gyakorlatunk a gyártásban, az Index adott mellénk egy teljes stábot. Ez elsőre nagyon jónak tűnt és kétségtelenül voltak is előnyei, de a végeredményt megnézve mégsem voltunk elégedettek.

Mi volt a hátránya a nagy stábos változatnak?

Az Attraktor videósorozat korábban még kiscsoportos foglalkozás volt, majd a Discovery beszállásával hirtelen egy nagyon nagycsoportos foglalkozás lett belőle. Azt láttuk, hogy sok szempontból valódi tévéműsor keletkezett, de pont a spontaneitás veszett el belőle, annak ellenére, hogy pont ezt szerettük volna megőrizni. Attól működik a produkciónk, hogy van két barát, akik jól tudnak együttműködni: tudják, mikor kell segíteni, mikor kell elhallgatni, mit akar a másik. Ebbe az esetlenség, a bakik, az elröhögések is beletartoztak, amit korábban szándékosan benne is hagytunk a műsorokban. Egy idő után, amikor Csaba, a műsorvezetőtársam beletanult a vágásba, inkább át is vette ezt a feladatot, mert sokkal jobban érezte, hogy a hülyeségekből mit kell benne hagyni. Az első tévés évadban ezzel szemben azt láttuk, hogy gyönyörűek a képek, szuper a hang, minden tökéletes, csak pont a spontán, egyéni pillanatok estek ki. Nem azért, mert kivágtuk őket, hanem már a forgatáson elvesztek ezek a pillanatok a sokszor ismételt felvételeknél.

Az Xtractorban ez megváltozott?

Amikor kiderült, hogy folytatjuk a Discoverynél, minden abba az irányba mutatott, hogy vissza kell térnünk az eredeti megvalósításhoz. Ezt az egészet mi ketten találtuk ki és vittük a kezdetektől, bár az Index támogatott minket. Amikor némileg váratlanul úgy adódott, hogy folytatjuk, akkor azt már úgy akartuk csinálni, hogy teljes mértékben a mienk legyen.

Azt is tudtuk, hogy nem rendelkezünk olyan erőforrásokkal, mint az első évadnál. Ebből alakult ki a háromfős csapat: egy korábban is velünk dolgozó operatőr, Kovács Robi filmezett, valamint segített a vágásban, az elő- és utómunkát zömmel Csaba vállalta magára, a forgatást pedig úgy csináltuk, mint régen. Úgy gondoljuk, hogy sikerült visszahoznunk a régi hangulatot – ráadásul mindezt olyan jó minőségű, profi képi világgal, amelyet értékelnek a nagy képernyőhöz szokott nézők is. A visszajelzések is ezt mutatják – az epizódok rendszeresen a Discovery Channel legnézettebb műsorai közé tudtak kerülni.

 

 

Végül is mennyiben különbözik a tévés megjelenés az online megjelenéstől?

Minőségi különbségek ma már nem nagyon vannak. Pár tízezer forintos eszközökkel is lehet HD felvételeket készíteni, a weben már sok videó ilyen. Elsőre persze mi is kaptunk egy vastag dokumentumot arról, milyen technikai követelményeknek kell megfelelni – kamerák, hangsávok -, de arra jutottunk az első évad tapasztalatai alapján, hogy jóval egyszerűbb eszközökkel is el lehet érni ezt a minőséget. Végül úgyis minden elkészült adást leellenőriznek: belevághatnak vagy vissza is dobhatják.

Tartalom tekintetében van különbség? Másképp kell tartalmat gyártani tévére?

Az iparági alapállítás az volt, hogy a kétféle fogyasztás nagyon más: az internet előtt ülve a rövid, pörgős videók működnek, ha bármi egy pillanatra is lelassul, tovább kattintanak. Eleve sok aktív inger éri a fogyasztót, nagyon zajos a környezet, ezért egy pillanatra sem engedhetjük lankadni a figyelmet. Ezzel szemben a tévét a kanapén fekve órákon át bámulja az ember és sokkal lassabb, hosszabb műsorok mennek. Mi viszont azt láttuk, hogy ez a különbség már nem annyira éles: már a tévében sem elégítenek ki minket a lassú folyású dolgok. Ebben a tekintetben is változtattunk, az Xtractort jóval pörgősebbre szerkesztettük.

A múltkor egy ELTÉ-s beszélgetésen szóba került, hogy mi a különbség a Discovery többi műsorához képest. A legtöbb amerikai sorozat nagyon pontosan ki vannak mérve, és néha azért tűnhetnek nekünk furának, mert nem a mi ízlésünknek megfelelően, hanem alapvetően az amerikai közönség igényei alapján alakították ki őket. Van néhány szembetűnő jellemzőjük, például információk, konkrét jelenetek többször ismétlődnek. A múltkor végiggondoltuk, így valószínűleg mi is ki tudnánk tölteni 48 percet. Eddig mindent másodpercre visszaszámoltunk, hogy ne legyen üresjárat, pörögjön az információ, történjenek az események, de a már meglévő anyagokból is fel lehetne dúsítani olyan hosszúságúra, viszont azzal nem lennénk elégedettek.

Hogyan szerezzünk A-10-est?

Az Xtractor egyik adásában Csaba és Dávid elsütheti az amerikai A-10-es csatarepülő rettegett gépágyúját. Mint a beszélgetésen kiderült, erre – akárcsak a Bradley páncélos kipróbálására - a Magyarországon állomásozó csapatok biztosítottak lehetőséget. Mivel az elsődleges céljuk az, hogy az elrettentő erő szem előtt legyen, még jól is jött számukra a műsor, „csupán” az ilyenkor elvárt egymillió dolláros biztosítás prezentálása okozott némi fejtörést. Dávidot egyébként meglepte, hogy az amerikai katonák mennyire médiaképesek, milyen profin tudnak kamerák előtt beszélni.

 

És hol látod az online videók helyét a piacon?

Már Magyarországon is látszik az az új folyamat, hogy vannak olyan YouTuberek, tizenéves csávók, akik egy webkamerával sokszázezres nézettségű videókat állítanak elő szinte napi rendszerességgel. Ez már a nagy tévékhez mérhető nézettség, vége annak, hogy ekkora tömegeket csak az óriások tudnak elérni. Érdekes változás, hogy vannak cégek, akik rettenetes pénzekből tartanak fenn gigászi csapatokat, és velük szemben itt vannak ezek a fiúk-lányok. Nagy részüknek persze messze van a minősége attól, hogy tévére mehetne, de mégis van igény rájuk. Ezt nyilván a tévék is érzik: már régóta tudható, hogy a határok elmosódnak, csatornák, műsorok mennek a netre, de az viszonylag új jelenség, hogy egy-egy ember jól meg tud élni az online videóból. A YouTube is biztosít bevételmegosztást, de egyre többször konkrét hirdetők találják meg őket, mert rájönnek, hogy iszonyú kevésből is nagy elérést lehet kihozni. Ezek az emberek ráadásul nagyon hitelesek a követőik körében.

Ami az üzleti modellt illeti, a ti műsorotok azért más, mint az egy szál webkamerás felvételek. Ehhez már szükség van nagy tévés háttérre, vagy van egy limit, ameddig saját erőforrásból el tudtok jutni és kvázi hobbiként ki tudjátok tenni a blogra?

Mi ebben is a két modell, a YouTuberek és a profi tévés produkciók között állunk félúton. Ebből mi nem gazdagodunk meg. A célunk ezúttal az volt, hogy csináljunk egy olyan szériát, aminek ha nem is lesz folytatása, akkor is büszkék lehessünk rá. Ez a modell csak nagyon aktív szponzorációs támogatással tartható fenn. Alapvetően minimálra hozunk ki minden költséget, de kell a támogatás a licencdíjak mellé.

Még nem tudjuk, lesz-e folytatás, de most is rengeteg tapasztalatot szereztünk. A tévés ipar alapvetően ilyen bizonytalan, vagy tudod folytatni, vagy nem.

Előfordulhat, hogy a sorozat a blogfelületen folytatódik majd? Vissza lehet oda lépni a tévéképernyő után?

Nem ebből élünk, mindkettőnknek van pénzkereső foglalkozása, ami mellett ez csak nagy nehezen fér bele. Önmagában az, hogy időnként kitegyünk valamit a netre, nem volna elég motiváló. Egy tévés szerződésben rengeteg határidő van, azt kénytelen vagy csinálni, míg ha el lennénk engedve, hogy csináljunk valamikor valamit, valószínűleg elúszna. Pénzügyi konstrukciót persze még lehetne mögé találni attól, hogy a neten van. A Discoveryn lenni komoly dolog és nagy lépés volt. De egyelőre nem gondolkodunk a jövőn.



Mindenkinek vállalnia kell a felelősséget

1 órája

Sok vállalkozás érzi magáénak, de továbbra is az elszigetelt programok uralják a CSR tevékenységet a vállalatirányítást meghatározó rendszerszerű működés helyett