2018. február 16.

Nem minden befektetést vinne el az infláció

A részvényindexek stabil, trendszerű emelkedése helyett a közeljövőben nagyobb volatilitásra számíthatunk.

Nem tudjuk pontosan, mikor szakad vége az alacsony infláció melletti lendületes növekedésnek, de azt a múlt héten megtapasztalhattuk, hogy a piacok akár komoly eséssel is reagálhatnak, ha valamilyen jelből arra következtetnek a befektetők, hogy meglódul az infláció, és emelkedik a kötvénypiaci hozamszint. Érdemes ezért számba venni, hogy milyen tényezők hatnak az infláció ellen, és melyek mellette, milyen feszültségeket kelt az esetleg meglóduló infláció, és mik azok a befektetések, amelyek ellenállhatnak ezeknek az erőknek.

Az infláció emelkedése ellen ható legnagyobb erők a globalizáció újbóli felfutása és a technológiai fejlődés miatti olcsóbb termelés, valamint az internetes vásárlás fokozódása („Amazon-hatás”). A világ új lendülettel halad abba az irányba, hogy mindent ott gyártsanak, ahol a legjobban megéri, ezért ismét nő a világkereskedelem. Az automatizáció és a robotizáció szerepe a termékek előállítása során drasztikusan megnőtt, ez szintén árleszorító hatású, ráadásul a folyamat már a szolgáltató szektorokat is egyre erőteljesebben érinti – fejtette ki az Amundi részvényszakértője. Az online vásárlás egyre nagyobb ütemben terjed a fejlett és fejlődő piacokon egyaránt, ami az erősödő globális verseny és a lerövidülő közvetítői láncok révén lefelé szorítja az inflációt.

Az infláció felfutása mellett klasszikus érvek szólnak: sok a pénz a világban, feszesek a munkaerőpiacok, és az árupiacokon is felfelé ívelő árakat látunk, amik akár tartósak is maradhatnak például a fémek esetében. „A világnak nagy szerencséje volt az amerikai palaolaj-forradalommal, ami miatt a csökkenő olajár sokáig az infláció ellen hatott, ráadásul növelte a háztartásoknál hagyott jövedelmet, de ezt a hatást egy ideje felülírta a kereslet növekedése és az OPEC-egyezmény” – mondta Kocsi János. A fenti hatások eredője még a rendkívül komoly szakembergárdával rendelkező Fed vezetése számára sem egyértelmű.

De mi történik, ha az infláció egyszer nekilódul?
Ennek a forgatókönyvnek a piacokra is jelentős hatása lehet. A hirtelen emelkedő kamatkörnyezet nemcsak a kötvénypiacok számára negatív, de a részvények értékeltségét is kedvezőtlenül érintheti. A félelmeket enyhítheti, hogy a világ jegybankjai – részben korábbi hibáikból tanulva – igyekeznek jobban odafigyelni a piaci reakciókra. Ettől függetlenül igaz marad, hogy ha a hozamok az elmúlt 35 éves csökkenő trendből emelkedőbe váltanak, az eddigi hátszélből könnyen szembeszél kerekedhet a részvénypiacon (is).

De melyek lehetnek azok a szektorok és régiók, amik ellenállhatnak egy ilyen fordulatnak? Nem meglepő módon a legkézenfekvőbb válasz a bankszektor, hiszen a bankok nyereségességének kifejezetten jót tesz a hozamok emelkedése, a kamatokkal együtt ugyanis tágulnak a marzsok is, különösen ilyen alacsony bázisról. „Európában a periféria-országok és Németország egyes bankjaival még óvatosan kell bánni, sokan még a sebeiket nyalogatják, de összességében igaz, hogy a szektor védelmet jelenthet az emelkedő kamatkörnyezettel szemben. Elnézve az eurózóna gazdaságainak reneszánszát, a mérlegek kitisztulása a problémásabb bankok esetében gyorsabban megtörténhet, az európai bankszektor árazása pedig egyáltalán nem feszített” – avatott be a részletekbe az Amundi szakértője.

Ugyancsak jó célpont lehet a technológiai szektor. Ezt alátámasztja a jelenleg kibontakozó Kondratyjev-ciklus, vagyis az a jelenség, hogy a világ rendszerint technológiai forradalommal és a hatékonyság növekedésével kecmereg ki a nagy válságokból. De ha eltekintünk a kriptodeviza-őrülettől, és a tech szektort a Nasdaq cégeivel modellezzük, azt látjuk, hogy a részvények árazása csak kicsivel mozog a történelmi átlag felett, vagyis túlárazottnak nem nevezhetőek.

Ha nem szektorokban, hanem régiókban gondolkodunk, akkor azokat az országokat érdemes preferálni, amelyek tudásintenzívebbek, ezért szerves részei az előbb említett technológiai forradalomnak. Ilyen lehet Japán és Dél-Korea, utóbbi árazása részvénypiaci szempontból kifejezetten kedvezőnek tűnik. Emellett érdemes olyan országokra figyelni, amelyek határozott strukturális reformokat hajtottak vagy hajtanak végre. Ilyen mindenekelőtt Kína, amely az utóbbi időben sokat tett az árnyékhitelezés és a korrupció visszaszorításáért, valamint a tudásintenzív iparágak és a szolgáltatási szektor megerősítéséért. De ebbe az országcsoportba tartozik a feltörekvő piaci Brazília és Argentína is: mindkettőben sokat tesznek a munkaerőpiaci kötöttségek enyhítéséért, aminek korábban például Németországban szerepe volt abban, hogy a gazdaság rugalmasan reagált a válságra.

Ami a régiót illeti, a térség országaiból fájóan hiányoznak a strukturális reformok, ami miatt Közép-Kelet-Európa nem a hosszú távú befektetések színtere. Rövid és középtávon azonban jó lehetőségeket kínál a térség, mert részvénypiacai a maguk 11,5 szeres P/E értékével kifejezetten olcsóknak mondhatók.