2018. január 29.

Nyaggatás a reklámokban?

Azt vizsgálta az ÖRT, hogy van-e a november utolsó hetében megjelent reklámokban „nyaggatás”, vagyis felszólítják- e a kiskorút, hogy beszélje rá a szüleit vagy másokat a reklámozott áru megvásárlására.

A vizsgálatot a társszabályozás keretében (évi két monitoring az NMHH-val kötött szerződés értelmében) végezték. A kiskorúak védelme kiemelt figyelmet kap (és érdemel is), ezért a monitoring témáinak kiválasztása során nagy hangsúlyt kap a gyerekek védelmére vonatkozó előírások ellenőrzése - írják.

Az átfogó vizsgálat tárgya a november utolsó hetében valamennyi sajtó és televízió reklám volt. Mind az 1211 reklám megfelelt, nem volt köztük, amely „rábeszélésre való felszólítást” vagy ilyen helyzet bemutatását tartalmazta volna. A nemzetközi szakirodalom „pesterpower” névvel illeti azt a reklámot, amely bátorítja a gyerekeket, hogy „nyaggassák” a szüleiket a termék megvásárlására. A szakirodalom kitér arra is, hogy a dolgozó szülők miatt nagyobb szerepet kapnak a gyermekek a vásárlási döntésekben. Az erre építő, a saját döntésüket keresztülvivő magatartásra felszólító, arra mintát adó (pesterpower) reklám alkalmazása etikailag (majd később jogilag is) tiltott.

A vizsgált 755 reklámfilmből 243-ban (36%) jelent meg gyerekszereplő, míg a 456 sajtóreklámokból mindössze 26-ban (6%), és mind az 1200 reklám megfelelt a szabályoknak.

"Úgy vélem, nagyon fontos, hogy széleskörben megismerjék, hogy milyen szempontok szerint elemeztük a reklámokat" – fogalmaz Fazekas Ildikó, az ÖRT főtitkára. "Például nem csak azt vizsgáltuk, hogy szóban megjelenik-e a felszólítás a rábeszélésre, vagyis a reklám arra szólítja-e fel a gyereket, hogy kérje meg a szüleit, (vagy más felnőttet), hogy vásárolják meg számára a terméket („Szólj anyukádnak, hogy vegye meg!). Hanem arra is kitértünk, hogy megjelenít-e a reklám olyan szituációt, amelyben a gyermek megmutatja, hogy a termék elérhetőségének módja, ha azt a szüleitől kéri. („anya, apa vegyél nekem”, „kérem”, „akarom”). Sőt a „rábeszélés” magatartásban való megjelenítését is megnéztük (nyafogás, hiszti, sírás, kiabálás - vagy akár a termék bevásárlókocsiba való – szülői beleegyezés nélküli – bepakolását)."

Bár a nemzetközi szakirodalom elsősorban a 4-6 éveseket nevezi meg, mint a „nyaggatás” lehetséges alkalmazóit, mint olyan gyermekeket, akiknek még nincs saját vásárlási lehetőségük (zsebpénz), de már a reklámok szempontjából annak egyes magatartásra való felszólítására fogékonyak lehetnek. Jelen esetben azonban a Magatartási Kódexnek megfelelően a 18 éven aluliak megjelenítését vizsgálták.

"A kérdés nemzetközi megítéléséhez tartozik ugyanakkor, hogy szakirodalmi kutatásunk során valamennyi forrás kiemeli a szülők felelősségét, a vásárlása való felkészülésükre és a gyermek felkészítésére is tesz javaslatokat. A szülők korlátaitól (Nem tudunk mindent megvásárolni, amit szeretnél”), a feladatok adására („tedd bele a kosárba”), adj zsebpénzt, javaslatokon át a „ne vidd magaddal vásárolni” ötletekig terjednek a tanácsok" – tette hozzá Fazekas.

A gyermekszereplő „funkciója” a reklámban, hogy a családot jelképezze, ahol a teljes család képéhez a gyermek is hozzátartozik. Itt pedig egyértelműen másodlagos szerepük van, a nyaggatásnak sem értelme, sem szerepe nem lenne.

"A kiváló eredményhez hozzájárul továbbá, hogy az önszabályozás komoly szerepet játszik a reklámozók jelentős részének üzletpolitikájában, amelynek következtében a „compliance” a „megfelelés” kiemelt szerepet kap, és ez meg is látszik az eredményeken" – tette hozzá Megyer Örs, az ÖRT elnöke.