Takács Ildikó százötven–kétszáz reklámfilmet gyártott pályafutása során. Valódi változást hozott a magyar reklám világába, gondoljunk csak a fogyasztók életébe szinte berobbanó Skála-reklámfilmekre! Mint mondja, bátran mertek a megszokottól eltérőt alkotni, mert Demján Sándorral – akinek 44 évig volt a munkatársa – a hátuk mögött nem volt mitől félniük.

A magyar reklámszakma egyik legmeghatározóbb alakjának tartják.

Jó időkben voltam jó helyeken. Az életemben a szerencse legalább annyira meghatározó, mint az a mérhetetlen munkamennyiség, amit először a tanulmányaimba, később pedig a szakmai életembe fektettem.

Kissé kacskaringósnak tűnnek a kezdetek: milyen út vezetett egy kislány álmától, a jégrevütől a reklámszakmáig?

A jégrevü nem volt nagy vágy, inkább csak belesodródtam, a nővérem ugyanis a magyar jégszínház ünnepelt sztárja volt. Fiatalon láttam, ahogy tündököl a jégen, így én is megpróbáltam. Először a magyar revüben, később – egy véletlen folytán – a bécsiben szerepeltem. Tanulmányúton voltam, és egy ausztriai átszállás alkalmával szembetaláltam magam egy plakáttal, amelyre nagy betűkkel írták rá: „Wiener Eisrevue”. Még nem voltam nagykorú. Gondoltam, egy nappal tovább maradok. Will Petter koreográfuszseni fogadott, aki miután megnézte, mit tudok, rögtön felvett.

Édesapja viszont azt szerette volna, ha más szakmát választ.

Nem szerette volna, hanem parancsolta. (Nevet.) Nagyon szigorú ember volt, ráadásul mindkettőnket féltett. Minden műsorunkat megnézte, ott ült esténként a nézőtéren, majd gondosan hazakísért bennünket. Érettségi után beíratott a Szegedi Tudományegyetem jogi karára. Egy ideig párhuzamosan korcsolyáztam és tanultam. Ekkor már az olasz revüben dolgoztam, de fárasztott az állandó utazás, így egy időre felfüggesztettem az iskolát. Egy osztrák korcsolyázó menyasszonya voltam, amikor 1970-ben megismertem a leendő férjem, akivel együtt hazajöttünk Magyarországra.

Ezt megelőzően, 1964-ben végeztem el a Londoni PR Akadémiát, szintén édesapám ráhatására. Pontosan tudta, hogy a PR lesz a jövő, amelyet ha megtanulok, olyan tudás birtokába kerülök, amellyel itthon kevesen rendelkeztek akkor. Megjegyzem, most sem vagyunk sokan. Ekkor azonban még nem sejtettem, hogy bármi közöm lesz a reklám világához.

Mivel az orosz mellett megtanultam németül, olaszul és angolul is, a Cooptourist Utazási Iroda reklám- és hirdetési osztályának munkatársa lettem, amelyet Demján Sándor felesége, Lídia vezetett. Demján Sándort ekkor még nem ismertem. Lídia tudta, hogy a férjénél több lehetőség lenne számomra, így – s mivel apám közbenjárt – lehetőséget kaptam a bemutatkozásra, de hiába, nem kellettem, a főnök szabályosan kirúgott. Egyrészt nem szerette, ha valakit beprotezsálnak hozzá, másrészt még nem szereztem meg a diplomám. Többet nem is próbálkoztam. Egyre jobban éreztem magam az irodánál, rám bízták a londoni magyar hét szervezését is.

Takács Ildikó (Fotó: Valuska Gábor)
Takács Ildikó (Fotó: Valuska Gábor)

1975-ben már két év telt el az első találkozás óta, amikor Demján Sándor felhívott, hogy szívesen látna a Skála csapatában mint PR-vezetőt. Eszméletlenül sokat dolgoztunk. A főnök mellett nem lehetett háromnegyed árbócon tevékenykedni. Nagyon jó szívű ember volt, de nagyon szigorú is. Nem osztogatta a titulusokat, már régen a reklámosztályt vezettem, amikor kinevezett a marketingterület élére 1976-ban.

A formabontó, humoros, gyakran rajzfilmes elemekkel készülő Skála-reklámok fordulópontot hoztak a hazai reklám életébe.

Gyakorlatilag Nyugaton éltem, számtalan jó és a hazai körülmények között is alkalmazható nemzetközi példát láttam, amelyeket a kreatív csapattal beépítettünk a stratégiánkba. Rendszeresen jártam a cannes-i reklámfesztiválra is. A főnök pontosan tudta, hogy ki vagyok képezve. Minden egyes kampányunkat gondos odafigyeléssel másfél-két évre előre megterveztük a belső csapatommal, akkor még külsősökkel nem dolgoztunk. Rengeteg különböző eszközt használtunk, de a legerősebb a piackutatás volt.

Valódi piaci verseny nem volt. Milyen viszonyok között készültek a reklámok?

Nemhogy verseny, de piac sem volt igazán, azt mi teremtettük meg. Lényegében arról készültek a reklámfilmek, ami rendelkezésünkre állt, olyan árukról, amelyek készleten voltak. Ez nagy különbség a mai reklámokkal összehasonlítva. Az alapötletet mindig a kereskedelmi vezetők adták, akik tudták, mi a hiánycikk. Rettenetesen jó volt a légkör és a szakmai együttműködés. A főnök úgy válogatta össze a csapatát, hogy öröm volt velük dolgozni. Nagyjából százötven–kétszáz reklámfilmet gyártottam a pályafutásom alatt.

Kinek a fejéből pattant ki a szocializmus talán legnépszerűbb reklámfigurája, a Skála Kópé?

Egy tehetséges székesfehérvári dekoratőr találta ki és ajánlotta fel a figurát, amit Budapesten megvalósítottunk, így született a Skála Kópé. Természetesen mindnyájan elfogadtuk, és a teljes team megkapta a Skála-Coop vállalati kitüntetést érte.

Azonnal megéreztem a figurában rejlő lehetőséget. Persze szükséges volt némi átalakítást végezni rajta. A főnök aktívan részt vett a marketingmunkában, támogatta ezt a projektet. Rövidesen megtaláltam a rendezőt Sas István személyében, aki hozta magával a rajzolót, Tomát, írattunk egy zenét Rusznák Ivánnal, a kreatívigazgató, dr. Décsi Gyula pedig kitalálta a sztorikat.

Emlékszem, elsőként a Magyar Televízió népszerű kulturális műsorában, a Stúdióban beszéltem a készülő kampányról. Minden héten kedden jelentkeztek, ami rímelt a Skála szlogenjére: „Megjön a kedve, ha vár a keddre, mert keddtől keddig mindig más…” Más kabalát nem is használtunk. Fantasztikus siker lett. A reklámok újszerűek voltak, mi pedig bátran mertünk a megszokottól eltérőt alkotni. Demján Sándorral a hátunk mögött nem volt mitől félnünk. Amikor a Skála már más tulajdonoshoz tartozott, megkerestek minket, hogy adjuk el az ötletet, de tudtam – és meg is mondtam nekik –, hogy más gazdasági környezetben nem fog működni. Meg is buktak vele.

Aztán megalapítottuk a Skála Reklámstúdiót a Magyar Hitelbankkal és a Skálával közösen. Ekkor már külső munkákat is vállaltunk. Majd 1989-ben a közreműködésemmel alakult meg a Young & Rubicam. Éles váltás volt. 1993-ig voltam az ügyvezetője, addig csináltam, amíg motivált. Csak tiszta szívvel, maximális energiával voltam képes alkotni.

Takács Ildikó (Fotó: Valuska Gábor)
Takács Ildikó (Fotó: Valuska Gábor)

Izgalmas időszakban volt közel egy évig Antall József miniszterelnök kommunikációs tanácsadója.

1990-ben a Skála égisze alatt, státusz és honorárium nélkül dolgoztam Antall Józseffel.

Nem magában a politikában hittem, hanem abban, hogy az országban megváltoztatható a kommunikációs stílus. Bizonyos értelemben meg is változott. Életem egyik nagy fájdalma, hogy nem foglalkozhattam huzamosabb ideig politikai kommunikációval. Egyrészt a főnök nem engedte, másrészt a Y&R sem pártolta, hogy állami feladatokat lássak el, ugyanakkor politikai PR-t tanítottam a főiskolán, miután azt tanultam Amerikában.

A Gránit Pólus Rt. elnöki kommunikációs tanácsadójaként, majd a TriGránit Fejlesztési Rt. vállalati kommunikációs igazgatójaként hatalmas szerepe volt a Demján-projektek kommunikációjában.

Az első magyar bevásárlóközpont, a Pólus Center 1996-ban épült, ezt követte a Bank Center, a WestEnd City Center, illetve a Nemzeti Színház és a Művészetek Palotája. Demján Sándornak az volt az egyik névjegye, hogy mindig újat talált ki. Egyiket sem volt könnyű kommunikálni, nagyon sokat dolgoztunk a bevezető kampányokon. A projekteket jó másfél-két évvel a nyitás előtt kezdtük kommunikálni szinte minden létező eszközzel, ami rendelkezésre állt: sajtó, rádió, tévé, rendezvények. Minden apró részlet előre meg volt tervezve, nem volt gatyázás.

2006-ban lettem Demján Sándor személyes kommunikációs tanácsadója. Beleálltunk a legerősebb folyamatokba, ami a társadalmi szereplést és a társadalmi életünket befolyásolta.

Szakmailag és emberileg mit tanult Demján Sándortól?

Minden olyan tanulmányomat, amely megkülönböztetett a korosztályomtól, az ő nyomására végeztem. Nem túlzok, ha azt mondom, mindent tőle tanultam. Gondoljon bele, 44 évet dolgoztam vele, napi 16 órát. A szívem megszakad, ha róla beszélek. A halála utáni első évben minden másnap a temetőben voltam, most már csak hetente egyszer látogatok ki a sírjához.

Tisztességes, korrekt, félelmetes szakmai tudású és lexikális műveltségű ember volt. A matematika nem volt az erősségem, ő tanított meg kalkulálni. Tőle tudtam, mit kell olvasni. Egy évszázadban egy ilyen ember születik. Annyi mindent tudott volna még tenni ezért az országért.

Miért volt fontos maga köré szerveznie a hazai reklámszakmát?

Egyben akartam tartani. Tudtam, hogy csak akkor érhetünk el valamit, ha közösen muzsikálunk. Azt hiszem, sikerült eredményeket letenni az asztalra. Amikor például meghirdettem a Reklám Világszövetség Magyar Tagozatát, majdnem az összes szövetség azonnal belépett.

Takács Ildikó (Fotó: Valuska Gábor)
Takács Ildikó (Fotó: Valuska Gábor)

Milyen lemondásokkal járt a szakmai életútja?

A munkám mellett nem volt sok időm a családomra. Óriási szerencsém, hogy a lányom, aki öt egyetemet végzett, és három nyelven beszél, valamint a férjem, akivel ma is együtt élünk, tolerálta a szakmámmal járó nehézségeket.

Hogyan látja a magyar reklám helyzetét?

Nem vagyok boldog. Kevés olyan reklámot látok, amelynek lennének konzekvenciái. Mi csak ilyen filmeket készítettünk. Persze vannak zseniálisak is, amelyeket többnyire a fiatal generáció tagjai alkotnak. Sokukat tanítottam is, lelki kényszert éreztem, hogy kiműveljem azokat, akik majd megújítják a szakmát. Már aktív éveim alatt is csak szakmai tapasztalat nélküli fiatalokat vettem fel, akik még nem voltak elrontva.

Mit tekint szakmai tevékenysége csúcspontjainak?

Az a legcsodálatosabb, hogy semmit nem bántam meg, mindent ugyanúgy csinálnék, ahogy azt tettem az 1960-as évektől kezdve. Maga az egy csoda volt, ahogy a szakmai életem elkezdődött. A Cooptourist, a Skála-korszakom, aztán a nagy projektek. Mind-mind csúcspont volt, a legszebb emlékeim.

(Az interjú eredetileg a Médiapiac 2019/4. számában jelent meg. A lapra itt fizethet elő, illetve ezeken a standokon veheti meg.)
A cikk szerzője Tóth Olivér

Nézze meg Tóth Olivér teljes profilját a Ki Kicsoda? oldalunkon.


Pályázattal jön a Biztonságos Internet Nap 2020

10 órája

A Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat a 2020-as Biztonságosabb Internet Nap alkalmából offline játékkészítő és videópályázatot ír ki hazai általános és középiskolások számára.