A show-biznisz országában minden este színészileg, zeneileg és „humorilag” komolyan képzett személyek küzdenek meg egymással a nézők kegyeiért: Jimmy Fallon, Jimmy Kimmel, James Corden, John Oliver, Stephen Colbert és Conan O’Brien, hogy csak párat említsünk azok közül a kiválóságok közül, akik a különböző televíziócsatornák beszélgetős műsorait vezetik. A műfaj annyira népszerű, hogy nemcsak late night show-k, hanem late late night show-k is futnak, akár egy adón is egymást követve.

Ezt a fajta formátumot leginkább a Fábry Sándor-féle Esti Showder, valamint a Hajdú Péter nevével fémjelzett Showtime-hoz és Frizbihez lehet hasonlítani (amíg előbbi csak a TV2-n, addig utóbbi kis névváltoztatással az ATV-n is adásba került).

Kulturális tényező

Ahhoz, hogy megértsük a különbségeket, ismernünk kell az angolszász stand-up comedy és talkshow-kultúrát. Először is ezekbe a műsorokba olyan személyiségek – leginkább színészek és zenészek – járnak, akik tevékenységükkel az egész világra hatással vannak: emlékezetes alkalom volt, amikor 1971-ben a The Dick Cavett Showban megjelent John Lennon, a The Beatles frontembere feleségével, Yoko Onóval karöltve. Az sem mellékes, hogy a talkshow hostok munkáját kiváló, országosan ismert zenészek kísérik, Jimmy Fallon esetében például a The Roots, amely zenekar a kilencvenes évek egyik meghatározó hiphopegyüttese volt. Ugyanakkor a műsorokban a szórakoztatás és a közélet nem zárja ki egymást: Donald Trump amerikai elnök kampányidőszakban Jimmy Fallon és Stephen Colbert produkciójába is elment, annak ellenére, hogy a műsorvezetők politikai identitása feltehetően nem egyezik meg az övével.

Ez a fajta kettősség a humorban is megmutatkozik: amíg Magyarországon a stand-up comedy a kabaré elemeitől még nem vált el végérvényesen, addig az Egyesült Államokban sokszor nem is a nevetés miatt érdekesek az előadók. Például Pete Davidson – aki a közelmúltban azért lett népszerű, mert eljegyezte Ariana Grande énekesnőt – tűzoltóként dolgozó édesapja a 2001. szeptember 11-i terrortámadás alatt vesztette életét. Pete Davidson műsorai erre a szálra épülnek fel, sokszor a megszokottnál jóval durvább, morbidabb elemeket előhívva, előadásaira mégis rendre elkelnek a jegyek.

Továbbá míg Magyarországon Bödőcs Tiboron kívül gyakorlatilag senki nem megy bele mélyen a politikai és a különböző szenzitív társadalmi kérdésekbe, az Egyesült Államokban ez magától értetődő, az 1975 óta futó Saturday Night Live (SNL) című szkeccskomédia műsorban nemegyszer parodizálták ki Trumpot, az adminisztrációja tagjait, valamint a szavazóit.

Irányvonal

Ezen show-k népszerű részei a játékok, amelyek néha olyan jól sikerülnek, hogy külön műsort készítenek belőlük, és arra is volt már példa, hogy egy ilyen „produkcióból kiemelt produkciót” Magyarországon is meghonosítottak. A Jimmy Fallon-féle Lip Sync Battle – amikor hírességek népszerű számokra tátognak és táncolnak – is így indult, majd műsort készített belőle a Paramount Network, amit átvett a Viacom Magyarország, ez volt a Gáspár Laci és Szabó Zsófi által vezetett Playback Párbaj az RTL Spike-on.

Ugyanez történt James Cordennel és a Carpool Karaokével is: a musicalszínészből lett műsorvezető beépített kamerákkal felvette, ahogyan elmegy egyegy híres énekesért kocsival, majd elviszi őt valahova, miközben a dalait éneklik. Nem kisebb cég, mint az Apple, vette meg a formátumot, amiből több évadot készített az Apple Musicra. Nem mellesleg D. Tóth Krisztának, a WMN főszerkesztőjének az Elviszlek magammal című műsora is ezt a vonalat követi, amely produkció egyébiránt először csak a YouTube-on futott, azóta viszont partnerségre lépett vele az AMC, és a Spektrum Home-on is sugározzák az epizódokat. Kisebb, átvett játékok egyébként feltűntek a Kasza! show-ban és a Showtime-ban is, de ezek nem váltak kultikus tényezővé.

Az eredő

Ha Amerikában szeretne valaki befutni mint humorista, vígjátékszínész vagy talkshow-házigazda, és felveszik az SNL stábjába, akkor nagy baj nem érheti. Jimmy Fallon, Conan O’brien, Bill Murray, Will Ferrell – vagy színészként vagy alkotóként, de mindegyikük dolgozott a több mint negyven éve képernyőn lévő műsorban, és messze van még a sor vége. A show-k ugyanakkor természetesen nem csak a szórakoztatásról szólnak, a nagy filmes produkciók – ismertebb nevükön blockbusterek – bemutatója előtt a színészek rendre „elzarándokolnak” ezekbe a műsorokba, hogy promotálják alkotásaikat.

„Az amerikai tévék late night show-inak a késői sugárzási időpontban is sok millió nézője van, ehhez hozzáadódnak a nem lineáris tévézésből adódó számok is, ráadásul gyakran válnak az innen származó tartalmak virális online videóvá.

– nyilatkozta lapunknak Rényi Ádám, az ACG PRo szenior stratégiai tanácsadója.

Parody at it’s finest

Ha valaki nézett már Family Guyt, akkor ismeri az egyesült államokbeli humor jellegzetességeit: abszurditás, szarkazmus, cinizmus, ráadásul a politikai korrektség fogalma ilyenkor háttérbe szorul, egyszóval amíg humorról beszélünk, addig bármi beleférhet. Az SNL esetében sincs ez másképp, és érdekesség, hogy ez a marketing részeként is megjelenik. A műsor alatt sokszor előfordult már, hogy paródiareklámokat sugároztak, amelyekben egy-egy márka termékét helyezték humoros kontextusba.

Ilyen volt például, amikor a Nike egyik sportnadrágjáról – leggingsjéről – készítettek egy videót, amely arról szólt, hogy a nők ezt a ruhát valójában mozgás helyett arra használják, hogy otthon fetrengjenek benne, mert annyira kényelmes.

„Az amerikai nyilvánosságra jellemző, hogy a szólás- és véleményszabadságot nagyon komolyan veszik, szinte nincs is e felett álló jog, a zrikálás, savazás messzebbre megy, mint amit Magyarországon megszokhattunk. Talán éppen ezért nincs üzletrontó hatásuk ezeknek a videóknak, hiszen a humor áll a középpontjukban. A szólás- és véleményszabadság a reklámokra is vonatkozik, így bármelyik márka a humor céltáblájává válhat. Azok járnak jól, akik megmutatják, hogy nekik is van humoruk. Aki képes arra, hogy ne vegye magát túl komolyan, azt vélhetően többen tisztelik, mint aki elvárja a tiszteletet. Azt sem tartom kizártnak, hogy ezek a videók inkább növelik az érdeklődést.

– mondta Rényi a Médiapiacnak.

Azért van durvulás

Sokan emlékszünk a Pepsi félresikerült reklámjára, amelyben a szupermodell Kendall Jenner próbálja egy tüntetésen a „rendzavarókat” és a rendőrséget békíteni. A végeredmény annyira felbőszítette a közvéleményt, hogy a társaság kénytelen volt visszahívni a szpotot. Ügyes húzás volt a cég részéről, hogy később készült egy paródiavideó az SNL-be, amely arról szólt, hogy az eredeti reklám rendezője a forgatás helyszínén a felvételek között telefonon meséli valakinek, milyen elemeket szeretne belecsempészni a filmbe. A túlvégről azonban nem túl bíztató reakciókat kap, amiből számára is kiderül, hogy ennek rossz vége lesz, viszont mire cselekedne, addigra már túl késő.

Akadnak azonban eléggé abszurd esetek is, főleg amikor egy-egy videót szexuális töltettel ruháznak fel, a Rosetta Stone névre hallgató, nyelvtanulást segítő számítógépes program, valamint az Amazon is kapott ebből. Az előbbit egy filmben a színészek arra használták fel, hogy megtanulják a thai nyelvet, hogy elmehessenek Thaiföldre különböző „szolgáltatásokat” igénybe venni, az utóbbiról pedig anyukákat alakító szereplők rendeltek maguknak szexuális segédeszközöket.

„Sok olyan esetet, amikor egy márka egy szerencsétlen reklám után lehúzta a rolót, nem ismerek, de olyat igen, amikor egy meggondolatlan szó vagy mondat súlyos reputációs válságot okozott.

– mondta Rényi Ádám.

Az is előfordul, hogy nem egy-egy konkrét márkát, hanem egy ágazatot pécéznek ki maguknak: e-kristály pipáról és leveles kiszerelésben kapható heroinról is készült már videó, ami, valljuk be, feltehetőleg nem tett jót az elektromoscigaretta-gyártóknak, illetve a gyógyszeripar képviselőinek.

„Ezeket a kulturális jelenségeket nem lehet a kontextusuk nélkül értelmezni.

– szögezte le a szenior tanácsadó.