Médiapiac
″A reality csodálatos dolog″
Hamarosan véget ér az Éden Hotel első szériája. Ennek kapcsán beszélgettünk Csényi Katival, a Viasat programigazgatójával és Prukner Brigittával, a műsor kreatív producerével. Szerintük lehet valóságshow-t egyszerre ízlésesen és szórakoztatóan csinálni, s a csatorna is elégedett a műsor eredményeivel. Azzal viszont nem értenek egyet, hogy a reality műfaj lenne a televíziózás ″alja″.
Ha egy nagy országos csatorna tűz műsorára egy valóságshow-t, akkor nyilvánvalóan az a cél, hogy agyonverje a konkurensét. De mi a funkciója egy ilyen műsornak egy olyan nem országos lefedettségű kereskedelmi tévénél, mint amilyen a Viasat3?
Csényi Kati (CSK): Az Éden Hotel óriási beruházás volt a csatorna számára, nemcsak Viasatos, hanem egy országos tévé léptékével is. Értelemszerűen növekedést vártunk a nézettségben is. Ha egy műsor nagyon jól megy, akkor nemcsak a saját sávjára van hatással, hanem tágabb értelemben is odaszoktatja a nézőket.
Az Éden Hotel az előzetes várakozásainkhoz képest is jól szerepelt: 40 százalékkal növelte meg a idősávját a főműsoridőn belül. Mivel nagyon különleges formátum, azt gondolom, hogy nem véletlenül. A skandináv trend egyébként az, hogy az első két évad még nem is annyira nézett, aztán a harmadik évadnál megemelkedik drámaian a nézettség.
Ennek mi az oka? Többnyire fordított a trend: idővel a nézői lelkesedés lohad.
Prukner Brigitta (PB): Egyrészt egy nem országos elérésű kereskedelmi csatornánál idő kell ahhoz, hogy a nézők hozzászokjanak egy-egy új műsorhoz. Másrészt a több szériás valóságshow-knál jól látható, hogy akár egy évadon belül milyen mértékben lehet növelni a műsor népszerűségét és ezzel erősíteni a márkát. Lehet találni példát más műsoroknál is arra, hogy a nézettség a későbbi szériáknál csak nő. Ennek a valószínűségét növeli a formátum azon kulcsmondata is, hogy nincsenek szabályok, tehát a variációk végtelenek.
Jelenleg hány piacon fut az Éden Hotel formátum?
CSK: Eddig négy-öt olyan piac van, ahol már több évadot megélt a formátum: mint például Dániában, Svédországban, Norvégiában vagy Amerikában. De hamarosan tágulhat a kör, valószínűleg a cseheknél is műsorra tűzik.
A nézettség növelésén túl egy ilyen műsornak a csatorna imázs építésében is nagy szerepe lehet, amihez elengedhetetlen a bulvár. Ebben a formátumban viszont nem vonódik be a néző SMS-küldés, kiszavazás és hasonlók által.
CSK: Értelemszerűen bizonyos szempontból könnyebb az ember dolga egy olyan műsorral, amit az adás előtt másfél nappal vágtak, mint egy olyannal, amit hónapokkal előtte. Igaz ez a műsorgyártásra és a sajtóra is. Visszajelzés így is sok van, viszont a történet átformálására, egyéb változtatásokra nincs lehetőség.
Komoly gát ez?
CSK: Nem mondom, hogy segít, hogy nem élőben megy a műsor, de erre nem tekintek gátként.
PB: A sajtó szerepe így is-úgy is fontos, tehát előre felvett műsornál is kalkulálnak a készítők azokkal a sztorikkal, amelyek ugyanúgy az újságok, mint a nézők számára izgalmasak lehetnek. Persze a nézők ízlésével és a sajtó igényeivel nehéz előre kalkulálni.
 |
| A kezdő csapat |
Így az első széria hajrájában hogy látjátok: jól eltaláltátok a történetvezetést?
CSK: Szerintem jól működik, bár erről a PR-esünk többet tudna mondani. Mivel az anyag hónapok óta dobozban volt, kihívást jelentett, hogy ne szivárogjanak ki információk, meglepő dramaturgiai fordulatok idő előtt, se a stábtól, se a versenyzőktől.
Nyilván mindannyiunkban voltak félelmek, de nagyon büszke vagyok a csapatra, mert úgy érzem, hogy igazán szórakoztató produkciót tudtunk létrehozni. Tehát az emberek nézik, jó a sajtóvisszhang, beszélnek róla és nem érzem, hogy nem illeszkedne bele a csatorna imidzsébe.
Fontos szempont számodra ilyen esetben a jó ízlés meg a vállalhatóság?
CSK: Az másodrangú, hogy mik az ember személyes limitjei, de a csatorna célközönségét a 18-39 éves, magasabb státuszú városi nők adják. Azért ez más, mint a 4+ vagy a 18-49. Az akvizíció is ennek fényében vásárol, ezért vannak olyan prémium sorozatok a Viasaton, amiknek nem feltétlen a borzasztó nagy nézettség generálása a feladatuk, hanem a csatorna imázsának építése.
PB: Ha azt látod a piacon, hogy jelentős szeletet hasít ki a trash reality, akkor nem csukhatod be a szemedet. Ettől viszont még nem kell olyannak lenni, mint mások. Mi olyan köztes verziót próbáltunk létrehozni, amivel a piaci trend és az igényes szórakoztatás közé lőhetjük be a műsort.
Ha már a trashbe hajló trendnél tartunk és a piaci alkalmazkodásnál: akkor is lett volna Éden Hotel, ha nincs VV4?
CSK: Több hónappal előbb szerződtünk a műsorra, mint hogy a ValóVilág kommunikációja elkezdődött volna.
A hazai nagy tévék minden valamirevaló saját gyártású műsort celeb toborzásra is használnak. Ti is “újrahasznosítjátok” az Éden Hotel szereplőit?
CSK: A Viasat hosszútávra tervez sok más csatornával szemben. Tavaly és idén is növeltük a sajátgyártású műsorokra, illetve az akvizícióra fordított büdzsénket is. A cégcsoportnak komoly céljai vannak a két magyarországi csatornával, s mivel folyamatosan növeljük a sajátgyártású műsorok óraszámát, idővel képernyősökben is gondolkodunk.
Egyébként tényleg reneszánsza van a valóságshowk-nak? Mert ez az állítás alapozta meg kommunikációs szinten az újabb reality hullámot itthon.
CSK: Az én személyes véleményem az, hogy a reality olyan állomás a modern televíziózás történetében, ami nem kophat ki. Az, hogy a civileket beemeltük a televízió képernyőjére, és többé “nincs különbség” köztük és az ünnepelt, jól ismert és véleményformáló emberek között, forradalmi dolog. Egyébként a nemzetközi adatok alapján az utolsók között kullogunk a valóságshow-k számát tekintve. A nagy skandináv, román televíziók heti sok órában, főműsoridőben adnak realityket – civilekről.
PB: A reality máig az utolsó nagy műfaji áttörés. Még a Big Brother előtt kezdődött a történet, nevezzük alapverziónak. Erre jó példa az MTV-n futott The Real World, amiben annyi történt, hogy beköltöztettek néhány fiatalt egy lakásba és leforgatták, hogy hogyan élnek együtt. Mára a reality olyan műfajjá nőtte ki magát, aminek különböző alfajai vannak, amelyek nagyon jól megélnek a piacon egyszerre. Ha persze azt mondják három éve, hogy ezen a piacon megint meg tud élni egy az alaptípusba tartozó valóságshow, akkor sokan csodálkoztak volna. Megint más kérdés, hogy az olyan továbbfejlesztett valóságshow-k, mint a Vacsoracsata vagy a Hal a tortán, itthon nem lettek volna annyira sikeresek civilekkel.
Itthon miért alakult úgy, hogy mindenbe kell valami celeb?
CSK: Emögött társadalompszichológiai okok húzódnak meg. Közép-kelet-európai tünet. Én egyébként – sokakkal ellentétben – nem a valóságshow műfajt tartom a televíziózás aljának. Én a realityt csodálatos dolognak gondolom, számomra vonzó, hogy vannak olyan társadalmak, ahol szeretik azt nézni, hogy élnek az egyedülálló anyák, vagy hogyan buliznak a nyugdíjasok.
Akkor, feltételezem, a bulvár az “alja”. Mondjuk az Éden Hotel és társai is nagyban építenek erre a műfajra.
CSK: Persze, de nem ez a baj. Bulvár és celebek mindenhol vannak. Viszont ha megnézel egy angolszász tabloid felületet és egy magyart, akkor azt látod, hogy drámai az összetételbeli különbség. Az előbbiben zömmel olyanokról szólnak a hírek, akik egyébként letettek valamit az asztalra. Az már más kérdés, hogy milyen hírek érdekesek velük kapcsolatban. Mindez teljesen más minőséget kommunikál a társadalom felé. Egyébként Magyarországon sem volt mindig ilyen a helyzet, érezhető egyfajta devalválódás, aminek megvannak a pénzügyi vonatkozásai: termeljük ki magunknak az egyre egyszerűbb és olcsóbb “termékeket”, akikkel el lehet adni még pár lapot, vagy nyerni lehet még pár százaléknyi közönségarányt.
Szerintetek a ti éden hoteles szereplőitek többet érnek ennél?
CSK: Nem állítom, hogy irodalmi vitaműsorral álltunk volna elő, ami eltérő minőséget képvisel, mint más realityk. A szemléletben van óriási különbség, és ez nem jelenti azt, hogy az Éden Hotelből bármi hiányozna.
PB: Hétköznapi hősök mindig kellenek, csak az a nagy kérdés, hogy azok az emberek, akik egy valóságshow-nyi időre címlapsztárok lesznek, később megállják-e a helyüket. Lehet indirekt módon is kamatoztatni a megszerzett ismertséget, manapság ahhoz is kell tehetség, hogy hosszú ideig bulvárhős tudjon valaki maradni. Egy kezeden megszámolhatod, kik képesek a hajdani reality szereplők közül akár egy bulvárújság belső oldalára bekerülni…
Van az a klasszikussá vált Blikk cím, hogy “Nóci majdnem elejtette a telefonját”.
PB: Igaz, ez a tipikus példa arra, hogy a magyar celebpiac sokkal kisebb, mint akár a brit vagy az amerikai, ezért a magyar bulvár sokkal kisebb merítésből dolgozhat. Ezért jelenhetnek meg aztán ilyen ehhez hasonló cikkek. De ez csupán kényszerpálya.
CSK: Szerintem nem ezen múlik. A magyarok is ismerik Madonnát, csak nem fognak annyit fizetni a médiacégek a róla szóló képért és szövegért, ha a töredékéért meg lehet szerezni egy helyileg felépített celebet.
PB: Van ennek olyan oldala is, hogy a helyi sztár mindig jobb sztár, mivel őt ismerik a nézők, olvasók, abból a közegből érkezik, mint ők. Az ő hősük, hiszen akár ők maguk is lehetnének.
Szakadjunk el a bulvár bugyraitól kicsit. Meglepett titeket, hogy ennyire a közbeszéd része lett a most futó valóságshow-k kapcsán, hogy van-e forgatókönyv, és ha van, mire való az?
CSK: Mindenben keresik a fogást. Ha van rajtad sapka, az a baj, ha nincs, az a baj. Az ilyen műsoroknál ez örök kérdés.
De tudatosabbak a nézők ez ügyben, mint évekkel ezelőtt?
PB: Szerintem nem. A tehetségkutatók kapcsán is folyton felröppen a hír, hogy már előre tudták, ki lesz a győztes. Ez egy természetes emberi attitűd. A nézők mindig szeretnének bepillantani a kulisszák mögé és lerántani a leplet az általuk feltételeztt “titkokról”.
CSK: A tudatossággal kapcsolatban annyit reflektálnék, hogy volt olyan, aki komolyan meglepődött, hogy az Éden Hotel nem élő. Ennyit tanultunk tizenhárom év kereskedelmi televíziózásból és 101 magyar nyelvű csatornából. Talán Isaurának már nem gyűjtenének idén.
Szerintem meg simán. De térjünk át a jövőre: már toboroztok az Éden Hotel második szériájához. Lesz bármi változás? Például a műsorvezető sokak szerint a leggyengébb pont.
CSK: Nyilván évről-évre minden műsorban vannak apró színezések, de nem lesz változás. Visszautalva az interjú elejére: a csatorna elégedett az eredménnyel, és nem lát okot a változtatásra.
PB: Ráadásul a formátum annyira flexibilis, hogy ezen belül nagyon sok mindent lehet még változtatni.
Az a széleskörű vélemény, hogy a Big Brother óta nem volt nagy durranás. Láttok-e olyan újdonságot, ami a következő nagy dobás lehet?
CSK: Ezzel az állítással amúgy én nem értek egyet. Az első hullám a valóságshow volt, ami Amerikában egy jól sikerült szociológiai kísérletből pattant ki. De azóta volt még egy nagy durranás: a tehetségkutatás, amiből egy csomó változat készült. A két nagy máig ható hullám mellett van még egy “fél”: a kvízműsorok. Ami pedig a jövőt illeti: én látok új nagy durranást, de azt akkor sem mondom el, ha megkínoznak:)
PB: A jövőről én sem mondanék semmit, viszont szerintem mégis csak a valóságshow volt az utolsó nagy szemléletváltó hullám. Vetélkedő, zenés showműsor és tehetségkutatás volt előtte is, de ez a műfaj teljesen új dolgokat hozott.
 |
| Éden Hotel I. (Képekért katt!) |
Mondjuk a tehetségkutatásban is egy csomó reality elem van.
PB: A mai műsorok között nagyon kevés a tiszta formátum. A mi formátumunkban is keveredik a szappanopera, a reality, a stratégiai játék.
CSK: Az egyébként nem várható szerintem, hogy valami forradalmian új söpör végig a világon, de nagyon sok érdekes műsor akad a piacon jelenleg is. Egy-két olyan terület látszik, ahol megindulhat a közeljövőben a fejlődés, ha nem is akkora hullámban, mint amit annak idején a Big Brother hozott.
És mennyire mer majd ezekkel az újításokkal kísérletezni a Viasat?
CSK: Kipróbált formátumokat behozni mindig kisebb rizikó és olcsóbb is, de természetesen a többi tévéhez hasonlóan mi is törekszünk arra, hogy saját formátumokat fejlesszünk.
Médiapiac
Új közmédiatörvény tervezetét hagyta jóvá a szlovák kormány
A szlovák közmédia vezetésének megválasztási folyamatát érintő módosításokat, valamint névváltoztatást is tartalmazó új közmédiatörvény tervezetét hagyta jóvá a pozsonyi kormány szerdán.
A Szlovák Rádió és Televízió (RTVS) jelenlegi formáját és nevét 2011-ben Iveta Radicová – később idő előtt távozó – liberális kormányának idején hozták létre a Szlovák Rádió (SR) és a Szlovák Televízió (STV) összevonásával. Az RTVS élére később a legnagyobb szlovák kereskedelmi televízió egyik korábbi vezetőjét nevezték ki, és számos vitatott változtatásra is sor került, amelyekkel kapcsolatban az intézményt nem egy bírálat érte, egyebek mellett hírszolgáltatásának kiegyensúlyozottságát megkérdőjelezve.
A Robert Fico kormánya által most elfogadott – a pozsonyi törvényhozás liberális ellenzéke által élesen bírált – törvényjavaslat a TASR közszolgálati hírügynökség közlése szerint egyebek mellett módosítja az intézmény nevét, amelyet a jövőben Szlovák Televízió és Rádiónak (STVR) hívnak majd, de megtartja annak összevont formáját.
A javasolt új törvény által bevezetett érdemi változtatások egyike az intézményvezető megválasztásának folyamatát, konkrétan a vezérigazgatót megválasztó kilenctagú közmédiatanács összetételét érinti. A közmédiatanács tagjait eddig a parlament választotta egy speciális forgószabály alapján. A jövőben a tagok közül négyet a kulturális miniszter jelöl majd. Az új közmédiatörvény hatálybalépésével a szlovák közmédia jelenlegi vezetésének megbízatása megszűnik majd.
Az új jogszabály változást hoz majd a szlovák köztelevízióban sugározható reklámok mennyiségével kapcsolatban is, a teljes adásidő eddig megengedett 0,5 százalékáról 5 százalékra emelve a reklámidő maximális hányadát.
A szlovák miniszterelnök úgy nyilatkozott, hogy reményei szerint a jogszabályt még nyáron elfogadja a parlament.
Borítókép: Robert Fico szlovák kormányfő
Médiapiac
Reklámriport miatt bírságolt a médiatanács
Túlmutatott a támogatás megengedett keretein a Trendmánia című műsorszám december 16-án sugárzott adása, ezzel a TV2 megsértette a törvényi rendelkezést, a médiatanács emiatt megbírságolta a médiaszolgáltatót – közölte a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) kommunikációs igazgatósága csütörtökön az MTI-vel.
Megsértette a műsorszámok támogatására vonatkozó törvényi rendelkezést a TV2 a Trendmánia (9. évad 40. rész) című műsorszám december 16-án sugárzott adásával – mondta ki a médiatanács április 23-án meghozott határozata.
A műsorrészt egy szépségipari cég üzletében vették fel, amelynek polcain márkanévvel ellátott szépségápolási termékek voltak láthatóak, amelyek egy részét a riporter ki is próbálta, illetve jótékony hatásukról beszélgetett az üzletvezetővel – írták.
Mindezek miatt a testület a műsorszámot reklámriportnak tekintette, és 500 ezer forint bírsággal sújtotta a TV2-t, a jogsértés ismételtségére tekintettel pedig 25 000 forint megfizetésére kötelezte a csatorna vezető tisztségviselőjét.
A közlemény szerint nézői bejelentés alapján, a kiskorúak védelme szempontjából vizsgálta a médiatanács az M4 Sporton február 28-án 18 óra 46 perctől sugárzott MOL Magyar Kupa DVSC-Ferencvárosi TC-nyolcaddöntőt a műsorszámban hallható trágár nézői bekiabálások miatt.
A testület figyelembe vette, hogy az élőben közvetített sportműsorszám szerkesztésére a médiaszolgáltatónak éppúgy nem volt lehetősége, mint a sugárzás időpontjának megválasztására, ezért nem indult hatósági eljárás a médiaszolgáltatóval szemben.
Ugyanezen az ülésén két rádiós frekvenciára kiírt pályázati eljárást is eredményesnek nyilvánított a médiatanács: a Fonyód 101,3 MHz és a Siófok 92,6 MHz helyi vételkörzetű rádiós médiaszolgáltatási lehetőségek kereskedelmi jellegű használatára kiírt pályázatok nyertese a Radio Plus Kft. lett.
A közlemény szerint nézői észrevétel nyomán kereste meg a médiatanács a cseh társhatóságot Kőhalmi Zoltán – Történjen bármi című, a Comedy Centralon január 1-jén 15 óra 56 perckor sugárzott műsorszáma miatt.
A műsort a médiaszolgáltató korhatárjelölés nélkül sugározta, azonban az a magyar szabályozás alapján a III. korhatári kategóriába (tizenkét éven aluliak számára nem ajánlott) tartozna.
Az RRTV megállapította, hogy a műsorszám ugyan nem sértette meg a rádiós és televíziós műsorszolgáltatásról szóló cseh rendelkezéseket, de a társhatóság a magyar jogszabályokra tekintettel felhívta a médiaszolgáltatót, a Viacom CBS Networks International Czech s.r.o.-t, hogy tegyen eleget a magyar törvényben meghatározott, az általános közérdeken alapuló szigorúbb szabályoknak a korhatárjelölés tekintetében, amelyet a műsorszám sugárzásakor elmulasztott feltüntetni.
A médiatanács heti üléseinek teljes napirendje megtalálható a testület honlapján, ahogy az ülésekről készült jegyzőkönyvek, illetve valamennyi határozat is a legfrissebbek a szükséges hitelesítési és adminisztrációs átfutási idő után lesznek nyilvánosak – áll a közleményben.
Borítókép: illusztráció
Médiapiac
A TikTok végleg kivághatja a kellemetlenkedőket
Így használd a közösségi médiás profilodat – III. rész: Törölni lehet, és azokat is törölhetik, akik sokakkal kiszúrnak.
Ezt nem kellett volna kitenni – elképzelni is nehéz, mennyi alkalommal gondolták ezt a közösségi médiafelületek használói egy-egy kevésbé jól sikerült, vagy éppen utóbb szűkebb-tágabb körben botrányt okozó poszt kapcsán. A megoldás egyszerű, de mi van akkor, ha más posztját akarjuk törölni? A lehetőségeket a médiahatósággal járta körbe a Médiapiac.com.
A nagy számok törvénye sajátos módon érvényre jut a közösségi médiában is: minél aktívabb az ember, minél többet posztol, annál nagyobb az esélye annak, hogy olyan tartalmat tesz ki, vagy tesznek ki róla mások, amit nem akart volna megosztani a virtuális – vagy bármilyen – nyilvánossággal. Hogy mi a teendő ebben a helyzetben, arról a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság szakembere adott tájékoztatást a Médiapiac.com kérdésére.
A sajátot könnyű…
Fáczán Gábor főosztályvezető előbb a legegyszerűbb esetről beszélt, kifejtve, hogy a saját tartalom eltávolítása a legtöbb platformon problémamentesen megoldható, az online felületek kivétel nélkül lehetőséget adnak posztjaink, képeink eltávolítására.
… és másét?
De mi van akkor, ha valaki más tesz közzé olyan tartalmat, amit nem akartunk volna magunkról közölni? – A válasz – magyarázta a főosztályvezető – szintén a platformok szabályzatának tanulmányozásával adható meg. A legtöbb online felületen rendelkezésre áll a „jelentés” lehetősége, vagyis legtöbbször egy űrlap segítségével jelezni lehet a szerzői jogi vagy adatvédelmi jogsértést. Legtöbbször pedig a platform maga eltávolítja a problémás tartalmat. – A TikTok esetében érdemes arra is ügyelni, hogy
többszöri szerzői jogsértésnél nem csupán a tartalmat távolíthatja el, hanem akár a felhasználó fiókját is felfüggesztheti, törölheti
– jegyezte meg Fáczán Gábor.
S mi a helyzet akkor, amikor valaki a sajátjaként tünteti fel más tartalmát? Plágium ez?
– Elsődlegesen a komment tartalma lesz irányadó. Ha a komment szerzői alkotásnak minősíthető, akkor felmerül a plágium kérdése. Ebben az esetben azonban a jelentés nem elég – jegyezte meg a főosztályvezető. Szükség van még arra, hogy a bejelentő bizonyítsa, a más által közzétett tartalomban az ő alkotása szerepel. Meg kell adni, hogy mi a vita tárgya, vagyis például fényképről, szövegről, videóról van szó, ahogy meg kell jelölni azt a tartalmat is, amelyben a plagizált rész szerepel. Végül az is megjelölendő, hogy milyen alappal kéri az érintett a tartalom eltávolítását. A platform kivizsgálja az esetet, és ha megállapítja, hogy valóban plagizálás történt, akkor eltávolítja azt. Azaz megy a virtuális szemetesbe.
Sorozat indul!
A Facebook mára életünk része lett. A Médiapiac.com cikksorozatban járja körbe a közösségi médiaműködés ama mozzanatait, amelyek a gyakorlatban a legtöbb gondot okozzák. A pontos kép felrajzolásában a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság segítette lapunkat. Első írásunk azt taglalta, kié is a közösségi média felhasználói által közzétett tartalom, a másodikból pedig az derült ki, hogy a Facebook nem olyan, mint az utcai lomtalanítás.
Jakubász Tamás