2010. szeptember 14.

A Geomédia terjeszkedése nem áll meg

Horváth László nem foglalkozik a Népszabadság megvásárlásával, mivel nem eladó. De ha másképp alakulna a helyzet, komolyan megfontolná.

Horváth László, a Geomédia meghatározó tulajdonosa, vezérigazgatója, több Geomédia-lap főszerkesztője nem szeretne olyan helyen dolgozni, ahol abszolút azonos véleményű emberek üldögélnek, mert az unalmas. Azért lett saját személyében Neo-résztulajdonos, hogy a Geomédia terjeszkedési álmait ne akadályozza. Nem tervez Geomédia-Econet társulást. Sőt, Econet-részvényeket sem venne, elég az a tíz százalék, ami már megvan. A Népszabadság megvásárlásával sem foglalkozik, mivel nem eladó. De ha másképp alakulna a helyzet, komolyan megfontolná.

Legtöbb médiavállalkozó eleinte főszerkesztő, ügyvezető a saját cégénél, majd a sikerek után feljebb lép. Te már másfél évtizeddel ezelőtt elnök voltál a Geoholding élén, jelenleg viszont vezérigazgatóként, sőt főszerkesztőként szerepelsz a Geomédia-kiadványok impresszumában. Most jött meg a kedved az operatív munkához?

Én nem hiszem, hogy valaha ne végeztem volna operatív munkát, ez nem rangok vagy címek kérdése. De való igaz, most azon túlmenően, hogy a céget irányítom, gyakorló főszerkesztője vagyok a Szabad Földnek és a Vasárnapi Híreknek is. Tehát ha rám nyitod az ajtót kedd este, akkor itt ülök, de ha szombat este jössz, akkor is itt találsz.

Újságíró és szerkesztő voltál évtizedekkel ezelőtt is. Visszahúzott a szíved?

Fellengzősen hangzik, de ez a munka tényleg egy komoly szerelem. Én nem is tudom elképzelni, hogyan lehet kiadót úgy vezetni, hogy valaki ne csináljon újságot. Azt igenis tudni és érezni kell, mitől lap a lap, hogy áll össze, mivel lehet az olvasót izgalmi állapotba hozni.

Nem véletlen, hogy általában ott nem cserélődnek nagyon gyakran a kiadói vezetők, ahol ezeknek az embereknek újság-kötődésük van. Ahol egyik topmenedzsert vásárolják a másik után, ott gyakoribbak a cserék. Ahol viszont mélyebb a beágyazódottság, író, szerkesztő emberek irányítják a kiadói munkát, ott stabilabb a cégvezetés, és az ilyen kiadók talán jobban is működnek.

A szerkesztés, a főszerkesztői munka diktatórikus műfaj. Kemény kézzel kell tartani a lapot, te meg nem vagy egy diktátor típus.

Én azért így nem mondanám. Diktátor persze soha nem szeretnék lenni, de egy szerkesztőség irányításához pouvoir kell. Rossz kimondani, de én ezt 1973 óta, 37 éve csinálom. Kétségtelen, hogy vannak őrületes vitáink a kollégákkal, de ezek nagyon jó dolgok, az emberek összecsiszolódnak közben. Ez egy jó hangulatú munkakapcsolat. Nem szeretnék olyan helyen dolgozni, ahol abszolút azonos véleményű emberek üldögélnek, ott állati unalmas lehet. Nézd meg az alkotómunka bármelyik területén, filmben, színházban, egyebekben, mindig ott születnek jó dolgok, ahol sarkos egyéniségek működnek együtt.

Majdnem egy évtizede, hogy a Geomédia eladta a szaklapjait, az Adót, a Kreatívot, az Élelmiszert és sok más kiadványt. Utána a Szabad Föld megvásárlása markánsan új irányt jelzett, azóta a fogyasztói lapok területén vagytok aktívak. Beváltotta a számításaidat az új piac?

Röviden: be. A szaklapjainkat azért adtuk el, mert vevő volt. Bekopogtak, és meg akarták vásárolni őket. Minden vállalkozásnak van egy olyan áldott pillanata, amikor jön valaki és mond egy értéket, hogy ő - és rajta keresztül a piac – mennyire értékeli azt, ami a vállalkozásban létrejött Ez egy szép pillanat. Nagyon jó áron adtuk el a lapokat, és az is fontos volt számomra, hogy az a harminc-egynehány kollégám, aki pénzt tett a vállalkozásba és Geoholding-részvényeket vásárolt, akkor nagyon szép nyereséget tudott realizálni.

De nem osztottuk ki az összes pénzt, hanem hagytunk a vállalkozásban is. Akkor jött egy kivételes alkalom, szó szerint ajánlatot kaptunk a Szabad Föld megvételére. Miután jobban megismertük a lapot, megértettük azt az iszonyú erőt is, amit képvisel. Mégiscsak az ország legnagyobb előfizetői bázissal rendelkező, elképesztően stabil olvasóközönséget bíró lapjáról van szó. Veres Péter mondta: a paraszt annyit dolgozik, hogy nem ér rá naponta újságot olvasni, elég hetente egyszer napilapot vennie, de abban minden legyen benne. Ez a Szabad Föld.

A lap megvásárlása nagyon nehéz feladatot jelentett, a kiadói jogokat a Magyar Nemzet birtokolta, az alapítói jogot meg a Kincstári Vagyonkezelő. Mindkét partner kemény, de nagyon korrekt volt a tárgyalások során. Azóta hét-nyolc év telt el, a Szabad Föld példányszáma alig csökkent, a hirdetési bevétele a sokszorosára nőtt. A lapot eredményes vállalkozásnak lehet mondani, miközben átformált tartalommal, vadonatúj layouttal is tartja ugyanazt az olvasói bázisát, amelyet régen a „heti egy napilap” formában kötött magához.

Idén nyáron vettétek meg a Vasárnapi Híreket. Mit reméltek ettől a laptól?

A Vasárnapi Hírek jelentős szereplője a vasárnapi lapok piacának, még akkor is, ha ennek a négyszázezres eladásnak csak a tizede jut rá. A többi szinte kivétel nélkül bulvárlap. Egy pici Szabad Föld-áthallással az mondom, ez egy napilap, ami vasárnap jelenik meg, és egy magazin hozzá, amiben sok minden van, keresztrejtvény, kultúra, sport. Ha nem is az egész hétre, de legalább vasárnapra legyen benne elegendő olvasni való.

Amikor megvettük, az újság nem volt rossz karban, egész pici vesztesége volt, amit még 2010-ben el tudunk tüntetni. A példányszáma a megvásárlás óta 32-33 ezerről már 35-37 ezerre nőtt. Ez mindenképpen egy jó jelzés, mint ahogy az is, hogy egyes anyagainkat mostanában a Hír Tv-től az Indexig, a Reuters-től a Financial Times-ig mennyien idézték. Eredetileg nem azt terveztük, hogy mértékadó vagy sokat hivatkozott lap legyünk, csak egy közkedvelt újságot akartunk csinálni, amelyik abszolút tömeglappá válik, de nagyon büszkék vagyunk rá, hogy a hétfői orgánumok ennyit hivatkoznak ránk.

Nyár végén elég sokan meglepődtek, hogy a Geomédia – áttételesen - a Neo FM-ben is tulajdonosi státuszt szerzett. Milyen stratégiai megfontolás áll mögötte? Akartok rádiózni, tévézni vagy más területen is megjelenni?

Maga a Geomédia nem lett tulajdonos, mert azt a magyar médiatörvények nem engedik meg. A Geomédia szerepvállalása országos rádióban húsz százalék lehetne, de még vannak terjeszkedési álmaink, ezért nem szerettük volna ezt a bonuszt egy életre ellőni. Az a lehetőség viszont adódott, hogy én magánszemélyként ötszázalékos részt vállaljak az FM1 Friends Kft-ben, amelyet Székely Gábor barátommal együtt alakítottunk. Ez a cég vett fel ötszáz-egynéhány millió forint kölcsönt vállalatoktól és magánszemélyektől, és ebből vásároltuk meg a Neo FM 75 százalékát.

Hogy miért? Először is azért, mert bizonyos napszakokban ez egy piacvezető rádió. A másik ok az, hogy a mai hirdetési piacon egyszerűen lehetetlen kis kiadóként létezni. A hirdetési költések kétharmada nagy ügynökségi kötés. Az ügynökségek meg úgy működnek, hogy először megjelennek a legnagyobbak, hatalmas portfolióval, és ezzel a hatalmas portfolióval nagy eladásokat érnek el. Aztán jönnek a kisebbek, a még kisebbek, a legkisebbeket pedig csak érdektelenség és közömbös szemek fogadják az ügynökségeknél.

Nem az a fontos, hogy én személy szerint tulajdont vásároltam, hanem az, hogy az Econet által birtokolt Est Média Grouppal közösen létrehoztunk egy kereskedőházat. Ez a cég már akkora portfoliót értékesít, ami a legnagyobb ügynökségek számára is vonzó, benne van a Neo FM, az Est-lapok, a sziget.hu, a Facebook, a Geomédia-lapok. Ez a csomag már csupán 25%-al kisebb, mint mondjuk a Sanoma kínálata. Hisszük, hogy a sales house ezen a nagyon nehéz hirdetési piacon is növelni tudja a Geomédia-lapok hirdetési bevételeit. .

Sokan mondják, hogy a következő évek a nagy fúziókról, felvásárlásokról, tőke-koncentrációról szólnak a médiapiacon. A mostani üzlet egy további Geomédia-Econet közeledés egyik fejezete?

Némi áttéten keresztül már van egy közel tízszázalékos részesedésünk az Econetben, amit nem akarunk tovább növelni. De a piacon nyilván folytatódik a koncentráció. Önmagában a Springer-Ringier fúzió is átrendezi Kelet-Európában a piacot, de a hasonló lépések elkerülhetetlenek a válság időszakában. Tudniillik két dolog történhet ilyenkor. Van, akinek nagyon rosszul megy, és emiatt kénytelen értékesíteni bizonyos eszközeit, márkáit. Más meg jól jön ki a válságból, és lehetőséget lát arra, hogy olcsón vásároljon. A gazdaság minden területén, az informatikában, az autógyártásban, mindenütt a világon a nagy fúziók idejét éljük, a piac gyorsan átrendeződik.

A média most tipikus válság-ágazat. Tudjuk, milyen csacsiság válság idején a marketingköltségeket csökkenteni, de legyünk őszinték, mindenki ezt teszi. Ez nekünk a hirdetési bevételek azonnali, drasztikus csökkentését jelentette. Az, hogy mi ezt a válságot növekvő nyereséggel úsztuk meg, lapjaink jelentős előfizetői bázisának köszönhető. Magyarországon lapok százai születtek csak azért, hogy hirdetések számára felületet biztosítsanak. Ők a nagy vesztesek. Nekünk a hirdetési piac csökkenése néhány tízmilliós visszaesést jelentett, miközben megtartottuk milliárdos előfizetői bevételünket. Ezért kerültünk olyan pozícióba, hogy a válság idején vásárolni tudunk.

Az egylapos kiadóknak végük van, a következő évtized pedig arról fog szólni, hogy a homogén kiadóknak is végük lesz. Ma olyan portfolióval kell beállítani az ügynökségekhez, amely egyes célcsoportok eléréséhez teljes kínálatot tud nyújtani. Tessék megnézni, hogy például az RTL Klub vagy a Class FM és néhány nyomtatott termék által alkotott kereskedőház milyen robusztus erőt képvisel. Megkerülhetetlenek. Arról nem is beszélve, hogy ezek a széles portfólióval bíró kereskedőházak az áraikat is jobban tudják érvényesíteni.

Az iparági pletykák hírbe hoztak téged a Népszabadsággal is.

Nem mondod!

De.

Van úgy, hogy felmerül a lehetőség az ország piacvezető napilapjának megvásárlására. Aki azt mondja, hogy ilyenkor végig sem gondolja ezt a lehetőséget, az vagy nem mond igazat, vagy nem ért ehhez a szakmához. Szerintem szakmai kötelesség ezen elgondolkozni, és azt mondani, hogy igen, hát mi lenne, ha…

De nehéz kérdések merülnek fel, mert a magyar sajtópiacnak ez a kis koronagyémántja három év alatt majdnem hárommilliárd forint veszteséget halmozott fel. Ilyenkor azért megcsappannak az érdeklődők. Aki mégis szeretné megkaparintani, az vagy képes finanszírozni azt a veszteséget, vagy van egy elképzelése, hogyan lehetne ebből a veszteségből talán nyereséget csinálni. Amihez egymilliárd forint fölötti költség-csökkentési programot kéne végrehajtani, miközben tudjuk, hogy a válságban kivéreztetett sajtóban ez mit jelentene.

Nem mondom, hogy nekünk nem lenne elképzelésünk arra, hogyan lehetne azt a lapot ésszerűbben működtetni. De nagyon komplikált az ügy, mert a Ringier maximum hetven százalékot tudna eladni, a többi a Szabad Sajtó Alapítványé, amelynek nagyon erős jogosítványai vannak. Arról nem is beszélve, hogy a Ringier mindig azt hangsúlyozza, hogy nem akarja eladni, a Gazdasági Versenyhivatal döntése előtt legalábbis nem. Végveszélybe kerül az a piac, amelyen az első háromból kettő egyesül. Ráadásul ilyen terjesztési háttérrel, ilyen portfolióval. A médiapiac harmada lesz az övék. Hacsak a Versenyhivatal másképp nem dönt.