A TV2-csoport programigazgatója az egyik legnagyobb szakértője idehaza a telenovelláknak. A műfaj egyik legnagyobb sztárját, Gabriela Spanicot személyesen ismeri, még az otthonában is vendégeskedett. Fischer Gábort a telenovellák fejlődéséről kérdeztük.

A 2000-es évek közepén, amikor megjelent az amerikai sorozatok „intelligensebb” új hulláma, a hazai tévék vezetői fogadkoztak, hogy nem fognak több dél-amerikai telenovellát vetíteni. Aztán jöttek a török sorozatok, és gyorsan kilőtt az Izaura Tv. Minek köszönhető ez a trendforduló?

Kár azon morfondírozni, hogy a műfajról tíz-egynéhány éve milyen döntéseket hoztak programigazgatók. A hazai televíziózásban ez az egyik legstabilabban jelen lévő programtípus. Az Izaura TV-t pont ez a nézői igény hívta életre 2016-ban, és az elmúlt másfél év bizonyította, hogy a telenovellák népszerűsége töretlen Magyarországon. A török sorozatok ebbe a világba inkább csak új lendületet hoztak, trendfordulóról nem beszélnék. Fontos megjegyezni, hogy ön is dél-amerikai telenovellákat említ, holott a világ legnagyobb sorozatgyártó vállalkozása a mexikói Televisa, amely Észak-Amerikában működik.

A tévés szakemberek gyakran figyelmeztetnek, hogy a telenovella nem szappanopera, nem keverendő össze a kettő. Mi a különbség?

A legfőbb különbség, hogy a telenovellák előre meghatározott epizódszámban készülnek, és a nézők mindig kapnak valamilyen megoldást, csattanót a sorozat végére, míg a szappanoperák esetében nincs szó ilyenről, mert gyakran évtizedeken át követhetik a szereplők történetét. Az idők során a szappanoperához valamiért az a rossz képzet társult, hogy csak silány minőségű gicscses sorozatok lehetnek. Jó példa erre, hogy egy telenovella-rajongó soha nem mondja magáról, hogy szappanoperákat néz, nehogy kínos legyen.

A Vad angyal sztárja, Natalia Oreiro állítólag Kelet-Európában legalább olyan népszerű volt, mint hazájában. Mivel magyarázható, hogy a régióban – ezen belül Magyarországon – ennyire kedveltek a telenovellák?

Magyarországon az első dél-amerikai sorozat a Rabszolgasors volt 1986-ban, aminek a neve szinte egybeforrt a műfajjal. Ilyen volt még például Esmeralda, a vak lány története, Paula és Paulina véget nem érő viszálya, és ebbe a sorba érkezett meg Milagros szerethető karaktere a Vad angyalban. A TV2 főműsoridőben vetítette a sorozatot, ami gyakran hárommillió embert ültetett a képernyők elé. A műfaj népszerűsége abban is rejlik, hogy egzotikus tájakra kalauzolja el a nézőket, ahol a szegényeknek mindig van esélyük a sorsukat megváltoztatni.

Jelenet az Esmeraldából

Elfogadja-e azt a kijelentést, hogy a telenovellák népszerűsége és az adott ország, társadalom fejlettsége között összefüggés van?

Inkább azt mondanám, hogy ami tartalomként nálunk vonzó, az Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban olykor hátrányt jelent. Ők inkább olyan történetekhez kötődnek, amelyek az övékéhez hasonló kultúrában, környezetben játszódik. Például a Betty, a csúnya lány eredeti, kolumbiai verziója számos országban nagy sikert aratott, Németországban és az USA-ban azonban inkább megvették a jogokat, és leforgatták a saját sorozatukat.

Európai szemmel a Paula és Paulina, a Betty, a csúnya lány vagy a Megveszem ezt a nőt kifejezetten bugyutának hat, aminek legfőbb oka a teatralitás, a túljátszott szerepek.

Ezt így kijelenteni egyszerűen kultúrsznobság, vélhetően azok mondják, akik sosem néztek telenovellákat. Sokan például a valóságshow-kat tartják nézhetetlennek, pedig évtizedek óta van rájuk kereslet – így van ez a telenovellákkal is. Persze e műfajon belül is készülnek rossz és kifejezetten jó sorozatok. Az pedig, hogy a latin-amerikai színészek szélesebb gesztusokkal játszanak, ott természetes, de abban a kultúrában az életben is harsányabbak az emberek.

Igaz-e, hogy egyes telenovellákat úgy vesznek fel, hogy a színészek már meg sem tanulják a szöveget, hanem rámondják a fülükre?

Számos forgatáson vettem részt, élesben nem tapasztaltam ilyet.

Melyek most a legnagyobb telenovella-exportőr országok Latin-Amerikában? És milyen áron kel el egy-egy ilyen népszerű sorozat, milyen bevételt termel a gyártójának?

A Televisa a legnagyobb exportőr. Az ár attól függ, hogy mekkora a vásárló televízió országa, illetve hogy földfelszíni sugárzású csatornára vagy kábeltévére veszik-e meg a jogot. Az igazán nagy piacok, Ázsia, a Közel-Kelet óriási pénzt termelhetnek a gyártóknak. Nemrég hallottam, hogy egy sikeres török sorozat egyetlen részéért egy dúsgazdag ország több százezer eurót fizetett.

Fischer Gábor, a TV2 Csoport programigazgatója

Minek köszönhető az utóbbi években a török telenovella felfutása?

Törökországban hetente vetítik a szériák epizódjait, míg Latin-Amerikában a telenovellák napi sorozatok. A törökök jóval több pénzt költenek a heti egy részre, ami általában két, két és fél órás. A nagyobb anyagi ráfordítás és az erősebb tartalom meglátszik ezeken az alkotásokon. A törökök jó érzékkel választanak témát, a helyszínek változatosak, sok külső felvétel látható, modern környezetben játszódnak. A színészek gesztusai, alakításai is természetesebbnek hatnak.

Jelenet a Kuzey Güney - Tűz és víz c. telenovellából

Ismerői szerint ön igazi szakértője a telenovelláknak, közelről követi a trendeket, eljár a  szakmai vásárokra, állítólag még Gabriela Spanicnál is vendégeskedett. Honnan ez az érdeklődés?

1997-ben középiskolába jártam, és érdeklődve figyeltem, ahogy a kereskedelmi csatornák átrajzolják a televíziós piacot, soha nem látott mennyiségű tartalomból választhattunk. Amikor elkezdtem televíziózni, hamar szembesültem azzal, hogy a programstrégiában a telenovellák mellőzött helyzetben vannak, noha jelentős részét adták a kínálatnak. Javasoltam címeket megvételre, a döntéshozók hallgattak rám, és elkezdtek jönni az eredmények. Szépen, lassan eljutottam egy-két televíziós vásárra. Ma már a cannes-i vásárokon az eladók viccelődni is szoktak, hogy én már biztosan többet tudok az újdonságokról, mint ők.

Egy látogatás során ugyanis találkoztam Gabriela Spanickal, akinek a magyar delegáció olyan szimpatikus lett, hogy meghívott minket az otthonába is. Akkor az talán még csak formális találkozó volt, de miután mi is meghívtuk Magyarországra az aktuális sorozata kapcsán, valóban olyan jó viszony alakult ki, hogy azóta többször vendégül látott, amikor arra jártam, és neki köszönhetően számos producert és döntéshozót ismertem meg.

Gabriela Spanic

Milyen trendeket lát most a telenovellák piacán, miket vásárolna meg a TV2-csoport számára?

A trend az, hogy a gyártók létrehozták az úgynevezett szupersorozat kategóriát, ezek a szériák már nem olyan hosszúak, mint a régebbiek, 60–80 részben, de jóval több pénzből mesélnek el egy történetet. A másik érdekesség, hogy a hagyományos, klasszikus sztorikat kezdik felváltani a kicsit erőszakosabb, akciódús sorozatok, mintha egy amerikai krimit néznénk. Sajnos ez Magyarországon nem jött be a nézőknek, kipróbáltuk, de itt azt láttuk, hogy aki ilyen jellegű tartalmat keres, az hagyományos amerikai sorozatot néz.

 

Az interjú eredetileg a Médiapiac 2018/1-2. számában jelent meg. A lapra itt fizethet elő, illetve ezeken a standokon veheti meg.
A cikk szerzője M. László Ferenc

Nézze meg M. László Ferenc teljes profilját a Ki Kicsoda? oldalunkon.