Médiapiac
A köz érdeke és az információszerzés etikája
″Amennyiben elfogadjuk, hogy disznóságokat, gazemberségeket, korrupciót, lopást feltárni a köz érdeke, úgy szerintem meg az lenne a végzetes hiba, ha ennek érdekében nem használnánk ki minden rendelkezésünkre álló lehetőséget. Az állampolgári bizalmat az is növeli, ha a közönség azt látja, hogy az újságíró elment a falig, kockáztatott a köz érdekében.″ Bátorfy Attila írása a Médiapiac sajtóetikáról szóló vitájában.
Michael Wolff amerikai újságíró írt egy bombasztikusnak szánt könyvet Donald Trump elnökségének első időszakáról. Wolff újságírói hitelességéről és információszerzési módszereiről azonnal elindult egy vita az angolszász sajtóban, ennek nyomán pedig az itthoni mikrokörnyezetben egy privát Facebook-bejegyzés alatt.
A vita dinamikája úgy alakult, hogy felvetettem egy sajtóetikai dilemmát, amelyre aztán többen, de főként a Médiapiac által vitaindítóra felkért Pethő András sokak számára vonzó és népszerű sajtóetikai szigorral válaszolt. András cikke a Facebook-vitában megfogalmazott érvek részbeni megismétlése, részben pedig kiegészítése, amelyekre nem fogok egyesével reagálni, inkább az etikai koncepcióval kapcsolatban szeretnék valamit hozzáfűzni.
Wolff maga vallja be: számos forrásához és információhoz úgy jutott el, hogy nem mondta el, hogy újságíróként kérdez, sőt, történeteket talált ki az információhoz való hozzáférés érdekében. Sok interjúalanyának tehát nem volt fogalma arról, hogy az újságíróval folytatott beszélgetést majd egy könyvben látja nyomtatásban. András és pártfogói szerint ez etikátlan és megengedhetetlen.
Ugyan nem akarok András és a többiek szájába olyasmit adni, amit nem állítottak, ám ebből mégiscsak az következik, hogy az igazsághoz minden egyes esetben csakis “tisztességesen”, “erkölcsösen” lehet eljutni. Ez szerintem nincs így. Ebből a szempontból lényegtelen, hogy Wolff végül is milyen minőségű információkhoz jutott így hozzá (a könyv közepéig érve egyelőre valóban semmi olyasmihez, amit ne tudtunk volna, vagy ne tudtunk volna elképzelni), mivel maga az eljárása szerintem nem tisztességtelen, nem erkölcstelen, mi több, teljesen legitim.
Rengeteg fontos undercover sztorit ismerünk (például olyanokat, amikor újságírók épültek be bűnszervezetbe, korrupciós hálózatba), amelyek nem születhettek volna meg, ha az információhoz való hozzájutást minden esetben felülírta volna a mitikus-romantikus angolszász etika betartása.
Nyilván az újságírónak és a szerkesztőségnek mérlegelnie kell, hogy valóban ez az egyetlen megoldás-e. Az is bonyolult kérdés, hogy az így megszerzett információkból végül is mi számít valóban közérdekűnek, és ha annak számít, akkor a forrását az újságíró mennyire kompromittálja. Tehát hiába old meg ez az eljárás egy súlyos problémát (a lényeges információ hiányát), számos egyéb etikai kérdést is magával von, de ez már egy másik módszertani kérdés. A jelenlegi kérdés az, hogy amennyiben az információhoz való hozzáférés hagyományos útjai le vannak zárva, akkor mit tehetünk.
Amennyiben elfogadjuk, hogy disznóságokat, gazemberségeket, korrupciót, lopást feltárni a köz érdeke, úgy szerintem meg az lenne a végzetes hiba, ha ennek érdekében nem használnánk ki minden rendelkezésünkre álló lehetőséget. Az állampolgári bizalmat az is növeli, ha a közönség azt látja, hogy az újságíró elment a falig, kockáztatott a köz érdekében.
Vannak más esetek is, amikor az információk el vannak zárva mind az újságíró, mind a köz elől. Ezeken a helyzeteken egyre ritkábban segít egy forrás, aki lényegében leveszi az újságíróról azt az etikai dilemmát, hogy a hozzáférésért trükköznie kelljen. A forrás a munkahelyét, hivatalát, köztisztségét, emberi kapcsolatait megtéveszti, lojálisnak mutatkozik, miközben fontos információkat árul el, dokumentumokat szolgáltat, fotókat készít, fénymásol. A köz érdekében ugyanakkor feloldozzuk az etikai vétség alól. Tehát a forrásnak mindez kijár, az újságírónak nem?
Itt megint adódnak olyan módszerek, amelyek nincsenek megírva a sajtóetikai nagykönyvben, viszont nélkülük szegényebb lenne a szakma. Az újságíró megkerüli az informatikai rendszert, programozókkal, hackerekkel, jogászokkal dolgozik együtt és ilyenkor adott esetben szintén megszeg valamilyen tisztességszabályt, akár még törvényt is sért. Érdekesnek gondolom, hogy az információk ilyen keletkezésének etikai kérdéseivel az újságíróetika már nem törődik.
Az újságírás iránti általános bizalmatlanságot mindnyájan érezzük. De a bizalmatlanság szerintem csak részben köszönhető annak, hogy rengeteg újságíró ténylegesen etikátlanul, vagy hanyagul jár el. Legalább ugyanekkora szerepe van a bizalom csökkenésében annak is, hogy számos újságíró még csak nem is törekszik arra, hogy a nehezített terepen információkhoz jusson, elszámoltassa a közszereplőket.
A sokszor abszurd módon idelizált újságírómítoszokhoz való görcsös ragaszkodás eszköztelenné tesz bennünket a nagyon is gyakorlati problémák megoldásában. Globálisan és a környezetünkben is olyan rendszerek épülnek, amelyek a társadalmak olyan szereplőit is hallgatag félelembe, vagy gátlástalan hazudozásba kényszerítik, akikről korábban nem feltételeztük volna, hogy képesek erre.
Ui.: Szerintem számos fontos újságíróetikai kérdés nincs itthon megbeszélve és tisztázva azok között sem, akik az újságírást nem propagandatevékenységnek, vagy pusztán megélhetési forrásnak tekintik. Érdekes, hogy Wolff eljárása indított el ezt a párbeszédet, miközben szerintem ennél lényegesebb etikai kérdéseknél úgy teszünk, mintha nem léteznének. Nagyon támogatnék egy olyan sorozatot, amely konkrét sajtóetikai kérdések megválaszolására kérne fel két-három, akármennyi újságírót, esetleg életszerű problémákon keresztül mutatná be azt, hogy az újságírónak mit kellene tennie az adott esetekben.
 | Bátorfy Attila
Nézze meg Bátorfy Attila teljes profilját a Ki Kicsoda? oldalunkon. |
Médiapiac
Új közmédiatörvény tervezetét hagyta jóvá a szlovák kormány
A szlovák közmédia vezetésének megválasztási folyamatát érintő módosításokat, valamint névváltoztatást is tartalmazó új közmédiatörvény tervezetét hagyta jóvá a pozsonyi kormány szerdán.
A Szlovák Rádió és Televízió (RTVS) jelenlegi formáját és nevét 2011-ben Iveta Radicová – később idő előtt távozó – liberális kormányának idején hozták létre a Szlovák Rádió (SR) és a Szlovák Televízió (STV) összevonásával. Az RTVS élére később a legnagyobb szlovák kereskedelmi televízió egyik korábbi vezetőjét nevezték ki, és számos vitatott változtatásra is sor került, amelyekkel kapcsolatban az intézményt nem egy bírálat érte, egyebek mellett hírszolgáltatásának kiegyensúlyozottságát megkérdőjelezve.
A Robert Fico kormánya által most elfogadott – a pozsonyi törvényhozás liberális ellenzéke által élesen bírált – törvényjavaslat a TASR közszolgálati hírügynökség közlése szerint egyebek mellett módosítja az intézmény nevét, amelyet a jövőben Szlovák Televízió és Rádiónak (STVR) hívnak majd, de megtartja annak összevont formáját.
A javasolt új törvény által bevezetett érdemi változtatások egyike az intézményvezető megválasztásának folyamatát, konkrétan a vezérigazgatót megválasztó kilenctagú közmédiatanács összetételét érinti. A közmédiatanács tagjait eddig a parlament választotta egy speciális forgószabály alapján. A jövőben a tagok közül négyet a kulturális miniszter jelöl majd. Az új közmédiatörvény hatálybalépésével a szlovák közmédia jelenlegi vezetésének megbízatása megszűnik majd.
Az új jogszabály változást hoz majd a szlovák köztelevízióban sugározható reklámok mennyiségével kapcsolatban is, a teljes adásidő eddig megengedett 0,5 százalékáról 5 százalékra emelve a reklámidő maximális hányadát.
A szlovák miniszterelnök úgy nyilatkozott, hogy reményei szerint a jogszabályt még nyáron elfogadja a parlament.
Borítókép: Robert Fico szlovák kormányfő
Médiapiac
Reklámriport miatt bírságolt a médiatanács
Túlmutatott a támogatás megengedett keretein a Trendmánia című műsorszám december 16-án sugárzott adása, ezzel a TV2 megsértette a törvényi rendelkezést, a médiatanács emiatt megbírságolta a médiaszolgáltatót – közölte a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) kommunikációs igazgatósága csütörtökön az MTI-vel.
Megsértette a műsorszámok támogatására vonatkozó törvényi rendelkezést a TV2 a Trendmánia (9. évad 40. rész) című műsorszám december 16-án sugárzott adásával – mondta ki a médiatanács április 23-án meghozott határozata.
A műsorrészt egy szépségipari cég üzletében vették fel, amelynek polcain márkanévvel ellátott szépségápolási termékek voltak láthatóak, amelyek egy részét a riporter ki is próbálta, illetve jótékony hatásukról beszélgetett az üzletvezetővel – írták.
Mindezek miatt a testület a műsorszámot reklámriportnak tekintette, és 500 ezer forint bírsággal sújtotta a TV2-t, a jogsértés ismételtségére tekintettel pedig 25 000 forint megfizetésére kötelezte a csatorna vezető tisztségviselőjét.
A közlemény szerint nézői bejelentés alapján, a kiskorúak védelme szempontjából vizsgálta a médiatanács az M4 Sporton február 28-án 18 óra 46 perctől sugárzott MOL Magyar Kupa DVSC-Ferencvárosi TC-nyolcaddöntőt a műsorszámban hallható trágár nézői bekiabálások miatt.
A testület figyelembe vette, hogy az élőben közvetített sportműsorszám szerkesztésére a médiaszolgáltatónak éppúgy nem volt lehetősége, mint a sugárzás időpontjának megválasztására, ezért nem indult hatósági eljárás a médiaszolgáltatóval szemben.
Ugyanezen az ülésén két rádiós frekvenciára kiírt pályázati eljárást is eredményesnek nyilvánított a médiatanács: a Fonyód 101,3 MHz és a Siófok 92,6 MHz helyi vételkörzetű rádiós médiaszolgáltatási lehetőségek kereskedelmi jellegű használatára kiírt pályázatok nyertese a Radio Plus Kft. lett.
A közlemény szerint nézői észrevétel nyomán kereste meg a médiatanács a cseh társhatóságot Kőhalmi Zoltán – Történjen bármi című, a Comedy Centralon január 1-jén 15 óra 56 perckor sugárzott műsorszáma miatt.
A műsort a médiaszolgáltató korhatárjelölés nélkül sugározta, azonban az a magyar szabályozás alapján a III. korhatári kategóriába (tizenkét éven aluliak számára nem ajánlott) tartozna.
Az RRTV megállapította, hogy a műsorszám ugyan nem sértette meg a rádiós és televíziós műsorszolgáltatásról szóló cseh rendelkezéseket, de a társhatóság a magyar jogszabályokra tekintettel felhívta a médiaszolgáltatót, a Viacom CBS Networks International Czech s.r.o.-t, hogy tegyen eleget a magyar törvényben meghatározott, az általános közérdeken alapuló szigorúbb szabályoknak a korhatárjelölés tekintetében, amelyet a műsorszám sugárzásakor elmulasztott feltüntetni.
A médiatanács heti üléseinek teljes napirendje megtalálható a testület honlapján, ahogy az ülésekről készült jegyzőkönyvek, illetve valamennyi határozat is a legfrissebbek a szükséges hitelesítési és adminisztrációs átfutási idő után lesznek nyilvánosak – áll a közleményben.
Borítókép: illusztráció
Médiapiac
A TikTok végleg kivághatja a kellemetlenkedőket
Így használd a közösségi médiás profilodat – III. rész: Törölni lehet, és azokat is törölhetik, akik sokakkal kiszúrnak.
Ezt nem kellett volna kitenni – elképzelni is nehéz, mennyi alkalommal gondolták ezt a közösségi médiafelületek használói egy-egy kevésbé jól sikerült, vagy éppen utóbb szűkebb-tágabb körben botrányt okozó poszt kapcsán. A megoldás egyszerű, de mi van akkor, ha más posztját akarjuk törölni? A lehetőségeket a médiahatósággal járta körbe a Médiapiac.com.
A nagy számok törvénye sajátos módon érvényre jut a közösségi médiában is: minél aktívabb az ember, minél többet posztol, annál nagyobb az esélye annak, hogy olyan tartalmat tesz ki, vagy tesznek ki róla mások, amit nem akart volna megosztani a virtuális – vagy bármilyen – nyilvánossággal. Hogy mi a teendő ebben a helyzetben, arról a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság szakembere adott tájékoztatást a Médiapiac.com kérdésére.
A sajátot könnyű…
Fáczán Gábor főosztályvezető előbb a legegyszerűbb esetről beszélt, kifejtve, hogy a saját tartalom eltávolítása a legtöbb platformon problémamentesen megoldható, az online felületek kivétel nélkül lehetőséget adnak posztjaink, képeink eltávolítására.
… és másét?
De mi van akkor, ha valaki más tesz közzé olyan tartalmat, amit nem akartunk volna magunkról közölni? – A válasz – magyarázta a főosztályvezető – szintén a platformok szabályzatának tanulmányozásával adható meg. A legtöbb online felületen rendelkezésre áll a „jelentés” lehetősége, vagyis legtöbbször egy űrlap segítségével jelezni lehet a szerzői jogi vagy adatvédelmi jogsértést. Legtöbbször pedig a platform maga eltávolítja a problémás tartalmat. – A TikTok esetében érdemes arra is ügyelni, hogy
többszöri szerzői jogsértésnél nem csupán a tartalmat távolíthatja el, hanem akár a felhasználó fiókját is felfüggesztheti, törölheti
– jegyezte meg Fáczán Gábor.
S mi a helyzet akkor, amikor valaki a sajátjaként tünteti fel más tartalmát? Plágium ez?
– Elsődlegesen a komment tartalma lesz irányadó. Ha a komment szerzői alkotásnak minősíthető, akkor felmerül a plágium kérdése. Ebben az esetben azonban a jelentés nem elég – jegyezte meg a főosztályvezető. Szükség van még arra, hogy a bejelentő bizonyítsa, a más által közzétett tartalomban az ő alkotása szerepel. Meg kell adni, hogy mi a vita tárgya, vagyis például fényképről, szövegről, videóról van szó, ahogy meg kell jelölni azt a tartalmat is, amelyben a plagizált rész szerepel. Végül az is megjelölendő, hogy milyen alappal kéri az érintett a tartalom eltávolítását. A platform kivizsgálja az esetet, és ha megállapítja, hogy valóban plagizálás történt, akkor eltávolítja azt. Azaz megy a virtuális szemetesbe.
Sorozat indul!
A Facebook mára életünk része lett. A Médiapiac.com cikksorozatban járja körbe a közösségi médiaműködés ama mozzanatait, amelyek a gyakorlatban a legtöbb gondot okozzák. A pontos kép felrajzolásában a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság segítette lapunkat. Első írásunk azt taglalta, kié is a közösségi média felhasználói által közzétett tartalom, a másodikból pedig az derült ki, hogy a Facebook nem olyan, mint az utcai lomtalanítás.
Jakubász Tamás