Kolossváry Balázzsal, a Story magazin májusban kinevezett főszerkesztőjével a napilap-hetilap váltásról, a Storyval kapcsolatos teveiről és a magyar médiapiac jövőjéről beszélgettünk.

Mennyire volt nehéz a váltás szakmai szempontból?

Az elmúlt húsz-egynéhány évet napilapnál töltöttem. Úgy gondolom, az majdhogynem egyedülálló, hogy egy helyen minden lépcsőfokra felléptem, az újságírótól a főszerkesztőig. Ehhez képest egy női sztármagazinhoz kerülni váltás volt, bár mindig azt mondom, nincs olyan, hogy valaki napilapos, magazinos vagy hetilapos, még akkor sem, ha egyes területeken természetesen erősebb: jó szakember van, és kevésbé jó.

A Blikknél az elmúlt években körülbelül száz főt irányítottam, amihez képest a Storyé jóval kisebb csapat: nyolcfős újságírói gárda, akik a Best magazint is készítik, három szerkesztő és a layout. Ez nyilván más vezetői stílust követel meg. Ami a tartalmat illeti, a Blikknél a sztárrovatot vezettem, és főszerkesztőként képben kellett lennem a konkurenciával, ezért ismertem a Storyt is. Tudtam, mik a lap erősségei, esetleg hiányosságai, így meglepetés nem ért. Voltak határozott elképzeléseim, hogy merre lépegessünk, és három hónap elteltével egy rövid számadás megerősít abban, hogy jó döntés volt, és jó úton vagyunk.

A napilap-hetilap váltáson túl a kiadó is változott. Ez mit jelentett a cégkultúra terén?

Nálam a nagy váltás már két éve megtörtént. A klasszikus Ringier-struktúrában dolgoztam hosszú évekig, majd miután a cég fuzionált az Axel Springerrel, belecsöppentem egy nagyon is a költséghatékonyságra fókuszáló szervezetbe, amivel sokszor nehezebb volt azonosulni. Elfogadom persze, hogy a nyomtatott sajtónak a kilencvenes évek második felétől a válságig tartó aranykora letűnt, és a print folyamatosan veszít a profittermelő képességéből, ezért kevesebb embert tud ugyanazon a színvonalon eltartani, de a vágások néha sokkszerűek voltak. Az új kiadónál mást érzékelek, a humánerőforrásba sokkal inkább befektetnek. A cégvezetés elfogadja, hogy igazi minőséget csak minőségi emberekkel lehet előállítani, és többek között ezért is sikerült nagyon értékes kollégákat szerződtetni.

Nevesítjük azokat a kollégákat, akiket ennek a szemléletnek a jegyében sikerült idehozni?

Hova nyúljon az ember, ha nem oda, ahol hosszú éveken át dolgozott? Így sikerült a Blikk három, a szórakoztatás-bulvár területen legerősebb kollégáját elhozni: Csontos Róbertet, aki a sztárrovat vezetője volt több mint tíz éven át, valamint a két legtöbb címlapot gyártó munkatársat, Scherer Zsuzsát és Koós Szabolcsot. A Hot! magazintól érkezett Somogyi Nóra, aki saját tanítványom volt a Blikknél, és a művészeti területet is sikerült megerősíteni, szintén a konkurenciától. A Hot!-tól hoztunk három kitűnő kollégát: Mádi Sándort, aki ott művészeti vezető volt, illetve Novák Tamás és Ecker Magdolna tervező-szerkesztőket. Mindannyian évek óta a magazinpiacon dolgozó, tapasztalt kollégák, velük sokat erősödött a csapat. Az elődöm, Szalai Vivien kurta-furcsa távozása elég mély nyomokat hagyott. Motiváltságában, hangulatában igencsak leült csapattal szembesültem, amire ráfért a vérfrissítés. Remélem, hogy akik korábban is velünk voltak, és maradtak, azok is új lendületet kaptak.

Napilapról hetilapra átállni milyen kiívásokat rejtett? Mennyiben más a feladat?

A napilapnál a hírértéknek, az újszerűségnek kellett megjelennie a címlapon és a tartalomban. A magazinnál időtállóbb tartalommal kell előállni, és a címlapnak is nagyobb hatása van az eladásokra. Egy hétre előre dolgozunk, pénteken befejezzük a következő csütörtökön megjelenő lapot. Annak olyannak kell lennie, hogy bármi is történik közben a nagyvilágban, a mi címlapunk érdekes legyen. Ez másfajta gondolkodást igényel. Jobban a történetek mögé kell néznünk. Egy-egy hírt egy hét alatt bőven le tud legelni akár az online, akár a nyomtatott napisajtó. Nekünk olyan szeletét kell kibontanunk, olyan fókuszait kell megtalálnunk, amelyektől egyediek maradunk, és pluszt tudunk adni az olvasónak.

A Story és a Best közötti házon belüli elkülönülés, pozicionálás hogyan működik?

Mint termék a Best a Story fölé van pozicionálva: drágább, minőségibb papírra nyomjuk. A tartalmat illetően a Storynál mindig szükség van forró témára, ami az adott időszakban a bulvár területén aktuális, míg a Bestnél egy kellemesebb interjúval vagy egy téma női szemszögből való kibontásával is el lehet indulni. Munkaszervezésben kicsit öszvérmegoldás működik, hiszen közös újságírói és művészeti stábja van a két lapnak, viszont külön szerkesztői gárdája és főszerkesztője. Szerencsére jól, egymást segítve tudunk működni.

Említetted, hogy a százfős szerkesztőség irányítása más vezetést kívánt, mint egy tucatnyi munkatárssal működő csapaté. A vezetési stílusod miben változott?

Úgy gondolom, hogy magazintól napilapos irányba elmenni majdnem lehetetlen vállalkozás. Az az irány, amit én járok be, sokkal barátibb: a napilapos és online pörgéshez képest itt más a munkatempó. Véletlenül sem mondanám, hogy könnyebb, de tervezhetőbb és jobban ütemezhető ez a munka. Ott, ha törik, ha szakad, délután hatra meg kellett csinálni egy címlapot, és nagyon ügyelni kellett az online felületen a hírelsőbbségre. Itt több idő van a munkára, de ha nem dolgozunk napilapos ütemben, nem készülnek szakaszosan az anyagok, akkor nagyon meg lehet csúszni. A jobban tervezhetőségből számos pozitívum adódik: több idő van a kollégákkal átbeszélni az anyagokat, többször visszaadhatom őket átdolgozásra. Jobban lehet coacholni a kollégákat, amit én is élvezek, és a fejlődésüket is segíti. Száz ember napi munkájával és személyes problémáival együtt élve, azokat kezelve sokkal jobban el lehet forgácsolódni.

A Storyban tervezel-e változtatásokat bármilyen téren: pozicionálás, megjelenés, tartalom?

Összességében egy sínen lévő, piacvezető termékről beszélünk, ezért drasztikus változásokat nem tartanék célszerűnek. Ugyanakkor lépésről lépésre finomhangolni kell. Néha volt olyan érzésem, hogy kicsit egysíkú a lap, akár a címlapsztárok, akár a tematika tekintetében. Azt kértem a kollégáktól, hogy szélesítsük a palettát. Ilyen lehetőség például az igazán kiemelkedő sportolók kvázi celebként szerepeltetése, hiszen a sportnál kevés bulvárosabb dolog van. Ezek a történetek a visszajelzések szerint is működtek. Az úgynevezett hírsztárokat is szerepeltetném. Alattuk azokat értjük, akik nem celebek, hanem országos nyilvánosságot kapott ügyek szereplői. Ezek lehetnek krimik, mint a gyereküket halálra éheztető szülők története, de olyan sztorik is, mint azon gödöllői cukrász bácsié, akinek bezáratták a cukrászdáját, és ezáltal országos hőssé vált. Műfajilag is szélesíthető a paletta, nekem például bőven beleférne akár egy-egy klasszikus riport vagy a mi kereteink között az oknyomozó műfaj is. Biztos, hogy ebben van tartalék, de azt állandóan szem előtt kell tartanunk a szerkesztésnél és a tematikánál, hogy női magazin vagyunk.

A kereskedelmi televíziókkal milyen a kapcsolatotok?

Mind a TV2, mind az RTL Klub topműsoraival és személyiségeivel folyamatosan foglalkozunk, kölcsönösen szükségünk van egymásra. A Story a közel 170 ezres átlagos példányszámával és mintegy 700 ezres olvasottságával abszolút mértékadó akár a televíziók, akár a sztárok számára. Kihívást jelent, hogy az egyre nagyobb tévés kínálat következtében a csatornák kiemelt műsorai is jóval kevesebb nézőt érnek el, mint hat-nyolc évvel ezelőtt. Akkor a Való Világ vagy az induló X-Faktor hőseivel szinte bármit jól el lehetett adni. Ma már nem biztos, hogy egy-egy műsor sztárja önmagában elviszi az eladásokat, valódi sztorikra van szükségünk velük kapcsolatosan. És egyre kevesebb, aki ott is ragad a celebvilágban, és felépíthető. Meg lehet viszont találni sztárvilágból rég eltűnt arcokat, mert a retró itt is működhet. De napi szinten követjük a kereskedelmi tévék nézettségeit, a jól futó műsorokra mi is rácsatlakozunk.

Online vonalon mennyire tervezel erősíteni, ha már a Blikk.hu felfuttatása a te nevedhez kötődik? A Storynak mennyire lesz erős digitális lába?

Ezen a területen még nem döntöttünk a stratégiáról, de az biztos, hogy a social media terén előre kell lépnünk. Az egyik tervem, hogy a Story tetszhalott Facebook-felületét meg kellene újítani. Főleg a női olvasóközönség esetében rejlenek benne nagyon nagy marketinglehetőségek, az eladásra is pozitív hatással lehet egy aktív oldal. Terveim szerint ezen a területen tudjuk arcosítani az újságírókat, szerkesztőket is, illetve erősíteni a brandet.

Mi a helyzet a rendezvényekkel, például a Story-gálával?

A Story-gála mindig kiemelt esemény, a jövő évre nézve pedig az a különlegessége, hogy húszesztendős lesz a magazin, és erre kommunikációban, marketingben is rá fogunk erősíteni. Maga a gála is még nagyobb szabású, még emlékezetesebb lesz.

A kommunikációban meghatározóak voltak a Szalai Viviennel készült reklámok. Ezen a téren mi fog változni?

Most jelenik meg az új szpotunk, amelyhez elég hosszas folyamat során választottuk ki a koncepciót, az ügynökséget és a készítőket is. Teljesen eltér az eddigi irányoktól: Ómolnár Miklós és Szalai Vivien személyesen jelentek meg a reklámokban, de úgy döntöttünk, hogy most ne engem, hanem egy hírességet szerepeltessünk. A szpot főhőse Reviczky Gábor, aki egy közkedvelt, nem megosztó, nagyon hiteles színész. Rendhagyó, figyelemfelkeltő, nagyon bízunk benne.

Kicsit távolabbra tekintve, hogyan látod a szakma jövőjét?

A printben a magazinműfajt tekintve töretlenül hiszek, többek között ezért is váltottam. A napilapoknál, ha a feje tetejére áll is az ember, a példányszámcsökkenést nem lehet megállítani, csak tompítani lehet. Ott is mindig kérdés, hogy ár-érték arányban mennyire éri meg a példányszámot csökkenteni. Ezzel szemben a minőségi magazinnak, a sztármagazinnak van jövője. Tavaly a Story és a Best is növekedni tudott, és az idén is nagyon szeretnénk legalább tartani a szintet. Erre az eddigi eladási adatok alapján minden esélyünk megvan. Az elkövetkezendő évekről is azt gondolom, hogy minimális példányszámveszteséggel megúszhatók.

Mint a printben mindenhol, itt is kicsit idősödik a közönség, sok közöttük az 50 pluszos. A Facebook jóval aktívabb és profibb használata is segíthet abban, hogy lejjebb lőjünk. A huszonéveseket, talán a harmincasokat is nehezebb rászoktatni a nyomtatott sajtó olvasására, de a negyvenes korosztályt meg lehet és kell is célozni. Az online világ kuszasága, az egymás után, rendezetlenül érkező hírek vibrálása miatt egyre inkább jó lesz kézbe venni egy magazint, ami strukturált, megszokott felépítésű, amiben jó minőségű fotókat lehet nézegetni.

A magyarországi média összességének helyzetét tekintve pesszimista vagyok. Több helyen azt látom, hogy a nem piaci alapon működő vetélytársak, új színre lépők minden szempontból torzítják a piacot. Olyan is akad, ahol a tulajdonosi hozzá nem értés vagy rövid távú gondolkodás miatt vannak nehéz helyzetben a szerkesztők és az újságíró kollégák. Ami még pesszimizmusra ad okot számomra, az az, hogy hiába ontják magukból a különböző médiaiskolák, -akadémiák és egyetemek a kommunikáció szakos hallgatókat, nekem nagyon negatív tapasztalataim vannak velük kapcsolatban. A képzésből frissen kikerült fiatalok között sokszor egészen gyenge képességűeket és tudásúakat találtunk. Például olyan helyesírással érkeztek, amiért az ötödikes kislányom kezére rácsapnék, és a stilisztikáról akkor még nem is beszéltem. Akikben pedig volt spiritusz, azok az inaséveket nem akarták kijárni. Én hosszú évekig külsőztem a Nemzeti Sportnak, az ifimeccsek és az NB III. tudósításával kezdtem, mielőtt írhattam volna egy rendes cikket. Ma ha valaki beesik egy szerkesztőségbe, egy-két hónap múlva már cikke jelenik meg, ami nem biztos, hogy szerencsés. Így az utánpótlást, a humánerőforrást illetően nem jó a tapasztalatom – tisztelet az egy-két kivételnek.

Az interjú először a Médiapiac 2016/9-10. számában jelent meg.



Egyedi olimpiai élményt nyújtanak

16 órája

A legnagyobb olasz mobilszolgáltató ügyfelei számára mobilon, szélessávon és ultra-szélessávon is elérhető lesz a 2018-as és a 2020-as olimpia.