2011. május 25.

″A reality csodálatos dolog″

Hamarosan véget ér az Éden Hotel első szériája. Ennek kapcsán beszélgettünk Csényi Kati programigazgatóval és Prukner Brigitta kreeatív producerrel.

Hamarosan véget ér az Éden Hotel első szériája. Ennek kapcsán beszélgettünk Csényi Katival, a Viasat programigazgatójával és Prukner Brigittával, a műsor kreatív producerével. Szerintük lehet valóságshow-t egyszerre ízlésesen és szórakoztatóan csinálni, s a csatorna is elégedett a műsor eredményeivel. Azzal viszont nem értenek egyet, hogy a reality műfaj lenne a televíziózás ″alja″.

Ha egy nagy országos csatorna tűz műsorára egy valóságshow-t, akkor nyilvánvalóan az a cél, hogy agyonverje a konkurensét. De mi a funkciója egy ilyen műsornak egy olyan nem országos lefedettségű kereskedelmi tévénél, mint amilyen a Viasat3?

Csényi Kati (CSK): Az Éden Hotel óriási beruházás volt a csatorna számára, nemcsak Viasatos, hanem egy országos tévé léptékével is. Értelemszerűen növekedést vártunk a nézettségben is. Ha egy műsor nagyon jól megy, akkor nemcsak a saját sávjára van hatással, hanem tágabb értelemben is odaszoktatja a nézőket.

Az Éden Hotel az előzetes várakozásainkhoz képest is jól szerepelt: 40 százalékkal növelte meg a idősávját a főműsoridőn belül. Mivel nagyon különleges formátum, azt gondolom, hogy nem véletlenül. A skandináv trend egyébként az, hogy az első két évad még nem is annyira nézett, aztán a harmadik évadnál megemelkedik drámaian a nézettség.

 

Ennek mi az oka? Többnyire fordított a trend: idővel a nézői lelkesedés lohad.

Prukner Brigitta (PB): Egyrészt egy nem országos elérésű kereskedelmi csatornánál idő kell ahhoz, hogy a nézők hozzászokjanak egy-egy új műsorhoz. Másrészt a több szériás valóságshow-knál jól látható, hogy akár egy évadon belül milyen mértékben lehet növelni a műsor népszerűségét és ezzel erősíteni a márkát. Lehet találni példát más műsoroknál is arra, hogy a nézettség a későbbi szériáknál csak nő. Ennek a valószínűségét növeli a formátum azon kulcsmondata is, hogy nincsenek szabályok, tehát a variációk végtelenek.

 

Jelenleg hány piacon fut az Éden Hotel formátum?

CSK: Eddig négy-öt olyan piac van, ahol már több évadot megélt a formátum: mint például Dániában, Svédországban, Norvégiában vagy Amerikában. De hamarosan tágulhat a kör, valószínűleg a cseheknél is műsorra tűzik.

 

A nézettség növelésén túl egy ilyen műsornak a csatorna imázs építésében is nagy szerepe lehet, amihez elengedhetetlen a bulvár. Ebben a formátumban viszont nem vonódik be a néző SMS-küldés, kiszavazás és hasonlók által.

CSK: Értelemszerűen bizonyos szempontból könnyebb az ember dolga egy olyan műsorral, amit az adás előtt másfél nappal vágtak, mint egy olyannal, amit hónapokkal előtte. Igaz ez a műsorgyártásra és a sajtóra is. Visszajelzés így is sok van, viszont a történet átformálására, egyéb változtatásokra nincs lehetőség.

 

Komoly gát ez?

CSK: Nem mondom, hogy segít, hogy nem élőben megy a műsor, de erre nem tekintek gátként.

PB: A sajtó szerepe így is-úgy is fontos, tehát előre felvett műsornál is kalkulálnak a készítők azokkal a sztorikkal, amelyek ugyanúgy az újságok, mint a nézők számára izgalmasak lehetnek. Persze a nézők ízlésével és a sajtó igényeivel nehéz előre kalkulálni.

A kezdő csapat

Így az első széria hajrájában hogy látjátok: jól eltaláltátok a történetvezetést?

CSK: Szerintem jól működik, bár erről a PR-esünk többet tudna mondani. Mivel az anyag hónapok óta dobozban volt, kihívást jelentett, hogy ne szivárogjanak ki információk, meglepő dramaturgiai fordulatok idő előtt, se a stábtól, se a versenyzőktől.

Nyilván mindannyiunkban voltak félelmek, de nagyon büszke vagyok a csapatra, mert úgy érzem, hogy igazán szórakoztató produkciót tudtunk létrehozni. Tehát az emberek nézik, jó a sajtóvisszhang, beszélnek róla és nem érzem, hogy nem illeszkedne bele a csatorna imidzsébe.

 

Fontos szempont számodra ilyen esetben a jó ízlés meg a vállalhatóság?

CSK: Az másodrangú, hogy mik az ember személyes limitjei, de a csatorna célközönségét a 18-39 éves, magasabb státuszú városi nők adják. Azért ez más, mint a 4+ vagy a 18-49. Az akvizíció is ennek fényében vásárol, ezért vannak olyan prémium sorozatok a Viasaton, amiknek nem feltétlen a borzasztó nagy nézettség generálása a feladatuk, hanem a csatorna imázsának építése.

PB: Ha azt látod a piacon, hogy jelentős szeletet hasít ki a trash reality, akkor nem csukhatod be a szemedet. Ettől viszont még nem kell olyannak lenni, mint mások. Mi olyan köztes verziót próbáltunk létrehozni, amivel a piaci trend és az igényes szórakoztatás közé lőhetjük be a műsort.

 

Ha már a trashbe hajló trendnél tartunk és a piaci alkalmazkodásnál: akkor is lett volna Éden Hotel, ha nincs VV4?

CSK: Több hónappal előbb szerződtünk a műsorra, mint hogy a ValóVilág kommunikációja elkezdődött volna.

 

A hazai nagy tévék minden valamirevaló saját gyártású műsort celeb toborzásra is használnak. Ti is "újrahasznosítjátok" az Éden Hotel szereplőit?

CSK: A Viasat hosszútávra tervez sok más csatornával szemben. Tavaly és idén is növeltük a sajátgyártású műsorokra, illetve az akvizícióra fordított büdzsénket is. A cégcsoportnak komoly céljai vannak a két magyarországi csatornával, s mivel folyamatosan növeljük a sajátgyártású műsorok óraszámát, idővel képernyősökben is gondolkodunk.

 

Egyébként tényleg reneszánsza van a valóságshowk-nak? Mert ez az állítás alapozta meg kommunikációs szinten az újabb reality hullámot itthon.

CSK: Az én személyes véleményem az, hogy a reality olyan állomás a modern televíziózás történetében, ami nem kophat ki. Az, hogy a civileket beemeltük a televízió képernyőjére, és többé "nincs különbség" köztük és az ünnepelt, jól ismert és véleményformáló emberek között, forradalmi dolog. Egyébként a nemzetközi adatok alapján az utolsók között kullogunk a valóságshow-k számát tekintve. A nagy skandináv, román televíziók heti sok órában, főműsoridőben adnak realityket – civilekről.

PB: A reality máig az utolsó nagy műfaji áttörés. Még a Big Brother előtt kezdődött a történet, nevezzük alapverziónak. Erre jó példa az MTV-n futott The Real World, amiben annyi történt, hogy beköltöztettek néhány fiatalt egy lakásba és leforgatták, hogy hogyan élnek együtt. Mára a reality olyan műfajjá nőtte ki magát, aminek különböző alfajai vannak, amelyek nagyon jól megélnek a piacon egyszerre. Ha persze azt mondják három éve, hogy ezen a piacon megint meg tud élni egy az alaptípusba tartozó valóságshow, akkor sokan csodálkoztak volna. Megint más kérdés, hogy az olyan továbbfejlesztett valóságshow-k, mint a Vacsoracsata vagy a Hal a tortán, itthon nem lettek volna annyira sikeresek civilekkel.

 

Itthon miért alakult úgy, hogy mindenbe kell valami celeb?

CSK: Emögött társadalompszichológiai okok húzódnak meg. Közép-kelet-európai tünet. Én egyébként – sokakkal ellentétben – nem a valóságshow műfajt tartom a televíziózás aljának. Én a realityt csodálatos dolognak gondolom, számomra vonzó, hogy vannak olyan társadalmak, ahol szeretik azt nézni, hogy élnek az egyedülálló anyák, vagy hogyan buliznak a nyugdíjasok.

 

Akkor, feltételezem, a bulvár az "alja". Mondjuk az Éden Hotel és társai is nagyban építenek erre a műfajra.

CSK: Persze, de nem ez a baj. Bulvár és celebek mindenhol vannak. Viszont ha megnézel egy angolszász tabloid felületet és egy magyart, akkor azt látod, hogy drámai az összetételbeli különbség. Az előbbiben zömmel olyanokról szólnak a hírek, akik egyébként letettek valamit az asztalra. Az már más kérdés, hogy milyen hírek érdekesek velük kapcsolatban. Mindez teljesen más minőséget kommunikál a társadalom felé. Egyébként Magyarországon sem volt mindig ilyen a helyzet, érezhető egyfajta devalválódás, aminek megvannak a pénzügyi vonatkozásai: termeljük ki magunknak az egyre egyszerűbb és olcsóbb "termékeket", akikkel el lehet adni még pár lapot, vagy nyerni lehet még pár százaléknyi közönségarányt.

 

Szerintetek a ti éden hoteles szereplőitek többet érnek ennél?

CSK: Nem állítom, hogy irodalmi vitaműsorral álltunk volna elő, ami eltérő minőséget képvisel, mint más realityk. A szemléletben van óriási különbség, és ez nem jelenti azt, hogy az Éden Hotelből bármi hiányozna.

PB: Hétköznapi hősök mindig kellenek, csak az a nagy kérdés, hogy azok az emberek, akik egy valóságshow-nyi időre címlapsztárok lesznek, később megállják-e a helyüket. Lehet indirekt módon is kamatoztatni a megszerzett ismertséget, manapság ahhoz is kell tehetség, hogy hosszú ideig bulvárhős tudjon valaki maradni. Egy kezeden megszámolhatod, kik képesek a hajdani reality szereplők közül akár egy bulvárújság belső oldalára bekerülni...

 

Van az a klasszikussá vált Blikk cím, hogy "Nóci majdnem elejtette a telefonját".

PB: Igaz, ez a tipikus példa arra, hogy a magyar celebpiac sokkal kisebb, mint akár a brit vagy az amerikai, ezért a magyar bulvár sokkal kisebb merítésből dolgozhat. Ezért jelenhetnek meg aztán ilyen ehhez hasonló cikkek. De ez csupán kényszerpálya.

CSK: Szerintem nem ezen múlik. A magyarok is ismerik Madonnát, csak nem fognak annyit fizetni a médiacégek a róla szóló képért és szövegért, ha a töredékéért meg lehet szerezni egy helyileg felépített celebet.

PB: Van ennek olyan oldala is, hogy a helyi sztár mindig jobb sztár, mivel őt ismerik a nézők, olvasók, abból a közegből érkezik, mint ők. Az ő hősük, hiszen akár ők maguk is lehetnének.

 

Szakadjunk el a bulvár bugyraitól kicsit. Meglepett titeket, hogy ennyire a közbeszéd része lett a most futó valóságshow-k kapcsán, hogy van-e forgatókönyv, és ha van, mire való az?

CSK: Mindenben keresik a fogást. Ha van rajtad sapka, az a baj, ha nincs, az a baj. Az ilyen műsoroknál ez örök kérdés.

 

De tudatosabbak a nézők ez ügyben, mint évekkel ezelőtt?

PB: Szerintem nem. A tehetségkutatók kapcsán is folyton felröppen a hír, hogy már előre tudták, ki lesz a győztes. Ez egy természetes emberi attitűd. A nézők mindig szeretnének bepillantani a kulisszák mögé és lerántani a leplet az általuk feltételeztt "titkokról".

CSK: A tudatossággal kapcsolatban annyit reflektálnék, hogy volt olyan, aki komolyan meglepődött, hogy az Éden Hotel nem élő. Ennyit tanultunk tizenhárom év kereskedelmi televíziózásból és 101 magyar nyelvű csatornából. Talán Isaurának már nem gyűjtenének idén.

 

Szerintem meg simán. De térjünk át a jövőre: már toboroztok az Éden Hotel második szériájához. Lesz bármi változás? Például a műsorvezető sokak szerint a leggyengébb pont.

CSK: Nyilván évről-évre minden műsorban vannak apró színezések, de nem lesz változás. Visszautalva az interjú elejére: a csatorna elégedett az eredménnyel, és nem lát okot a változtatásra.

PB: Ráadásul a formátum annyira flexibilis, hogy ezen belül nagyon sok mindent lehet még változtatni.

 

Az a széleskörű vélemény, hogy a Big Brother óta nem volt nagy durranás. Láttok-e olyan újdonságot, ami a következő nagy dobás lehet?

CSK: Ezzel az állítással amúgy én nem értek egyet. Az első hullám a valóságshow volt, ami Amerikában egy jól sikerült szociológiai kísérletből pattant ki. De azóta volt még egy nagy durranás: a tehetségkutatás, amiből egy csomó változat készült. A két nagy máig ható hullám mellett van még egy "fél": a kvízműsorok. Ami pedig a jövőt illeti: én látok új nagy durranást, de azt akkor sem mondom el, ha megkínoznak:)

PB: A jövőről én sem mondanék semmit, viszont szerintem mégis csak a valóságshow volt az utolsó nagy szemléletváltó hullám. Vetélkedő, zenés showműsor és tehetségkutatás volt előtte is, de ez a műfaj teljesen új dolgokat hozott.

Éden Hotel I.
Éden Hotel I. (Képekért katt!)

Mondjuk a tehetségkutatásban is egy csomó reality elem van.

PB: A mai műsorok között nagyon kevés a tiszta formátum. A mi formátumunkban is keveredik a szappanopera, a reality, a stratégiai játék.

CSK: Az egyébként nem várható szerintem, hogy valami forradalmian új söpör végig a világon, de nagyon sok érdekes műsor akad a piacon jelenleg is. Egy-két olyan terület látszik, ahol megindulhat a közeljövőben a fejlődés, ha nem is akkora hullámban, mint amit annak idején a Big Brother hozott.

 

És mennyire mer majd ezekkel az újításokkal kísérletezni a Viasat?

CSK: Kipróbált formátumokat behozni mindig kisebb rizikó és olcsóbb is, de természetesen a többi tévéhez hasonlóan mi is törekszünk arra, hogy saját formátumokat fejlesszünk.