Május végén érkezett a hír, amely szerint új hetilapot alapított a 168 Óra egykori főszerkesztő-helyettese. Lakner Zoltán és két korábbi szerkesztőtársa, Tóth Ákos és Krajczár Gyula Jelen címmel megjelenő hetilapjának indulásakor azt mondták, szaltóra és nem halálugrásra készülnek, és féléves előkészítés után jutottak el odáig, hogy a tervekből valóság legyen. De mi történt azóta? Kiderül Lakner Zoltán főszerkesztő a Médiapiacnak adott interjújából.

Május végén jelent meg az első Jelen. Milyen üzleti stratégiai döntés indokolta a print és az online kiadvány elindulását?

Az online térben nem létezni szinte képtelenség a mai viszonyok között, fontos, hogy a közösségi médiában, saját honlapon, YouTube-csatornán, Instagramon egyaránt elérhetők legyünk, ha ránk keresnek, megtaláljanak. Ugyanakkor, úgy véltük, bármennyire csökkent is a print termékek iránti érdeklődés az elmúlt évtizedben, ma is széles réteg igényli a hagyományos olvasásélményt. Nekünk őket kell megtalálnunk, és az első tapasztalatok szerint tényleg létezik ez a közönség. És, igen, a nyomtatott újság olyan termék, amelyért, hogy úgy mondjam, könnyebb pénzt kérni, sokkal inkább benne van a köztudatban, hogy az ilyesmi pénzbe kerül, ellentétben az elektronikus tartalmakkal. Ettől kezdve pedig már a mi feladatunk, hogy minden felületünket külön-külön vonzóvá tudjuk tenni.

Hogyan és miben kívánnak a kiadvánnyal új színt hozni a lappiac palettájára?

Olvasmányosságban, elemzésben, dizájnban, később közösségformálással, az olvasóinkkal kialakított személyes viszonnyal szeretnénk kitűnni. Rengeteg munka áll még előttünk, de az a célunk, hogy a saját közegünket alakítsuk és szolgáljuk ki.

Milyen rovatok, témák azok, amelyekre hosszú távon számíthatnak a kiadvány olvasói?

Először is, nagyon rugalmas rovatszerkezetben gondolkodunk, nem célunk, hogy például minden héten ugyanúgy nyolc oldal külpolitikát kínáljunk: helyzet- és témafüggő a szerkesztés súlyozása. Állandó viszont az a törekvés, hogy minél több riport, lehetőleg vidéki, és még inkább kistelepülési riport jelenjen meg.

A Jelen független hetilap, amelynek célja, hogy friss újságírói eszközökkel és szeriőz tartalommal közelítse meg Magyarország legégetőbb problémáit – írják. Mit értenek friss újságírói eszközökön, és melyek az ország legégetőbb problémái a szerkesztőség szerint?

Nyilván nem arról van szó, hogy új műfajokat találtunk fel, de arról igen, hogy ezeket hogyan és milyen arányban kombináljuk.

Én személy szerint kevesebb önmagáért való politikusinterjút, beszélő fejet szeretnék látni, s nem azért, mert nem politizálunk, vagy kerüljük a konfliktusokat. Ellenkezőleg, a releváns témákat és szereplőket kutatjuk, és az nem feltétlenül az a személy, akinek valamilyen stalluma van.

Adott esetben egy fontos kutatás bemutatása, egy hétköznapinak látszó szituáció kibontása sokkal informatívabb, mint egy sokadik politikusi deklaráció. Amikor bejelentkeztünk, a társadalmi igazságosság, az emberi jogok, a demokrácia és a szabad média iránti elkötelezettségünket határoztuk meg krédóként, újságírói érdeklődésünk is ezek körül forog. Ugyanakkor nagyon szeretném, hogy a következő hónapokban nagyon megerősödjön a kulturális tartalom, szerintem ebben is lehet újat mondani a témák és a megszólalók körének tudatos alakításával.

Milyen eszközökkel igyekeznek bővíteni az előfizetők körét?

A mi helyzetünk talán annyiból különleges, hogy a közösségi média felől próbáljuk megközelíteni azokat is, akiktől nyomtatott előfizetést remélünk. De annyiból szerencsés a helyzetünk, hogy munkatársaink egy része úgymond saját jogán szerepel a legkülönbözőbb médiafelületeken, így a nevünk akkor is forog, ha valamelyikünk a saját szakterületén megnyilvánul. Ami szintén fontos, hogy arra biztatjuk a velünk rokonszenvezőket, hogy aki közülük megteheti, fizessen elő mások számára. Települési programunk, a Jelen mindenütt, arra hívja fel a figyelmet, hogy nagy segítség, ha valaki egy település számára előfizet, vagyis egy általa választott város, község valamelyik egyesülete, klubja, baráti társasága vagy véleményvezére számára. Ilyenformán nem adományt kérünk, hanem anyagi segítséget ahhoz, hogy a print lap eljuthasson minél több helyre – lehetőleg oda is, ahol kutatások által kimutathatóan sokkal alacsonyabb az online médiafogyasztás.

Lakner Zoltán

Hogyan áll a támogató program bevezetése? Milyen modellben gondolkodnak?

Vannak már kezdeti lépések, sőt kifejezetten váratlan és megható előfizetési felajánlások, de ennek a lehetőségnek a reklámját is erősen fel kell pörgetnünk. A már elmondottakon túl az a tervünk, hogy a kiemelt támogatóinknak speciális programokat szervezzünk, olyan exkluzív vendégekkel, akikkel találkozni nekik is presztízst jelent. Ugyanakkor nem szeretnénk mereven elválasztani egymástól a közönségrétegeinket, igyekszünk megtalálni annak is a formáit, hogyan lehetne minél színesebb rendezvényeket tartani. Az is öröm, hogy néhány helyen spontán létrejöttek már Jelen klubok, ahol egy baráti társaság a lap ürügyén szervez magának valamilyen plusz programot, és erről bennünket értesít. Ezt mi szeretnénk ösztönözni, de tulajdonképpen megelőztek minket az olvasóink.

Tervezik a jövőben önálló, tematikus időszakos kiadvány piacra kerülését?

Vannak ötleteink, de az őszinte válasz az, hogy egy hónapnyi létezés után egyelőre a napi működés beállításával, valamint az offline eseményeink megszervezésével vagyunk elfoglalva.

A 168 Óra kiadójával fennálló ellentétek miatt a közelmúltban távozott a szerkesztőségből Tóth Ákossal és Krajczár Gyulával együtt, akik szintén a Jelen munkatársai. Mi indokolta az akkori döntésüket, és az mennyiben járult hozzá a Jelen megalapításához?

Igazán nem szívesen beszélnék a múltról, hiszen az elmúlt hónapokban minden igyekezetünkkel próbáltuk lezárni a nyitva maradt ügyeket. Legfeljebb annyiban utalnék rá, hogy ha nem úgy alakulnak a dolgok a múltban, ahogyan alakultak, és ebbe a Népszabadság megszűnését is fokozottan bele kell érteni – kollégáim nagyságrenddel több időt töltöttek ott, mint bárhol másutt a hazai piacon –, mindezek hátterében az ország folyamataival, akkor a Jelen ebben a formában valószínűleg nem működne.

Meggyőződésem viszont, hogy ez a társaság más keretek között együtt dolgozna. De ez nem egy ellenlap, inkább kísérlet, hogy ha már így alakult, mit tudunk kihozni magunkból, ha kézbe vesszük a saját sorsunkat.

Az új lap abból a szempontból nem semleges „amennyiben az emberi jogokról, a társadalmi igazságosságról, a demokráciáról és a szabad médiáról esik szó”. Mennyire látják biztosítottnak egy független közéleti sajtótermék helyzetét a mai magyar médiapiacon? Hogyan látják a magyar print lappiac helyzetét, és benne a Jelenét?

Nyilván tudjuk, hol élünk, hiszen a magyar közélettel való foglalkozás a szakmánk, és az a legfőbb motivációnk, hogy változtatni tudjunk rajta. Meggyőződésem, hogy minél többen vállalják a miénkhez hasonló rizikót az elindulással – és minél több értékes újság marad fenn –, annál többet tehetünk az általunk is vállalt értékekért. A mi üzleti tervünk is sok tekintetben a hátrányok és hiányok megfordításából, ezek által meghagyott tér bejátszhatóságából indul ki. Elkötelezett, de nem mozgalmi lap vagyunk, abból a szempontból is, hogy a naivitás luxusát nem engedhetjük meg magunknak, olvasóink és kollégáink érdekében üzemeltetnünk kell tudni azt a műhelyt, amit létrehoztunk.