Azért ment a Magyar Nemzethez publicistának, mert úgy véli, a többi Simicska-orgánumhoz hasonlóan ez a lap is függetlenül politizáló médiummá vált. Márpedig a puzsérság három komponense a közérdekűség, a közérthetőség és függetlenség. Úgy ítéli: nincs hozzá hasonló a magyar médiában.

Mert – hiába a népszerű hazugság – a köznyilvánosság a közvéleményt nem szolgálja, hanem formálja. Sőt, az igazság még súlyosabb: deformálja.

Közismerten lesújtó a véleménye a médiáról: hazugságnak, mocsoknak, gennynek, förtelemnek szokta titulálni. Talál benne bármi pozitívat?

Nem nagyon.

Semmit?

A pozitívumok általában nem tervezettek, hanem járulékosak. A Facebooknak például van haszna, mert alternatív nyilvánosságként funkcionál. Én is képes vagyok saját orgánumként használni, holott az eredeti célja nem ez volt, hanem hogy kapcsolati hálóként működjön.

Ezek szerint a klasszikus orgánumokban – tévében, sajtóban, rádióban – nincs egyetlen műsor vagy szereplő sem, aki értéket teremt?

Műsorról nem tudok. És egy kezemen meg tudnám számolni azokat az újságírókat, médiaszemélyiségeket, akik pozitív szereplőkként említhetők.

Számolja!

Hát. Kepes András, Baló György, Betlen János, Kóczián Péter.

Ők négyen mitől különleges minőség?

Betlen nem napkeltéződött el, Baló nem ertéeleződött össze, és ez a fenti brandek ismeretében nem kis dolog. Kepessel és Kócziánnal együtt ők meg tudták őrizni a karakterüket meg az autonómiájukat, el tudták látni a maguk funkcióját. Kultúremberként nem simultak be a köznyilvánosság neoprimitivizmusába. Mert – hiába a népszerű hazugság – a köznyilvánosság a közvéleményt nem szolgálja, hanem formálja. Sőt, az igazság még súlyosabb: deformálja.

Korábban is volt már képernyős erőszak, jóformán ebből áll a kereskedelmi tévék elmúlt tizennyolc éve. Mit kéne éreznem, amikor a nyilvánosságért felelős személyek széles gesztusok kíséretében mossák a kezüket?!

Éden Hotel?

Abszolút!

Ritka példa, de szinte a komplett sajtó elítélte a csatornát, mire a TV2 átgondolta műsorszerkesztési elveit és bocsánatot kért.

És? Ezúttal ugyan mi történt az Éden Hotelben, ami eddig nem?

Kamerák előtt erőszakoskodtak egy nővel.

Azt üvölti a sajtó, hogy itt és most példátlan gyalázat történt, pedig csak eljött az alkalmas pillanat arra, hogy a nyilvánosság szereplői képmutatóan elhatárolódjanak.

Képmutatóan?

Természetesen. Az Éden Hotelt nem most rántották elő a cilinderből, ez csupán egy hosszú folyamat egyik stádiuma. A főműsoridős zaklatás abban a valóságshow-ban nem egyedi kihágás, hanem a rendes kereskedelmi tévés működés része. Az emberek szeretnek kukkolni, és ez a sötét ösztön a médiatérben reality-kké áll össze. Korábban is volt már képernyős erőszak, jóformán ebből áll a kereskedelmi tévék elmúlt tizennyolc éve. Mit kéne éreznem, amikor a nyilvánosságért felelős személyek széles gesztusok kíséretében mossák a kezüket?!

Vajon a Vodafone feladata, hogy a civilizációs minimumot kikényszerítse a médiából? Nem az lenne inkább a dolga, hogy kedvező mobiltarifákat és előnyös előfizetéseket szolgáltasson?

A Vodafone blokkolta a hirdetéseit a TV2-n. Ilyet magyarországi multi még nem tett.

A Vodafone hány előfizetést értékesített ehhez hasonló, és ennél gyalázatosabb műsorok révén? Ezt az ügyet most épp úgy reklámcélra használja, ahogy korábbi szpotjait a különböző valóságshow-k reklámblokkjaiban. Vajon hány előfizetést zsákol be most a Vodafone annak révén, hogy kiáll a nők méltósága mellett?

Mégis, mit kellett volna tenniük az ügyben?

A csatorna megbüntetése nem a Vodafone dolga.

Jó, hagyjuk a Vodafone-t!

Ne hagyjuk, mert fontos! Főleg, hogy a médiapiacról beszélünk. Vajon a Vodafone feladata, hogy a civilizációs minimumot kikényszerítse a médiából? Nem az lenne inkább a dolga, hogy kedvező mobiltarifákat és előnyös előfizetéseket szolgáltasson?

Jelzésértékű gesztust tett. Mi ezzel a baj?

Az, hogy az állam feladata lenne megóvni minket a szennyes tartalomtól. Szabályoznia kellene a nyilvánosság platformjait, meghatározni és kikényszeríteni egy minimális kulturális nívót. A Vodafone szándékos és súlyos szereptévesztésben van. Úgy gondolta, hogy a társadalmi felelősség jó reklámérv, ezért belépett egy olyan térbe, ahol az állam helye volna.

Az emberek vérszomja halálbüntetés-kampánnyá áll össze, ahogy a kíváncsiságuk valóságshow-kká.

Csak?

Csak épp nem látja el a funkcióját, mert az állam is egy Blikk, az állam is egy TV2. Orbán Viktor halálbüntetést felvető és bevándorló-ellenes kampánya az emberek félelmeit stimulálja. Abból kovácsol politikai tőkét, hogy a választók féltik a biztonságukat és a munkájukat. Ez nem más, mint véleménybűnözés. Az emberek vérszomja halálbüntetés-kampánnyá áll össze, ahogy a kíváncsiságuk valóságshow-kká. A kormányzati kommunikáció ugyanúgy működik, mint a TV2 PR-je. A Vodafone azért léphet be a köznyilvánosságot kontrolláló pozícióba, mert az állam látványosan kivonult onnan.

Az államot a sajtóban a Médiatanács képviseli: feljelentés alapján büntet, ha szükségesnek ítéli.

És ha büntet, annak ugyan milyen hatása van? A kereskedelmi tévék az éves költségvetésükbe kalkulálják a büntetési tételeket. Miért létezik egyáltalán a Médiatanács? Miért fizetjük ezeket a semmirekellő politikai megbízottakat? Nem azért, hogy a nyilvánosság platformjait megtisztítsák a szennyes, emberalatti, civilizációt romboló tartalomtól? Még egyszer: a Médiatanácsnak nem az a dolga, hogy felszopja a saját PR-jét, hanem az, hogy a nyilvánosságot megtisztítsa a kártékony, mérgező tartalomtól. Nem megbüntetni kéne a TV2-t, hanem az elmúlt tizenöt év szennyezésére méltó választ adva visszavenni tőle a frekvenciát. Álljon már meg a menet! Nehogy már úgy éljük meg, hogy a TV2, ami amúgy normálisan működik, most hibázott egyet! Ugyan mit követett el most a TV2, amit az elmúlt tizennyolc év során nem? Ha az egyik blog nem írja meg ezt az esetet, akkor fel sem figyelünk rá. A társadalom nőjogi felettes énje elkezdte kongatni a vészharangot, amire válaszul most mindenki látványosan elhatárolódik. Ahelyett, hogy a magyar állam felszámolná ezt a mocskos platformot. Tényleg a nők sérelmére történt a képernyőn a legsúlyosabb gyalázat? Nézzük már meg a Frizbit, ahol hétről hétre fogyatékos, haldokló és gyászoló emberek nyomorúságának a kiárusítása zajlik listaáron! Tényleg a nők a legnagyobb áldozatok?!

Úgy tűnik, hogy az általam felállított normáknak olykor én sem tudok megfelelni.

Két éve ön is megjelent egy hasonlóan „mocskos platformon”: vendég volt az RTL Klubon Balázsék Vundersőn és Zuperszexi című bulvárműsorában. Az nem gyalázat?

Önnek úgy tűnt, hogy asszisztáltam hozzá?

Abszolút. Sőt. Folyamatosan hangoztatja: ha bemegy a bulvárba, arra használja a nézettséget, hogy értelmes dolgokról beszéljen. Ehhez képest olyan témákban volt partner, mint szex egy kormoránnal, hogy a többi, „kultúrát mérgező tartalomról” ne is beszéljünk.

A kezem-lábam törtem, hogy értelmes beszédet hozzak ki abból a beszélgetésből. Az ott elhangzó felvetéseikre hogy tudtam volna értelmesebben válaszolni?

Mondjuk úgy, hogy nem megy be. Vagy azt mondja: kedves Balázs, ez elég primitív kérdés, beszéljünk másról.

A közönség egy vágott anyagot látott. Az adásba kerülő műsort úgy ollózták össze, hogy Balázs meg Jani ne jöjjenek ki szarul belőle.

Ön se jött ki szarul belőle. És része lett annak a platformnak, „amit meg kéne szüntetni”.

Sajnálom, ha így jött le. Lássuk be, hogy nem könnyű egy bulvárigényű, locsogó-fecsegő, semmirekellő, egymást hátbeveregető világba csöppenve kulturális áttörést elérni. Úgy tűnik, hogy az általam felállított normáknak olykor én sem tudok megfelelni.

Ha már a nők jogairól szóltunk, őket is sikerült megsértenie.

Igen?

Igen.

Mivel is?

A csajozás témában vicceskedve kijelenttette: „A nők nem az észre buknak, hanem a képernyőre.”

De hát ez így van. Ne legyünk már képmutatóak! Pontosan tudjuk, hogy a férfiak a szép nőkre, a nők pedig a nagy hatalmú férfiakra buknak.

Ez általánosítás.

Általános igazság.

Annak van hatalma, aki szerepel a tévében?

A nyilvánosság hatalom. Ezért aki ebben a neoprimitív világban képernyőn van, annak hatalma van.

Amit, ezek szerint, ön is remekül kihasznál. Azt nyomta Balázsékkal, mekkora poén, hogy ismert arcként könnyen tud csajozni.

Az ki van zárva. Én pusztán annyit jegyeztem meg, hogy a nők a hatalomra buknak. Miért olyan nagy dolog ezt kimondani?

A műsorban ez valahogy úgy hangzott, hogy „ugye Robi, mekkora hülyék a csajok, mert buknak rád, mióta a tévében szerepelsz”.

Én meg erre azt mondtam, hogy igen?

Igen.

Sajnálom, ha az jött át, hogy a Sebestyén Balázs meg a Vadon Jani lezüllesztették a Puzsért a saját nívójukra. Most mit csináljak?

A Simicska-féle gecizés nyomán a Magyar Nemzet gettóba került, én pedig már bő tíz éve élek ebben a gettóban. Fogalmazzunk úgy, hogy adta magát az együttműködés.

És a Magyar Nemzettel mit csinál? Hogyan találták egymásra?

A Simicska-féle gecizés nyomán a Magyar Nemzet gettóba került, én pedig már bő tíz éve élek ebben a gettóban. Fogalmazzunk úgy, hogy adta magát az együttműködés.

Miért is?

Mert a Magyar Nemzet független lap lett. Ráadásul Simicska orgánumain kívül ma nincs is más függetlenül politizáló médium Magyarországon.

Jól értem, a Magyar Nemzet attól vált függetlenné, hogy Simicska összeveszett Orbánnal?

És így kikerült a Nemzeti Együttműködés Rendszeréből. Tiszta sor. Bevallom, a gecizés után már vártam, hogy hívni fognak.

Simicska hívta?

Nem, a főszerkesztő.

A publicisztikáihoz közéleti témákat választ majd?

Igen.

Miért?

Mert rendszeresen felkúrom az agyam a közéleti témákon.

A klasszikus jobboldali sajtómunkások már képtelenek alkalmazkodni ehhez a Gucci-táskás, multicéges, pszichopátiás attitűdhöz. Minden köpönyeget kifordítottak és minden segget kinyaltak már, de ezt a végső fordulatot velük már nem lehet megtenni.

Ön is beszáll Bayer, Tóta W. és a többi politikai megmondóember anyázós bulijába?

Én folyamatosan kétfrontos gerillaharcot vívok ellenük, öt éve pedig már háromfrontosat. Az egyik a Nemzeti Együttműködéssel, a másik a balliberális oldallal, a harmadik pedig a nemzeti radikalizmussal és a Jobbikkal szembeni front.

Mindenki az ellensége?

- Az egész politika hatalmon van, nem csak a Nemzeti Együttműködés. Ennek legfeljebb a mértéke és az időbelisége változik. Simicska is jó eséllyel pártot alapít majd előbb-utóbb, a Magyar Nemzet pedig annak lesz a kommunikációs csatornája. Különben miért lenne szüksége Simicskának egy politizáló újságra, ahol nem hirdet az állam? Egy politikai laphoz előbb-utóbb kell, hogy tartozzon egy párt, ahogy minden párthoz előbb-utóbb kell, hogy tartozzon egy újság. Pontosabban napi- és hetilap, rádió, tévé és internetes portál. Mindez a kormánypárt számára most a Napi Gazdaság, a kialakulóban lévő via.hu, valamint az M1 Nemzeti Hírcsatorna. Orbán ezekkel igyekszik kiváltani a gettóba tolt Simicska-médiát.

Akkor független egy lap, ha nincs mögötte párt?

Politikailag igen.

Vagyis ha egy évvel ezelőtt, az akkor még fideszes, orbánista Simicska keresi meg önt a Nemzettel, nemet mond?

Egy éve nem kerestek volna meg. Amúgy nem mondtam volna nemet, csak Lázár Jani a második cikkem után leszólt volna a Simicskának, hogy Lajos, miket íratsz te? Engem meg két órán belül kicsaptak volna, mint a taknyot. Ahogy azt tették korábban is számos helyen. Azelőtt sem igazodtam, se politikailag, se gazdaságilag. A médiumok ugyanis a céges világtól, vagyis a hirdetőktől még kevésbé függetlenek. Bayer bármikor mocskolhatja Gyurcsányt, Tóta W. meg Orbánt, de a saját politikai és gazdasági megrendelőik az ő számukra is kritizálhatatlanok.

Bayer kritizálja Orbánt is. Legutóbb a tapolcai kampány sümegi állomásán tartott CÖF rendezvényen.

Ezt én is látni vélem. A Fidesz jól bejáratott sajtója lassan felmondja a több évtizedes egyezséget. Az új Fidesz-médiához úgy tűnik, már Lázár- és Rogán-kompatibilis pszichopata újságírókra lesz szükség.

Pszichopata?

A klasszikus jobboldali sajtómunkások már képtelenek alkalmazkodni ehhez a Gucci-táskás, multicéges, pszichopátiás attitűdhöz. Minden köpönyeget kifordítottak és minden segget kinyaltak már, de ezt a végső fordulatot velük már nem lehet megtenni. Ez érződik most. Nekem a Nemzettel momentán szerencsém van, Simicska nem vár el semmilyen politikai tartalmat: azt írok, amit akarok.

Ez lenne a „puzsérság”, az ön által szerényen emlegetett „puzsér-médiabirodalom”?

Értsük az öniróniát! Szóval: a puzsérság három fontos komponensből áll. Közérdekű vagyok – kivéve ugye a Vundesőn és Zuperszexit. Emellett közérthető és független. Ez három kikezdhetetlen alapelv.

Nincs más ilyen a médiában, csak ön?

Nem nagyon tudnék más példát mondani.

És azok, akiket korábban pozitív figurákkánt említett?

Kepesnél úgy gondolom, hogy közérthetőbb vagyok, Balónál pedig lényegesen függetlenebb. Ha a magyar médiában valami közérthető, az sosem lehet közérdekű. Lásd Balázst és Janit. Ha valami közérdekű, az pedig sosem lehet közérthető. Lásd a Kossuth Rádiót meg a rétegértelmiségi hümmögéseket a késő esti műsorsávokban. Független megszólalót viszont nem nagyon tudnék mondani. Talán Török Gábort és Kócziánt.

Az egykor origós Pethő András mindenkitől függetlenül írta meg Lázár János utazásainak történetét. Az egész portál ráment.

Amikor az Origo főszerkesztőjét kirúgták, az egész hazai nyilvánosság attól volt hangos, hogy vége a sajtószabadságnak. Még parlamenti felszólalás is elhangzott. Amikor engem meg a munkatársaimat kifejezetten tartalmi-politikai okokból kirúgtak a Pont FM-ről, a RadioCafétól meg az Echo TV-től, senki nem állt fel a Parlamentben, hogy bejelentse: itt és most lezárult a szabad sajtó kora. Mögöttünk nem állt senki, hogy megvédjen minket, ugyanis nem tartoztunk egyik holdudvarhoz sem.

És Pethő?

Tudjuk, hogy kinek fájt az ő kirúgása.

Kinek?

A balliberális ellenzéknek. Ezért lett belőle precedens, parlamenti panaszkodás, ezért kongatták négy égtáj felé a vészharangot. Amikor politikai okokból, a független véleményemért kirúgtak, értem senki nem protestált. Inkább közösen és csöndben röhögött a markába mindkét szekértábor. Lássuk már meg végre a politikai nyilvánosság határait!

A cikk szerzője Lampé Ágnes

Nézze meg Lampé Ágnes teljes profilját a Ki Kicsoda? oldalunkon.