Médiapiac
″Az új generációkkal már nem lehet erőből kommunikálni″
Ügynökségi oldalról érkezett a Lapcomhoz, korábban több évet töltött külföldön. Kovács Illés Bencét, a cég nemrég kinevezett digitális és fejlesztési igazgatóját arról kérdeztük, hogyan szólíthatja meg a 30–35 év alatti fiatalokat egy printben utazó kiadó, és lesznek-e valaha fizetős tartalmak a hazai online piacon. A Médiapiac május-júniusi számában megjelent interjú most teljes terjedelmében online is olvasható.
Van-e még olyan piac a világon, mint a magyar, ahol ennyire kettévált az online és a printszegmens, és ezt mennyire tartja egészségesnek?
Ha csak a térségünket nézzük: a lengyel, a cseh és a szlovák lappiac kifejezetten erős, ami nyilván a kiadók és termékeik társadalmi beágyazottságára vezethető vissza. Ezek a társadalmak ragaszkodnak ahhoz, hogy papíron olvassák a híreket, vagy a printmárkák online tartalmait keresik, választják. 2005 és 2008 között, amikor Ausztrália legnagyobb városában éltem, rendszeresen forgattam a The Sydney Morning Heraldot, ami ott „a” napilap. A hétvégi mellékleteit külön meg lehetett venni, ezek vaskos, sokoldalas magazinok voltak. Ezt a jól beágyazott lapot sem hagyta azonban érintetlenül a fogyasztói szokások átalakulása, a hétvégi kiadása lassan sajtpapírrá zsugorodik.
Egyrészt tehát van igazság abban, amit a hazai piaccal kapcsolatban említett, másrészt mindenütt a világon egy irányba mutatnak a trendek. Ugyanakkor a közel kétszáz éves hírlapolvasási szokások nem tűnnek le egyik napról a másikra, a kutatások azt mutatják, hogy 35 év felett az emberek még mindig szeretnek papíralapú újságokat forgatni.
Felmérte már, mennyire erős a Lapcom digitális lába?
Csak két hónapja léptem be (az interjú április 27-én készült – a szerk.), de az „kintről” is jól látszik, hogy a Lapcom erős digitális lábbal rendelkezik. A 2000-es évek eleje óta foglalkoznak ezzel. Itt komoly stáb, fejlesztői kapacitás, külön online tartalom-előállítás van. A szerkezet átalakítására viszont szükség van, másfajta működésre kell berendezkednünk.
Hogyan tudja az X és az Y generáció szokásaihoz igazodó, szöveges tartalmakat gyártó kiadó kiszolgálni a „digitális bennszülötteket”?
Még nem tudom, hogy ezzel a tartalommal ki tudjuk-e. Persze nem kell feltalálni a spanyolviaszt, hiszen látjuk, hogy milyen tartalmakat fogyasztanak a fiatalok. A citizen journalism és a user-generated content (UGC) korában túlzottan kísérletezni sem kell, megteszik ezt maguk a felhasználók. 1998 körül megjelentek az első blogok, majd később a social media, azaz ma már mindenki újságíró lehet, a userek közül pedig folyamatosan emelkednek ki a népszerűvé váló influencerek. A Kisalföldnek, a Délmagyarországnak, a Borsnak és a különféle mellékleteinknek köszönhetően elképesztő mennyiségű és nagyon sokféle tartalmunk van. Bulvár, életmód, gasztró, hírek: minden rendelkezésre áll, ráadásul ezek instant használhatók online is. Az a kérdés, hogyan lehet ezeket olyan formátummá alakítani, amely érdekes a fiatal korosztálynak is. Egyelőre csak sejtéseink vannak.
Mik a sejtései?
Sutba kell dobni azt az önteltséget, ami a médiát és a reklámipart, az egész kommunikációs szakmát jellemzi. A felnövekvő új generációkkal már nem lehet erőből kommunikálni.
 |
Fotó: Réti Dóra
Mit jelent ez mondjuk a BorsOnline-nál?
A bulvár esetében talán könnyebb a dolgunk. Vegyük például a Kardashian családot: náluk minden egyes poszt, videó, kép úgy van kitalálva, hogy hatást váltson ki. Nem bízzák a véletlenre. Egy egész stáb, ha úgy tetszik, egy „szerkesztőség” dolgozik ezen. Ha viszont megnézzük a hazai hírességek Instagram– vagy Facebook-oldalát, akkor azt láthatjuk, hogy néhány kivételtől eltekintve nincs minőségi és tervezett tartalom-előállítás. Ha valamiben lehet szerepe egy kiadónak, akkor abban mindenképp, hogy segítsünk nekik, végső soron egymáson.
Jó ideje közhelynek számít a piacon, hogy az audiovizuális tartalmak lenyomják a literálisakat. Mit kezdhet ezzel egy alapvetően szöveggyárként működő, printvezérelt kiadó?
Itt sem kell feltalálni a meleg vizet. Hagyományos értelemben véve a történetmesélés szöveges formátumú, amit egy-két képpel illusztrálunk. Fordítsunk a dolgon: a képregényformátummal – ami most a hollywoodi filmgyártás fő forrása – ugyanazt a sztorit el lehet mesélni képekkel. Magyarán ugyanazt a cikket más formátumban kell eljuttatni egy 40 és egy 28 éveshez. Mi most azon dolgozunk, hogy a történeteinkhez adjunk vizuális lábat, mert csatornafüggő, hogyan adunk el egy tartalmat.
Ha csak a két sikertörténetet, a The New York Times és a The Washington Post példáját nézzük, ehhez a teljes szerkesztőségi rendszert át kell alakítani, mélyen bele kell nyúlni a vállalati működésbe. Erre van felhatalmazása?
Náluk is szükség volt közel húsz évre ahhoz, hogy felépítsék az új modelleket, most már végre profitot is termelnek. Persze nem biztos, hogy ezek a modellek alkalmazhatóak Kelet-Európában, de ez a két eset is azt bizonyítja, hogy nem kell feladni a történetmesélést, ami a hagyományos újságírásnak is sajátja. Illetve azt is megtanulhatjuk tőlük, hogy az online platformok olyasmit nyújtanak a kiadóknak, amire a print önmagában nem képes. A mérhetőséget, az adatokat. Mert egy újságnál legfeljebb csak azt tudom, hány példányt adtam el, körülbelül hányan vették a kezükbe, és meg tudom becsülni, mennyi időt töltött az olvasó egy cikk felett. Az online megjelenésnél viszont egy jó adatelemző csapat ennél százszor több és pontosabb információt szállíthat segítve a szerkesztőséget abban, hogy az optimális mutációkat, formátumokat elkészíthesse. Magát a kiadót pedig abban, hogy mibe és mennyit kell invesztálni ahhoz, hogy pénzt keressen, és ebből a hírszolgáltatást és a köz szolgálatát finanszírozni tudja.
 |
| Fotó: Réti Dóra |
Az imént említett amerikai piacvezető lapok vagy a skandináv, szlovák modell sikeressége is azt bizonyítja, hogy a hirdetések önmagukban nem elegendők, előbb-utóbb pénzt kell kérni az online tartalomért is. Lesz-e valaha ilyen Magyarországon?
Miért ne lehetne?
Eddig senkinek sem sikerült.
Ha lenne jó termék, akkor el lehetne adni.
A Lapcom melyik online tartalmáért fizetne az olvasó?
Vannak helyi híreink, elemzéseink, vannak magazintartalmaink. Ezeket nagy számban fogyasztják, sokan fizetnek értük a standokon, előfizetőként. Egyébként azt gondolom, hogy ez hozzászoktatás kérdése. Ott van például a Netflix vagy a magyar piacon beágyazottabb HBO Go. A Hulu modellje arról szól: a user azért fizet, hogy a reklámok ne állítsák meg sorozatnézés közben. Bár az RTL Most nem kér még pénzt, de idővel megteheti: „Előbb akarod megnézni a Barátok közt új részét? Megvásárolhatod.” Úgy vélem, a magyar felhasználók is készek fizetni, ha nem is a tartalomért, de annak egy olyan kiterjesztéséért, ami számukra valamiért értéket jelent. Hogy ez milyen típusú tartalom lesz a Lapcomnál, nem tudom megmondani, de biztos vagyok benne, hogy ez előbb-utóbb hozzánk is begyűrűzik.
Médiapiac
Új közmédiatörvény tervezetét hagyta jóvá a szlovák kormány
A szlovák közmédia vezetésének megválasztási folyamatát érintő módosításokat, valamint névváltoztatást is tartalmazó új közmédiatörvény tervezetét hagyta jóvá a pozsonyi kormány szerdán.
A Szlovák Rádió és Televízió (RTVS) jelenlegi formáját és nevét 2011-ben Iveta Radicová – később idő előtt távozó – liberális kormányának idején hozták létre a Szlovák Rádió (SR) és a Szlovák Televízió (STV) összevonásával. Az RTVS élére később a legnagyobb szlovák kereskedelmi televízió egyik korábbi vezetőjét nevezték ki, és számos vitatott változtatásra is sor került, amelyekkel kapcsolatban az intézményt nem egy bírálat érte, egyebek mellett hírszolgáltatásának kiegyensúlyozottságát megkérdőjelezve.
A Robert Fico kormánya által most elfogadott – a pozsonyi törvényhozás liberális ellenzéke által élesen bírált – törvényjavaslat a TASR közszolgálati hírügynökség közlése szerint egyebek mellett módosítja az intézmény nevét, amelyet a jövőben Szlovák Televízió és Rádiónak (STVR) hívnak majd, de megtartja annak összevont formáját.
A javasolt új törvény által bevezetett érdemi változtatások egyike az intézményvezető megválasztásának folyamatát, konkrétan a vezérigazgatót megválasztó kilenctagú közmédiatanács összetételét érinti. A közmédiatanács tagjait eddig a parlament választotta egy speciális forgószabály alapján. A jövőben a tagok közül négyet a kulturális miniszter jelöl majd. Az új közmédiatörvény hatálybalépésével a szlovák közmédia jelenlegi vezetésének megbízatása megszűnik majd.
Az új jogszabály változást hoz majd a szlovák köztelevízióban sugározható reklámok mennyiségével kapcsolatban is, a teljes adásidő eddig megengedett 0,5 százalékáról 5 százalékra emelve a reklámidő maximális hányadát.
A szlovák miniszterelnök úgy nyilatkozott, hogy reményei szerint a jogszabályt még nyáron elfogadja a parlament.
Borítókép: Robert Fico szlovák kormányfő
Médiapiac
Reklámriport miatt bírságolt a médiatanács
Túlmutatott a támogatás megengedett keretein a Trendmánia című műsorszám december 16-án sugárzott adása, ezzel a TV2 megsértette a törvényi rendelkezést, a médiatanács emiatt megbírságolta a médiaszolgáltatót – közölte a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) kommunikációs igazgatósága csütörtökön az MTI-vel.
Megsértette a műsorszámok támogatására vonatkozó törvényi rendelkezést a TV2 a Trendmánia (9. évad 40. rész) című műsorszám december 16-án sugárzott adásával – mondta ki a médiatanács április 23-án meghozott határozata.
A műsorrészt egy szépségipari cég üzletében vették fel, amelynek polcain márkanévvel ellátott szépségápolási termékek voltak láthatóak, amelyek egy részét a riporter ki is próbálta, illetve jótékony hatásukról beszélgetett az üzletvezetővel – írták.
Mindezek miatt a testület a műsorszámot reklámriportnak tekintette, és 500 ezer forint bírsággal sújtotta a TV2-t, a jogsértés ismételtségére tekintettel pedig 25 000 forint megfizetésére kötelezte a csatorna vezető tisztségviselőjét.
A közlemény szerint nézői bejelentés alapján, a kiskorúak védelme szempontjából vizsgálta a médiatanács az M4 Sporton február 28-án 18 óra 46 perctől sugárzott MOL Magyar Kupa DVSC-Ferencvárosi TC-nyolcaddöntőt a műsorszámban hallható trágár nézői bekiabálások miatt.
A testület figyelembe vette, hogy az élőben közvetített sportműsorszám szerkesztésére a médiaszolgáltatónak éppúgy nem volt lehetősége, mint a sugárzás időpontjának megválasztására, ezért nem indult hatósági eljárás a médiaszolgáltatóval szemben.
Ugyanezen az ülésén két rádiós frekvenciára kiírt pályázati eljárást is eredményesnek nyilvánított a médiatanács: a Fonyód 101,3 MHz és a Siófok 92,6 MHz helyi vételkörzetű rádiós médiaszolgáltatási lehetőségek kereskedelmi jellegű használatára kiírt pályázatok nyertese a Radio Plus Kft. lett.
A közlemény szerint nézői észrevétel nyomán kereste meg a médiatanács a cseh társhatóságot Kőhalmi Zoltán – Történjen bármi című, a Comedy Centralon január 1-jén 15 óra 56 perckor sugárzott műsorszáma miatt.
A műsort a médiaszolgáltató korhatárjelölés nélkül sugározta, azonban az a magyar szabályozás alapján a III. korhatári kategóriába (tizenkét éven aluliak számára nem ajánlott) tartozna.
Az RRTV megállapította, hogy a műsorszám ugyan nem sértette meg a rádiós és televíziós műsorszolgáltatásról szóló cseh rendelkezéseket, de a társhatóság a magyar jogszabályokra tekintettel felhívta a médiaszolgáltatót, a Viacom CBS Networks International Czech s.r.o.-t, hogy tegyen eleget a magyar törvényben meghatározott, az általános közérdeken alapuló szigorúbb szabályoknak a korhatárjelölés tekintetében, amelyet a műsorszám sugárzásakor elmulasztott feltüntetni.
A médiatanács heti üléseinek teljes napirendje megtalálható a testület honlapján, ahogy az ülésekről készült jegyzőkönyvek, illetve valamennyi határozat is a legfrissebbek a szükséges hitelesítési és adminisztrációs átfutási idő után lesznek nyilvánosak – áll a közleményben.
Borítókép: illusztráció
Médiapiac
A TikTok végleg kivághatja a kellemetlenkedőket
Így használd a közösségi médiás profilodat – III. rész: Törölni lehet, és azokat is törölhetik, akik sokakkal kiszúrnak.
Ezt nem kellett volna kitenni – elképzelni is nehéz, mennyi alkalommal gondolták ezt a közösségi médiafelületek használói egy-egy kevésbé jól sikerült, vagy éppen utóbb szűkebb-tágabb körben botrányt okozó poszt kapcsán. A megoldás egyszerű, de mi van akkor, ha más posztját akarjuk törölni? A lehetőségeket a médiahatósággal járta körbe a Médiapiac.com.
A nagy számok törvénye sajátos módon érvényre jut a közösségi médiában is: minél aktívabb az ember, minél többet posztol, annál nagyobb az esélye annak, hogy olyan tartalmat tesz ki, vagy tesznek ki róla mások, amit nem akart volna megosztani a virtuális – vagy bármilyen – nyilvánossággal. Hogy mi a teendő ebben a helyzetben, arról a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság szakembere adott tájékoztatást a Médiapiac.com kérdésére.
A sajátot könnyű…
Fáczán Gábor főosztályvezető előbb a legegyszerűbb esetről beszélt, kifejtve, hogy a saját tartalom eltávolítása a legtöbb platformon problémamentesen megoldható, az online felületek kivétel nélkül lehetőséget adnak posztjaink, képeink eltávolítására.
… és másét?
De mi van akkor, ha valaki más tesz közzé olyan tartalmat, amit nem akartunk volna magunkról közölni? – A válasz – magyarázta a főosztályvezető – szintén a platformok szabályzatának tanulmányozásával adható meg. A legtöbb online felületen rendelkezésre áll a „jelentés” lehetősége, vagyis legtöbbször egy űrlap segítségével jelezni lehet a szerzői jogi vagy adatvédelmi jogsértést. Legtöbbször pedig a platform maga eltávolítja a problémás tartalmat. – A TikTok esetében érdemes arra is ügyelni, hogy
többszöri szerzői jogsértésnél nem csupán a tartalmat távolíthatja el, hanem akár a felhasználó fiókját is felfüggesztheti, törölheti
– jegyezte meg Fáczán Gábor.
S mi a helyzet akkor, amikor valaki a sajátjaként tünteti fel más tartalmát? Plágium ez?
– Elsődlegesen a komment tartalma lesz irányadó. Ha a komment szerzői alkotásnak minősíthető, akkor felmerül a plágium kérdése. Ebben az esetben azonban a jelentés nem elég – jegyezte meg a főosztályvezető. Szükség van még arra, hogy a bejelentő bizonyítsa, a más által közzétett tartalomban az ő alkotása szerepel. Meg kell adni, hogy mi a vita tárgya, vagyis például fényképről, szövegről, videóról van szó, ahogy meg kell jelölni azt a tartalmat is, amelyben a plagizált rész szerepel. Végül az is megjelölendő, hogy milyen alappal kéri az érintett a tartalom eltávolítását. A platform kivizsgálja az esetet, és ha megállapítja, hogy valóban plagizálás történt, akkor eltávolítja azt. Azaz megy a virtuális szemetesbe.
Sorozat indul!
A Facebook mára életünk része lett. A Médiapiac.com cikksorozatban járja körbe a közösségi médiaműködés ama mozzanatait, amelyek a gyakorlatban a legtöbb gondot okozzák. A pontos kép felrajzolásában a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság segítette lapunkat. Első írásunk azt taglalta, kié is a közösségi média felhasználói által közzétett tartalom, a másodikból pedig az derült ki, hogy a Facebook nem olyan, mint az utcai lomtalanítás.
Jakubász Tamás