A Főszerkesztők Fóruma, a Magyar Lapkiadók Egyesülete, a Magyarországi Tartalomszolgáltatók Egyesülete és a Magyar Újságírók Országos Szövetsége képzést szervezett az újságírókat és munkájukat védő jogszabályokról.

A workshop megszervezését a magyar újságírók elleni atrocitások és jogi eljárások indokolták - írja a rendezvényről szóló összefoglalójában a 24.hu. A szakmai szervezetek a polgári jogban, büntetőjogban és a sajtójogban egyaránt járatos gyakorló jogászokat hívtak meg, hogy problémás jogi eseteket mutassanak be, illetve válaszoljanak a jelenlévők kérdéseire. Ott volt a büntetőjoggal is foglalkozó dr. Tóth Balázs a Helsinki Bizottságtól, valamint a polgári jogban szakértő dr. Kárpáti József jogász és dr. Bodrogi Bea, a Direkt36.hu és a Főszerkesztők Fórumának ügyvédje. A körülbelül harmincfős hallgatóságban a legkülönfélébb helyekről érkező, eltérő hátterű újságírók, szerkesztők foglaltak helyet. Az előadó médiajogászok szerint a jog sajnos sokszor életszerűtlen, de vannak esetek, amikor az elterjedt hiedelmekkel ellentétben az újságírók pártján áll.

A tréning első részében a büntetőjogi ügyekről, a rendészeti eljárás alá vontak jogairól, kötelezettségeiről esett szó, majd ezután a képmással, forrásvédelemmel kapcsolatos esetek kerültek szóba.

A büntetőjoggal kapcsolatos rész legfontosabb megállapítása az volt, hogy ha a rendőri eljárással kapcsolatban gond merül fel, akkor általában csak utólag van mód panaszra, vagy akár büntetőeljárásra. Azonban az újságírók szempontjából ez nem kis nehézséget okoz, hiszen ha egy rendőr elkobozza egy fotóriporter fényképezőgépét és törli arról a képeket, akkor az olvasók képi információk nélkül maradnak akkor is, ha utólag a jogorvoslat az érintett fotóriporternek ad igazat, hiszen egy kép megsemmisítése bűncselekmény, minimum hivatali visszaélés.

A jogászok a vitás esetekre mindenesetre csak azt tudják tanácsolni, hogy próbálják meg az érintettek minél alaposabban dokumentálni a hatósági intézkedést, hogy utólag legyen bizonyíték, és ne csak vallomások, amelyek gyakorta nem elégségesek a bizonyításkor. Helyben kevés megoldás van, mert az ellenszegülés általában nem vezet jóra.

A panasztételi lehetőségeket illetően a jogászok azt mondták, hogy az alapvető jogok sérelménél a Független Panasz Testülethez lehet fordulni, egyéb esetben pedig az adott rendőri vagy ügyészségi szervekhez.

Ha valami nyilvános esemény, oda mindenkit be kell engedni

A tréningen sokakat érdekelt az is, hogy a sajtóesemények szervezetőinek, illetve a biztonsági őröknek milyen jogai vannak. A jogászok azt mondták, hogy a sajtóesemények szervezőinek nincs speciális törvényi felhatalmazásuk, tehát csak azt tehetik meg, amit bármilyen magánszemély. A vagyonőrökkel kapcsolatban pedig az a legfontosabb, hogy nincs igazoltatási joguk, legfeljebb felkérhetik a jelenlévőket arra, hogy mutassanak be egy dokumentumot, és ha nem teszik, akkor rendőrt hívhatnak. A vagyonőr magánterületen tartott rendezvényen annyit tehet, hogy csomagátvizsgálást kezdeményezhet, illetve életveszélyes eszközt vehet el.

Sok kérdés volt azzal kapcsolatban is, hogy mi van azokkal a sajtóeseményekkel, ahová nincs az adott újságíró regisztrálva, merthogy nem kapott meghívást, ám mégis szeretne tudósítást közölni onnan. Erről a jelenlévő jogi szakértők azt mondták, hogy a bírósági gyakorlat szerint, ha egy közfeladatot ellátó szerv meghív valakit a sajtótól, akkor az már sajtónyilvános rendezvénynek minősül, így onnan szabadon lehet közvetíteni. Ha tehát egy újságírót nem engednek be a rendezvényre, akkor neki arra kell hivatkoznia, hogy a sajtótörvényben foglalt jogát gyakorolja, a rendezvény szervezője pedig köteles tűrni, hogy beszámol róla, hiszen ott közügyekről esik szó.

Azt a rendezvény szervezője nem teheti meg, hogy csak bizonyos újságírókat enged be, ugyanis a részben sajtónyilvános esemény kategóriája nem létezik.

A jogászok azt tanácsolták, hogy a kívül rekedők minden esetben forduljanak az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz és készítsenek felvételeket arról, hogy nem engedték be őket. Ha valaki nem jut be például egy önkormányzati ülésre, kérje ki közérdekű adatigényléssel, hogy mely médiumok regisztrációját fogadták el, hiszen ez is beszédes, másrészt a közadat a hatósági eljárásban is jól jöhet – tette hozzá az egyik jogász.

 

A nyilvános közéleti rendezvényen történt eset dokumentálását még a biztonsági őr is köteles tűrni. A jogászok emlékeztettek arra, hogy az alkotmánybíróság többször is megállapította, a rendőr fotózható. A jogászok szerint a rendőri eljárásnak ellenszegülni nem érdemes, ilyenkor is inkább az utólagos jogorvoslat jelenti a megoldást.

Sok vita van abból, ki minősül közszereplőnek

A tréning következő részében a közszereplőkre vonatkozó szabályokról esett szó. Az derült ki, hogy nem egzakt az a szabály, hogy ki minősül közszereplőnek, így az sokszor csak egy bírósági perben derül ki, sőt a bíróságok akár egymásnak is ellentmondanak az ügyben. Ez nem könnyíti meg az újságírók dolgát. Közszereplőnek egyébként azok a személyek minősülnek, akik befolyásolják a szűkebb vagy tágabb társadalom életét, a helyi és vagy/országos viszonyok alakulását. Tipikusan közszereplőnek minősülnek a közhatalom gyakorlói, a politikusok, a köztisztviselők, a közéletben szereplést vállaló személyek. Azonban van egy új irány az Emberi Jogok Európai Bíróságán (EJEB), mely egyre inkább nem a státuszt vagy személyt helyezi a középpontba, hanem a releváns konkrét élethelyzetet, ahol a tudósítás készül. Az új polgári törvénykönyv egyébként már nem közszereplőről beszél, hanem közéleti szereplőről. Az Alkotmánybíróság 7/2014 számú határozata pedig progresszíven közelítve a problémához azt mondta ki, hogy léteznek úgynevezett szituatív közszereplők is, például tipikusan ilyen, ha valaki egy tüntetésnek a szónoka. Ilyenkor másodlagos a közszereplő személye, státusza. Azonban ez azt is jelenti, hogy sokszor csak a tüntetés idejére minősül valaki közszereplőnek, onnan távozva már nem.

 

A közéleti szereplőket is megilleti a személyiségvédelem, ha az értékítélet a személyüket nem a közügyek vitatása körében, nem közéleti tevékenységükkel, hanem magán- vagy családi életükkel kapcsolatban érint, illetve ha valaki súlyosan és nyilvánvalóan becsmérli az illető emberi státuszát.

Védettséget élveznek a valótlan tényállítások esetén is, de például a „lopnak, csalnak, hazudnak” az európai gyakorlat szerint véleménynyilvánításnak minősül. A jogászok ugyanakkor arra figyelmeztettek, hogy például egy miniszterelnöknek is megvan a magánélethez fűződő joga, tehát ha őt engedélye nélkül fürdőruhában fotózzák nyaralás közben, az jogsértő. Az, hogy valamire a publikum kíváncsi, még nem okvetlenül azonos azzal, hogy közérdekből nyilvános.

 

A bíró és a rendőr fotózható, de...

Ezek után a képmáshoz való jogra terelődött a szó. A jogászok kérdésre válaszolva elmondták, hogy a bíróságon speciális szabályok vannak a fotózásra (nem mindegy például, hogy büntetőügyről van polgári perről van-e szó). Egy bírósági tárgyaláson a bírót például szabad fotózni, az ügyvédeket viszont a bíró nyilatkoztathatja, hogy hozzájárulnak-e a fotózáshoz.

Egyre nehezebb közterületi fotókat közölni

Az újságíróktól érkező kérdésekből ítélve sok a problémás eset annak kapcsán, ha közterületen fotóznak, és valaki felismeri magát, vagy egy autó rendszáma nincsen kitakarva. A korábbi jogi környezet még a képmással való visszaélést tiltotta, ma viszont már a képkészítéshez is engedély kellene, ez azonban sokszor nem életszerű. Az utólagos viták elkerülésére, érdemes lenne mindig engedélyt kérni a fotó szereplőitől, azonban az engedélykérés írásban életszerűtlen, szóban pedig letagadható. A kibúvót talán csak az jelentheti, hogy ha valaki engedte, hogy fotózzák, akkor az ráutaló magatartásnak minősülhet.

Azonban mi van akkor, ha egy ismert embert az utcán nemi aktus közben lefotóztak? Jogszerűen a kép elvben nem publikálható, azonban ilyen esetben borítékolható, hogy például a Facebookon pillanatokon belül pörögni fog a kép.

A sajtónak ilyenkor a szabályokra fittyet hányó közösségi médiával kell versenyeznie, de mégsem közölheti a képet.

 

Érdekes a megítélése a telefonos hangfelvételeknek. Ha a felvétel korrupciót bizonyít, akkor az nyilvánosságra hozható a jogászok szerint, mert csak ez lehet bizonyíték.

Azzal kapcsolatban is volt kérdés, hogy meg lehet-e mutatni, hol lakik egy politikus, nem minősül-e jogsértésnek, ha a házát fotózzák, és a képeket közzéteszik. Ezzel kapcsolatban a jogászok azt mondták, ha a ház bizonyíthatóan lopott pénzből van, akkor megjelenhetnek a képek, de egyébként a bíró a konkrét eset mérlegelése alapján fogja eldönteni, hogy történt-e jogsértés. Ennél nagyobb probléma, hogy a politikusok gyakorta rokonokra, barátokra írják a vagyonaik egy részét, illetve azzal védekeznek, hogy baráti kölcsönből építették a házat. Innentől a sajtó dolga még nehezebb, hiszen a közszereplő rokona nem minősül automatikusan közszereplőnek.

Visszavonni egy bűnözőről szóló korábbi tudósításokat

Nagy felháborodást váltott ki az a másik teljesen életszerűtlennek tűnő jogi szabályozás is, ami alapján elvileg egy büntetését már régen letöltő volt elítélt esetleg kérhetné a róla szóló anyagok eltávolítását, ahogyan a Google-ről is kérheti a rá vonatkozó találatok eltüntetését. A jogászok ezzel kapcsolatban azt mondták, hogy amíg az illető nem mentesül teljesen a bűne alól a büntető törvénykönyv értelmében, még biztosan nem kérheti a róla megjelentek eltávolítását, és utána is hosszabb idő, mondjuk 20 év elteltével. Azonban a veszély valósnak tűnik. Az tényleg nem életszerű, hogy a könyvtárakból, print lapok archívumából vegyenek ki egy cikket.

Nem kell az interjúalany jóváhagyása

Érkezett kérdés azzal kapcsolatban is, hogy meg kell-e mutatni az interjúkat megjelenés előtt, kell-e kérni jóváhagyást, ahogyan ez Magyarországon sokszor szokás manapság. Ezzel kapcsolatban a jogászok jó hírrel érkeztek:

a sajtótörvény (smtv) 15. paragrafusa alapján csak az eredeti beszélgetés érdemi, sérelmes megváltoztatása vagy eltorzítása esetén nem közölhető le az anyag, illetve csak ilyen esetben kell egyáltalán visszaküldeni az interjúalanynak a szöveget. További fontos szabály, hogy az újságíró egyáltalán nem köteles utólag módosítani az interjúalany kérésére a szövegen, ha valamit máshogy akarna mondani, mint eredetileg.

A jogászok azt is tanácsolták a jelenlévőknek, hogy ha vissza is küldenek valamit az interjúalanyaiknak, akkor a cikk többi részét ne küldjék vissza, kizárólag az illetőtől idézett részeket.

 

Egyes interjúalanyok a róluk az interjú során készült képek bemutatását is kérik, sőt az is előfordult, hogy egy interjúalany nekiállt maga átszerkeszteni a képeket, és csak ebben a formában történő megjelenését engedélyezte. Itt a jog meglehetősen ellentmondásos, ugyanis a szöveget le lehet hozni engedély nélkül, ha nem történt jelentős sérelmet okozó változtatás, eltorzítás, a képek esetében viszont egy nem közszereplő mondhatja azt, hogy megilleti a képmáshoz való jog, és letilthatja a képeket. Azonban ha valaki interjút ad, akkor a szerkesztőség érvelhet azzal, hogy ráutaló magatartással az illető beleegyezését adta a fotózásra, illetve az interjú idejére közéleti szereplést vállalt.

Ne adjuk ki az informátort a rendőrnek sem!

A tréning utolsó részében az újságírók forrásainak védelméről esett szó. Elhangzott, hogy védelmet élvező forrás nem csak személy (informátor), hanem bármi, akár egy információ, például akár egy táblázat is lehet. Van egy hiedelem, hogy ha a rendőr kéri a forrás megjelölését, akkor meg kell adni, azonban a valóságban nagyon erős forrásvédelem illeti meg az újságírót és csak bírói határozat rendelkezhet erről.

Egy újságíró csak büntetőeljárás keretében kötelezhető a forrása megjelölésére, és több feltételnek együttesen is teljesülni kell.

Ilyen, hogy olyan szándékosan elkövethető bűncselekmény felderítésérére kell irányulnia az eljárásnak, ami legalább 3 évig terjedő szabadságveszteséggel sújtható, illetve az is fontos, hogy az információt átadó személy kilétének ismerete nélkülözhetetlen, a bizonyíték mással nem pótolható, továbbá a bűncselekmény felderítéséhez fűződő érdeknek olyan kiemelkedőnek kell lennie, hogy az az információforrás titokban maradásához fűződő érdeket egyértelműen meghaladja. További fontos szabály, hogy egy tanúvallomás is megtagadható abban az esetben, ha ezzel az információt átadó személy kilétét fel kellene fednünk. Ez egyébként mindenféle ügyben, szabálysértési, közigazgatási eljárásban is érvényes.

Ugyanakkor a jogászok arra is figyelmeztettek, hogy forrásvédelem csak a média-tartalomszolgáltatóval munkaviszonyban vagy munkavégzésére irányuló egyéb jogviszonyban állókat illeti meg.
Forrás: 24.hu: „Kész csoda, hogy még jelenik meg újság”

Megújult a We Love Budapest

8 órája

Interaktív térképet és részletesebb szűrési lehetőségeket is kínál a rejtett fővárosi kincseket és aktuális programokat bemutató honlap.