Médiapiac
Csöcskontent
A minap indult 888.hu főszerkesztője azt mondja, portáljával belépett egy férfiassági versenybe, ami arról szól, kinek van nagyobb hangszórója. Meg azt, ha szakmáznának, hátrébb tartanának. Lampé Ágnes interjúja.
Ön nem újságíró, mégis főszerkesztő lett. Nem ciki ez?
Kinek? Az újságíróknak? Érthető, ha ők nem fogadják lelkesedéssel, ha más szakmabeli merészkedik erre a pályára, de engem nem az újságíró szakma véleménye érdekel, hanem az olvasók.
Ez mégiscsak egy szakma, mármint az újságírás. Jól mozgok ezres számkörben, mégsem vállalnék el egy főkönyvelői állást.
A 888 két főszerkesztő-helyettese elismert újságíró és jól is végzik a munkájukat. Én inkább azon dolgozom, hogy karaktert adjak a lapnak, megtaláljam a kapcsolatot a potenciális olvasókkal. Ez inkább pszichológiai feladat, közelebb áll a tömeglélektanhoz, mint a „szakma” értelmében vett újságíráshoz.
Ki találta meg erre a pozícióra?
A 888.hu ötlete tőlem származik, nem a pozícióhoz kerestek embert.
A blogjában „politikai gondolkodóként” definiálja saját magát.
A politika nyelvhasználat kérdése. Nyelvet kell találni az emberek megszólításához. A 888 pedig kísérlet arra, hogy nyelvet, és ezzel utat találjunk az emberekhez. Ha valakit támadnak, de nincs hangja, akkor elszenvedője lesz az eseményeknek. Ha viszont van, akkor képes megjeleníteni témákat, ügyeket. A 888 belépett egy olyan térbe, ahol nagyon sok hang van jelen. Jóllehet az ott jelenlévő szereplők azt állítják magukról, hogy az igazságot képviselik, valójában csak nagyobb hangszóró van a kezükben és már jó régóta üvöltöznek bele. A jelenlegi helyzet olyan, mint egy furcsa férfiassági verseny: arról szól, kinek nagyobb a hangszórója.
Vagy inkább ki kamuzik nagyobb hangszórót magáról.
Akinek hangszóró van a kezében, azt gondolja, csak neki lehet véleménye. Nekünk is lehet.
Nemcsak a 444-nek.
És nemcsak azoknak, akik azt gondolják, hogy monopóliumok van az „igazságra”.
Beleolvasva a cikkekbe, hiányzik a „szakma”: sok a helyesírási, nyelvhelyességi hiba, szóismétlés, elvétett központozás.
Minden ki fog simulni. Egyébként meg, komolyan gondolom, ha szakmáznánk, hátrébb tartanánk. Ha az újságíró iskolában egyest adnak a szóismétlésért, visszakérdeznék: hogyan lehet az, hogy egy szóismétléssel teli írás mögé mégiscsak felsorakoznak olvasók és közösség alakul ki körülötte? Hát nem ez az cél? Az újságot embereknek írjuk, akik azonosulni vagy elutasítani akarnak.
Önt idézem: „Azoknak írunk, akik két lábbal állnak a földön. Akik hallgatnak a józan eszükre. Akiknek van véleményük. Akik szeretik azt a helyet, ahol élnek. Akik még nem bolondultak meg az ipari méretekben gyártott cinizmus mérgétől.” Ki gyártja ipari méretekben a cinizmust?
Hát a cinizmusgyártók. Senki ne higgye, hogy a magukat szakmának beállító lapok ne politizálnának. Ismételten mondom, a politika nyelvhasználat kérdése. Ha valaki „menekültekről” meg „vasfüggönyről” beszél, az politizál. Ráadásul rosszul, mert ezek a lapok a bevándorláskérdésnek köszönhetően szembekerültek saját olvasóikkal is. Jól illusztrálja ezt például az emlékezetes Hitler-bajszos Magyar Narancs címlap. Az újság ekkor írta ki magát a komolyan vehető lapok közül és került egyben szembe saját olvasóival.
Erről azért a Narancs olvasóit is meg kéne kérdezni.
Értem, ha egy orgánum kormánykritikus. Azt is, ha ellenzéki. De itt többről és másról van szó: a legmélyebb cinizmusról. Ezek a lapok miközben azt mondják, hogy itt minden szar, valójában elutasítóvá válnak saját politikai közösségük bármilyen teljesítménye iránt, miközben ugyanazokat a dolgokat, még ha nevetségesek is, ha máshol, mondjuk Angliában vagy Németországban történnek, ünnepelnek. Kimaxolják a cinizmust.
Ön a Kezdő nyelvlecke című cikkében ezt írja: 888.hu = “mi”, mindenki más = “ők”. 2. szótár cink = “a megbukott szilylaci, “444.hu = “a bevándorlás- és melegházasságpárti 444”, index = “azok”, hvg, magyar narancs, népszava, népszabadság, átlátszó és ezek csatolt részei = “nem számítanak”. Mi ez, ha nem ipari méretben gyártott cinizmus?
Ez inkább kötekedés.
A saját nevük ötlete is a hangszóró szellemében jutott eszükbe? Rádupláztak a 444-re?
Engem nem foglalkoztat a 444. Talán csak a stílus tekintetében érdekes. De a tematikáját nézve, miszerint az egyetlen mondanivalójuk a kormányellenesség, nagyon szűk spektrum. Ráadásul az elmúlt néhány hónapban bevándorlásügyben ők is rossz oldalra álltak, ahhoz képest, amit az olvasóik képviseltek. Mire ők, a szólásszabadság bajnokai, letiltották a kommentelőiket.
Azért arra ne vegyen mérget, hogy azok a kommentelők a portál régi kommentelői. De maradjunk még önöknél: a 888-ból mindenki a 444-re asszociál.
Az jó nem?
Jó?
Működik. És ha mondjuk klíma.hu néven indulunk? Az más lett volna?
Bizonyára.
Mondom: engem nem foglalkoztat a 444.hu.
A 888 poén. Egyszer. Na de végig egy poénban maradni, legalábbis kényelmetlen.
Mindenki azt hitte, majd a három négyessel állunk le kötekedni. Ehhez képest nekimentünk Renzinek, Sorosnak, Merkelnek és így tovább. Az egyik legolvasottabb cikkünk az volt, amikor a Libération-t osztottuk ki, miután a francia napilap azt állította: Magyarország Európa szégyene. Mi meg azt, hogy bekaphatják, de tövig. Ír ilyet bármelyik újság?
Nem lacafacáznak.
Ha azt mondják rád, hogy hülye vagy, és te nem reagálsz, azzal szép lassan elfogadod, hogy tényleg hülye vagy.
Lassan halad a fideszes sajtó Simicska utáni újraépítése. Nem indult el a via.hu, a Lokál nem ütötte át az ingerküszöböt, nem tudták megvenni a tv2-t, a Figyelőt, nincs még meg a tervezett rádió, üzleti hírportál, sorolhatnám.
A jelenség egy lélektani kérdéssel függ össze. A riválisaink azt a képet akarták kialakítani – évekig sikeresen –, hogy a jobboldal képtelen belépni erre a piacra, ezt a műfajt csak a liberálisok tudják, például ehhez cinikusnak kell lenni. A 888 egy sor előítéletet felrúg, már azzal, hogy létrejött.
Ki a tulajdonos?
A Modern Media Group egyik lábáról van szó. Ők szavaztak bizalmat nekem.
Mennyi ideje van nyereségessé tenni a lapot?
Tőlem annyit kérték: csináljak egy izgalmas portált.
Minimális olvasószám?
Nincs ilyen elvárás. Ez nem női magazin vagy bulvárújság, melyre ilyen számításokat lehet alapozni. A 888 elsősorban közélettel és politikával foglalkozik.
Arra meg van pénz.
Fordítva. Ha készül egy izgalmas lap, lesznek olvasók, és jönnek a hirdetők is.
A hirdetői piacot is nagy részben a politika irányítja. Vagyis a 888-nál nincs ok aggódni a fizetésekért.
Nem kerülünk sokba, kis irodában, maroknyi csapattal működünk. Nem kellett nagynevű, öreg újságírókat rahedli pénzért leigazolni, itt fiatalok kaptak lehetőséget, hogy például ne helyettes államtitkárok akarjanak lenni, hanem újságírók. Olvasóink fele a 25-34 éves korosztályba tartozik, melyben a hirdetők igenis láthatnak fantáziát.
Ki a főnöke? Habony Árpád?
Mondom, a 888 az MMG egyik lába.
Az MMG-nek Habony Árpád az egyik tulajdonosa.
Ő adott bizalmat nekem. A 888 teljes egészében az én történetem, szabadságom és egyben felelősségem.
Kit tekint fő versenytársuknak?
Természetes, hogy egyre jobbak akarunk lenni, és hosszútávon a magyar sajtó meghatározó szereplőjévé kívánunk válni.
Mit változtatott a sajtóviszonyokon az Orbán-Simicska háború?
Egy folyamat kellős közepén járunk, az átalakuló médiatérről egyelőre kevés történelmi távlatot kiálló kijelentést lehet tenni.
Mégiscsak felbomlott a jobboldali médiabirodalom.
Amikor ilyeneket mondanak, az olyan, mintha temetési beszédeket hallgatnék. A felbomlás, átalakulás, új dolgok létrejötte az élet természetes része.
Menekültügyben hogyan teljesített a sajtó?
Erről már azt hiszem eleget beszéltem, de akkor megismétlem. Engem ebben a témában is a nyelv foglakoztat. Egyes lapok következetesen a riválisaikkal ellentétes politikai nyelvezetet használnak: menekültkérdésről és nem bevándorlásról beszélnek. Amikor a kormány felépítette a kerítést, és biztonsági határzárnak nevezte el, ugyanezek a sajtótermékek azonnal vasfüggönyt emlegettek. Ami nem semleges kifejezés, hanem kőkemény politikai nyelvhasználat. Ezek a lapok tehát nagyon is politizálnak, ahogy az újságírók is. A sajtóban, épp úgy, mint a politikában, a menekültkérdés szétverte a baloldalt.
Azért ez jóval árnyaltabb kérdés.
Nem hinném. A baloldaliak tagadták a probléma létezését, majd amikor megérkezett az ár, az élet rácáfolt politikai állításaikra, és szembekerültek saját választóikkal. A baloldal válsága viszont nem állt meg a politika határainál, hanem maga alá temeti a saját médiájukat is.
A jobbos médiumok bezzeg jól vették a menekültes akadályt. Pontosabban: átvették Orbán és Habony szóhasználatát.
A sajtó átpolitizált. Politikáról beszélve lehetetlen semleges kijelentéseket alkalmazni, ezt a politika természete nem engedi. Aki politikával foglalkozik, az azonosulni vagy elutasítani akar. Ha leíró nézőpontból, olimposzi magasságokból akar valaki újságot írni, az érdektelenné válik.
Ön azt is nyilatkozta: „Ha hatalomgyakorló vagyok, el kell érnem, hogy az emberek azt akarják, amit én.” Ez a 888-nál is cél?
Én nem vagyok hatalomgyakorló. Újságot pedig az embereknek írunk és pont. Azért is van vitám az úgynevezett értelmiségi gondolkodással, mert egy értelmiségi általában hajlamos megkülönböztetni önmaga felettes énjét a saját hétköznapi énjétől. Mintha nem szeretkezne, nem enne-inna, csak Voltaire-i magasságokban szárnyalna. Miközben az oldalon a „csöcskontent” teljesít magasan a legjobban. Oda is írtuk: „Ne hazudj magadnak, úgyis rákattintasz.”
A konzervatívoktól nem kapott kritikát a 888 sajátos nyelvhasználatáért?
Kik is azok a konzervatívok? Kétségtelen, hogy egy jobboldali alkatú ember inkább hajlamos pátoszra, és ezért nehezebben békül meg a vagánykodásból fakadó stíluselemekkel. Én mindenesetre ezt egy kísérletnek tekintem. Egy igazi „piszkostizenkettő” vagyunk, akik más módon más eszközökkel szolgáljuk az ügyet.
A Fidesz népszerűségének visszaesésekor ön úgy fogalmazott: „A nagy mellényt, az arroganciát, a pökhendiséget pedig az emberek – joggal – nem szokták értékelni.” Mintha a kritika épp jelenlegi főnökének, Habony Árpádnak szólt volna.
Én egy bizonyos politikai magatartásról beszéltem. Arról, hogy nem szabad nagy mellénnyel kiállni a pályára. A médiában is ez a helyzet.
Önöknek is van szép nagy mellényük.
Azt gondolom, hogy néhány versenytársunkhoz mérve ez még mindig csak egy egyszerű felöltő. Másfelől, amikor valaki felmegy a pályára, a sok, régi motoros játékos közé, akiknek mind az az érdekük, hogy rajtuk kívül más ne rúgjon labdába, hát hogy ne lenne pökhendi az ember?
Médiapiac
Új közmédiatörvény tervezetét hagyta jóvá a szlovák kormány
A szlovák közmédia vezetésének megválasztási folyamatát érintő módosításokat, valamint névváltoztatást is tartalmazó új közmédiatörvény tervezetét hagyta jóvá a pozsonyi kormány szerdán.
A Szlovák Rádió és Televízió (RTVS) jelenlegi formáját és nevét 2011-ben Iveta Radicová – később idő előtt távozó – liberális kormányának idején hozták létre a Szlovák Rádió (SR) és a Szlovák Televízió (STV) összevonásával. Az RTVS élére később a legnagyobb szlovák kereskedelmi televízió egyik korábbi vezetőjét nevezték ki, és számos vitatott változtatásra is sor került, amelyekkel kapcsolatban az intézményt nem egy bírálat érte, egyebek mellett hírszolgáltatásának kiegyensúlyozottságát megkérdőjelezve.
A Robert Fico kormánya által most elfogadott – a pozsonyi törvényhozás liberális ellenzéke által élesen bírált – törvényjavaslat a TASR közszolgálati hírügynökség közlése szerint egyebek mellett módosítja az intézmény nevét, amelyet a jövőben Szlovák Televízió és Rádiónak (STVR) hívnak majd, de megtartja annak összevont formáját.
A javasolt új törvény által bevezetett érdemi változtatások egyike az intézményvezető megválasztásának folyamatát, konkrétan a vezérigazgatót megválasztó kilenctagú közmédiatanács összetételét érinti. A közmédiatanács tagjait eddig a parlament választotta egy speciális forgószabály alapján. A jövőben a tagok közül négyet a kulturális miniszter jelöl majd. Az új közmédiatörvény hatálybalépésével a szlovák közmédia jelenlegi vezetésének megbízatása megszűnik majd.
Az új jogszabály változást hoz majd a szlovák köztelevízióban sugározható reklámok mennyiségével kapcsolatban is, a teljes adásidő eddig megengedett 0,5 százalékáról 5 százalékra emelve a reklámidő maximális hányadát.
A szlovák miniszterelnök úgy nyilatkozott, hogy reményei szerint a jogszabályt még nyáron elfogadja a parlament.
Borítókép: Robert Fico szlovák kormányfő
Médiapiac
Reklámriport miatt bírságolt a médiatanács
Túlmutatott a támogatás megengedett keretein a Trendmánia című műsorszám december 16-án sugárzott adása, ezzel a TV2 megsértette a törvényi rendelkezést, a médiatanács emiatt megbírságolta a médiaszolgáltatót – közölte a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) kommunikációs igazgatósága csütörtökön az MTI-vel.
Megsértette a műsorszámok támogatására vonatkozó törvényi rendelkezést a TV2 a Trendmánia (9. évad 40. rész) című műsorszám december 16-án sugárzott adásával – mondta ki a médiatanács április 23-án meghozott határozata.
A műsorrészt egy szépségipari cég üzletében vették fel, amelynek polcain márkanévvel ellátott szépségápolási termékek voltak láthatóak, amelyek egy részét a riporter ki is próbálta, illetve jótékony hatásukról beszélgetett az üzletvezetővel – írták.
Mindezek miatt a testület a műsorszámot reklámriportnak tekintette, és 500 ezer forint bírsággal sújtotta a TV2-t, a jogsértés ismételtségére tekintettel pedig 25 000 forint megfizetésére kötelezte a csatorna vezető tisztségviselőjét.
A közlemény szerint nézői bejelentés alapján, a kiskorúak védelme szempontjából vizsgálta a médiatanács az M4 Sporton február 28-án 18 óra 46 perctől sugárzott MOL Magyar Kupa DVSC-Ferencvárosi TC-nyolcaddöntőt a műsorszámban hallható trágár nézői bekiabálások miatt.
A testület figyelembe vette, hogy az élőben közvetített sportműsorszám szerkesztésére a médiaszolgáltatónak éppúgy nem volt lehetősége, mint a sugárzás időpontjának megválasztására, ezért nem indult hatósági eljárás a médiaszolgáltatóval szemben.
Ugyanezen az ülésén két rádiós frekvenciára kiírt pályázati eljárást is eredményesnek nyilvánított a médiatanács: a Fonyód 101,3 MHz és a Siófok 92,6 MHz helyi vételkörzetű rádiós médiaszolgáltatási lehetőségek kereskedelmi jellegű használatára kiírt pályázatok nyertese a Radio Plus Kft. lett.
A közlemény szerint nézői észrevétel nyomán kereste meg a médiatanács a cseh társhatóságot Kőhalmi Zoltán – Történjen bármi című, a Comedy Centralon január 1-jén 15 óra 56 perckor sugárzott műsorszáma miatt.
A műsort a médiaszolgáltató korhatárjelölés nélkül sugározta, azonban az a magyar szabályozás alapján a III. korhatári kategóriába (tizenkét éven aluliak számára nem ajánlott) tartozna.
Az RRTV megállapította, hogy a műsorszám ugyan nem sértette meg a rádiós és televíziós műsorszolgáltatásról szóló cseh rendelkezéseket, de a társhatóság a magyar jogszabályokra tekintettel felhívta a médiaszolgáltatót, a Viacom CBS Networks International Czech s.r.o.-t, hogy tegyen eleget a magyar törvényben meghatározott, az általános közérdeken alapuló szigorúbb szabályoknak a korhatárjelölés tekintetében, amelyet a műsorszám sugárzásakor elmulasztott feltüntetni.
A médiatanács heti üléseinek teljes napirendje megtalálható a testület honlapján, ahogy az ülésekről készült jegyzőkönyvek, illetve valamennyi határozat is a legfrissebbek a szükséges hitelesítési és adminisztrációs átfutási idő után lesznek nyilvánosak – áll a közleményben.
Borítókép: illusztráció
Médiapiac
A TikTok végleg kivághatja a kellemetlenkedőket
Így használd a közösségi médiás profilodat – III. rész: Törölni lehet, és azokat is törölhetik, akik sokakkal kiszúrnak.
Ezt nem kellett volna kitenni – elképzelni is nehéz, mennyi alkalommal gondolták ezt a közösségi médiafelületek használói egy-egy kevésbé jól sikerült, vagy éppen utóbb szűkebb-tágabb körben botrányt okozó poszt kapcsán. A megoldás egyszerű, de mi van akkor, ha más posztját akarjuk törölni? A lehetőségeket a médiahatósággal járta körbe a Médiapiac.com.
A nagy számok törvénye sajátos módon érvényre jut a közösségi médiában is: minél aktívabb az ember, minél többet posztol, annál nagyobb az esélye annak, hogy olyan tartalmat tesz ki, vagy tesznek ki róla mások, amit nem akart volna megosztani a virtuális – vagy bármilyen – nyilvánossággal. Hogy mi a teendő ebben a helyzetben, arról a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság szakembere adott tájékoztatást a Médiapiac.com kérdésére.
A sajátot könnyű…
Fáczán Gábor főosztályvezető előbb a legegyszerűbb esetről beszélt, kifejtve, hogy a saját tartalom eltávolítása a legtöbb platformon problémamentesen megoldható, az online felületek kivétel nélkül lehetőséget adnak posztjaink, képeink eltávolítására.
… és másét?
De mi van akkor, ha valaki más tesz közzé olyan tartalmat, amit nem akartunk volna magunkról közölni? – A válasz – magyarázta a főosztályvezető – szintén a platformok szabályzatának tanulmányozásával adható meg. A legtöbb online felületen rendelkezésre áll a „jelentés” lehetősége, vagyis legtöbbször egy űrlap segítségével jelezni lehet a szerzői jogi vagy adatvédelmi jogsértést. Legtöbbször pedig a platform maga eltávolítja a problémás tartalmat. – A TikTok esetében érdemes arra is ügyelni, hogy
többszöri szerzői jogsértésnél nem csupán a tartalmat távolíthatja el, hanem akár a felhasználó fiókját is felfüggesztheti, törölheti
– jegyezte meg Fáczán Gábor.
S mi a helyzet akkor, amikor valaki a sajátjaként tünteti fel más tartalmát? Plágium ez?
– Elsődlegesen a komment tartalma lesz irányadó. Ha a komment szerzői alkotásnak minősíthető, akkor felmerül a plágium kérdése. Ebben az esetben azonban a jelentés nem elég – jegyezte meg a főosztályvezető. Szükség van még arra, hogy a bejelentő bizonyítsa, a más által közzétett tartalomban az ő alkotása szerepel. Meg kell adni, hogy mi a vita tárgya, vagyis például fényképről, szövegről, videóról van szó, ahogy meg kell jelölni azt a tartalmat is, amelyben a plagizált rész szerepel. Végül az is megjelölendő, hogy milyen alappal kéri az érintett a tartalom eltávolítását. A platform kivizsgálja az esetet, és ha megállapítja, hogy valóban plagizálás történt, akkor eltávolítja azt. Azaz megy a virtuális szemetesbe.
Sorozat indul!
A Facebook mára életünk része lett. A Médiapiac.com cikksorozatban járja körbe a közösségi médiaműködés ama mozzanatait, amelyek a gyakorlatban a legtöbb gondot okozzák. A pontos kép felrajzolásában a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság segítette lapunkat. Első írásunk azt taglalta, kié is a közösségi média felhasználói által közzétett tartalom, a másodikból pedig az derült ki, hogy a Facebook nem olyan, mint az utcai lomtalanítás.
Jakubász Tamás