A Média 2.0 Blog Meetup-sorozatának harmadik évada a sajtófotót érintő etikai kérdéseket boncolgató kerekasztal-beszélgetéssel indult. A rendezvényen Hajdú D. András, a UNHCR és több nemzetközi hírlap fotóriportere, valamint Hernádi Levente, az Index képszerkesztője és fotóriportere osztották meg a témával kapcsolatos tapasztalataikat és nézeteiket.

A beszélgetők egyetértettek abban, hogy a fotós nem tud teljesen objektív maradni: már a témaválasztással is leteszi a voksát valaminek a bemutatása mellett és a válogatás során is elkerülhetetlenül a saját narratívája kerül előtérbe. Ugyanakkor a nyilvánvaló hazugság, a manipuláció nem megengedett: elemek hozzáadása és elvétele vagy a megrendezettség egyértelműen etikai vétség, de még a képkivágás megválasztása is lehet problémák forrása. A színek, kontrasztok változtatása a drámai hatás növelése érdekében bizonyos keretek között elfogadható, de az instagramos túlesztétizálás nem szerencsés a képriportoknál. Ezen a területen a versenyek szigorú szabályokat hoznak, illetve gyakran a zsűritagok maguk is kiszórják a „túl szépre húzott” felvételeket. Ez nem ment fel a tisztességes minőség követelménye alól, a koszos szenzor miatt pöttyös kép egyértelmű hiba.

A tabutémákat illetően felmerült, hogy holttestek vagy a háború borzalmainak megmutatása csak akkor elfogadható, ha közérdek fűződik hozzá. Ilyesmi jellemzően propagandacélokkal szokott történni, nálunk pedig még a régiós átlaghoz képest is kifejezetten ritka. Ugyanakkor akadnak korábbi példák, mint a nyolcvanas években a köztemetők borzalmas állapotát dokumentáló sorozat, amikor a társadalmi cél egyértelmű volt.

 

A sajtófotók kapcsán saját tapasztalatokat idézve megállapították, hogy azok akár veszélyeket is hordozhatnak az alanyokra nézve: egy szocioriport például bűncselekményeket ábrázolhat vagy gyámügyi eljáráshoz is vezethet. Egy-egy felvétel félreérthető helyzeteket is ábrázolhat, különösen, ha a képszerkesztők megtévesztő aláírással közlik azokat: ez a helyzet állt elő például a sínekre került menekültcsaládról és a rendőrökről készült elhíresült kép esetében.

 

Fontos törvényi megkötés, hogy Magyarországon közterületen nem lehet egyediesített fotót készíteni az alany beleegyezése nélkül. Ennek kapcsán érdemes jóhiszeműen eljárni, a cikkekhez készített fotókat a rajta szereplőkkel a helyszínen jóváhagyatni. Tíz esetből két-háromszor fordul elő, hogy az érintettek nem engedélyezik a kép felhasználását. Ami a közszereplőket illeti, nálunk nem alakult ki a lesifotózás kultúrája és hagyománya, de nem is nagyon akadnak olyan sztárok, akikért komoly pénzeket fizetnének, míg nyugatabbra ebből meg is lehet élni.

Az amatőr, gyakran mobiltelefonnal készített képek által támasztott verseny kapcsán a szakemberek véleménye az, hogy ezek inkább csak hírek szemtanúként illusztrálására alkalmasak, riportokhoz kevésbé, hiszen a fotósok nem töltenek akár napokat a témák feldolgozásával, illetve hitelességük is nehezen igazolható. Ugyanakkor az egyre nagyobb képmennyiség miatt nehezebb kitűnni a tömegből, hiszen az Instagram vagy a Facebook hírfolyama verseng az emberek figyelméért például az Index képgalériáival. Az amatőrök inkább a videó területén tűnhetnek ki, viszont a fényképészek szerint éveken át tartó, ikonikus hatást még mindig inkább egy-egy jól sikerült állókép tud majd kiváltani.

A Média 2.0 Blog itt érhető el.

Megújult a Mammutmail

19 órája

A legnagyobb hazai fájlküldő oldal html5 alapra került és tovább egyszerűsödött.