Bár a 2010-es médiatörvényt rengeteg kritika érte külföldön és idehaza egyaránt, van egy olyan eleme, amelyet a médiapiac szereplői és a szakma egyaránt elfogadott: a társszabályozás. Az állampolgároknak joguk van a Médiatanácshoz vagy a szakmai szervezetekhez fordulni, ha úgy érzik, hogy valamelyik médium törvénysértően járt el, megsértett bizonyos állampolgári vagy közösségi jogokat, amelyeket a felek által elfogadott magatartási kódex oltalmaz. Megnéztük, milyen eljárások indultak eddig a lapkiadókkal kapcsolatban.

A hatóság az ügyek elbírálásának egy részét – ahol a kiadók erről nyilatkoztak – átengedi azon civil és érdekvédelmi szervezeteknek, amelyeket a piaci szereplők hoztak létre. A társzabályozás ezekben az esetben egyenlő tehát az önszabályozással.

A káros tartalom elleni védelem


A szabályozás lényege, hogy megjelenik a közérdek védelmének fogalma, ami azt jelenti, hogy a törvény a médiatartalom közönségét kívánja általában megvédeni a káros tartalomtól, nem az egyén sérelmére fókuszál. A felhatalmazás egyes, a médiaalkotmányban és a médiatörvényben, valamint a kódexben részletezett ügytípusokra vonatkozik.

“Ilyenek az emberi méltóság, az emberi jogok, az alkotmányos rend, a kiskorúak, a magánélet védelmével, a közlésbe történt beleegyezéssel való visszaéléssel, a gyűlöletkeltéssel és a kirekesztéssel, a burkolt, nem felismerhető reklámokkal kapcsolatos ügyek a nyomtatott és az internetes sajtótermékek, valamint a lekérhető médiaszolgáltatások esetén”.

 

Az utóbbi években ezek a szervezetek több tucat ügyben hoztak első és másodfokon döntést, s mivel a Médiapiac mindig is kiemelten foglalkozott a print szektor helyzetével – lapunk ifjúkori neve Lapkiadás volt –, először a Magyar Lapkiadók Egyesületénél (MLE) a közelmúltban elbírált ügyeket vizsgáltuk meg. Az MLE – mint a Médiatanács társszabályozási partnere – vállalta, hogy a kiadók esetében évrényt szerez a Magatartási Kódexnek, amit a médiahatóság és a médiavállalatok közösen dolgoztak ki.

Lovas, a „feljelentő”

Az MLE illetékes, első és másodfokú bizottságai számtalan panaszt bíráltak el az utóbbi időszakban. Az egyesület testületei idén elé két olyan ügy került, amelyet a nemrég elhunyt – magát radikális jobboldalinak valló – publicista, Lovas István terjesztett a Médiatanács elé, majd az a törvényes eljárásrendnek megfelelően továbbította a társszabályozási partnerének. Bár az MLE bizottságai anonim módon kezelik az ügyeket, Lovas soha nem csinált titkot abból, hogy ő „nyomta fel” a hatóságnál előbb a HVG-t, majd a Népszavát: ezekről maga számolt be a blogján, illetve mindkét ügyről beszámolt a magát kormánypártinak nevező Magyar Idők. Sőt, az utóbbi egyenesen „feljelentésnek” nevezte Lovas beadványait.

A publicista idén először a HVG Konrád György íróval készült interjúját kifogásolta. Konrád a januárban megjelent interjúban azt állította, hogy Orbán Viktor idővel a román diktátor, Nicolae Ceausescu sorsára juthat, ha nem távozik majd önként a hatalomból. Lovas ezt a megjegyzést „gyűlöletkeltőnek” találta. Az MLE eljáró bizottsága – amelyben két főszerkesztő és egy jogász foglal helyet – rögtön az elején arra a következtetésre jutott, hogy a hatályos törvények és az alkotmány, azaz az Alaptörvény szerint gyűlöletkeltés individuum ellen nem, csakis közösség ellen irányulhat. Ennek ellenére kiterjesztette a vizsgálatot, és megnézte, hogy a magyar Alkotmánybíróság korábbi döntései szerint mennyivel többet kell elviselnie egy közszereplőnek – jelen esetben a miniszterelnöknek –, mint egy magánembernek.

Ezt Lovas nem fogadta el, mivel úgy érezte, hogy a Médiatanács (amely kizárólag a Fidesz jelölte tagokból áll – a szerk.), illetve a társzabályozási partnere kettős mércét alkalmaz, hiszen a Magyar Hírlapot Bayer Zsolt publicisztikája miatt 2016-ban, az Echo Tv-t pedig Földi László biztonságpolitikai szakértőt nyilatkozata miatt 2018-ban pénzbírsággal büntette. Mint emlékezetes Bayer az iszlám követőt és a 14 évesnél idősebb migránsokat „potenciális gyilkosoknak” nevezte, Földi pedig arról értekezett, hogy a bevándorlóknak segítő civil szervezetek tagjait „likvidálni kell”. Mindkettőjüket közösségek elleni gyűlöletkeltés miatt meszelték el.

Bár Lovas a fellebbezésében nem hozott fel újabb jogi érveket – ez minden fellebbezés alapfeltétele –, az MLE másodfokú bizottsága újra megvizsgálta a problémakört azt elemezve, hogy a HVG esetében fennállhat-e az alkotmányos rend megsértésére irányuló buzdítás. Ám a testület úgy vélte, Konrád egy fiktív lehetőséget vázolt fel, amikor Magyarország már nem alkotmányos demokrácia és annak vezetőjét már nem lehet jogszerűen – pl. választásokkal – eltávolítani a hatalomból. Ehhez pedig meg kéne változnia az alkotmányos berendezkedésnek, amit csakis a hatalomban lévők – parlamenti többséggel rendelkezők – követhetnek el, nem pedig a HVG vagy a lap interjúalanya.

Az MLE bizottságai mindkét alkalommal hangsúlyozták: ugyan médiajogilag szerintük nem lehet a Konrád-interjúba belekötni, ha a nevezett személy – jelen esetben Orbán Viktor, és nem Lovas – úgy érzi, megsértették az emberi méltóságát, a Polgári törvénykönyv előírásai szerint jogában áll bírósághoz fordulni, érvényt szerezni az igazának. Ugyanis a bizottságnak nincs joga ilyen formában eljárni, erre polgári peres úton kerülhet sor Magyarországon.

Génkutatók

Lovas István később úgy ítélte meg, hogy a baloldali Népszava is törvényt sértett, amikor leközölt egy olyan olvasói levelet a választások után, amelyben a szerző a magyar népet – az eredmény tükrében – „ostobának”, „gyávának” titulálta. Illetve idézte Kertész Ákos író 2011-es cikkét, amiben „genetikusan alávalónak” nevezte a magyarokat, a kertészi mondat legproblémásabb szava a genetikusan. Mint emlékezetes, ez a kijelentés óriási botrány váltott ki, a nem kormánypárti véleményformálók el is határolódtak az írótól. A szerző egyébként ezután egy helyreigazításban ezt a mondatot megsemmisítette, nem létezőnek nyilvánította.

Az MLE bizottsága úgy közelítette meg az ügyet, hogy megvizsgálta, a közlés tény-e vagy vélemény. Az utóbbit ugyanis – még ha esetenként sértő is – védi az alkotmány. Azt már az elején leszögezték, hogy az újságok soha nem védekezhetnek azzal, hogy „ez csak olvasói levél”, hiszen a szerkesztők döntik el, hogy közlik-e vagy elutasítják, tehát a lap tartozik felelőséggel a hasábjain megjelent írásokért.

Az MLE szakemberei úgy ítélték meg, a „genetikusan alávaló” lehet akár tény is, de csak akkor, ha egy olyan lapban – például orvosi magazinban – jelenik meg, ahol ez egy tudományos levezetés eredménye. A Népszava közéleti napilapként viszont nem ilyen – érvelt a bizottság. A bizottság leszögezte, hogy a Médiatartalom a magyar népre nézve kétségkívül sértő, lealacsonyító kifejezéseket használ, „genetikusan alattvaló” kitétel alkalmazásával a konkrét esetben egy magyar személy által, magyar közegben és ehhez a közeghez címzetten előadott, általánosító becsmérlő tényállításról van szó.

Kissé sikamlós terepre érkezett az MLE testülete, amikor azt kellett megvizsgálni, hogy gyűlöletkeltő-e a kijelentés, hiszen a törvények nemcsak a kisebbségi közösségek, de a többség, azaz a magyarság jogait is védi. A bizottság viszont egy 2013-as médiatanácsi végzés vett elő, ami leszögezte, onnantól kezdve gyűlöletkeltő egy kijelentés, ha „az erőszak érzelmi előkészítését szolgálja”, azaz tettlegességre buzdít. A testület úgy ítélte meg, hogy a Népszava nem tett ilyet, inkább csak gúnyos volt az olvasó levél.

Ugyanakkor a HVG és a Népszava esetében is leszögezték: mi lenne, ha a vélemények véleményekkel ütköznének – mint egy normális demokráciában. Lovas István ugyanis hiába kereste meg az érintett tartalomszolgáltatókat, azok érdemi megkeresésére nem reagáltak, ezért is fordult a társszabályozás intézményéhez.

Viccnek is rossz

Tavaly szintén két ügy került az MLE elé. Ebből leinkább a Veszprémi Naplónál történt eset volt olyan, aminek megítélésére a társzabályozási eljárás megszületett. A megyei lap tavaly januárban ugyanis leközölt egy nyíltan antiszemita viccet. Ám mire az anonim panasz eljutott az MLE-hez, a Napló lefolytatta a maga belső vizsgálatát, a vicc közléséért felelős munkatársát pedig elbocsátotta és az olvasóktól elnézést kért. A Népszavát 2017-ben is „felnyomták” a médiahatóságnál, amiért a lap Facebook-oldalán az egyik kommentelő folyamatosan sértegette a többieket. Végül ez az ügy is gyorsan és megnyugtatóan rendeződött, ugyanis a lap figyelmzetette a kommentelőjét, továbbá az MLE szakmai tapasztalatát hívta segítségül a kommentelés és moderálás szabályainak átfogó módosításához.

Úgy fest, hogy a Népszabadság bezárása után egyedül talpon maradt baloldali napilap többeknek szúrja a szemét, ugyanis 2016-ban kétszer is az MLE illetékes bizottság elé vitték a Népszavával kapcsolatos ügyeket. Az egyik panaszos kifogásolta, hogy a lap online felületére kirakott egy cikket „Fűnyírót és laminált padlót lop a magyar” címmel. A panaszos szerint a lap ezzel a magyarok ellen keltett gyűlöletet.

Csakhogy ez a cikk egy bűnelkövetési statisztikát dolgozott fel: a szállásadók körében készült felmérést a szálláshelyeken történt lopásokról. Az MLE bizottsága megállapította, hogy a „magyar” nem a többségi társadalomra, nem etnikumra vagy kisebbségre utalt, hanem a magyarországi nyaralókra és weekendezőkre, akik hajlamosak távozáskor becsomagolni ezt-azt a szállodák készletéből. A panaszos ezt nem fogadta el, és fellebbezett arra hivatkozva, hogy a Népszava szándékosan általánosít, bűnözőként mutatja be a magyarokat, de másodfokon sem adtak neki igazat.

Tavalyelőtt a HVG-t azért citálták a társszabályozási bizottság elé, mert cikket közölt az azóta Magyarországról kiszorított alternatív taxis társaság, az Uberről. A panaszos úgy érezte, hogy ez bújtatott reklám volt, mert a hetilap nem hangsúlyozta elégé, hogy az Uber jogellenesen végzi a személyszállítást. Csakhogy a panaszos nem fizette be az eljárási díjat, ráadásul a hiánypótlást kértek tőle, de nem jelzett vissza időben – magyarán az eljárás a panaszt tevő hibájából elhalt.

A társszabályozás keretében foglalkozott az MLE olyan üggyel is, ahol a panaszos fél megkésve nyújtotta be kérelmét, így az Mttv. szerinti eljárásra nem volt módja az egyesületnek, azonban az ügy természetére való tekintettel a társszabályozási eljárásrenden kívüli, mediációs tevékenységet ajánlott fel az egyesület az érintett felek számára. Az ügyben súlyos szakmai hibát követett el a cikk írója, és egy családi vita keretében valótlan állítások jelentek meg panaszosról. Az eljárás keretében a felek erkölcsi és szakmai tévedést korrigáló megállapodást kötöttek egyezség keretében.

Az önszabályozással az az elsődleges cél, hogy ki lehessen szűrni az etikátlan és rossz gyakorlatokat, amelyek az egész szakmának ártanak.

A soron következő időszakban ezzel kapcsolatban fontosnak tartja a kiadói közösség azt is, hogy értékelje az eddigi munkát, annak érdekében, hogy az etikai szempontok, a helyes és helytelen módszerek, a sajtóval kapcsolatos szakmai viták mindennapjainak részévé váljanak és erősíthessék a sajtó szabadságát, felelős magatartását és a szakmai munka minőségét emeljék. Ezáltal tovább nőhet a társadalom bizalma a felelős írott sajtó iránt

– nyilatkozta lapunknak Kovács Tibor az MLE elnöke, aki úgy gondolja, érdemes újragondolni a társzabályozás rendszerét, és végig kell gondolni annak lehetősségét, hogy mind a média, mind a közönség nagyobb szerepet kapjon az ügyek megítélésekor. Szintén a tárgykört érintő probléma az álhírek elleni küzdelem, hiszen a dezinformálás, a félrevezetés, a hamis hírek terjesztése szintén nagy veszélyt jelent a minőségi újságírásra nézve.

A cikk szerzője M. László Ferenc

Nézze meg M. László Ferenc teljes profilját a Ki Kicsoda? oldalunkon.