Médiapiac
Ezt lépi a Brüsszel a roaming eltörlése után: több zene és film jöhet
Az elmúlt két-három évben elég sok helyen, sokat és sokfélét lehetett az Európai Bizottság Digitális
egységes piaci stratégiájáról (angolul: Digital Single Market Strategy, DSMS) hallani, komoly vitákat
váltott ki. A már hatályba lépett rendelet olyan óriások lábára lép, mint a Google vagy a Mozilla, ám
bevezetése épp az IT-szektor érdekeit szolgálja. Nélküle az EU végletesen lemaradhat az USA-hoz
és Kínához képest.
A DSMS nem egy „igen” vagy „nem” témakör. A szerzői jogi szabályoktól joggal várható el, hogy az alkotók, a tartalom-szolgáltatók, végső soron a társadalom egésze számára stabil alapként szolgáljon az alkotómunka ösztönzésére, honorálására, terjesztésére, egyúttal e tartalmak korlátozott, de igenis reális keretek között történő szabad felhasználása számára. A szerzői jognak kell megteremteni a különböző. alkotmányos szinten egyszerre elismert érdekek és értékek közötti egyensúlyt.
Senki sem állítja, hogy ezt az egyensúlyt könnyű lenne megtalálni. |
Az ugyanakkor tény, hogy a szerzői jog digitális környezethez való igazítása, illetve annak hatékony érvényre juttatása nem odázható tovább. Különösen igaz ez azért, mert a hasonló szabályozás – jelentékeny változtatásai ellenére is – a Digital Millennium Copyright Act révén az Egyesült Államokban már 1998 óta létezik.
A szerzői jog digitális környezethez igazítása lehetővé teheti a hatékonyabb határokon átívelő kereskedelmet (lévén az internet eddig sem, és ezután sem áll meg a földrajzi határoknál), sőt még a kultúra erősödését is magával hordozhatja (különösen a tartalmakhoz való szélesebb körű hozzáférés révén). Igaz, arra sincs egyértelmű bizonyíték, hogy a túlharmonizálás kizárólag előnyökkel járna. Legutóbb épp Andreas Rahmatian jelezte, hogy a minden eddiginél mélyebb szerzői jogi harmonizáció az Európai Unió eredeti célkitűzéseivel sincs tökéletes összhangban.
 |
| Mezei Péter |
Épp ezért az sem meglepő, hogy az Európai Uniós jogharmonizáció legnagyobb ellenlábasai sem tagadják, hogy a szerzői jogot a digitális világ kihívásaihoz, a kreatív ipar gazdasági érdekeihez, egyúttal a digitális bennszülöttek igényeihez kell igazítani. Vice versa, az uniós jogharmonizáció legnagyobb támogatói sem értenek egyet a DSMS valamennyi passzusával.
Még az év elején nyílt lehetőségem arra, hogy a Bécsi Egyetem Médiatudományi Kutatóműhelyének a blogján foglaljam össze tömören a DSMS akkori állása szerinti anyagokról a véleményemet. Az írásomban akkor azt jeleztem, hogy a javaslatok között számos időszerű és elkerülhetetlen norma található. Ilyenek voltak a vakok és gyengén látók tartalmakhoz jutását biztosítani igyekvő Marrákesi Szerződés uniós implementálása, a Műhold irányelv – és az abban foglalt vagyoni jogi szabályok – digitális környezethez igazítása, vagy a szöveg és adatbányászat kutatóintézeteknek (azóta már csak könyvtáraknak) biztosított új, szerzői jogi kivétele.
Más szabályokat rendben lévőnek neveztem. Így például „COM(2016) 593 végső” irányelv-tervezet 16. cikkében foglalt azon szakaszt, amely uniós szinten tervezte bevezetni az ún. best-seller klauzulát. Eszerint amennyiben a felhasználási szerződés megkötését követően a felek szolgáltatásának értéke között feltűnő érdekaránytalanság alakul ki (praktikusan például egy kiadó keveset fizet egy utóbb best-sellerré váló könyv szerzőjének), akkor a jogosult bírósági úton kérhet további díjazást (a megemelkedett bevételekből való részesedést). Bármilyen meglepő, ez lehet az uniós szerzői jog első érdemi szerződési szabálya. S bár az Európai Unió – a közös jogkezeléssel kapcsolatos technokrata irányelv egy-egy előírásától eltekintve – mindeddig tartózkodott a kötelmi szabályok harmonizálásától, a rendelkezés uniós szintre emelése önmagában nem elvetendő gondolat, lévén gyakorlatilag valamennyi európai ország ismeri ezt a koncepciót.
Megint más szabályokat úgy jellemeztem, mint amelyeket jobban is elő lehetett volna készíteni. Ilyennek minősítettem a szakmailag ésszerűnek ható, gyakorlati alkalmazhatóságát illetően azonban kétséges elektronikus-oktatási és digitális megőrzéssel kapcsolatos szabályokat [COM(2016) 593 végső 4-5. cikkek]. Hasonlóan belső feszültségeket eredményezhet a kereskedelmi forgalomban nem kapható művek felhasználásának közös jogkezelési rendszer keretében történő engedélyezése [COM(2016) 593 végső 7-9. cikkek]. Ez a norma ugyanis azt a francia nemzeti szabályozást követte, amelyet nem is olyan rég az Európai Unió Bírósága semmisített meg a Soulier és Doke ügyben.
Végül két olyan rendelkezés is található a DSMS-ben, amelyek teljes mértékben megosztják valamennyi érdekoldalt. Ezek egyike a folyóiratok kiadóinak biztosított jogosultság, amely értelmében a digitális tartalmaikat keresőszolgáltatások révén elérhetővé tevő szolgáltatók (kimondatlanul is a Google News) díjazást kötelesek fizetni, amennyiben a kérdéses tartalmat annak megjelenésétől számított 20 éven belül online kereshetővé és lehívhatóvá teszik [COM(2016) 593 végső 11-12. cikkek].
Hasonlóan komoly vita bontakozott ki az egyes információs társadalmi szolgáltatókat terhelő tartalom-felismerő és szűrő technológiák bevezetését előíró elhíresült szabály [COM(2016) 593 végső 13. cikk]. Az ezzel az előírással szembehelyezkedő – általam is osztott – vélemények ugyanakkor egészen addig mennek, hogy a tartalmak előállítói és azok terjesztői közötti értékszakadék, ún. „value gap”, vagyis a bevételekből való részesedés indokolatlan eltolódása a közvetítők felé, jelenlegi formájában a már hatályos uniós joganyaggal is szembe megy.
Bárhogy alakul is majd a DSMS közvetlen szerzői jogi szabály-tervezeteinek a sorsa, a digitális jogharmonizáció kockája már el van vetve. Egészen pontosan közel két és fél éves előkészítő folyamat végén elfogadásra került az első sarokpontja a digitális egységes piac szerzői jogilag is releváns joganyagainak. A roaming díjak eltörlésével gyakorlatilag egy tőről fakadóan és nagyjából egy utat bejárva született meg Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2017/1128 rendelete (2017. június 14.) az online tartalomszolgáltatásoknak a belső piacon való, határokon átnyúló hordozhatóságáról.
A rendelet a tagállamok kötelezettségévé teszi, hogy biztosítsák a bármely tagállam területén kötött előfizetések más tagállam területén történő használatát.
Egy ország szerzői joga ugyanis hagyományosan csak a saját földrajzi területén alkalmazható. Ebből az következik, hogy ha valaki engedéllyel az interneten keresztül lehívásra hozzáférhetővé tette a jogvédett tartalmakat (például a Spotify-on keresztül a hangfelvételeket, a Netflixen keresztül a filmművészeti alkotásokat) Magyarországon, úgy az az engedély csak Magyarországra nézve érvényes, Finnországra nézve külön gyakorolhatja a jogait a jogosult.
Sokak szemében ez a rendszer logikátlannak tűnik, ám komoly jogi és gazdasági okai vannak a szerzői jog területi jellegének. Ha valaki el kívánja vetni a territorialitás elvét, az szükségszerűen azt várja el az országoktól, hogy azok lemondjanak egy alapvető jogosultságukról, nevezetesen arról, hogy a saját főhatóságuk alatt maguk alakítsák a jogszabályokat. Másrészt a területi jelleg mögött kőkemény üzleti érdekek is nyugszanak.
Végső soron az Európai Bizottság épp abba kívánt belenyúlni, igaz szigorú feltételek mellett, hogy a területi jellegű engedélyezés és a területileg korlátozott hozzáférés gyakorlata („geoblokkolás”) visszaszoruljon. A területi alapokon nyugvó engedélyezési kényszer kiiktatásával ugyanis lehetővé válhat a szélesebb körű műélvezet, amely minden korábbinál hatékonyabban elégíti ki a fogyasztói igényeket a digitális térben. Sőt, további előnye ennek a szabályozási logikának, hogy okafogyottá teszi a geoblokkolt tartalmakhoz VPN szolgáltatások, proxy szerverek segítségével történő nem éppen jogszerű hozzáférést. Végső soron tehát az új rendelet a tudatos fogyasztás erősítésével alkalmas lehet arra, hogy visszaszorítsa a jogellenes magatartásokat. Sőt, a jogász szemével nézve ez a megoldás áll a leginkább összhangban az Európai Unió eredeti célkitűzéseivel is, nevezetesen és különösen a személyek és a szolgáltatások szabad áramlásának eszméjével.
Ahogy azt maga a rendelet is rögzítette az első preambulum-bekezdésében:
A rendelet már a nyáron, 2017. július 20-án hatályba lépett, azonban az alkalmazása csak kilenc hónappal később, 2018. március 20-ával kezdődik. Más szóval a jogalkotó ennyi időt hagyott a szolgáltatóknak arra, hogy felkészüljenek a tartalomszolgáltatás új korszakára. A fejleményekről 2018-ban még tudósítunk!
A szerző a Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának habilitált docense, nemzetközi ügyekért felelős dékánhelyettese.
(A cikk rövidebb változata a Médiapiac 2017/9-10. számában jelent meg az NMHH Médiatudományi Intézetének és az Observer Budapest Kft. támogatásának köszönhetően.)
Médiapiac
Új közmédiatörvény tervezetét hagyta jóvá a szlovák kormány
A szlovák közmédia vezetésének megválasztási folyamatát érintő módosításokat, valamint névváltoztatást is tartalmazó új közmédiatörvény tervezetét hagyta jóvá a pozsonyi kormány szerdán.
A Szlovák Rádió és Televízió (RTVS) jelenlegi formáját és nevét 2011-ben Iveta Radicová – később idő előtt távozó – liberális kormányának idején hozták létre a Szlovák Rádió (SR) és a Szlovák Televízió (STV) összevonásával. Az RTVS élére később a legnagyobb szlovák kereskedelmi televízió egyik korábbi vezetőjét nevezték ki, és számos vitatott változtatásra is sor került, amelyekkel kapcsolatban az intézményt nem egy bírálat érte, egyebek mellett hírszolgáltatásának kiegyensúlyozottságát megkérdőjelezve.
A Robert Fico kormánya által most elfogadott – a pozsonyi törvényhozás liberális ellenzéke által élesen bírált – törvényjavaslat a TASR közszolgálati hírügynökség közlése szerint egyebek mellett módosítja az intézmény nevét, amelyet a jövőben Szlovák Televízió és Rádiónak (STVR) hívnak majd, de megtartja annak összevont formáját.
A javasolt új törvény által bevezetett érdemi változtatások egyike az intézményvezető megválasztásának folyamatát, konkrétan a vezérigazgatót megválasztó kilenctagú közmédiatanács összetételét érinti. A közmédiatanács tagjait eddig a parlament választotta egy speciális forgószabály alapján. A jövőben a tagok közül négyet a kulturális miniszter jelöl majd. Az új közmédiatörvény hatálybalépésével a szlovák közmédia jelenlegi vezetésének megbízatása megszűnik majd.
Az új jogszabály változást hoz majd a szlovák köztelevízióban sugározható reklámok mennyiségével kapcsolatban is, a teljes adásidő eddig megengedett 0,5 százalékáról 5 százalékra emelve a reklámidő maximális hányadát.
A szlovák miniszterelnök úgy nyilatkozott, hogy reményei szerint a jogszabályt még nyáron elfogadja a parlament.
Borítókép: Robert Fico szlovák kormányfő
Médiapiac
Reklámriport miatt bírságolt a médiatanács
Túlmutatott a támogatás megengedett keretein a Trendmánia című műsorszám december 16-án sugárzott adása, ezzel a TV2 megsértette a törvényi rendelkezést, a médiatanács emiatt megbírságolta a médiaszolgáltatót – közölte a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) kommunikációs igazgatósága csütörtökön az MTI-vel.
Megsértette a műsorszámok támogatására vonatkozó törvényi rendelkezést a TV2 a Trendmánia (9. évad 40. rész) című műsorszám december 16-án sugárzott adásával – mondta ki a médiatanács április 23-án meghozott határozata.
A műsorrészt egy szépségipari cég üzletében vették fel, amelynek polcain márkanévvel ellátott szépségápolási termékek voltak láthatóak, amelyek egy részét a riporter ki is próbálta, illetve jótékony hatásukról beszélgetett az üzletvezetővel – írták.
Mindezek miatt a testület a műsorszámot reklámriportnak tekintette, és 500 ezer forint bírsággal sújtotta a TV2-t, a jogsértés ismételtségére tekintettel pedig 25 000 forint megfizetésére kötelezte a csatorna vezető tisztségviselőjét.
A közlemény szerint nézői bejelentés alapján, a kiskorúak védelme szempontjából vizsgálta a médiatanács az M4 Sporton február 28-án 18 óra 46 perctől sugárzott MOL Magyar Kupa DVSC-Ferencvárosi TC-nyolcaddöntőt a műsorszámban hallható trágár nézői bekiabálások miatt.
A testület figyelembe vette, hogy az élőben közvetített sportműsorszám szerkesztésére a médiaszolgáltatónak éppúgy nem volt lehetősége, mint a sugárzás időpontjának megválasztására, ezért nem indult hatósági eljárás a médiaszolgáltatóval szemben.
Ugyanezen az ülésén két rádiós frekvenciára kiírt pályázati eljárást is eredményesnek nyilvánított a médiatanács: a Fonyód 101,3 MHz és a Siófok 92,6 MHz helyi vételkörzetű rádiós médiaszolgáltatási lehetőségek kereskedelmi jellegű használatára kiírt pályázatok nyertese a Radio Plus Kft. lett.
A közlemény szerint nézői észrevétel nyomán kereste meg a médiatanács a cseh társhatóságot Kőhalmi Zoltán – Történjen bármi című, a Comedy Centralon január 1-jén 15 óra 56 perckor sugárzott műsorszáma miatt.
A műsort a médiaszolgáltató korhatárjelölés nélkül sugározta, azonban az a magyar szabályozás alapján a III. korhatári kategóriába (tizenkét éven aluliak számára nem ajánlott) tartozna.
Az RRTV megállapította, hogy a műsorszám ugyan nem sértette meg a rádiós és televíziós műsorszolgáltatásról szóló cseh rendelkezéseket, de a társhatóság a magyar jogszabályokra tekintettel felhívta a médiaszolgáltatót, a Viacom CBS Networks International Czech s.r.o.-t, hogy tegyen eleget a magyar törvényben meghatározott, az általános közérdeken alapuló szigorúbb szabályoknak a korhatárjelölés tekintetében, amelyet a műsorszám sugárzásakor elmulasztott feltüntetni.
A médiatanács heti üléseinek teljes napirendje megtalálható a testület honlapján, ahogy az ülésekről készült jegyzőkönyvek, illetve valamennyi határozat is a legfrissebbek a szükséges hitelesítési és adminisztrációs átfutási idő után lesznek nyilvánosak – áll a közleményben.
Borítókép: illusztráció
Médiapiac
A TikTok végleg kivághatja a kellemetlenkedőket
Így használd a közösségi médiás profilodat – III. rész: Törölni lehet, és azokat is törölhetik, akik sokakkal kiszúrnak.
Ezt nem kellett volna kitenni – elképzelni is nehéz, mennyi alkalommal gondolták ezt a közösségi médiafelületek használói egy-egy kevésbé jól sikerült, vagy éppen utóbb szűkebb-tágabb körben botrányt okozó poszt kapcsán. A megoldás egyszerű, de mi van akkor, ha más posztját akarjuk törölni? A lehetőségeket a médiahatósággal járta körbe a Médiapiac.com.
A nagy számok törvénye sajátos módon érvényre jut a közösségi médiában is: minél aktívabb az ember, minél többet posztol, annál nagyobb az esélye annak, hogy olyan tartalmat tesz ki, vagy tesznek ki róla mások, amit nem akart volna megosztani a virtuális – vagy bármilyen – nyilvánossággal. Hogy mi a teendő ebben a helyzetben, arról a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság szakembere adott tájékoztatást a Médiapiac.com kérdésére.
A sajátot könnyű…
Fáczán Gábor főosztályvezető előbb a legegyszerűbb esetről beszélt, kifejtve, hogy a saját tartalom eltávolítása a legtöbb platformon problémamentesen megoldható, az online felületek kivétel nélkül lehetőséget adnak posztjaink, képeink eltávolítására.
… és másét?
De mi van akkor, ha valaki más tesz közzé olyan tartalmat, amit nem akartunk volna magunkról közölni? – A válasz – magyarázta a főosztályvezető – szintén a platformok szabályzatának tanulmányozásával adható meg. A legtöbb online felületen rendelkezésre áll a „jelentés” lehetősége, vagyis legtöbbször egy űrlap segítségével jelezni lehet a szerzői jogi vagy adatvédelmi jogsértést. Legtöbbször pedig a platform maga eltávolítja a problémás tartalmat. – A TikTok esetében érdemes arra is ügyelni, hogy
többszöri szerzői jogsértésnél nem csupán a tartalmat távolíthatja el, hanem akár a felhasználó fiókját is felfüggesztheti, törölheti
– jegyezte meg Fáczán Gábor.
S mi a helyzet akkor, amikor valaki a sajátjaként tünteti fel más tartalmát? Plágium ez?
– Elsődlegesen a komment tartalma lesz irányadó. Ha a komment szerzői alkotásnak minősíthető, akkor felmerül a plágium kérdése. Ebben az esetben azonban a jelentés nem elég – jegyezte meg a főosztályvezető. Szükség van még arra, hogy a bejelentő bizonyítsa, a más által közzétett tartalomban az ő alkotása szerepel. Meg kell adni, hogy mi a vita tárgya, vagyis például fényképről, szövegről, videóról van szó, ahogy meg kell jelölni azt a tartalmat is, amelyben a plagizált rész szerepel. Végül az is megjelölendő, hogy milyen alappal kéri az érintett a tartalom eltávolítását. A platform kivizsgálja az esetet, és ha megállapítja, hogy valóban plagizálás történt, akkor eltávolítja azt. Azaz megy a virtuális szemetesbe.
Sorozat indul!
A Facebook mára életünk része lett. A Médiapiac.com cikksorozatban járja körbe a közösségi médiaműködés ama mozzanatait, amelyek a gyakorlatban a legtöbb gondot okozzák. A pontos kép felrajzolásában a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság segítette lapunkat. Első írásunk azt taglalta, kié is a közösségi média felhasználói által közzétett tartalom, a másodikból pedig az derült ki, hogy a Facebook nem olyan, mint az utcai lomtalanítás.
Jakubász Tamás